Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "pszichoszociális stressz" x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

Bevezetés: Nemzetközi és hazai kutatások egyaránt igazolják, hogy a pszichoszociális stressz mentális megbetegedések kockázati tényezője. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja az Országos Munkahelyi Stresszfelmérés előzetes eredményeinek feldolgozása a depressziós tünetegyüttes és a stresszterhelés kapcsolatának vonatkozásában. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat magyar munkavállalók körében (n = 1058, 27,5% férfi, 72,5% nő, átlagéletkor 37,2 év, SD = 11). A pszichoszociális tényezőket a COPSOQ II (Koppenhágai Kérdőív a Munkahelyi Pszichoszociális Tényezőkről II), míg a depressziós tünetegyüttest a rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük fel. A pszichoszociális tényezők és a depresszió kapcsolatát korrelációval, illetve bináris logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A minta negyede közepesen súlyos vagy súlyos depressziós tünetekről számolt be. Az eredmények igazolják a depressziós tünetegyüttes (BDI≥19) összefüggését a munka–család konfliktussal (OR = 2,21, CI: 1,82–2,68), a fejlődési lehetőségekkel (OR = 0,76, CI: 0,59–0,97), a munka értelmességével (OR = 0,69, CI: 0,59–0,89) és a munkahely iránti elkötelezettséggel (OR = 0,60, CI: 0,47–0,78). Következtetések: A munkavállalók mentális egészségének védelme szempontjából az eredmények felvetik olyan szervezeti szintű intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé teszik a pszichoszociális stressz csökkentését. Orv. Hetil., 2015, 156(11), 439–448.

Open access

A vezetői beosztás mint egészségprotektív tényező szellemi munkát végzők körében

Leadership position is protective for health among non-manual workers

Orvosi Hetilap
Authors: Karolina Kósa, Szilvia Vincze, Ilona Veres-Balajti, and Éva Bácsné Bába

Összefoglaló. Bevezetés: A munkavégzés fontos egészségprotektív tényező, de munkahelyi pszichoszociális kockázatokkal jár, amelyeknek az egészségi állapottal való összefüggéseire az elmúlt évtizedekben derült fény. Célkitűzés: A vizsgálat célja a munkahelyi beosztás és az egészségi állapot közti összefüggés vizsgálata volt olyan, viszonylag homogén mintában, amelynek tagjait közintézmények dolgozói adták. Módszer: Kérdőíves egészségfelmérés történt online adatgyűjtéssel, keresztmetszeti elrendezésben, egy megyeszékhely két közintézményében alkalmazottak körében. A kérdőív demográfiai, az egészségi állapotra, az egészségmagatartásra és a munkavégzésre, köztük a munkahelyi beosztásra vonatkozó, validált kérdéseket tartalmazott. Az adatelemzés beosztási kategóriák szerint két (vezető vs. beosztott), illetve három (vezető, diplomás beosztott, nem diplomás beosztott) rétegben történt. Eredmények: A vizsgált mutatók közül a szubjektív egészség, az élettel való elégedettség, a koherenciaérzés, a túlzott mértékű pszichés stressz, a munkahelyi hiányzás, a munkahelyi és magánéleti társas támogatottság a vezető beosztásban dolgozók körében volt a legkedvezőbb. A vizsgált indikátorok közül csak a munkaképesség nem különbözött beosztás szerint, és csak az alvásidő volt szignifikánsan kedvezőtlenebb (rövidebb) a vezetők körében a beosztottakhoz képest. A háromrétegű elemzés szerint a legkedvezőtlenebb mutatók a nem diplomás beosztottakra voltak jellemzőek. Eredményeink szerint a vezető beosztásban dolgozók egészségi állapota és mentális egészsége kedvezőbb, mint a beosztottaké. Következtetés: A munkahelyi beosztás az egyéni társadalmi-gazdasági helyzet mellett a munkahelyi pszichoszociális stressz mértékével is összefüggésben van, ezért a munkahelyi stressz vizsgálata során érdemes beosztás szerinti elemzést is végezni. A munkahelyi pszichoszociális stressz nyomon követése minden munkahelyen ajánlott, amelynek egyszerű módja az alkalmazási idő és a hiányzott napok számának létszámarányos és beosztásra stratifikált, idősoros nyomon követése. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1172–1179.

Summary. Introduction: Employment is an important health protective factor but also entails workplace psychosocial risks with multiple impacts on health. Objective: The present study aimed at examining the association between employment position and subjective health in a relatively homogenous sample of public servants with mostly tertiary degrees. Method: Online health survey was conducted among employees of two large public institutes in a large city in Hungary. The questionnaire contained items on demographic data, health status, mental health, health behaviour, and work-related questions including employment position (leadership). Data analysis was carried out by employment position in two (manager, subordinate) and three (manager, subordinate with college degree, subordinate with no college degree) strata. Results: Subjective health, satisfaction with life, sense of coherence, pathological stress, sickness absence, social support in the workplace and private life were most favourable among those in leadership position. Work ability did not differ by employment position, but sleep time was significantly less favourable (shorter) among leaders compared to subordinates. Subordinates with no college degree had the worst measures of health. Conclusion: Employment position is related to individual socioeconomic status and workplace psychosocial stress, therefore research on workplace stress should include employment level as a potential confounder. Psychosocial stress at workplaces should be monitored for which various recommendations are available. The simplest method is to monitor mid- and long-term turnover and sickness absence stratified for employment position and proportionate to the workforce. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1172–1179.

Open access