Search Results

You are looking at 1 - 10 of 27 items for :

  • "prevalencia" x
  • User-accessible content x
Clear All

A társas kapcsolatok hiánya és a szociális funkciók romlása, az alacsony énhatékonyság és ennek következtében a csökkent életminőség a szorongásos zavarok gyakori velejárói. A társas környezetben tapasztalt szorongás nemcsak a vonásszorongással és a tökéletességre való törekvéssel függ össze, hanem a pszichológiai védőfaktorok hiányával is. Annak ellenére, hogy a lámpaláz hazánkban is igen elterjedt, a pedagógusok csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudnak tanácsot adni a kezelést vagy a tünetek enyhítését illetően. Nemzetközi szinten dinamikusan nő a lámpaláz iránti érdeklődés, bővül a zenészek körében alkalmazott terápiás lehetőségek száma, míg hazánkban csak elvétve találunk olyan tanulmányokat, amelyek említenék ezt a témakört. Ezt a hiányt szeretném pótolni a jelen tanulmánnyal, amelyben bemutatom a zenei teljesítményszorongás háttértényezőit, a társuló mentális zavarokat és azokat a kezelési módszereket, amelyek hatékonyságát már zenészek körében is igazolták. A szakirodalmi áttekintés alapján a zenei teljesítményszorongás minden korosztályban és hangszercsoportban előforduló jelenség. Tünetei a specifikus fóbiával mutatnak hasonlóságokat, fokozott szociális félelem esetén azonban felmerülhet a szociális szorongás gyanúja. Más szorongásos zavarokhoz hasonlóan gyakrabban fordul elő nők körében. Kialakulásának hátterét egy pánikszerű negatív érzelem képzi, amely kondicionálás útján asszociálódik a zenei teljesítményhelyzettel. Protektív faktorként tekinthető az énhatékonyság-érzés és a vonásszintű tudatosság, ezek hiányában gyakran jár együtt depresszióval és perfekcionizmussal. A társuló zavarok miatt kezelése komplex, azonban megfelelő terápia és gyógyszeres kezelés pozitív változásokat eredményez. Az oktatási intézményekben jelenleg nagy szükség lenne olyan előadói készségfejlesztő kurzusokra és szakmai programokra, amelyek tájékoztatásra adnának lehetőséget a zenei teljesítményszorongást és annak kezelését illetően.

Open access

Bevezetés: A Helicobacter pylori prevalenciája a fejlett országokban csökken, de a jelenség időbeli lefolyása nem kellően ismert. Cél: A szerzők endoszkópos centrumukban a H. pylori-fertőzés-prevalencia időbeli változásának kiértékelését tűzték ki célul. Módszer: A szerzők 1997 és 2012 között vizsgált 4647 beteg adatait dolgozták fel. A Helicobacter pylori-fertőzést módosított Giemsa-festéssel és ureázgyorsteszttel igazolták. A fertőzés prevalenciáját az endoszkópos vizsgálat éve, a diagnózis, a születési kohorszok és a korcsoportok szerint értékelték ki. Eredmények: A fertőzés általános prevalenciája 54,7% volt: 1998-tól 71,3%-ról 2011-re 32,6%-ra csökkent. Az 1920 és 1959 közötti 10 éves születési kohorszokban a fertőzés prevalenciája 62,5% volt, 1960–1969 között 57,4%, 1970 és 1979 között 39%, 1980 és 1989 között 26,7%. A 18–19 éves korcsoportban 21,8%, 20–29 év között 34,9%, 30–39 éveseknél 46,5%, 40–49 éves korban 63,7%, 50–59 éveseknél 63,2%, 60–69 éveseknél 59,2%-os prevalenciát észleltek. A Helicobacter pylori-pozitív nyombélfekélyek aránya az 1998-as 95,9%-ról 2011-ben 59,1%-ra csökkent (p = 0,001). Következtetések: A Helicobacter pylori-fertőzés prevalenciája a vizsgált időszakban jelentősen csökkent: ez az 1960-as évek közepén, az 1970-es években született kohorszoknál kezdődött, másfél évtizeddel megelőzve a baktérium felfedezését. Orv. Hetil., 2013, 154, 900–907.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Emese Jakab, Erzsébet Valéria Hidvégi, Miklós Illyés, Attila Cziráki, Tibor Kalmár, Zoltán Maróti, and Csaba Bereczki

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban világszerte folyamatosan emelkedik a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakorisága. Ez a jelenség nemcsak a felnőtt-, hanem a gyermek- és serdülőpopulációt is érinti. Ugyanakkor a túlsúly és az elhízás nem csupán kórállapotok, hanem számos egyéb megbetegedésnek, így emelkedett és magas vérnyomásnak a kialakulásához is vezethetnek. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társult emelkedett és magas vérnyomás előfordulási gyakoriságát magyarországi 3−18 éves korú populációban. Módszer: A vizsgálatba 2005 és 2018 között összesen 8624 (fiú = 4719) gyermeket és serdülőt vontunk be. Normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott csoportokat a testtömegindex alapján képeztünk. Az emelkedett (≥90–<95 percentilis) és magas (≥95 percentilis) vérnyomás diagnózisát részletes noninvazív kivizsgálás (laboratóriumi vizsgálat, hasi ultrahang, gyermekkardiológiai vizsgálat, 24 órás vérnyomás-monitorizálás) eredményeként állítottuk fel. Eredmények: Vizsgálatunkban a túlsúly és az elhízás együttes előfordulási gyakorisága 23,5% volt, ezen belül fiúknál 26,4%, míg lányoknál 20%. A túlsúlyos gyermekek és serdülők csoportjában az emelkedett vérnyomás prevalenciája 9,8%, az elhízottaknál 4,6% volt, míg a magas vérnyomás előfordulási gyakorisága 8,3% (esélyhányados: 1,1; 95% CI) volt a túlsúlyosak és 26,7% (esélyhányados: 3,6; 95% CI) az elhízottak között. Következtetés: Tudomásunk szerint először közlünk magyarországi adatokat nagyszámú kortárs gyermek- és serdülőpopuláció esetében az emelkedett és magas vérnyomásnak a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társuló előfordulási gyakoriságáról. A túlsúly és az elhízás a társult hypertoniával a szív-ér rendszeri betegségek kialakulása szempontjából fokozott kockázatot jelent. Éppen ezért kiemelkedően fontos a jól működő primer prevenciós stratégiák kialakítása. Orv Hetil. 2020; 161(4): 151–160.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Kovács, Réka Laura Erdős, Anna Niké Petridisz, Franciska Rozs, and András Simon

Absztrakt:

Bevezetés: Az eleséstől való félelem miatt az idősek visszafogják mindennapi tevékenységüket, ami az izomzat meggyengülésén és az egyensúly hanyatlásán keresztül ahhoz vezethet, hogy az idős emberek intézeti elhelyezésre szorulnak. Emiatt az eleséstől való félelem komoly probléma az idősek körében. Prevalenciáját, összefüggő tényezőit, valamint a megelőzés és a kezelés lehetőségeit egyre szélesebb körben vizsgálják a geriátriában. Célkitűzés: Leírni az eleséstől való félelem gyakoriságát és összefüggését demográfiai (életkor, nem), valamint egészségbeli (az idős életszakaszra jellemző krónikus betegségek, funkcionális mobilitás, korábbi elesés, gyógyszerszedés) tényezőkkel otthon élő idősek körében. Módszer: 200 személy vett részt a kutatásban. Az eleséstől való félelem fennállását a rövid Falls Efficacy Scale – International (FES-I) skálának a geriátriai szakirodalomban publikált határértéke alapján diagnosztizáltuk. Logisztikus regresszióval vizsgáltuk az összefüggéseket. Eredmények: Összesen 61 résztvevőnél volt kimutatható az eleséstől való kóros mértékű félelem. Mintánkban az eleséstől való félelem az életkorral, a krónikus betegségek számával és a hanyatló funkcionális mobilitással mutatott összefüggést. Következtetés: Az egyszerűen és gyorsan kitölthető, magyar nyelven is validált rövid FES-I kérdőívvel elsősorban a magasabb életkorú, több krónikus betegségben szenvedő időseket érdemes szűrni, hogy azonosítsuk azokat, akik további részletes kivizsgálásra, majd ennek eredménye alapján célzott beavatkozásra szorulnak. Orv Hetil. 2019; 160(5): 191–197.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az ülő életmód nemcsak számos krónikus betegség, valamint a multimorbiditás kockázatát növeli, de az idős személyek hamarabb elveszítik funkcionális önállóságukat is. Az ülő életmód csökkentését célzó intézkedések megtervezéséhez fontos az ülő életmóddal kapcsolatos tényezők ismerete. Célkitűzés: Leírni az ülő tevékenységek formáit és időtartamát, továbbá az ülő életmóddal kapcsolatban álló szociodemográfiai, egészségi, valamint életmódbeli tényezőket a fővárosban és vonzáskörzetében lévő idősotthonokban élő, járásképes idős emberek körében. Módszer: A kutatásban részt vevő 248 személy körében kérdőívvel felvett adatainkat logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Az ülő életmód összesen 159 személyre, a minta 64,1%-ára volt jellemző. Mintánkban az ülő életmóddal a dohányzás, az időskorra jellemző krónikus betegségek száma, az intézményben élés időtartama és a járási segédeszköz használata mutatott összefüggést. Következtetés: Azokra az idősotthonban élő idős emberekre jellemző az ülő életmód, akik több krónikus betegségben szenvednek, régebben költöztek be az intézménybe, és dohányoznak. Ezért a vezető döntéshozó pozícióban dolgozó diplomás szakembereknek elsősorban az ő körükben kell erőfeszítéseket tenniük az ülő életmód megváltoztatására: tájékoztatással, felvilágosítással, érdeklődésüknek és állapotuknak megfelelő programok felkínálásával. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1175–1180.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Dorottya Szabó, Gábor László Sándor, Anita Pék, Irén Szalai, Regina Lukács, Georgina Zsófia Tóth, András Papp, Zoltán Zsolt Nagy, Hans Limburg, and János Németh

Absztrakt:

Bevezetés: A cukorbetegség az egyik leggyakoribb oka a vakságnak az 50 éves vagy idősebb korú lakosság körében. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a cukorbetegség és a retinopathia diabetica (RD) prevalenciájának meghatározása, illetve a cukorbetegek szemészeti ellátása lefedettségének vizsgálata hazánk különböző részein. Módszer: Százöt lakókörzetben, összesen 3675, 50 éves vagy idősebb korú személyt vontunk be a vizsgálatba. A standardizált rapid assessment of avoidable blindness (RAAB) + diabetic retinopathy module (DRM) segítségével vizsgáltuk a résztvevőket, majd a Nyugat-, Közép- és Kelet-Magyarország közötti különbségeket. Eredmények: A cukorbetegség prevalenciája Kelet-Magyarországon (20,9%) magasabb volt, mint Nyugat- (19,5%) és Közép-Magyarországon (19,5%). Az RD prevalenciája Nyugat-Magyarországon (24,1%) magasabb volt, mint Közép- (17,8%) és Kelet-Magyarországon (19,6%). A közép-magyarországi résztvevők között volt a legkisebb azon páciensek aránya (19,1%), akik még sohasem vettek részt szemfenékvizsgálaton. Következtetések: A cukorbetegség szemészeti szövődményei gyakoriságának csökkentése céljából fontos lenne a szemészeti alapellátás – főleg vidéki településeken való – megerősítése, vagy szemészeti telemedicinális országos szűrés bevezetése és végzése. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 362–367.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A magyarországi lakosság növekvő arányú részét képezi a roma populáció. Többszörösen hátrányos helyzetük egyik következménye a helytelen táplálkozás, mely számos esetben vezet elhízáshoz és az elhízás társbetegségeinek magas prevalenciájához. Célkitűzés: Primer antropometriai adatok gyűjtése alapján meghatározzuk a hazai roma kisebbségben a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát, majd ezek és a fellelhető hivatalos statisztikai adatok alapján becslést és hosszú távú prognózist készítünk az elhízás okozta főbb megbetegedések betegségterheire vonatkozóan, nemek és korcsoportok szerinti bontásban. Módszer: A szerzők a nemzetközi és hazai adatforrások alapján, a Spectrum 5.0 szoftverrel előrejelzést készítettek a roma populáció várható létszámára vonatkozóan, majd antropometriai mérések alapján, a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftver alkalmazásával prognosztizálták az elhízás okozta főbb megbetegedések hosszú távú incidenciáját és prevalenciáját. Eredmények: A következő évtizedekben a roma lakosság száma a jelenlegi értéknek legalább a duplájára nő; a magyarországi romák körében a túlsúly és az elhízás prevalenciája nagyobb a teljes magyar lakossággal összehasonlítva. A következő évtizedekben az elhízáshoz kapcsolódó társbetegségek prevalenciája a nők esetében 6 ezerről 26 ezerre, a férfiaknál közel 6 ezerről több mint 17 ezerre nő. Az elhízottak körében a társbetegségek gyakorisága a jelenlegi érték több mint a háromszorosára emelkedik. Következtetések: Az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie az elhízás társbetegségeinek gyorsan növekvő arányú kezelésére a hazai romák körében. A helyzet hosszú távú javítása átgondolt prevenciós és intervenciós programok kialakítását teszi szükségessé. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1097–1104.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imelda Marton, Szilvia Agócs, and Barna Babik

Absztrakt:

Világszerte magas az anaemia prevalenciája, a vashiányos anaemia az ötödik leggyakoribb eltérés a Globális betegségteher című tanulmány szerint. Hátterében számos tényező, összetett patomechanizmus állhat, az etiológia nagy változatosságot mutat életkor, nem és földrajzi eloszlás szerint. Az anaemia prevalenciája emelkedik az életkorral. A demográfiai változások, a népesség idősödése jelenleg nagyobb léptékű, mint a korábbi évtizedekben, és ez jelentős kihívás elé állítja a társadalmakat és az egészségügyi rendszereket. Az időskori anaemia átlagos prevalenciája 17%, de ennél lényegesen magasabb az ápolási otthonokban élő (47%) és a hospitalizációra került idősek (40%) között. Oka általában multifaktoriális, és gyakran a komorbiditások miatt egyidejűleg több mechanizmus is szerepet játszik a kialakulásában. A preoperatív anaemia prevalenciája magasabb (35%), mint az anaemia gyakorisága az átlagpopulációban, és evidenciák igazolták kedvezőtlen hatását a posztoperatív morbiditásra és mortalitásra. Időben történő felismerése és korrekciója multidiszciplináris feladat és közös felelősség mind a vértakarékos betegellátás, mind a betegek életkilátásainak javítása szempontjából. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1569–1573.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Rurik, Tímea Ungvári, Judit Szidor, Péter Torzsa, Csaba Móczár, Zoltán Jancsó, and János Sándor

Absztrakt

Bevezetés: A világszerte növekvő arányú elhízás Magyarországon is észlelhető, populációs előfordulásáról az első nagyszabású felmérés 1988-ban történt. Célkitűzés: A szerzők az eddigi legnagyobb esetszámú hazai elhízásprevalencia-vizsgálataik eredményeit mutatják be, amelyet háziorvosok és foglalkozás-egészségügyi orvosok részvételével bonyolítottak le. Módszer: A 18 év fölötti magyar lakosság 0,55%-ának, 43 287 fő (17 901 férfi és 25 386 nő) regisztrált adatait elemezték, országosan reprezentatív megoszlásban. Összehasonlították a korábbi hazai vizsgálatokkal, elemezték a testtömegindex, haskörfogat, iskolázottság, hypertonia és/vagy diabetes jelenléte és az életkor közötti kapcsolatot. Eredmények: Összességében férfiaknál a túlsúly 40%, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-ban. A 18–34 év közötti életkori csoportban a férfiak 32,7%-a túlsúlyos, míg 18,2%-uk elhízott, 35–59 év között 40,1% és 34,4%, 60 év fölött 43,5%, illetve 38,8%. Ugyanezen korosztályi adatok nőknél: 19,6 és 15,7%, 36,8 és 38,7%, 36,5 és 39,7%. A testtömegindex-eloszlásokat és a hasi elhízás (férfiaknál >102 cm, nőknél >88 cm) adatait évtizedes életkori csoportokban és településtípusok szerint is bemutatják. A legnagyobb arányú túlsúly a felsőfokú végzettségű férfiaknál, a legtöbb elhízott a legalacsonyabb végzettségű nőknél volt. A testtömegindex szerinti és hasi elhízás a falvakban volt a legnagyobb arányú, különösen nőknél. A metabolikus betegségek jelenléte erősen korrelált a testtömegindexszel, és inverz módon az urbanizáció mértékével. Következtetések: Az elmúlt évtizedekben a túlsúly és főleg az elhízás aránya jelentősen megnőtt, különösen látványosan férfiaknál, szembetűnően a fiatalabbaknál. Ez nemcsak orvosi, de komoly népegészségügyi és gazdasági problémát is jelent, kezelése össztársadalmi figyelmet, a jelenleginél nagyobb szakmapolitikai támogatást igényel. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1248–1255.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: 2020. március végén a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (COVID–19-betegség) diagnosztizálására megjelentek Magyarországon a vírussal szembeni specifikus antitestek jelenlétét kimutató gyorstesztek. Célkitűzés: Munkánkban két gyorsteszt, az Anhui és a Clungene teszt diagnosztikai teljesítményét értékeltük a fertőzés kimutatásában arany standardnak számító ’real-time’ (valós idejű) PCR (a továbbiakban: PCR) vizsgálati eredmények alapján. Módszer: 2020. március 16. és április 14. között intézetünk 20 120, COVID–19-fertőzéssel kapcsolatos rekordot küldött be az országos adatszolgáltató rendszeren keresztül. Ebben 4140 személynél csak IgM és IgG jelenlétét kimutató gyorstesztvizsgálat történt; 3210 személynél csak PCR-teszt, 1654 személynél pedig PCR- és gyorstesztvizsgálat (Anhui: 625, Clungene: 1029) végzésére maximum 3 nap eltéréssel is sor került. PCR-pozitívnak azt a személyt tekintettük, akinél bármikor PCR-pozitivitás fordult elő, illetve antitestpozitívnak azt, akinél IgM- és/vagy IgG-pozitivitást észleltünk. (Megjegyzés: a Clungene tesztet Lungene néven is forgalmazzák.) Eredmények: A 4864, PCR-rel vizsgált személy közül 308 volt PCR-pozitív (a PCR-pozitivitás prevalenciája 6,3% volt). A PCR alapján az Anhui gyorsteszt szenzitivitása 33,3%, specificitása 72,85%; a Clungene gyorsteszt szenzitivitása 35,48%, specificitása 85,02% volt. 6%-os PCR-pozitivitási prevalencia esetén a pozitív és a negatív prediktív érték az Anhui gyorsteszt esetében 7,28%, illetve 94,48%, míg a Clungene gyorsteszt esetében 13,13%, illetve 95,38% volt. Következtetés: Az aktuális fertőzöttségi prevalencia melletti alacsony pozitív prediktív értékek alapján az általunk értékelt gyorstesztek jelenleg nem alkalmasak a SARS-CoV-2-vírusfertőzöttség (PCR-pozitivitás) kimutatására az általános populációban. Az Anhui és a Clungene gyorstesztek negatív eredményei a jelenlegi 6%-os prevalencia mellett mintegy 95%-os valószínűséggel jelzik a SARS-CoV-2-vírusexpozíció hiányát. Az Anhui és a Clungene – SARS-CoV-2 vírus elleni IgM- és IgG-antitesteket kimutató – gyorstesztek alkalmazása a COVID–19-fertőzés differenciáldiagnosztikájában szakmailag vállalhatatlan. Orv Hetil. 2020; 161(20): 807–812.

Open access