Search Results

You are looking at 91 - 100 of 229 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: András Mohos, Albert Varga, Csenge Hargittay, Dalma Csatlós, László Kalabay, and Péter Torzsa

Összefoglaló. Bevezetés: A családorvosok testi, lelki egészségi állapota hatással van a munkavégzésükre, a betegellátás minőségére, ezáltal a társadalom egészségmutatóira is. Az életmód pedig az egyik legjelentősebb, egészségi állapotot befolyásoló tényező. Célkitűzés: A vizsgálat célja a magyar háziorvosok egészségi állapotának és az azt befolyásoló életmódtényezőknek a felmérése. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat. Kvantitatív, papíralapú felmérés családorvosok körében (n = 569, életkor 54 ± 10 év, nők 42%). Eredmények: A háziorvosok 61%-a túlsúlyos vagy elhízott, 88%-ának a vércukorszintje ≤5,5 mmol/l. A résztvevők 50%-a legalább heti rendszerességgel végez testmozgást, 20%-uk egyáltalán nem. A háziorvosok 13%-a dohányzik jelenleg, 5%-a tekinthető nagyivónak. Enyhe fokú depressziós tünetegyüttes 19%-uknál, közepes fokú 6%-uknál, súlyos fokú 5%-uknál fordult elő. A súlyos fokú kiégés mindkét nemben, mindhárom dimenzióban 18–39% volt. Következtetés: A magyar háziorvosok általános egészségi állapota nem mondható jobbnak sem a hazai nem orvos populációénál, sem a külföldi orvoskollégákénál. A magyar háziorvosok dohányzási mutatói kedvezőbbek a lakossági adatoknál, míg az alkoholfogyasztás terén kedvezőtlenebb eredményeket kaptunk. Nemzetközi összehasonlításban, a káros szenvedélyek terén a hazai kollégák eredményei jónak tekinthetők. A depresszió és a kiégés gyakori előfordulása jelentős probléma a háziorvosok körében. Mentális egészségük monitorozása és gondozása a hatékony egészségügyi ellátórendszer kulcskérdése. Orv Hetil. 2021; 162(12): 449–457.

Summary. Introduction: General practitioners’ somatic and mental health status have an impact on their work and the quality of care they provide and thus influence the health indicators of the society. Lifestyle is one of the most important influencing factors of health. Objective: The study aims to assess the health status of Hungarian general practitioners and the lifestyle factors influencing it. Method: Cross-sectional study. Quantitative, paper-based questionnaire among general practitioners (n = 569, age 54 ± 10 years, female 42%). Results: 61% of family physicians are overweight or obese, 88% of them have blood glucose level ≤5.5 mmol/l. 50% of the participants do exercise at least once a week, 20% do not take any exercise at all. 13% currently smoke, 7% are considered heavy drinkers. Mild, moderate and severe depression symptoms occurred in 19%, 6% and 5% of them, respectively. A severe level of burnout syndrome was reported in 18–39% in both sexes, in all three dimensions. Conclusion: The health status of Hungarian general practitioners is not better than that of the non-medical Hungarian population or than that of foreign colleagues. The smoking indicators of Hungarian doctors are more favorable than the Hungarian population data, while we obtained worse results in the field of alcohol consumption. In international comparison, the results of Hungarian colleagues in the field of smoking and alcohol consumption are good. The frequent occurrence of depression and burnout is a significant problem among family physicians. Monitoring and caring for their mental health is a key factor in the effective health care system. Orv Hetil. 2021; 162(12): 449–457.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Zsolt Bella, Zoltán Baráth, Péter Magyar, Katalin Nagy, and László Rovó

Absztrakt

A modern fül-orr-gégészetben a pontos diagnózis és a korrekt műtéti tervezés alapja a részletes vizualizációt eredményező képalkotás. A csontos keretbe zárt struktúrákat gyakran vizsgálják komputertomográfiával. Az ionizáló sugárzás veszélyeit figyelembe véve az ismételt vizsgálatok hatványozottan növelik a sugárérzékeny szövetek károsodásának kockázatát. A szerzők összehasonlítják a hagyományos és a cone-beam komputertomográfiát, és bemutatják a cone-beam komputertomográfia fül-orr-gégészeti képalkotásban betöltött helyét, előnyeit és korlátait. Összefoglalják a nemzetközi szakirodalomból és saját betegeik vizsgálatából származó tapasztalataikat. Eredményeik szerint a hagyományos komputertomográfia effektív sugárdózisának töredékével nagy térbeli felbontású vizsgálatok végezhetők tetszőleges síkú és térbeli rekonstrukciókkal. A cone-beam komputertomográfia megfelelő indikációban kiváló vizsgálómódszer a fül-orr-gégészeti diagnosztikában. Lényegesen alacsonyabb sugárterhelése miatt a hagyományos komputertomográfia alternatívája, valamint a per- és posztoperatív betegkövetés hatékony eszköze is lehet, különösen az ismételt komputertomográfiás vizsgálatot igénylő esetekben. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 52–58.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Lea Lénárt, Marcel Taverne, Peter Wolleswinkel, Zoltán Gubik, László Molnár, and Ottó Szenci

The aim of this study was to create a fetal heart rate (FHR) reference curve for singleton bovine fetuses in the first trimester of gestation and to determine its possible relationship with the outcome of pregnancy. Forty-eight Holstein-Friesian cows with one fetus and five cows with twins were used. Fetal heart beatings were recorded on videotape during transrectal scanning with a 5 and/or 7.5 MHz linear array transducer on a weekly basis between Days 40 and 95 of gestation. FHR was calculated by averaging the results of five counts of the same record by the same observer. For singleton pregnancies, a reference curve was created using the mean, the standard deviation (SD) and the 5th and 95th percentiles. The FHR increased from Days 40–46 (173 beats/min) to Days 61–67 (183 beats/min). After a peak, the FHR decreased slowly until Days 89–95 (175 beats/min), while the SD increased. There was no significant difference between singleton and twin fetuses. in the aborted and lost fetuses in twin gestation due to fetal reduction, both bradycardia and tachycardia were detected compared to the singleton pregnancy reference curve.

Open access

Absztrakt:

A placentaris vascular endothelial growth factor A és endoglin gének placentaris aktivitása a méhen belüli növekedési visszamaradással járó terhességekben az eutróf magzati növekedéssel járó terhességekhez képest fokozott. E jelenség kiindulópontjaként az irodalmi adatok a placentaris endoglin aktivitás fokozódását véleményezik, amely antiangiogén hatása révén méhlepényi funkciózavar, illetve krónikus magzati hypoxia kialakulásához vezet. Ez utóbbi hatására a méhlepényi vascular endothelial growth factor A – egyfajta kompenzációként – aktivitásfokozódást mutat, amely az érképződés stimulálása révén a vérkeringési viszonyok javítását célozza. Noha az anyai serum placental growth factor szint mind méhen belüli növekedési visszamaradás, mind praeeclampsia esetén értékes prediktor lehet, méhlepényi génje a placentaris vérkeringés szabályozásában – feltehetően – kevésbé vesz rész. Orv. Hetil., 2017, 158(16), 612–617.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Egyre több irodalmi adat utal a thrombocyták és a metasztatikus tumorsejtek kapcsolatára, illetve a pre- és posztoperatív thrombocytosis prediktív markerként való alkalmazhatóságára. Mind colorectalis daganatokban, mind 2-es típusú diabetesben jellemzőek a thrombocyták mennyiségi és/vagy minőségi károsodásai. 2-es típusú diabetesben a colorectalis tumorok emelkedett incidenciája ismert. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának Onkológiai Ambulanciáján az elmúlt három évben kezelt colorectalis tumoros betegekben a 2-es típusú diabetes gyakoriságának meghatározása, illetve a daganatos betegség felismerésekor és a primer daganat műtéti eltávolítását követően a thrombocytaszámok, valamint további laboratóriumi és anamnesztikus adatok felmérése, továbbá statisztikai modellek segítségével vizsgálni a cukorbetegség túlélést befolyásoló hatását. Módszer: 86, random kiválasztott colorectalis tumoros beteg pre- (86 fő) és posztoperatív (66 fő, műtétre alkalmas, párosított) adatait dolgoztuk fel. A betegeket legkésőbb 2017. szeptember 30-ig vagy haláluk bekövetkeztéig követtük. Eredmények: Emelkedett (400 giga/l feletti) thrombocytaszámokat figyeltünk meg a betegek 22,1%-ában (323,5 ± 128,63 giga/l, átlag ± SD), melyek a primer tumor műtéti eltávolítását követően 10,6%-ra csökkentek (χ2-teszt: p = 0,0351; 289,2 ± 82,45 giga/l, p = 0,0232). Az emelkedett thrombocytaszámokhoz rövidebb túlélési idők tartoztak (R: –0,35, p = 0,0085). Diabetes a betegek harmadában volt igazolható. A diabeteses és a nem diabeteses személyek vizsgált laboratóriumi paraméterei (például vérkép, vesefunkció, májenzimek) nem különböztek. A primer tumor sebészi eltávolítását követően a diabetes ötszörös kockázati tényezője a rövidebb túlélésnek (relatív kockázat: 5,1612, p = 0,0165). Az átlagos túlélési idő 30,6 ± 26,78 hónap. Következtetés: A következményes, tartósan fennálló thrombocytosis a műtét után kedvezőtlen túlélési időre utal. Megfigyeléseink alapján a colorectalis daganatok felismerésekor az emelkedett thrombocytaszám és a 2-es típusú diabetes prognosztikai markerek lehetnek. Orv Hetil. 2018; 159(19): 756–767.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Andó, Kornél Dános, Lili Lakatos, Péter Fritz, István Kucsera, and László Tamás

Absztrakt:

A dirofilariosis egy élősködő fonalféreg által okozott fertőző betegség. Az emberi fertőzésekért – szúnyog csípésével közvetítetten – többnyire a Dirofilaria repens felelős, az eredeti behatolás közvetlen környezetétől nem messze kialakuló bőrdirofilariosist okozva (csomót). Az utóbbi időben az emberen észlelt dirofilariosis növekvő tendenciát mutat.

Esetismertetésünkben egy 35 éves nőbeteg néhány hete tartó halántéktáji fájdalmának és duzzanatának hátterében a bőr alatti zsírszövetbe és részben a temporalis izomba ágyazott fonalférget igazoltunk. A hosszas kivizsgálás alatt több lehetséges diagnózis is felmerült: orbánc, kezdődő herpes zoster fertőzés, arteritis temporalis. A végső eredményt a halántékrégió ultrahangvizsgálata szolgáltatta, mely helminthiasist véleményezett. Infektológus javaslatára sebészi feltárás és az elváltozás eltávolítása történt, melynek feldolgozása során egy nőstény fonalféreg igazolódott. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1844–1847.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Hodinka, Géza Bálint, Erika Budai, Pál Géher, Renáta Papp, Péter Somogyi, Sándor Szántó, and Edit Vereckei

Absztrakt:

A tanulmány szerzői a napi gyakorlatban a leggyakrabban fellépő mozgásszervi panaszok hátterében álló regionális fájdalmi szindrómák leggyakoribb kezelési módjával, a per os és transdermalisan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett fájdalomcsillapításról rendelkezésre álló bizonyítékokat gyűjtötték össze. Azon szakterületeken működők számára, akik leggyakrabban találkoznak az átmeneti és fájdalmas epizódokkal (háziorvosok, reumatológusok, ortopédek, foglalkozás-egészségügyi és sportorvosok), külön meghatározták a foglalkozási vagy sporttevékenységük (a mozgásszervek ismétlődő vagy nagy energiájú igénybevétele) miatt kockázatnak kitettek körét és ismertetik fájdalmaik patológiai magyarázatát. A fájdalomcsillapítás eszközei között részletezik a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatásának módját és farmakológiai sajátosságait. Kiemelik a gyógyszeres kezelés kockázatait és az emiatt veszélyeztettek speciális csoportjait (gyermekkorúak és idősek). Az általános fájdalomcsillapítási alapelvek és stratégiák ismertetésén túlmenően a hazai és nemzetközi irányelvekből a tanulmány tárgyára vonatkozó ajánlásokat adják közre. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ákos Iliás, Fióna Petra Rózsa, Lóránt Gönczi, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Kürti, and Péter László Lakatos

Absztrakt:

Az elmúlt évtizedben a gastrointestinalis kórképek diagnosztikája sokat változott. Az endoszkópos és képalkotó módszerek mellett előtérbe kerültek a gyorsan elvégezhető laboratóriumi diagnosztikus vizsgálatok is. Külön előnynek számít, ha a vizsgálat könnyen ismételhető, így a krónikus betegségek követésére, az esetleges fellángolások időben történő felismerésére is alkalmas lehet. A székletkalprotektin meghatározása, mely más országokban már a mindennapi diagnosztika része, hazánkban is egyre több helyen hozzáférhető. Összefoglaló közleményünkben bemutatjuk a székletkalprotektin-vizsgálat szerepét és megbízhatóságát a gasztroenterológiai kórképekben, különös tekintettel a gyulladásos bélbetegségekre, a bélrendszeri fertőzésekre, az irritábilisbél-szindrómára és egyes gyermek gasztroenterológiai kórképekre. A különböző betegségekben és helyzetekben használatos határértékeknek és az ezekhez tartozó specificitásnak és szenzitivitásnak a bemutatásával szeretnénk segíteni a klinikai orvosokat a helyes döntéshozatalban. Orv Hetil. 2019; 160(9): 322–328.

Open access

A sürgősségi osztályon szédüléses panaszokkal megjelent betegek életminőségének vizsgálata

Assessment of the patients’ quality of life visiting the emergency department with dizziness

Orvosi Hetilap
Authors: Stefani Maihoub, András Molnár, András Csikós, Péter Kanizsai, László Tamás, and Ágnes Szirmai

Összefoglaló. Bevezetés: A szédülés gyakori panasz, amellyel a betegek felkeresik a sürgősségi osztályt. Emellett fontos tünet, hiszen kihívást jelent mind a diagnosztika, mind a terápia szempontjából, és nagy hatással lehet a betegek életminőségére. Célkitűzés: Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy mennyire befolyásolta a szédülés a betegek életminőségét a sürgősségi osztály elhagyását követően. Módszer: A vizsgálat időtartama alatt 879, szédülést panaszoló beteg jelent meg a Semmelweis Egyetem sürgősségi osztályán. Részükre kérdőív került kiküldésre, amely tartalmazta a ’Dizziness Handicap Inventory’ (DHI-) kérdőívet is. Megkeresésünkre 308 beteg (110 férfi, 198 nő; átlagéletkor: 61,8 ± 12,31 SD) válaszolt, az általuk visszaküldött kérdőíveket részletesen elemeztük. Eredmények: A leggyakoribb diagnózisok közé a benignus paroxysmalis positionalis vertigo, a centrális egyensúlyrendszeri eltérések és a szédülékenység tartoztak. Az elemzés alapján különbség volt látható a fizikális, a funkcionális és az emocionális pontszámok között. Kiemelendő, hogy a legmagasabb értékeket a fizikális csoportban regisztráltuk. A részletes otoneurológiai kivizsgáláson átesett betegek DHI-értékeit összevetettük azokéival, akik nem jártak ilyen vizsgálaton, a két csoport értékei között azonban nem volt szignifikáns különbség (p = 0,97). Emellett a DHI-érték emelkedése volt látható a végleges diagnózisig eltelt idő függvényében. Következtetés: A végleges diagnózisig eltelt idő, illetve a megfelelő kivizsgálás hiánya jelentős hatással van a szédülő betegek életminőségére. Lényeges a kivizsgálás, a mielőbbi diagnózis és a részletes egyensúlyrendszeri vizsgálat szerepe, ugyanakkor az utóbbi indokolt esetben kell, hogy történjen. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1216–1221.

Summary. Introduction: Dizziness and vertigo are among the most common complaints in the emergency department. This may require interdisciplinary cooperation due to their complex presentation in the department and the effects on the patients’ quality of life. Objective: Our study aimed to assess the effect of an acute vertigo episode on the quality of life after patients’ discharge from the emergency department. Method: 879 patients examined at the Semmelweis University emergency department with vertigo and dizziness were included in the study. A questionnaire, including the Dizziness Handicap Inventory (DHI), was addressed to this population. We received 308 answered questionnaires back (110 males, 198 females; mean age 61.8 years ± 12.31 SD), which were further analyzed. Results: The most frequent diagnoses were benign paroxysmal positional vertigo, central lesions and dizziness. According to the analysis of the DHI questionnaire, a difference between physical, functional and emotional scores was shown, whereas the highest scores were registered in the physical group. The DHI questionnaire scores of patients undergoing a neurotological examination and those who did not were further compared, whereas no significant statistical difference was indicated (p = 0.97). In addition, an increase in DHI scores was seen depending on the time elapse for the definitive diagnosis. Conclusion: The absence of adequate examination and a late diagnosis of the dizziness cause have a significant impact on the quality of life of patients. Therefore, substantial investigation, early diagnosis, and detailed vestibular examination are essential, but the latter should take place in justified cases. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1216–1221.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Jakab-Péter, Arnold Tóth, Márta Andrea Barabás, Imre Gerlinger, and László Lujber

Absztrakt:

Az esetismertetésben bemutatott betegünket több mint egy évtizeden át kezelték nem specifikus fejfájással. A bal oldali halántéklebenyben évekkel korábban arachnoidealis cystát diagnosztizáltak, de ezt a fejfájás etiológiájából többször is kizárták. A beteg purulens fülváladékozással került intézetünkbe, ahol krónikus gennyes középfülgyulladást és az antrumot kitöltő, a piramiscsont tegmenét destruáló és a középső koponyagödörbe törő koleszteringranulomát állapítottunk meg, elvetve a korábbi arachnoidealis cysta kórisméjét. Esetünk kapcsán a koleszteringranuloma kórképét, műtéti megoldását, differenciáldiagnosztikai problémáit és a kapcsolódó nemzetközi irodalmat ismertetjük. A beteg krónikus középfülgyulladását tympanoplastica során szanáltuk, a koleszteringranuloma intra- és extracranialis részét is transmastoidalis feltárás során két ülésben eltávolítottuk, és a sziklacsont tegmenjének csontos hiányát septumporc segítségével állítottuk helyre, így a másodlagosan kialakult iatrogén meningoencephalicus herniát megszüntettük. A beteg fejfájása a műtétet követően azonnal megszűnt. Krónikus gennyes középfülgyulladása szanálódott. Agyszövet hernializálódása, agyvízcsorgás, illetve meningitis nem alakult ki. Két évvel a műtét után teljesen panaszmentes a beteg. A nagy kiterjedésű, a középső koponyagödörben növekvő koleszteringranuloma súlyos komplikációkat okozhat, emiatt fokozott figyelmet és egyénre szabott műtéti megoldást, ellátást igényel. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2067–2072.

Open access