Search Results

Felnőttek esetén a szubjektív jóllét és a mentális egészség mérésére számos kérdőív áll rendelkezésre, de gyermekek esetén ilyen teszteknek szűkében vagyunk. A szubjektív jóllét mérése iskolai környezetben is fontos, magyar nyelvű teszt azonban az általános iskolai korosztály számára nem áll rendelkezésre. A jelen tanulmány célja Ivens (2007) e célra kialakított tesztjének magyarra adaptálása (IGYBH), illetve egy öt pilléren (jóllét, savoring, alkotó-végrehajtó hatékonyság, önreguláció, reziliencia) nyugvó felnőtt magyar mentális egészség teszt, a MET 10–14 éves korosztályra adaptálása. Az elvégzett pszichometriai elemzések igazolták mindkét teszt szerkezeti megfelelőségét 10 éves kor fölött, és pozitív eredményeket kaptunk a két teszt validitásával kapcsolatban is. Érdekes eredményként adódott, hogy magasabb osztályokban a tanulók szubjektívjóllét-szintje alacsonyabb.

A kognitív epidemiológia az intelligencia és az egészségi állapot összefüggésének tudo- mánya. A modern, sokszor több százezer fős, teljes populációkon végzett kognitív epide- miológiai vizsgálatok eredményei alapján a magasabb premorbid intelligencia gya- korlatilag valamennyi mentális betegség, illetve pszichiátriai probléma alacsonyabb kockázatával függ össze. A magasabb premorbid intelligencia a halálozás, a szív- és ér- rendszeri betegségek, a metabolikus betegségek, a rossz egészség-magatartás és számos kisebb népegészségügyi jelentőségű betegség előfordulásával is negatívan függ össze; a légzőszervi betegségekkel és a dohányzáshoz nem köthető daganatokkal azonban gyen- ge vagy hiányzik az összefüggés. A mentális betegségekkel való összefüggést nem, a szo- matikus betegségekkel és a mortalitással való összefüggést azonban részben mediálják a felnőttkori szocioökonómiai státusz mutatói. A speciális vizsgálati elrendezések – úgymint ikerkontroll-vizsgálatok, pszeudoexperimentális vizsgálatok, valamint a mendeli ran- domizáció módszerét használó molekuláris genetikai vizsgálatok – eredményei arra utal- nak, hogy az intelligencia és az egészség közötti kapcsolat jelentős részét genetikai ténye- zők közvetítik, de a szomatikus egészségre a magasabb intelligencia következményeként elérhető jobb szocioökonómiai státusz is szerény hatást gyakorol.

Cognitive epidemiology is the science of the relationship between intelligence and health. Modern studies of cognitive epidemiology, often with samples of several hundreds of thousands of individuals, have revealed that higher premorbid intelligence is associated with a lower risk of virtually all of mental illnesses and psychiatric problems. Higher premorbid intelligence is also associated negatively with the incidence of mortality, circulatory illness, metabolic illness, poor health behavior and many diseases of lower epidemiological significance, but its relationship to respiratory illness and non-smoking related cancers is weaker or non-existent. Indicators of adult socioeconomic status do not mediate the association between intelligence and mental illness, but they do partially mediate the relationship with somatic illness and mortality. Studies with special designs -twin control studies, pseudo-experimental studies and molecular genetic studies using Mendelian randomization – suggest that the relationship between intelligence and health is heavily mediated by genetic factors, but somatic health may be modestly but causally improved by better social status as a consequence of higher intelligence.

Az utóbbi időben felvirágzó táplálkozáspszichológia (nutritional psychology) egyre növekvő számú kutatási eredménye támasztja alá a zöldség-, illetve gyümölcsfogyasztás és a mentális egészség közötti összefüggéseket. Az egyes tápanyagokat (pl. cink, folsav, B-vitamin, D-vitamin, ómega-3 zsírsav) vizsgáló kutatások eredményei szerint ezek a tápanyagok monoterápiaként használva egyértelmű eredményeket nem mutatnak. A jelenlegi ellentmondásos eredmények alól kivételt az ómega-3 zsírsav jelenthet, amellyel összefüggésben a legrobosztusabb eredményeket mutat a szakirodalom mind önálló, mind kiegészítő terápiaként. Ígéretes eredményeket a komplex étrendeket vizsgáló és a zöldség-, illetve gyümölcsfogyasztásra fókuszáló kutatások mutatnak. A zöldség–gyümölcs–bevitel, valamint a teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek és olajos magvak fogyasztása pedig nemcsak a bennük található tápanyagok, hanem a rosttartalmuk miatt is kiemelkedő fontosságú, mivel ezek a tápanyagok az egészséges bélflórát biztosítják. Az elmúlt pár év eredményei a bélrendszer és az agy szoros összefüggését mutatják (ún. mikrobiom–bél–agy–tengely), jelezve, hogy az emésztőrendszer és a mentális egészség között szoros kapcsolat állhat fenn. Ezért a jelen tanulmány amellett érvel, hogy pszichológusként akkor is érdemes figyelembe vennünk a kliensünk étrendjét és az azzal kapcsolatos szokásait, ha nem ez áll tünetei fókuszában.

A pikkelysömör a leggyakoribb autoinflammatorikus bőrbetegség. Krónikus bőrbetegség lévén a tünetek megfelelő menedzselése és a tünetmentes állapot elérése az elsődleges feladat, ami a modern kezelésekkel ma már megvalósulhat. A betegséggel együtt járó kihívások azonban jelentős életminőségromlással is társulhatnak. A tünetek miatt gyakran sérül a testkép, az énkép, a társas kapcsolatok és a mentális egészség, így az érintetteknek szükségük lehet a komplex ellátásra és a pszichológiai támogatásra is. Jelen tanulmány célja a betegség biopszichoszociális szempontú bemutatása, külön figyelmet szentelve a stressz potenciális szerepének, az életmódbeli faktoroknak és a lehetséges egészségpszichológiai intervencióknak.

Az okoseszközök jelenléte mindennapjaink szerves része. Használatuk gyakorta megzavarja szemtől szembeni társas érintkezéseinket, mely jelenséget McDaniel és Coyne (2016) találóan a magyarul is intuitíven jól értelmezhető technoferencia kifejezéssel írták le. Téma-összefoglaló tanulmányunk empirikus kutatások áttekintésén keresztül mutatja be a technoferencia fogalmát és relevanciáját. Az okoseszközök által megzavart társas interakciók jellegzetességeit kapcsolati, párkapcsolati, szülő-gyermek kapcsolati, valamint munka-magánélet kontextusában tárgyaljuk. Összességében megállapítható, hogy a technoferencia minden életkorban jelentős rizikófaktor a társas kapcsolatok minősége és a mentális egészség szempontjából. A felsorakoztatott munkákhoz kapcsolódóan kitérünk a téma gyakorlati relevanciáira, és áttekintjük a további lehetséges és szükséges kutatási irányokat.

Bevezetés: A bizonytalanságintolerancia egy egyén alapvető képtelenségét jelenti a negatív események előfordulásának, valamint az ilyen események be nem jósolhatóságának elvi­ selésére. Az ebből fakadó állandósult stressz és túlzott aggodalom súlyos fizikai és men­ tális problémákhoz vezethet. Korábbi tanulmányok eredményei szerint a jelenség a szo­ rongásos és a depresszív pszichiátriai zavarok alapja lehet. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja a Bizonytalanságintolerancia Skála rövidített változatának pszichometriai elemzése egy megfelelően nagy és az életkor szempontjából diverz magyar anyanyelvű mintán. Módszer: A keresztmetszeti kutatás keretében összesen 1297 fő (300 férfi és 993 nő, 4 fő nem válaszolt) töltötte ki a kérdőívcsomagot. A résztvevők átlagéletkora 44,6 év (SD = 22,44 év; terjedelem: 18–83 év). A rövidített Bizonytalanságintolerancia Skála mellett a résztve­ vők kitöltötték a World Health Organization Jól-lét Indexet, valamint a Beck Depresszió Leltár és a Spielberger-féle Vonásszorongás Skála rövidített változatát. A Bizonytalanság­ intolerancia Skála pszichometriai mutatóit klasszikus és modern tesztelméleti mód­ szerekkel is ellenőriztük. Eredmények: A Bizonytalanságintolerancia Skála megfelelő pszichometriai mutatókkal rendelkezik a vizsgált magyar mintán (McDonald­ω = 0,82 és 0,84). A kérdőív tételei jól diszkriminálnak a látens változó különböző szintjeivel rendel­ kező kitöltők között, és a kérdőív összességében megbízhatóan mér meglehetősen nagy szórástartományban (±2 szórás); tehát a bizonytalanságtűrés képességéről a populáció hozzávetőlegesen 95%-án képes információt szolgáltatni. A kérdőív skálái és összpontszáma az elvártak szerint összefüggést mutatnak rokon konstruktumokkal, mint pl. szorongás (r = 0,22–0,36; p < 0,001) és depresszió (r = 0,26–0,40; p < 0,001). Következtetések: Összességében a Bizonytalanságintolerancia Skála rövid változata magyar mintán is megbízható és érvényes kérdőív. Alkalmazható lehet a mentális egészség fejlesztése, a szorongás és a depresszió prevenciójára, valamint terápiás hatékonyságvizsgálat so­ rán is.

Introduction: Intolerance of uncertainty refers to an individual’s fundamental inability to tolerate the occurrence of negative events as well as the unpredictability of such events. The resulting constant stress and excessive worry can lead to severe physical and mental problems. Previous studies suggest that it can serve as the root of anxiety and depression related psychiatric disorders. Aim: The aim of the present study was to present the psychometric properties of the short version of the Intolerance of Uncertainty Scale in a sufficiently large and age­diverse Hungarian sample. Method: A total of 1297 respondents (300 men and 993 women, 4 chose not to answer) completed the survey. The mean age of the participants was 44.63 years (SD = 22.44 years; range = 18–83 years). In addition to the Intolerance of Uncertainty Scale, participants completed the World Health Organization Well-Being Index, and the short versions of the Beck Depression Inventory, and the Spielberger Trait Anxiety Scale. The psychometric properties of the shortened Intolerance of Uncertainty Scale were tested using classical and modern test theory methods. Results: The shortened Intolerance of Uncertainty Scale has appropriate psychometric indicators on a Hungarian sample (McDonald’s ω = 0.82 and 0.84). The items of the questionnaire discriminated well between respondents with different levels of the latent variable, and the questionnaire measured well over a large deviation of scores (±2 SD); thus, it is able to provide information on the ability to tolerate uncertainty in approximately 95% of the population. The subscales and total score of the questionnaire correlated with related constructs as we previously expected, for instance anxiety (r = 0.22–0.36, p < 0.001) and depression (r = 0.26–0.40, p < 0.001). Conclusions: Overall, the short version of the Intolerance of Uncertainty Scale is also a reliable and valid questionnaire for the Hungarian sample. It can be used for efficacy testing of mental health promotion, anxiety and depression prevention, or therapeutic intervention.

Háttér és célkitűzések: A munkafüggőség egy olyan viselkedési addikció, amely számos negatív következménnyel jár, s mindez érintheti a testi, pszichés és társas kapcsolati jóllétet. A munkafüggők körében gyakoribb a szerhasználat, emellett kedvezőtlenebb egészség-magatartással és egészségtelenebb életmóddal jellemezhetők. A folyamatos túlterheltség, a magasabb szorongás és negatív affektivitás, és a szerfogyasztással való kapcsolat felveti a munkafüggőség más viselkedési addikciókkal, mint a problémás internet-, mobiltelefon- és közösségimédia-használattal való kapcsolatát. Kutatásunk célja volt ezen függőségek együttjárásának longitudinális vizsgálata. Feltételeztük, hogy a maladaptív kogníciók, mint a rágódás és az aggodalmaskodás mediátor szerepet töltenek be a zavarok kapcsolatában. Módszer: Egy három adatfelvételi hullámból (T1: 2019. március–július, T2: 2020. június–szeptember, T3: 2021. június–november) álló longitudinális vizsgálatot végeztünk budapesti, 18–34 év közötti személyek reprezentatív mintáján (N = 2563). A Bergen Munkafüggőség Skálát, a Problémás Mobiltelefonhasználat Kérdőívet, a Problémás Internethasználat Kérdőívet, a Bergen Közösségi Média Függőség Skálát, a Ruminatív Válaszstílus Kérdőívet és a Penn-State Aggodalmaskodás Kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények: A T1 munkafüggőség szignifikáns gyenge negatív kapcsolatban áll a T2 és T3 túlzott mobiltelefon-használattal, azonban pozitív és közepes erősségű kapcsolatot mutat a T2 és T3 problémás internet- és közösségimédia-használattal. Útmodellelemzéseink kimutatták, hogy a T2 rágódás és aggodalmaskodás mediál a T1 munkafüggőség és a T3 problémás internet- és közösségimédia-használat között. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák, hogy a munkafüggőség komorbiditást mutat más viselkedési függőségekkel, emellett rámutatnak a perszeveratív kogníciók szerepére is. A munkafüggőség megelőzése és kezelése szempontjából érdemes a ruminációt és a rágódást a fókuszba helyezni, és ezek csökkentése jótékony hatással lehet a munkafüggőség és az azzal együtt járó problémás technológiahasználat tüneteinek csökkentésére.

Elméleti háttér: Az élettel való elégedettség a jóllétkutatások egyik leggyakrabban használt mutatója, ami számos pozitív jelenségre lehet hatással (pl. társas kapcsolatok, egészség), így fontos feltérképezni azokat a tényezőket, amelyek befolyással lehetnek az alakulására. Cél:Jelen tanulmány célja feltérképezni a boldogságtól való félelem, a demográfiai tényezők, valamint a Big Five személyiségdimenziók szerepét az élettel való elégedettségben, kitüntetett szerepet szánva a boldogságtól való félelem vizsgálatának, a koncepció újszerűsége miatt. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 1826 felnőtt vett részt (77% nő; átlagéletkor = 35 év; SD = 15,5 év), akik a demográfiai kérdéseken kívül a Boldogságtól való félelem skálát, az Élettel való elégedettség skálát, valamint a Big Five leltárt töltötték ki. Eredmények: Az életkor és az élettel való elégedettség (r _s = –0,06, p < 0,001), illetve az életkor és a boldogságtól való félelem (r _s = –0,19; p = 0,005) között negatív irányú, ám elhanyagolható erősségű összefüggést találtunk, amit nem tudott szignifikánsan jobban magyarázni egy „U alakú” (kvadratikus) függvény, egy egyszerű lineáris függvénnyel összehasonlítva. Nem találtunk szignifikáns nemi különbséget az élettel való elégedettség (p = 0,17; Cohen-d = 0,07), illetve a boldogságtól való félelem (p = 0,93; Cohen-d = –0,005) pontszámokban. Az egyedülállókkal összehasonlítva a párkapcsolatban élők szignifikánsan magasabb élettel való elégedettség (p < 0,001; Cohen-d = 0,48) és szignifikánsan alacsonyabb boldogságtól való félelem (p < 0,001; Cohen-d = –0,31) pontszámokkal jellemezhetők. A boldogságtól való félelem önmagában szignifikáns, negatív prediktora az élettel való elégedettségnek (R ² = 0,16; β = –0,398; p < 0,001), és ez a demográfiai és a Big Five faktorok kontrollálása után is igaz (β = –0,208; p < 0,001), tehát kijelenthető, hogy annak a demográfiai és a Big Five személyiségfaktoroktól elkülönülő magyarázóereje van az élettel való elégedettségben. A végső modellben a Big Five skálák közül nem bizonyult szignifikáns prediktornak a barátságosság, illetve a nyitottság, pozitív hatással bírt az extraverzió és a lelkiismeretesség, negatív hatással pedig a neuroticizmus esetében számolhatunk. Következtetések: Eredményeink nagyrészt megerősítik az élettel való elégedettség prediktoraival kapcsolatos korábbi kutatásokat; továbbá felvetik a boldogságtól való félelem behatóbb vizsgálatának szükségességét, hiszen eszerint egy, az alap személyiségdimenzióktól elkülönülő, a szubjektív jóllétre szignifikáns hatást gyakorló tényezőről lehet szó.