Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "β-Amyloid Plaques" x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

Monocytes are important cell types of the innate immune system. Recent scientific evidence suggests that monocytes not only play a crucial role in our innate immune system by defending the host from intruding microbial pathogens but they also contribute to the pathogenesis and progression of diseases such as liver fibrosis, atherosclerosis, multiple sclerosis, and tumor metastasis. In addition, monocytes and monocyte-derived macrophages play a crucial beneficial role in the liver fibrosis regression, muscle regeneration, and the clearance of the β-amyloid plaques in Alzheimer’s disease. Here, we summarize the origin, plasticity, and pathogenic potential of monocytes and monocyte-derived macrophages, as well as their positive role in the regression of some common diseases. Elucidating the comprehensive immunological role of monocytes will provide therapeutic advantages in either controlling disease progression or favoring the regression of the disease state.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Bencs, János Bencze, V. László Módis, Viktória Simon, János Kálmán, and Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia (DLB) és a Parkinson-kórhoz társuló demencia (PDD) számos klinikai, patofiziológiai és morfológiai átfedést mutató neurodegeneratív kórkép. Neuropatológiai szempontból meghatározó a kóros α-szinuklein-aggregátumokat tartalmazó Lewy-testek (LB) jelenléte. DLB-ben nagyszámú LB található a corticalis régiókban, míg PDD-ben elsősorban a subcorticalis területek érintettek. Továbbá, DLB-ben gyakoribb az Alzheimer-kórra (AD) jellegzetes β-amyloid-plakkok és neurofibrillaris kötegek megjelenése. A mai napig vitatott, hogy valóban két külön betegségről vagy egyazon kórkép különböző megnyilvánulásairól van-e szó. A klinikai diagnózis alapja a motoros és a kognitív tünetek megjelenése között eltelt idő: DLB-ben a demencia gyakran a parkinsonizmus előtt jelentkezik, míg PDD-ben a motoros tünetek alakulnak ki korábban. Az egyre pontosabb képalkotó módszerek alapján DLB-ben nagyobb mértékű a corticalis károsodás, a kolinerg deficit, valamint a társuló AD-patológia, mint PDD-ben. Terápiás szempontból a PDD-ben gyakran használt levodopa DLB-ben kevésbé hatékony, sőt növelheti a pszichózis kialakulásának kockázatát, a betegség magtüneteihez tartozó hallucinációk és viselkedési tünetek kezelése pedig a jelentős antipszichotikum-hiperszenzitivitás miatt ütközik nehézségekbe. Összefoglalónkban részletesen tárgyaljuk a kórképek jellegzetességeit a patológia, a radiológia és a klinikai tünetek vonatkozásában, külön figyelmet fordítva az átfedések, valamint a különbségek bemutatására. Orv Hetil. 2020; 161(18): 727–737.

Open access