Search Results

You are looking at 91 - 100 of 294 items for

  • Author or Editor: László Péter x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Célkitűzések: Irodalmi adatok alapján a súlyos posztoperatív komplikációkat követően feltételezhetően gyakrabban alakul ki lokális recidíva, illetve távoli metastasis. Ezt saját beteganyagunk vizsgálatával szerettük volna igazolni. Módszerek: 2000. január 1. és 2004. december 31. között 332 betegnél végeztünk elektív, kuratív resectiót colorectalis carcinoma miatt. A posztoperatív szövődményeket a módosított Clavien-beosztás szerint osztályoztuk. A műtétet követően 30 napon belül fellépő szövődményeket rendszereztük. A szövődmények összesítésében minden szövődményt feldolgoztunk, betegenként pedig mindig a legsúlyosabb szövődményt vettük figyelembe. Az utánkövetési időszak 2009. december 31-ig terjedt. A vizsgált tényezőket egy-, illetve többváltozós rendszerben, statisztikai próbákkal elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 64 év volt, 56%-uk (187 beteg) férfi volt. Műtét előtt 84 beteg (25,3%) részesült onkológiai kezelésben. A vizsgálatba csak R0 resectión átesett betegeket választottunk be. 182 beteg esetében (56,3%) szövődménymentes volt a műtét utáni időszak. A mortalitás 3,3% volt. Grade 4-es szövődmény 5 betegnél (1,5%), Grade 3-as 26 betegnél (8%), Grade 2-es 83 betegnél (25,8%), Grade 1-es 25 betegnél (7,7%) jelentkezett. Az utánkövetési idő alatt 75 betegnél (23,3%) alakult ki lokális recidíva és/vagy távoli metastasis. A tumor gradusa (p = 0,008), a daganat stádiuma (p = 0,0001), és a szövettani vizsgálat során észlelt ér-, illetve nyirokérbetörés (p = 0,0001) egyértelműen hajlamosít későbbi lokális recidíva és/vagy metastasis kialakulására. Grade 3-as szövődményeket követően gyakrabban alakul ki recidíva (p = 0,0039), és magasabb a tumorspecifikus halálozás aránya is (p = 0,05). Konklúziók: Elektív, kuratív colorectalis carcinomák resectióját követően jelentkező Grade 3-as típusú szövődmények esetében gyakrabban lehet recidíva és/vagy távoli metastasis kialakulására számítani, magasabb a tumorspecifikus halálozás is. A posztoperatív szövődmények nem csupán a közvetlen műtéti időszakban jelentenek veszélyt a beteg számára, de onkológiai hatásuk révén a hosszú távú túlélés esélyét is jelentősen rontják.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Pavlovics, László Cseke, András Papp, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyelőcső-rekonstrukció speciális, szövődményes eseteiben plasztikai sebészeti módszereket alkalmaztunk. Myocutan lebenyeket használtunk a nyaki nyelőcső partialis hiányainak pótlására, nyaki lágyrész-hiányok kitöltésére, valamint varratvonalak biztosítására. Mikrosebészeti technikát alkalmaztunk szabad jejunumgraft átültetéséhez és supercharged colonnal történő pótlásához. Beteganyag és módszer: 1998 és 2012 áprilisa között 5 esetben használtunk m. pectoralis major myocutan vagy izomlebenyt. 38 esetben mikrosebészeti technika felhasználásával rekonstruáltuk az oesophagust, 34 szabad jejunumgraftot és 4 „supercharged” colont alkalmaztunk. Eredmények: 23 primer helyreállítás történt pharyngo-laryngectomiát követően, 15 betegnél szekunder rekonstrukciót végeztünk korábbi pótlások szövődménye(i) vagy recidiváló tumor miatt. Tapasztalatainak bővülésével szabad jejunumgraftot használtunk a nyelőcső teljes thoracalis szakaszának pótlására is. Három graft necrotizált, kettő anastomosisthrombosis, egy MRSA-infekció következtében. Összefoglalás: Nyelőcsősebész és plasztikai sebész együttműködésével a nyelőcsőpótlás nehéz, szövődményes esetei is elfogadható szövődményaránnyal kezelhetők.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Tóth, László Bódi, Katalin Maros, Endre Szűcs, and Janbaz Janan

Feather production is realised by gathering feathers from geese right as they start their natural moulting. The adequate gathering time coincides with the time of moulting. There is still scarce information as to whether or not gathering causes distress and pain to geese. A series of experiments was carried out by our research group to determine the effect of gathering on plasma corticosterone level in growing geese. In the present experiment, the reactions of five groups (two gathered and three not gathered groups) of 9-week-old Babat Hungarian Upgraded geese were compared regarding gathering. Blood samples were taken right before, during and 5 min, 1 and 3 h after gathering into heparinised tubes from all groups. The plasma concentration of corticosterone was determined by radioimmunoassay (RIA). The results show that the plasma concentration of corticosterone is high in the first sample of all groups but is significantly lower at subsequent blood samplings compared to the first samples, especially in gathered geese. Compared to the first sampling, we observed higher corticosterone levels in samples collected 1 and 3 h after gathering. This was true only for groups which were not gathered, especially for the group which was not given any antistress material. From these results it can be concluded that the handling of geese causes an elevation in plasma corticosterone level and that feather gathering does not result in a higher corticosterone level than the handling or catching of the bird. Therefore, it can be concluded that feather gathering — especially when it is done adequately in time — does not cause more distress than the handling or catching of the bird.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Eva Tvrdá, Zuzana Kňažická, László Bárdos, Péter Massányi, and Norbert Lukáč

Oxidative stress is a state related to increased cellular damage caused by oxygen and oxygen-derived free radicals known as reactive oxygen species (ROS). It is a serious condition, as ROS and their metabolites attack DNA, lipids and proteins, alter enzymatic systems and cell signalling pathways, producing irreparable alterations, cell death and necrosis. While small amounts of ROS have been shown to be required for several functions of spermatozoa, their excessive levels can negatively impact the quality of spermatozoa and impair their overall fertilising capacity. These questions have recently attracted the attention of the scientific community; however, research aimed at exploring the role of oxidative stress and antioxidants associated with male fertility is still at its initial stages. This review summarises the current facts available in this field and intends to stimulate interest in basic and clinical research, especially in the development of effective methods for the diagnosis and therapy of semen damage caused by oxidative stress.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Zsófia Bakacsi, Sándor Koós, András Nagymarosy, and Péter László

A kovával átitatott, alig mállott riolittufát feltáró fúrásban élénk vízmozgás volt megfigyelhető a fizikai aprózódás során felnyílt kőzetrepedéseknek köszönhetően, a mérések alapján számolt hidraulikus vezetőképessége a vályog–homokos vályog fizikai talajféleségű szintekéhez hasonló.

A megjelenése alapján „vulkáni homok”-ként aposztrofált, mállott riolittufa víz-vezető képessége az előzetesen vártnál kisebb volt, nagyságrendekkel maradt el a „tényleges” homok vezetőképességétől, megjelenése jelentősen lelassította a szel-vényekben tapasztalt vízmozgást; számolt hidraulikus vezetőképessége nagyság-rendileg az agyagos vályogéhoz áll közel. A tapasztalt jelenség oka egyrészt az, hogy a mállás során a kőzetrepedések eltömődtek, eltűntek, másrészt pedig az, hogy a mállott agyagos rész a durvább szemcséjű „mállási maradék” pórusterébe üleped-ve a nedvességmozgás számára rendelkezésre álló pórusteret jelentősen lecsökken-tette.

Az eredmények azt jelzik, hogy a szőlőterületek termőhelyi adottságait meghatá-rozó tényezők értékelésénél nemcsak a felszínközelben található kőzet típusát, de annak mállottsági fokát is figyelembe kell venni.

Munkánkat a Tokaj Kereskedőház Zrt. támogatta.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Salamon, Dénes Zádori, Emese Horváth, László Vécsei, and Péter Klivényi

Absztrakt:

A myoclonusdystonia (DYT11) egy olyan ritka, autoszomális domináns módon öröklődő mozgászavar, melyet klinikailag myoclonus és/vagy dystonia jellemez. Hátterében leggyakrabban az ε-szarkoglikán-gén (SGCE) mutációi állnak. A betegség oki terápiája jelenleg nem ismert. Tüneti kezelésként a zonisamidra, az inzulinterápiára, a karbamazepinre, valamint a zolpidemre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben a tünettan gyógyszeresen nem uralható, kétoldali globus pallidus internus mélyagyi stimulációs kezeléstől várható javulás. A jelen közlemény célja Magyarországon elsőként a zonisamidkezelés hatékonyságának bemutatása egy genetikailag igazolt myoclonusdystoniás betegnél. 25 éves nőbetegünknek már gyermekkorában jelentkeztek az elsősorban a jobb felső végtagjára lokalizálódó, villanásszerű rángásai. E mellé elsősorban íráskor és járáskor jelentkező izomgörcsök társultak. Alkohol fogyasztása a tüneteket mérsékelte. Koponya-MRI-vizsgálat a panaszait magyarázó eltérést nem mutatott. Neurofiziológiai vizsgálatok subcorticalis myoclonust valószínűsítettek. A részletes fenotipizálást követően myoclonusdystonia iránydiagnózissal genetikai vizsgálat történt, amely a SGCE-gén 6. exonjának 709. pozíciójában egy heterozigóta formában jelen lévő citozin–timin cserét igazolt, amely korai stopkodon kialakulását okozta (c.709C>T, p.Arg237*). A kockázat-haszon arány mérlegelését követően zonisamidkezelés beállítása mellett döntöttünk, melyet 6 hét alatt fokozatosan emeltünk 300 mg/die dózisig. A myoclonus- és dystoniaspecifikus tesztek jelentős javulást mutattak a kezelés előtti állapothoz képest. Az ismertetett eset célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak potenciálisan életminőséget javító kezelésére, valamint a társszakmák (neurológus, pszichiáter, genetikus) közötti együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1353–1357.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Lovadi, Péter Csécsei, Csenge Lovig, Zsófia Karádi, and László Szapáry

Absztrakt:

A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, a szívinfarktus és a daganatos betegségek után, funkcionális kimenetele pedig valamennyi betegség közül a legrosszabb. A koleszterin, különösen az LDL-C-szint kulcsszerepet játszik az érelmeszesedésben, a plakkok kialakulásában. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az LDL-C-szint növekedésével arányosan emelkedik a cerebrovascularis betegségek incidenciája és halálozása. A statinterápia egyértelműen csökkenti a stroke-rizikót, de a más módszerekkel elért lipidszintcsökkentő kezelésnek eddig nem volt igazoltan szignifikáns hatása. A magasabb dózisú statinkezelés preventív hatása egyértelmű, ugyanakkor az ilyen dózis alkalmazása fokozott óvatosságot igényel korábbi intracerebralis vérzést elszenvedett betegeknél, és kockáztathatjuk az új keletű diabetes kialakulását is. A közelmúltban közzétett IMPROVE-IT vizsgálat elsőként igazolta, hogy a statinterápia mellé adott nem statin típusú ezetimibbel az LDL-C-szint tovább csökkenthető, ezzel párhuzamosan tovább mérséklődik a cardio- és cerebrovascularis események incidenciája, a mellékhatások számának növekedése nélkül. Ezek az eredmények újra megerősítették a minél nagyobb mértékű LDL-C-szint-csökkentés jelentőségét. A statin-ezetimib kombináció révén a célértékek elérése alacsony és közepes statindózissal is lehetséges, csökkentve ezáltal a magas dózisú statinkezelés mellékhatásainak veszélyét. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065.

Open access

Összefoglalónkban a csoportalapú érzelmek szociálpszichológiai kutatását kívánjuk bemutatni. Csoportalapú érzelmeknek azokat az érzelmeket nevezzük, amelyek a csoporttagként való kategorizálást követően a csoport perspektívájának átvételével keletkeznek az egyénben. A csoportalapú érzelmek két nagyobb elméleti paradigmájára térünk ki: a csoportközi érzelmek elméletére és a kollektív érzelmek kutatására. A csoportközi érzelmek elmélete az érzelmek értékelési elméleteire, valamint a társas identitás, szelfkategorizációs elméletre épít. Részletesen tárgyaljuk a csoportközi érzelmekkel kapcsolatos kutatásokat, valamint bemutatjuk az úgynevezett azonosulási paradoxont és a csoportközi érzelmek funkcionalitásával kapcsolatos problémákat. A kollektív érzelmi kutatások elsősorban az egyén és a saját csoport önmeghatározásával foglalkoznak, a múlt és a jelen közötti kapcsolatot vizsgálják. Bemutatjuk a kollektív bűntudat és a kollektív szégyen kutatását, valamint az egyes csoportok érzelmi irányultságára vonatkozó új elképzeléseket.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Orsolya Erdősi, Katalin Szakmár, Olivér Reichart, Zsuzsanna Szili, Noémi László, Péter Székely Körmöczy, and Péter Laczay

The incidence of outbreaks of foodborne listeriosis has indicated the need for a reliable and rapid detection of the microbe in different foodstuffs. A method combining redox potential measurement and real-time polymerase chain reaction (PCR) was developed to detect Listeria monocytogenes in artificially contaminated raw milk and soft cheese. Food samples of 25 g or 25 ml were homogenised in 225 ml of Listeria Enrichment Broth (LEB) with Oxford supplement, and the redox potential measurement technique was applied. For Listeria species the measuring time was maximum 34 h. The absence of L. monocytogenes could reliably be proven by the redox potential measurement method, but Listeria innocua and Bacillus subtilis could not be differentiated from L. monocytogenes on the basis of the redox curves. The presence of L. monocytogenes had to be confirmed by real-time PCR. The combination of these two methods proved to detect < 10 cfu/g of L. monocytogenes in a cost- and time-effective manner. This method can potentially be used as an alternative to the standard nutrient method for the rapid detection of L. monocytogenes in food.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Rácz, Péter Molnár, László Héra, Piroska Újhelyi, István Páll, Andrea Sebők, and Péter Sahin

Absztrakt:

Bevezetés: A nyelőcső-varixruptura a portalis hypertensio életet veszélyeztető szövődménye. A 6 hetes mortalitás kb. 20%. Célkitűzés: Annak elemzése, hogy a varixeredetű gastrointestinalis vérzés ellátásában a 2015-ben osztályunkon bevezetett változások hatással voltak-e ezen betegek kórházi halálozására. Módszer: Retrospektív módszerrel hasonlítottuk össze a 2014-ben és 2015-ben ellátott varixvérző betegek adatait. 2015-ben a varixvérző betegek ellátásában két változtatás történt: szubintenzív ellátóegységben láttunk el minden beteget, és minden, varixvérzésre gyanús betegnél alkalmaztunk terlipresszint. A vérzéscsillapítás sclerotherapiával és/vagy ligatióval történt. A szignifikanciát Student-féle t-próbával számoltuk. A betegek adatai 2014 vs. 2015: betegszám: 24 vs. 30, átlagéletkor: 59,8 vs. 57,6 év, férfi (%): 70,8 vs. 66,7. A Child–Pugh-stádiumokban nem volt szignifikáns különbség a két év között, p = 0,53. A betegeket úgy is csoportosítottuk az elemzéskor, hogy az ellátás évétől függetlenül kaptak-e terlipresszint vagy sem. Ekkor az adatok: betegszám: 22 vs. 32, átlagéletkor: 60,4 vs. 57,4, férfi (%): 63,6 vs. 70,6. Eredmények: A mortalitás 2015-ben 23%, 2014-ben 33% volt! A terlipresszint kapó és nem kapó betegek halálozása: 18,2% vs. 34,4%, p = 0,09. A kórházi mortalitást a legerősebben befolyásoló tényező a beteg felvételkori Child–Pugh-stádiuma (A- vs. B-stádium p = 0,05, A- vs. C-stádium p = 0,02). A Child–Pugh-féle C-stádiumú betegeknél alkalmazott terlipresszinterápia mortalitáscsökkentő hatása a szignifikancia határán volt (p = 0,055). Következtetés: Osztályunkon az elmúlt évben a varixeredetű gastrointestinalis vérzések ellátásában bevezetett változások a viszonylag kis esetszámok mellett is lényeges mortalitáscsökkenéshez vezettek. Orv Hetil. 2020; 161(15): 583–587.

Open access