Search Results

A digitalizáció és az egyre szélesebb körben elérhető, megfizethető árú internet következtében a 21. századra a problémás internethasználat előfordulása és aránya is nő, mely döntően a fiatalkorúakat érinti, és a jövőben feltehetően egyre nagyobb kihívást fog jelenteni az egészségügyi ellátórendszerek számára. Az internetfüggőség kialakulásának legfontosabb rizikófaktorai az életkor (minél korábbi életkorban használ az illető digitális eszközt), a férfinem, valamint a nem megfelelő társas és családi kapcsolatok. Egyes belső tulajdonságok, mint a neurózis, a túlzott visszahúzódás is szerepet játszhatnak létrejöttében. Szövődhet pszichés problémákkal (depresszió, szorongás), mentális és szomatikus betegségekkel, továbbá gyakran társul egyéb függőségekkel. Funkcionális képalkotó vizsgálatok eredményei alapján bizonyos agyterületek kóros változásai mutathatók ki az érintett egyéneknél, ezek között azonban jelentős heterogenitás figyelhető meg. Más függőségekhez hasonlóan az extenzív internethasználat az élet valamennyi területére kedvezőtlen hatással bír. Kezelésére egyelőre nem rendelkezünk magas szintű evidenciákkal, úgy tűnik azonban, hogy egyéb (klasszikus) függőségek kezelésében használt terápiák hatékonyak lehetnek. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1506–1513.

Bizonyos nyomelemek ionos, illetve komplexen kötött vegyületei nélkülözhetetlenek számtalan biokémiai folyamatban, a humán szervezet megfelelő működéséhez. Hiányuk vagy akkumulációjuk számos egészségügyi problémát, betegséget okoz. Korábban az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kezelésében a nyomelemeket kulcsfontosságú faktornak gondolták, azonban a diabetes kialakulásában a nyomelemek hiánya, fontossága vagy a szövődmények kialakulásában és kezelésében a nyomelemstatus megítélése, a pótlás fontossága még ma is ellentmondásos. A szerzők ezért áttekintik a nyomelemek szerepét a diabetes kialakulásában, patogenezisében és progressziójában. Röviden beszámolnak a cink(II), a mangán(II, III), a réz(I, II), a króm(III), a vas(II, III), a kobalt(II), a vanádium(III, IV, V), a molibdén(IV, VI), a jód(I), a szelén(II, IV, VI) és a lítium(I) humán szervezetben ismert legfontosabb folyamatairól és a diabetesszel összefüggő biokémiai változásokról. Részletezik a nyomelemstatus eltéréseit diabetesben, kapcsolatukat a szabad gyökökkel és az antioxidáns védelmi rendszerrel. Rátérnek néhány rizikófaktor tárgyalására, amely súlyosabb mikroelemhiányhoz és szövődmények kialakulásához vezet. Orv Hetil. 2022; 163(33): 1303–1310.

Absztrakt:

Bevezetés: A boka-kar index (BKI) mérése az első választandó szűrőmódszer az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (LEAD) diagnosztikájában. A LEAD tekintetében veszélyeztetett populációban végzett szűrés célja a major végtagi események, így az amputáció kockázatának csökkentése. A nyugalmi BKI-érték ugyanakkor könnyen adhat álnegatív eredményt. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy, a családorvosi praxisban könnyen megvalósítható, gyors és költséghatékony szűrőmódszer tesztelése mellett azon betegek azonosítása volt, akiknél a családorvos eszközeivel nem kaphatunk definitív diagnózist (negatív BKI mellett tünetes, illetve nem komprimálható artériás csoport). Módszer: Az Észak-Magyarország régióban 680 beteg szűrését végeztük el. Edinburgh-kérdőívet használtunk, rögzítettük a saját és a családi anamnézist, a rizikófaktorokat, a jelenlegi panaszokat és a gyógyszerelést. Fizikális vizsgálatot és BKI-mérést végeztünk. Eredmények: A betegek 34%-a jelzett alsó végtagi claudicatiót, 23%-nak volt abnormális BKI-értéke, 14% jelzett normális BKI-érték mellett dysbasiás panaszokat. 12% került a nem komprimálható artériás csoportba. A BKI alapján negatív, de tünetes csoport rizikófaktor-profilja jelentős hasonlóságot mutatott a biztosan LEAD-pozitív és a nem komprimálható artériás csoport rizikófaktor-profiljával. Következtetés: A LEAD valós előfordulása magasabb lehet, mint a csak a BKI alapján történő szűrés eredménye. A populáció közel negyede került a BKI alapján a negatív, de tünetes és a nem komprimálható artériás csoportba. Ezen csoport betegei a családorvos részéről különös odafigyelést igényelnek. A normális BKI-érték ellenére – ha felmerül a LEAD klinikai gyanúja – további vizsgálatok szükségesek. A LEAD szűrése többirányú megközelítést igényel. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1381–1389.

A Lyme-kór az egyik leggyakoribb antropozoonosis, a Borrelia kórokozója kullancs csípésével kerül az emberi szervezetbe, Magyarországon évente 10000 friss fertőzést okozva. A Lyme-kór tünetei és lefolyása változatosak, késői formában nemritkán carditist okoz. Esetünkben szerológiailag igazolt borreliosis okozott teljes atrioventricularis blokkot fiatal férfinél, aki praesyncope miatt került intézetünkbe. A blokk hátterében, a közeli kullancscsípésre való tekintettel, Lyme-carditist gyanítottunk, antibiotikum adását és monitoros obszervációt kezdtünk. A betegségre jellemző bőrtünetek nem jelentkeztek, a laborvizsgálat kórosat nem igazolt. Elektrofiziológiai vizsgálattal domináló supra-His atrioventricularis blokkot regisztráltunk. Az obszerváció másnapjától a blokk regressziót mutatott, később teljesen megjavult. Szerológiai vizsgálat egy évnél régebbi borreliosist igazolt. Terápiás ajánlás a potenciálisan reverzíbilis Lyme-carditisben egyelőre nincs. Fiataloknál rizikófaktor nélkül jelentkező ingerületvezetési zavar esetén is célszerű Lyme-carditisre gondolni, segítséget a pontos anamnézis felvétele és megfelelő labordiagnosztika jelenthet, amellyel elkerülhető a pacemakerbeültetés. Orv. Hetil., 2010, 39, 1585–1590.

Összefoglaló. A malignus daganat és a stroke egy-egy betegnél gyakran kombinálódik, sokszor egyidejűleg diagnosztizálják, vagy rövid idő telik el a két kórkép felismerése között. Az együttes megjelenés hátterében elsősorban a hasonló tradicionális rizikófaktorok állhatnak: az idősebb életkor, a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia, a cukorbetegség, az elhízás és a dohányzás. Az átfedő kockázati tényezőkön túl a daganat által okozott hiperkoaguláció artériás és vénás thrombosis kialakulásához vezethet. A hiperkoaguláció hátterének kutatása főként a thrombocyták és a szöveti faktor aktiválására és a heparanáz fokozott expressziójára fókuszált, és felvetődött a neutrophil extracelluláris csapdák szerepe is. A daganat által okozott hiperkoagulációhoz társuló cryptogen (tradicionális rizikófaktor nélküli) stroke-ban sokszor található magasabb D-dimer-szint, és a CT/MRI-képeken gyakrabban látszanak multifokális, több ér ellátási területében megjelenő ischaemiás laesiók, melyek ritkábban fordulnak elő a tradicionális rizikófaktorokkal magyarázható stroke-okban. Az előzőkön kívül a daganatok kezelésére alkalmazott kemoterápia és sugárterápia is emeli a stroke kockázatát. A malignus daganatokhoz társuló stroke-ok megelőzése érdekében további vizsgálatok szükségesek a daganat által okozott hiperkoaguláció és vascularis változások pontosabb megértéséhez. Orv Hetil. 2022; 163(1): 3–11.

Summary. Cancer and stroke have long been studied individually, but their detrimental forces together have also been a strong point of focus. The occurrence of both cancer and stroke in a patient is often a reflection of their similar risk factors (hypertension, hyperlipidemia, diabetes, obesity, and smoking), however, a subgroup of the cancer stroke population is believed to occur due to cancer-associated hypercoagulability. A deeper look into the cancer-associated hypercoagulable environment has indicated that thrombosis may be explained by cancer’s role in several factors, including activation of platelets and tissue factor, elevated expression of heparanase and influence on neutrophilic extracellular traps. When a cryptogenic stroke (stroke lacking the aforementioned risk factors) occurs due to the cancer-induced hypercoagulation state, patient serum D-dimer levels have been found elevated, and CT/MRI images of the brain have shown multivascular infarctions compared to stroke patients with traditional risk factors. Additionally, cancer treatment – chemotherapy and radiation – have also been found to increase the occurrence of cerebral vascular thrombosis. Further investigations are required to better understand cancer-associated vascular pathophysiologic changes and how to discern their unique strokes compared to strokes from other etiologies. With these insights, the prevalence of strokes in the cancer population could be decreased. Orv Hetil. 2022; 163(1): 3–11.

Összefoglaló. Bevezetés: A tumorsebészetben a malnutritio független rizikófaktor. A kockázatcsökkentés egyik fontos eleme a perioperatív tápláltsági állapot felmérésén alapuló klinikai táplálás. Az irodalomban jól dokumentált az időben végzett rizikószűrés fontossága, de ennek módja, különösen hazai környezetben, kidolgozatlanabb. Célkitűzés: A malnutritio szempontjából esendőbb csoportot alkotó onkológiai sebészeti betegek azonosíthatóságának igazolása, a szűrési metódus vizsgálata. Módszer: 2016. október és 2018. november között öt kórcsoportban (emlő, máj, pancreas, mellkas, gyomor-bél rendszer) az igazolt vagy gyanított malignitás, illetve gyulladásos bélbetegség miatt műtétre váró betegeket telemedicina-módszerrel kerestük fel. A rizikócsoportokat (nincs rizikó – alultápláltság valószínűsíthető – súlyos alultápláltság) a sebész és dietetikus által közösen vezetett ’Nutritional Risk Score 2002’ (NRS 2002) szűrő pontrendszerrel állapítottuk meg. Az NRS 2002 pontértékeket a posztoperatív lefolyással vetettük össze (kórházi tartózkodás, 30 napon belüli szövődmények Clavien–Dindo szerinti osztályozása). Prospektív vizsgálatunkban 1556 beteg szerepel. Eredmények: Az emlősebészeti betegek (n = 314) 95,2%-a rizikómentes. A májreszekcióra várók (n = 79) 43%-a valószínűleg vagy biztosan alultáplált. A hasnyálmirigyműtétre előjegyzett betegek (n = 122) 81,2%-a emelt rizikójú. A kuratív célú pancreasreszekción átesett betegek pontértéke alacsonyabb, mint a palliatív műtétben részesülőké (p>0,05). A tüdőreszekcióra váró (n = 219) betegeknél 40,7% került emelt rizikócsoportba. Az emelkedett NRS 2002 érték magasabb szövődményaránnyal járt (p<0,05). Béltraktust érintő műtétek (n = 822) esetén a betegek 71,2%-a valószínűleg vagy biztosan súlyosan alultáplált. Az előrehaladott tumorok és a szövődmények egyaránt erős összefüggést mutattak az NRS 2002 értékkel (p<0,01). Következtetés: Az NRS 2002 szűrőmódszer prediktív értékkel bír mind a tumorstádium, mind a szövődmények tekintetében. Módszerünkkel időben felismerhető a fokozott rizikót jelentő betegcsoport, így a pontérték alapján célzott mesterséges táplálás tervezhető. Orv Hetil. 2021; 162(13): 504–513.

Summary. Introduction: Malnutrition is an independent risk factor in oncologic surgery. Perioperative screening and aimed clinical nutrition are key elements in risk reduction. The importance of timely screening has been well published, but its method is underdeveloped, especially in Hungary. Objective: Evaluation of a malnutrition screening method to identify patients at risk in oncologic surgery. Method: Patients were enrolled from October 2016 to November 2018 in five groups (breast, liver, pancreas, thoracic and gastrointestinal surgery). All patients awaiting surgery for suspected or proven malignancy or for inflammatory bowel disease were screened preoperatively via telephone (telemedicine). Probability for malnutrition (no risk – suspicion for malnutrition – severe malnutrition) was jointly assessed by surgeon and dietitian using Nutritional Risk Score 2002 (NRS 2002). Screening results were compared to the postoperative course (including length of stay and 30-day morbidity/mortality using Clavien–Dindo classification). A total of 1556 patients were identified prospectively. Results: 95.2% of breast surgery patients (n = 314) were not at risk. Malnutrition was suspected or detected in 43% of patients awaiting liver resection (n = 79). Increased risk is present in 81.2% of pancreatic surgery cases (n = 122). Pancreas resections with curative intent were associated with lower scores than in palliative operations (p>0.05). 40.7% of the 219 patients scheduled for lung resection had increased malnutrition risk. Higher NRS 2002 resulted in increased morbidity rate (p<0.05). Surgery on the intestines was performed on 822 cases. 71.2% of them had suspected or severe malnutrition. Presence of advanced cancer and complication rate showed strong relations with increased NRS 2002 (p<0.01). Conclusion: Screening with NRS 2002 has predictive value on both tumor stage and complications. Our method is sound to identify patients at malnutrition risk in time, and thus an aimed clinical nutrition therapy can be planned. Orv Hetil. 2021; 162(13): 504–513.