Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for :

  • "környezeti tényezők" x
  • User-accessible content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Domonkos Tárnoki, Dávid László Tárnoki, Tamás Horváth, Júlia Métneki, and Levente Littvay

Bakkné Nagy, M., Tárnoki, D. L., Tárnoki, A. D.: Environmental factors that influence smoking habits of monozygotic and dizygotic twins. [A dohányzási szokásokat befolyásoló környezeti tényezők egy- és kétpetéjű ikrek körében.] Orv. Hetil., 2013, 154

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Bakkné Nagy, Dávid László Tárnoki, and Ádám Domonkos Tárnoki

Bevezetés: A dohányzási szokásokat környezeti tényezők (család, barátok) és pszichés tényezők is alakítják. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az egy- és kétpetéjű ikrek dohányzási szokásait befolyásoló környezeti tényezők megismerését. Módszer: 45 egypetéjű és 23 kétpetéjű ikerpár (életkor 35±16 év) kérdőíves vizsgálatát végezték. Eredmények: Ha az anya nem dohányzik, az 53%-kal, ha az apa nem dohányzik, az 49%-kal csökkenti az esélyét annak, hogy ikergyermeke dohányossá váljon. A kétpetéjű ikreket a szülők nagyobb mértékben befolyásolják (70%), mint az egypetéjű ikreket (31–36%). Ha az ikertestvér vagy testvér nem dohányzik, az 86%-kal csökkenti az esélyét annak, hogy az egyén dohányozzon. Ez az összefüggés egy- és kétpetéjű ikrek körében is jelentős mértékű. Ha a baráti társaságban van olyan, aki dohányzik, és nem próbál leszokni, az 8,3-szeresére növeli az esélyét annak, hogy az egyén dohányozzon. A baráti társaság szerepe férfiak, illetve fiatalok esetében jelentősebb. Következtetések: A szülők és a testvérek példamutató magatartása segíti iker fiataloknál a dohányzásra való rászokás elkerülését. Orv. Hetil., 2013, 154, 978–984.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Jermendy, Levente Littvay, Rita Steinbach, Ádám Jermendy, Ádám Tárnoki, Dávid Tárnoki, Júlia Métneki, and János Osztovits

A metabolikus szindrómára jellemző cardiovascularis kockázati tényezők alakulásában örökletes és környezeti tényezők is szerepet kapnak. A genetikai és környezeti tényezők jellegzetességei populációkként változhatnak. Célkitűzés: Az ikervizsgálat célja a metabolikus szindrómában szereplő cardiovascularis kockázati tényezők genetikai, illetve környezeti meghatározottságának megállapítása volt. Módszer: A tanulmányban 101 egészséges felnőtt ikerpár (63 pár monozigóta, 38 pár azonos nemű dizigóta; n = 202, életkor: 43,3±15,8 év) szerepelt. Fizikális vizsgálat után a betegek kérdőívet töltöttek ki, majd éhomi vérvételre került sor. A statisztikai értékelés során a genetikai, a közös és egyéni környezeti determináltság százalékos arányát jelző öröklődési indexek meghatározása történt az A-C-E strukturált egyenletmodell illeszkedése alapján. Az adatok életkorra, nemre (Modell-1), illetve életkorra, nemre, BMI- és haskörfogatértékre korrigáltak (Modell-2). Eredmények: A haskörfogat (illetve a többi antropometriai paraméter [testmagasság, testsúly]) alakulása terén egyértelműen dominált a genetikai meghatározottság (Modell-1-érték: 71,0–88,1%). Kevésbé markánsan voltak az örökletes tényezők a meghatározók a szisztolés és a diasztolés vérnyomásérték alakulására (Modell-2-érték: 57,1% és 57,7%). A Modell-2-érték alapján az egyéni környezeti tényezők játszottak jelentősebb szerepet a szérumtriglicerid értékének (55,9%) alakulásában, míg a közös környezeti determináltság volt a meghatározó a szérum-HDL-koleszterin (58,1%) és az éhomi vércukor (57,1%) értékének alakulásában. A Modell-1- és Modell-2-értékek összehasonlítása arra utalt, hogy az antropometriai paraméterek (BMI, haskörfogat) csak kis hányadban (0,0–17,1%) kaptak szerepet a metabolikus szindróma genetikai és környezeti összetevőinek determináltságában. Következtetések: Felnőtt, magukat egészségesnek tartó egyének körében a metabolikus szindróma komponensei között a genetikai tényezőknek meghatározó szerepe van a haskörfogat és a vérnyomás alakulása terén, míg a szérumtriglicerid-, a HDL-koleszterin- és az éhomi vércukorérték alakulására környezeti tényezők vannak elsősorban befolyással. Az egyes kockázati tényezők eltérő öröklődése kétségessé teszi a metabolikus szindróma eredeti, egységes kóroktanon alapuló koncepciójának helyességét. A vizsgálat eredményei egyéni és társadalmi szinten egyaránt segíthetik a primer cardiovascularis prevenció megtervezését és kivitelezését. Orv. Hetil., 2011, 152, 1265–1271.

Open access

A rosacea az egyik leggyakoribb, krónikus gyulladásos bőrbetegség. Centrofacialisan megjelenő erythema, teleangiectasiák, papulák és pustulák jellemzik. A klinikai kép alapján az új nemzetközi klasszifikáció 4 fő alcsoportot különít el: erythemás-teleangiectasiás, papulopustulosus, phymatosus és ocularis altípust. Az egyes formák kezelése is eltérő. A folyamat patomehanizmusa a mai napig nem tisztázott pontosan. Genetikai és környezeti tényezők mellett kóros érreakciónak, dermalis mátrixdegenerációnak, egyes mikroorganizmusoknak, mint Demodex folliculorum és Helicobacter pylori tulajdonítanak szerepet. A szerzők az összefoglaló közleményben áttekintik a rosacea új klasszifikációját, a főbb patogenetikai tényezők szerepét és a terápiás lehetőségeket.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Éva Csatlós, Réka Brubel, Attila Bokor, Csaba Karabélyos, and János Rigó jr.

Az epigenetikai mechanizmusok az alapvető életfolyamatok irányításában részt vevő gének működésére gyakorolnak hatást. E környezeti tényezők némelyike képes a génműködés megváltoztatására vagy kiiktatására. A környezet génaktivitásra gyakorolt, örökölhető fenotípus-változásokat eredményező hatásai a kromatinban úgynevezett epigenetikus jelzéseket hoznak létre, amelyek a DNS kémiai módosulását okozzák. A szülészet-nőgyógyászatban számos olyan terhespatológiai, onkológiai és nem daganatos nőgyógyászati kórkép van, amelyek kialakulásában az epigenetikai mechanizmusok fontos szerepet játszanak. A leiomyoma uteri számos etiológiai tényező együttállása esetén alakul ki, ezért hátterében egy feltehetően komplexebb epigenetikai szabályozórendszer jelenléte valószínűsíthető. Az endometriosis multifaktoriális kóreredete immunológiai és hormonális kóroki tényezők szerepét valószínűsíti. Ezek hatásmechanizmusának minél részletesebb génszintű ismerete jelent(ene) lehetőséget az érvényre jutó epigenetikai mechanizmusok azonosítására, illetve – a későbbiekben – hatásuk kiküszöbölésére. A polycystás ovarium szindróma vonatkozásában az epigenetikai kutatások irányát meghatározza a valószínűsíthető in utero eredet, amely mind a prekoncepcionális, mind a terhesgondozás során a megelőzés és a kezelés lehetőségeit kínálhatja. Orv. Hetil., 2014, 155, 492–499.

Open access

Absztrakt:

A cukorbetegség és a depresszió világszerte népbetegség. Mindkettő kialakulása multifaktoriális, amelyben szerepet játszhatnak külső, környezeti tényezők, valamint belső, a szervezetben játszódó folyamatok, többek között különböző gének nem megfelelő működése. Bár a diabetes és a depresszió komorbiditása jól ismert, a két betegség hátterében zajló folyamatok, illetve ezen folyamatok egymásra hatása nem minden részletet illetően tisztázott. A szerzők összefoglaló közleményének célja bemutatni a 2-es típusú cukorbetegség és a depresszió közötti kétirányú kapcsolat hátterében álló ismert és még csak feltételezett mechanizmusokat, illetve felhívni a figyelmet a két betegség egyidejű szűrésének és kezelésének fontosságára, hiszen együttes fennállásukkor nőhet a morbiditás és a mortalitás. A cukorbetegek depresszióra irányuló szűrésével és a depressziós betegek diabetes irányú kivizsgálásával csökkenthető lehet a komorbiditásból származó komplikációk és szövődmények, illetve a kezelési nehézségek előfordulása. A két betegség ellátásában fontos szerepe van a családorvosnak, aki a korai diagnózissal és kezeléssel javíthatja a betegek életminőségét, lassíthatja a betegségek progresszióját és a szövődmények kialakulásának kockázatát. Orv Hetil. 2019; 160(21): 807–814.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kitti Sólya, Csilla Dézsi, Melinda Vanya, János Szabó, János Sikovanyecz, Zoltán Kozinszky, and Károly Szili

Absztrakt

Az ajak- és szájpadhasadék a veleszületett rendellenességek egyik leggyakoribb típusa. A szerzők célja, hogy összefoglaló irodalmi ismereteket nyújtsanak a kórképről. A nemzetközi szakirodalom áttekintésén és megvitatásán túl kiemelik a megelőzés lehetőségeit, a genetikai és környezeti tényezők szerepét, az anatómiai és embriológiai jellemzőket, a prae- és a postnatalis diagnózis és kezelés lehetőségeit. Az etiológia multifaktoriális, mind genetikai, mind környezeti faktorok együttes hatása sokszínű fenotípusos és klinikai jellemzőkhöz vezet. A praenatalis diagnosztikában, megelőzésben, genetikai tanácsadás során és a sebészi kezelési stratégiával kapcsolatban a megfelelő multidiszciplináris ismeretek hiánya komoly diagnosztikai hibákhoz vagy tévedésekhez vezethet, ezért kiemelten fontos a klinikai csapatmunka ezekkel az állapotokkal kapcsolatban. A professzionális csapatmunka és multidiszciplináris együttműködés garantálja az optimális ellátást és jobb életminőséget biztosít a betegek és családjuk számára. Orv. Hetil., 2015, 156(37), 1483–1490.

Open access

A velőcső-záródási rendellenességek a leggyakoribb és legsúlyosabb fejlődési rendellenességek közé tartoznak. A csoportba tartozó malformatiók multifaktoriális kóreredete a környezeti hatásokon túl a genetikai tényezők jelentőségére hívja fel a figyelmet. Számos tanulmány született már az idegrendszeri fejlődés genetikai hátterének megvilágítására. Ugyancsak több vizsgálat tárgyát képezték azok a jeltovábbító rendszerek (planar cell polarity jeltovábbító rendszer, sonic hedgehog jeltovábbító rendszer), amelyek alapvető szerepet játszanak az idegrendszeri fejlődés olyan folyamataiban, mint a velőlemez-képződés vagy a velőcsőzáródás. További említésre érdemes célterülete volt számos közzétett tanulmánynak a neurulatio különböző fázisait reguláló gének működésének, esetleges mutatióinak a vizsgálata. A velőcső-záródási rendellenességek kóreredetében szerepet játszó környezeti tényezők közül a legjelentősebbnek a folsav tűnik. Ennek megfelelően a folsavanyagcsere számos enzimje, illetve azokat kódoló gének esetleges hibája ugyancsak érdeklődésre számot tartó területnek számít. A szerző összefoglaló referátumában igyekezett áttekinteni a genetikai tényezők szerepét az idegrendszer fejlődése, valamint a velőcső-záródási rendellenességek kialakulása kapcsán.

Open access

A hasnyálmirigyrák ugyan ritka betegség, jelentős halálozási aránya miatt azonban a daganatos eredetű halálozás gyakori oka. Hatékony szűrőmódszer nem áll rendelkezésre. A hasnyálmirigyrák döntően az idős emberek betegsége, előfordulása gyakoribb férfiakban, mint nőkben. A daganat gyakorisága változó a különböző országokban, ami a környezeti tényezők fontosságát sejteti a betegség kialakulásának hátterében. A dohányzás a betegség ismert kockázati tényezője, az étrendi tényezők szerepe kisebb jelentőségű. A rák kialakulásának esélyét fokozza továbbá az idült hasnyálmirigy-gyulladás és az elhízás. A cukorbetegség szerepe nem egyértelmű. Számos öröklött csírasejt-mutációt hoztak összefüggésbe a hasnyálmirigyrák kialakulásával. A legnagyobb kockázatot a herediter pancreatitis fennállása jelenti, míg a BRCA2 gén eltérései a leggyakoribbak. Úgy tűnik, hogy a genetikai polimorfizmus szerepe a betegség kialakulásában igen jelentős. Orv. Hetil., 2010, 44, 1816–1822.

Open access

Nagy A., Mikola I.: A környezeti tényezők szerepe egyes zoonózisok elterjedésében. Budapesti Közegészségügy, 2000, 4 , 343–347. Mikola I. A környezeti tényezők szerepe egyes

Open access