Search Results

You are looking at 1 - 10 of 30 items for :

  • "Beta blockers" x
  • Refine by Access: Content accessible to me x
Clear All

.: On what criteria should we choose the beta-blocker? [Mi alapján válasszunk béta-blokkolót?] Card. Hung., 2012, 42 (5), 317–321. [Hungarian] 4 Dézsi, C. A

Open access

, 2010, 20 (5), 305–307. [Hungarian] Dézsi, C. A.: On what criteria should we choose the beta-blocker? [Mi alapján válasszunk béta-blokkolót?] Cardiologia Hungarica, 2012, 42 (5), 317–321. [Hungarian

Open access

]. The suggested another research to compare the role of beta blockers with amiodarone. In another research, Lamb et al. [ 20 ] studied the effect of atenolol on preventing supraventricular arrhythmias following CABG for the first time. He analyzed the

Open access

., Slim, R., Larif, S., et al.: Drug-induced hyperglycaemia and diabetes. Drug Saf., 2015, 38 (12), 1153–1168. 13 Barna, I., Gyurcsányi, A.: The use of beta-blockers

Open access

Messerli, F. H., Grossman, E., Goldbourt, U.: Are beta-blockers efficacious as first-line therapy for hypertension in the elderly? A systematic review. JAMA, 1998, 279, 1903–1907. 53

Open access

A krónikus szívelégtelenség magyarországi prevalenciája 1,6% a felnőtt populációban. Nyolcvanéves kor felett a prevalencia már 15–20%. A szívelégtelenség kezelésének alapja a neurohumorális blokád. Ennek részei az angiotenzinkonvertáló enzim gátlószere (intoleranciában az angiotenzinreceptor-blokkoló), a béta-receptor-blokkoló és a mineralokortikoidreceptor-antagonista gyógyszercsoportok. A béta-receptor-blokkolókat negatív inotrop hatásuk miatt sokáig mellőzték a szívelégtelenség kezeléséből. Az elmúlt évtizedek során végzett tanulmányok azonban szívelégtelenségben igazolták a béta-receptor-blokkolók mortalitást csökkentő hatását. A bisoprolol kedvező hatékonyságát szintén számos nagy tanulmány eredménye támasztja alá. Orv. Hetil., 2013, 154, 1731–1734.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Szalóczi, Ágnes Harmath, Barbara Pete, Eszter Kovács, János Rigó jr., and Júlia Hajdú

A szerzők egy Basedow–Graves-kór miatt korábban thyreoidectomián átesett, kezeletlen anya koraszülöttjének esetét ismertetik. Gondozatlan terhességből magzati tachycardia, fenyegető intrauterin asphyxia miatt sürgős császármetszéssel született a 33. hétnek megfelelő érettségű, 1350 gramm súlyú, dysmaturus (testsúlypercentil <10), nagy nyaki strumával bíró koraszülött. Az újszülött respiratoricus elégtelenség miatt konvencionális és magas frekvenciás gépi lélegeztetésben részesült, súlyos tachycardia (>180/perc), cardialis decompensatio miatt béta-blokkoló, digoxin- és dobutaminterápiát igényelt. Kivizsgálása során cardiomegalia, pericardialis folyadékgyülem, súlyos tüdőhypoplasia, mitralis és tricuspidalis insufficientia, hepatosplenomegalia igazolódott. A pajzsmirigy-szabadhormonok szintje többszörösen meghaladta a referenciaértéket (fT4: > 6 ng/dl, fT3: > 30 pg/ml), a TSH-szint ugyanakkor 0 volt. Légzéstámogatást 7, keringéstámogatást 10 napig igényelt, propranolol- mellett K-jodid-kezelésben részesült. Tachycardiája mérséklődött, a béta-blokkoló kezelést csökkentett adagban kapta tovább, pajzsmirigyhormonszintjei fokozatosan a normális tartományba kerültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Basedow–Graves-kórban szenvedő anya újszülöttjénél jelentős súlybeli, növekedésbeli elmaradás, súlyos keringési elégtelenség, thyreotoxicosis tünetei alakulhatnak ki, és hangsúlyozzák az anyai hormon-, valamint antitestszintek nyomon követésének jelentőségét.

Open access

of the evidence. Am. J. Cardiovasc. Drugs, 2014, 14 (3), 167–173. Bangalore, S., Parkar, S., Grossman, E., et al.: Meta-analysis of 94,492 patients with hypertension treated with beta blockers to determine the

Open access

A trimetazidin hatásosságának összehasonlítása a revaszkularizált és a nem revaszkularizált stabil anginás betegeken a ONECAPS-vizsgálat alapján

Comparison of the efficacy of trimetazidine in revascularized and non-revascularized stable angina patients based on the ONECAPS study

Orvosi Hetilap
Author: János Tomcsányi

Összefoglaló. Bevezetés: A közelmúltban publikált ATPCI-vizsgálat azt eredményezte, hogy közvetlenül a sikeres revaszkularizáció után alkalmazott trimetazidin biztonságos volt, de nem volt effektívebb a cardiovascularis halál, anginarekurrencia, cardialis hospitalizáció tekintetében, mint a random kettős vakmódszerrel alkalmazott placebo. Célkitűzés: Az általunk korábban végzett ONECAPS nyitott, obszervációs vizsgálat retrospektív analízisét kívántuk elvégezni annak eldöntésére, hogy az anginás betegeknél van-e különbség a trimetazidin prolong hatásosságában annak megfelelően, hogy korábban revaszkularizáció történt. Módszer: 1670, anginás betegből 1008 nem volt revaszkularizálva, míg 662 korábban revaszkularizáción esett át. Az életkorban, társbetegségben nem volt különbség a két csoport között. A betegeknél a heti anginaszámnak és a nitroglicerin-fogyasztásnak, illetve az angina súlyosságának a változását vizsgáltuk a trimetazidin prolong 80 mg napi egyszeri alkalmazása során a revaszkularizált és a nem revaszkularizált betegcsoportban. Eredmények: Mind a revaszkularizált, mind a nem revaszkularizált betegcsoportban szignifikáns csökkenést (p<0,0001) eredményezett a trimetazidin mind a heti anginaszámban, mind a rövid hatású nitroglicerin fogyasztásában. Emellett mindkét betegcsoportban növekedett a Kanadai Cardiovascularis Társaság (CCS) osztályozása szerinti I. súlyosságú angina aránya, és csökkent a CCS III., illetve CCS IV . aránya is. Mindezt a hatást úgy érték el, hogy a revaszkularizált betegeknél 90% felett volt a sztatin, az ACEI/ARB, illetve a béta-blokkoló használata. Következtetés: A trimetazidin prolong napi egyszeri 80 mg adása szignifikánsan csökkenti a heti anginaszámot, nitroglicerin-fogyasztást, illetve az angina súlyosságát. Ezen hatása független attól, hogy a beteg korábban részesült-e revaszkularizációban vagy sem. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Summary. Introduction: The recently published ATPCI study resulted in the safety of trimetazidine administered immediately after successful revascularization but was not more effective (cardiovascularis death, recurrence of angina, hospitalization for cardiac event) than the randomized double-blind placebo. Objective: A retrospective analysis of our previously published ONECAPS open-label observational study was performed to determine whether there was a difference in the efficacy of trimetazidin prolong in the angina patients according to whether or not they had previously undergone revascularization. Method: Of the 1670 angina patients, 1008 were not revascularized, while 662 had previously undergone revascularization. There was no difference in age or comorbidity between the two groups. Patients were examined for changes in weekly angina, short-acting nitroglycerin use and angina severity during once-daily administration of trimetazidine prolong 80 mg in revascularized and non-revascularized study groups. Results: In both the revascularized and non-revascularized group, trimetazidine resulted in a significant reduction (p<0.0001) in both weekly angina count and short-acting nitroglycerin use. In addition, the proportion of angina with Canadian Cardiovascular Society (CCS) I increased and the proportion of CCS III and CCS IV decreased in both patient groups as well. All of this effect was achieved with statin, ACEI/ARB, and beta-blocker use above 90% in revascularized patients. Conclusion: Trimetazidine prolong 80 mg once daily significantly reduced the number of angina per week, the use of short-acting nitroglycerin per week, and the severity of angina. This effect is independent of whether the patient has previously received revascularization. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Nyolczas, Krisztina Heltai, Attila Borbély, Tamás Habon, Zoltán Járai, Erzsébet Sziliczei, Péter Stadler, Réka Faludi, Béla Herczeg, Előd Papp, Ferenc Lakatos, Katalin Nagy, András Katona, Imre Kovács, János Tomcsányi, András Nagy, and Róbert Sepp

Absztrakt:

A szívelégtelenség az elmúlt évtizedek jelentős terápiás fejlődése ellenére is rossz prognózisú és különösen a nagyszámú kórházi felvétel miatt igen magas költségigényű kórkép. Mindezek miatt a magas szakmai színvonalú ellátás alapvető érdeke a betegeknek, az ellátóknak és a finanszírozóknak egyaránt. Egy adott kórkép vonatkozásában az ellátási színvonal értékelésének legjobb módszerét a betegségspecifikus regiszterek jelentik. Mind ez ideig Magyarországon a szívelégtelenségben szenvedő betegek jellemzőit, ellátását értékelő regiszter nem volt. E hiány pótlására hozta létre a Magyar Kardiológusok Társasága a Magyar Szívelégtelenség Regisztert. Jelen közlemény célja a regiszter céljainak, módszertanának, működésének és első éves eredményeinek bemutatása. A regiszter célja egy korszerű, internetalapú adatbázis kialakítása, ami nagyszámú, aktuálisan vagy korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre került, illetve aktuálisan vagy korábban súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.) miatt ambuláns ellátásban részesült beteg adatait összegzi. A regiszter kialakításában jelenleg 17 kardiológiai osztály vesz részt. A tervezett betegszám 2000. A betegeket első lépésben egy évig tervezzük követni (pilot vizsgálat), majd ezt követően, a megfelelő tapasztalatok értékelése után, hosszú távú követést tervezünk. A regiszterben adatokat gyűjtünk a szívelégtelenség típusára (csökkent – LVEF≤45% – vs. megtartott ejekciós – LVEF>45% – frakciójú szívelégtelenség), etiológiájára, a komorbiditásokra, a diagnózishoz felhasznált vizsgálatokra, a kezelés során alkalmazott terápiás módszerekre, valamint a hospitalizációra és a mortalitásra vonatkozóan. Az első év során a regiszterbe bevont 698 beteg kiindulási adatait értékelve azt láttuk, hogy a betegek többsége (87,8%) csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenved, 39,8%-ban a szívelégtelenség hátterében coronariabetegség áll, a társbetegségek közül leggyakoribb a hypertonia, ezt követik a diabetes mellitus, a veseelégtelenség és a COPD. A betegek 94,4%-a kapott ACE-gátlót vagy angiotenzinreceptor-blokkolót, 95,9%-a béta-receptor-blokkolót és 73,9%-a mineralokortikoidreceptor-antagonistát. A neurohormonális antagonista készítmények átlagos dózisa minden szer esetében meghaladta az irányelvekben meghatározott céldózisok felét. A kardiális reszinkronizációs kezelés alkalmazása 11,7%-os, az implantálható cardioverter defibrillátorral élők aránya 25,8% volt. A Magyar Szívelégtelenség Regiszterbe eddig bevont betegek gyógyszeres és eszközös kezelése megfelel az aktuális irányelvek előírásainak. Ez azonban minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy hazánkban a szívelégtelenség-ellátással nincs probléma, hanem azt, hogy a szívelégtelenség kezelése iránt elkötelezett kardiológiai osztályokon az irányelveknek megfelelő szívelégtelenség-gondozással magas színvonalú betegellátás érhető el. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100.

Open access