Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • "szénhidrát" x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Hargittay, Judit Dénes, Erika Hubina, Gábor László Kovács, Zoltán Görömbey, Sándor Czirják, László Kovács, Krisztián Vörös, and Miklós Góth

Absztrakt:

Az acromegalia ritka, de klinikailag fontos betegség, amelyet a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 krónikusan magas szintje okoz. Számos tünete és komplikációja lehet, amelyek közül a diabetes mellitus gyakori szövődmény. A növekedési hormon különböző mechanizmusokon keresztül hathat a szénhidrát-anyagcserére és idézhet elő inzulinrezisztenciát. Cikkünkben egy acromegaliás beteg esetét dolgozzuk fel, kiemelve a beteg szénhidrátanyagcsere-eltéréseit, valamint az eset kapcsán ismertetjük az acromegalia kezelésében használt terápiás lehetőségeknek a glükózháztartásra gyakorolt hatását a nemzetközi irodalom áttekintésével. A contrainsularis hatású növekedésihormon-túlprodukció rontja a glükóztoleranciát. Ennek megfelelően a kórosan fokozott növekedésihormon-termelést csökkentő különböző kezelési módok (mint a sebészi vagy radioterápia, illetve a gyógyszeres kezelés bizonyos típusai) hatására javul a szénhidrát-anyagcsere. Ugyanakkor a gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az első generációs szomatosztatinreceptor-ligandok az esetek kis részében ronthatják a szénhidrátháztartást, míg a második generációs pazireotid a betegek jelentős részénél hyperglykaemiát okoz. Az acromegaliás beteg kezelése komplex feladat, több diszciplína képviselői (endokrinológus, idegsebész, radioterapeuta, az egyes speciális problémák megoldásában részt vevő orvosok, fogorvosok) végzik, de a kezelés összefogásáért az endokrinológus szakorvos a felelős. Az acromegaliának, illetve a kezelés szövődményeinek, kiemelten a szénhidrátháztartás zavarainak ellátásában a háziorvosnak is fontos szerepe van, ehhez pedig ismernie kell a kezelési módozatok főbb pontjait és potenciális mellékhatásait. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1724–1729.

Open access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access

Absztrakt

A fehérjemolekulához kovalens kötéssel kötődő szénhidrát-molekulák glikoproteineket alkotnak. A fehérjelánchoz különböző mennyiségű és összetételű szénhidrát-molekulák kapcsolódhatnak változó sorrendben és mennyiségben. Ha a fehérjemaghoz kötötten acidikus uronsavat, SO4-gyököt lehet találni, akkor proteoglikánokról vagy kevésbé helyesen glükózaminoglikánokról szólunk. Az élővilágban fellelhetők polimannanszerkezetek. A glikoproteinek acidikus uronsav vagy szulfatált glikózaminoglikánokat csak kivételszerűen tartalmaznak. Mind a szöveti, sejtes és mátrixszerkezetek, mind a humán „szérumfehérjék” valójában döntően glikoproteinek. A glikoprotein fogalom használata a klinikai orvostudományban máig is csak nagyon gyéren fordul elő, pedig a nem adekvát szófogalom-használat nemcsak nem helyénvaló, hanem egyúttal szemléletbeli zavarral is járhat. A közlemény ezt a gyakorlatot kívánja javítani, figyelembe véve, hogy ma már a „glikobiológia” szinte önálló tudományágként funkcionál. A szerkezeti sajátosságok összesítése mellett a közlemény ennek fontos, gyakorlati következményeit kívánja pótolni, funkcionális és konkrét klinikai vonatkozásait összefoglalni. Így kerül sor a glikoproteinek szerkezeti és biológiai tulajdonságainak bemutatására, hangsúlyt helyezve a klinikai fontosságra. A közlemény kiemeli a kóros struktúra és funkció klinikai vonatkozásait. Az orozomukoidot és a szérum-immunoglobulinokat a szerző külön fejezetben tárgyalja. Orv. Hetil., 2016, 157(30), 1185–1192.

Open access

Az áttekintés érinti az egyszeri fizikai terhelés hatását a vércukorszintre, a rendszeres testmozgás (edzés) jelenleg ismert vagy feltételezett hatásmechanizmusait a szénhidrát- és zsíranyagcserére. Az egyszeri testmozgás alatt és az azt követő órákban a cukor felhasználása javul, „az edzés úgy hat, mint az inzulin”. A megfelelő edzés növeli a test zsírraktárainak elégetését, a testzsír csökkenése, a karcsúbb alkat a diéta és a testmozgás kombinációjával megőrizhető. Részletezi a közlemény a „mindenkinek ajánlott” testmozgást, valamint az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek edzésének speciális szempontjait. Az egyén és a társadalom szempontjából a kardiometabolikus megbetegedések ellen a legésszerűbb lenne a testzsír-felszaporodás megelőzése testmozgással és okos táplálkozással.

Open access

Diabetes mellitusban a neovascularis glaucoma a vascularis endothelialis növekedési faktor-A hypoxia indukálta termelése miatt kialakuló érújdonképződés következménye, a cukorbetegség egyik legsúlyosabb, a látást veszélyeztető késői szövődménye. Kezelésére számos szemnyomáscsökkentő gyógyszert, sebészi és kiegészítő lézeres eljárást alkalmazunk, ezek eredményessége azonban korlátozott. A gyógyszeres vascularis endothelialis növekedési faktor-A gátlás terápiás értéke jelenleg még nem ismert. A szekuder glaucoma és az érújdonképződés azonban az esetek legnagyobb részében megelőzhető a szénhidrát- és lipidanyagcsere megfelelő kontrolljával, a hypertonia hatékony kezelésével, valamint időben és megfelelő számú lézergóccal végzett panretinalis fotokoagulációval. Sajnos, a hazai gyakorlatban lényegesen gyakoribb a diabetes szövődményeként kialakult neovascularis glaucoma, mint indokolt lenne a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek alapján. A diabeteses szekunder glaucoma hatékonyabb megelőzéséhez a háziorvos, a diabetológus, a dietetikus és a szemorvos fokozott együttműködése és a betegek compliance-ének lényeges javítása szükséges. Orv. Hetil., 2011, 152, 1167–1170.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Nagy, Klára Rosta, Barbara Szémán, Mária Sasvári-Székely, and Anikó Somogyi

Mind a depresszió, mind a diabetes mellitus napjaink és várhatóan jövőnk népbetegségei. Mára kellő mennyiségű, nagy betegszámú vizsgálat bizonyította, hogy cukorbetegekben az átlagpopulációhoz képest gyakrabban jelentkezik depresszió. A két betegség együttes fennállása fokozott veszélyt jelent a betegek számára, hiszen a komorbiditás kedvezőtlenül befolyásolja a diabetes kezelhetőségét, és ezáltal felgyorsítja a diabeteses szövődmények kialakulását, amelyek megjelenése a depresszív tünetek súlyosbításával egy ördögi kört indíthatnak be. A szerzők részletesen foglalkoznak a diabetes és a depresszió komplex kétirányú kapcsolatának elméleti és gyakorlati hátterével. Céljuk az, hogy felhívják arra a figyelmet, hogy a szénhidrát-anyagcsere rendezésének gátja lehet a depresszió, amelyet fel kell ismerni és szükség szerint kezelni kell, hogy javuljon cukorbetegeink életminősége. Orv. Hetil., 2011, 152, 498–504.

Open access

Absztrakt:

A dystrophia myotonica az egyik leggyakoribb felnőttkori, autoszomális domináns módon öröklődő izombetegség. Két típusa ismert, az 1-es típusban distalis izomtünetek és myotonia alakul ki, a 2-es típust enyhébb izomtünetek és proximalis dominancia jellemzi. A szerzői néven Steinert-betegségként ismert kórkép a vázizomrendszeren túl elsősorban a szív ingerületképző és -vezető rendszerét, a belső elválasztású mirigyek működését, a szénhidrát- és zsíranyagcserét, a szemlencsét, valamint az ivarmirigyek funkcióját érinti. Az izmok károsodásának tünettana mellett megjelenő egyéb szervi kórállapotok a betegek életminőségét és túlélését jelentősen befolyásolják. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy e szempontok figyelembevételével végezzük izombetegeink neurológiai gondozását. Közleményünkben igyekszünk kiemelni e multiszisztémás jellegű betegség klinikai megjelenésének főbb pontjait, valamint a diagnosztikai lehetőségek eszköztárát. Következtetéseink támpontot adhatnak a fenti kórképpel diagnosztizált betegek gondozását végző orvosok számára, az egyénre szabott követés megvalósításához. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1447–1454.

Open access

Absztrakt:

A klasszikus galactosaemia a szénhidrát-anyagcsere örökletes megbetegedése, amelynek hátterében a legtöbb esetben a galaktóz-1-foszfát-uridil-transzferáz enzim defektusa áll. A súlyos klinikai tünetek már egy-két nappal a szoptatás megkezdését követően jelentkeznek: a máj megnagyobbodása és funkciózavara, sárgaság, hányás, hasmenés, idegrendszeri károsodás, vesekárosodás, infekció, szepszis, amelyek megfelelő diagnózis és kezelés nélkül akár halálhoz is vezethetnek. A betegség 1975 óta része az újszülöttkori tömegszűrésnek, ezért az érintett újszülötteket pár napos életkorban kiemelik, és a kezelés idejekorán bevezetésre kerülhet. A galactosaemia jelenlegi terápiája az élethosszig tartandó laktózmentes, galaktózszegény étrend, amelynek alapja a nagy mennyiségű galaktózt tartalmazó élelmiszerek eliminálása a táplálkozásból. A tömegszűrés és az élethosszig tartó gondozás eredményeként az 1975 óta kiszűrt galactosaemiás betegek megfelelő diéta mellett jó szomatomentális állapotot érnek el, amely alapját képezi az önálló felnőttéletvitelnek. Orv Hetil. 2017; 158(47): 1864–1867.

Open access

Az achondroplasia a fogszabályozás szemszögéből

Achondroplasia from the viewpoint of orthodontics

Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Gurdán, József Szalma, and Pálma Benedek

patients with glucose metabolism dysfunction in the focus. [A háziorvos szerepe az acromegalias betegek gondozásában, fókuszban a szénhidrát-anyagcsere zavara.] Orv Hetil. 2020; 161: 1724

Open access

A dipeptidil-peptidáz-4 enzim – amely azonos a T-lymphocyta membránfelszínhez kötött CD26 molekulával – az inkretin hormonok bontásával jelentős szerepet játszik a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az éhomi és postprandialis szérum-DPP-4 enzimaktivitását 41 1-es, 87 2-es típusú cukorbetegben, valamint 25 egészséges személyben. Módszer: A szérum-DPP-4-enzimaktivitás meghatározása microplate-alapú kinetikus eljárással történt éhomi, majd étkezést követően 60 és 120 perces időszakokban. Eredmények: A DPP-4-enzimaktivitás mind éhomi, mind postprandialis állapotban szignifikánsan magasabb volt az 1-es típusú diabetesben szenvedőknél, mint a 2-es típusú diabeteses vagy a kontrollszemélyekben. Nem találtunk változást az enzimaktivitásban egyik csoporton belül sem a postprandialis és az éhomi állapot között. Nem volt korreláció sem az éhomi plazmaglükóz- és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás, sem a HbA 1c és a szérum-DPP-4-enzimaktivitás között. Következtetés: Eredményeink felvetik annak a valószínűségét, hogy a DPP-4-gyel kapcsolatba hozható vércukorszint-változás nem a szérumban mérhető DPP-4-aktivitás-változás következménye, hanem parakrin módon ható DPP-4-hatásként jelentkezik. Az 1-es típusú diabetesben észlelhető emelkedett DPP-4-enzimaktivitás ugyanakkor a pancreas autoimmun folyamatára utalhat, de hormonális feed-back mechanizmust, esetleg célszervkárosodást is jelezhet.

Open access