Search Results

You are looking at 111 - 120 of 227 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Erika Orosz, Ágnes Farkas, László Ködöböcz, Péter Becságh, József Danka, István Kucsera, and György Füleky

Acanthamoeba species are free-living amoebae that can be found in almost every range of environments. Within this genus, a number of species are recognized as human pathogens, potentially causing Acanthamoeba keratitis, granulomatous amoebic encephalitis, and chronic granulomatous lesions. Soil and water samples were taken from experimental station at Julianna Major of Plant Protection Institute of Centre for Agricultural Research, Hungarian Academy of Sciences (CAR HAS). We detected living Acanthamoeba spp. based on culture-confirmed detection combined with the molecular taxonomic identification method. Living Acanthamoeba spp. were detected in thirteen (65%) samples. The presence of Acanthamoeba spp. in the samples depends significantly on the rhizosphere plants. The most frequently identified living Acanthamoeba genotype was T4 followed by T11, T2/T6 and T17. Genotypes T4 and T11 of Acanthamoeba, are responsible for Acanthamoeba keratitis as well as granulomatous amoebic encephalitis, and should therefore be considered as a potential health risk associated with human activities in the environment.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Futó, László Harsányi, Péter Sahin, Ernő Dárdai, Attiláné Aradán, and Katalin Darvas

A bélelégtelenségben szenvedő betegek az 1960-as évek vége óta részesülhetnek tartós otthoni parenteralis táplálásban a világ számos országában. Hazánkban a jelenleg is érvényben lévő jogi szabályozás és finanszírozási rendszer a bélelégtelenségben szenvedő, de családi körben élni tudó, sőt megfelelő körülmények között akár munkaképes betegeknek ez az ellátása kizárólag fekvőbeteg-ellátási körben lehetséges. A rendszer ezért rendkívül gazdaságtalan, szükségtelenül foglal le kórházi ágyakat, és ellentétes az európai gyakorlattal. Az elmúlt évek publikációi alapján a szerzők áttekintik a tartós otthoni parenteralis táplálásban részesülő betegek várható élettartamát, életminőségét, a parenteralis tápláláshoz kapcsolódó szövődményeket, illetve a világszerte alkalmazott rendszereket. A tartós táplálás költségeit a nemzetközi adatok alapján magyar viszonyokra vetítve becsülik meg. Az otthoni parenteralis tápláláshoz szükséges szaktudás Magyarországon is maradéktalanul rendelkezésre áll; a szükséges készítmények, technikai felszerelések a magyar piacon is hozzáférhetők. A táplálásterápia iránt elkötelezett hazai szakemberek ezért hivatalos szakmaközi együttműködést kezdeményeztek a tartós otthoni parenteralis táplálás eddig mostohán kezelt kérdésének rendezése érdekében, a rutinszerű otthoni parenteralis táplálás rendszerének kialakítására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, László Rejtő, Péter Batár, Gyula Reményi, Róbert Szász, Attila Kiss, and Miklós Udvardy

A krónikus lymphoid leukaemiával kapcsolatos ismereteink jelentősen bővültek. A hagyományos és a biológiai prognosztikai tényezőknek köszönhetően lehetővé vált a várható prognózis pontosabb megállapítása. A terápia fejlődése elsősorban a fludarabin és monoklonális antitestek elterjedésének köszönhető. A kemoimmunoterápiával nemcsak a remisszió aránya, hanem a betegek túlélése is javult. A komplett hematológiai remisszió nagyarányú elérése és a residualis leukaemia eliminálása a gyógyulás potenciális feltételeit is megteremtette. A jelentős fejlődés ellenére számos kérdés merül fel a klinikai gyakorlatban. A szerzők az irodalom és saját tapasztalataik alapján áttekintik a krónikus lymphoid leukaemia kezelésének lehetőségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 958–963.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Fekete, György Ádám Nagy, Péter Kamilló Diamant, Csaba Halmy, and Ágnes Zentai

A szerzők egy 36 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél 5 éve vénás keringési elégtelenség talaján a bal lábszár ventralis oldalán kialakult nagyméretű fekély kezelését extracorporalis lökéshullám-terápiával egészítették ki. A sebgyógyulás aktuális fázisához adaptált kötszerek használata mellett az extracorporalis lökéshullám-kezelést hetente kétszer alkalmazták. A szerzők által beállított kezelési eljárás mellett az ulcus mérete jelentősen csökkent, majd az elváltozás alkalmassá vált részvastag bőrrel való rácsplasztikára. A beteg jelenleg is panaszmentes. A szerzők kiemelik, hogy a lábszárfekélyben szenvedő betegek száma a fejlett országokban, így hazánkban is emelkedő tendenciát mutat. Gyakorisága a felnőtt lakosság körében 1% és 5% között van. Kialakulását az időskor és a civilizációs ártalmak (például elhízás, diabetes, mozgásszegény életmód) elősegítik. Valódi oka a keringés valamely elemének elégtelensége. Az esetek mintegy kétharmadában vénás elégtelenség áll a háttérben, 15%-ában artériás eredet, 15%-ában diabeteses angiopathia, kisebb számban infekció, anyagcsere-betegség és immunológiai eredet igazolható. A kiváltó okok gyakran együttesen fordulnak elő, ami megnehezíti az eredményes kezelést. Számos prevenciós és terápiás protokoll ellenére a kezelés hosszadalmas, nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményt és a betegek gyakran elveszítik hitüket mind a gyógyulásban, mind az orvoslásban. Orv. Hetil., 2014, 155(45), 1794–1799.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Bubán, László Tóth, Miklós Tanyi, János Kappelmayer, and Péter Antal-Szalmás

Huszonöt évvel ezelőtt izolálták először a Ki-67 fehérjét, ami napjainkra az osztódó sejtek első számú hisztológiai markere lett. Ez a kivételes szerkezetű molekula olyan alapvető biológiai funkciókkal bír, amelyek nélkülözhetetlenek a normális sejtciklushoz. Miután a Ki-67 fehérje minden osztódó sejtben (G1, S, G2/M fázis) jelen van, de a nyugvó sejtekből (G0 fázis) hiányzik, kiválóan alkalmazható az osztódó sejtfrakció kimutatására, ezáltal klinikai jelentőséggel is bír különböző tumoros folyamatok malignitásának megállapításában, a terápiára adott válasz megítélésében. A sejtproliferációban betöltött nélkülözhetetlen funkciói alapján felvetődik a tumorgenezisben is lehetséges szerepe. A szerzők munkájukban áttekintik a fehérje történetét, tulajdonságait, lehetséges szerepeit a sejtciklus szabályozásában és prognosztikai jelentőségét különböző tumoros betegségekben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Simon, Árpád Illés, Zsófia Miltényi, Ferenc Magyari, László Váróczy, Nikolett Péter, and Lajos Gergely

Bevezetés: A rituximabkezelés hatására elhúzódó B-sejt-depléció alakulhat ki, amely fokozott fertőzési kockázattal járhat. Célkitűzés: A fehérvérsejtszám, a CD19+ B- és a CD4+ T-lymphocyták számának, valamint az immunglobulin G-, A-, M-szintek változásának vizsgálata rituximabtartalmú kemoterápiában részesülő betegeknél, valamint a fertőzéses szövődmények felmérése és a vonatkozó irodalom áttekintése. Betegek és módszerek: Összesen 35 diffúz nagy B-sejtes lymphomás beteget vizsgáltak rituximab-cyclophosphamid-vincristin-doxorubicin-prednisolon (R-CHOP) terápia mellett. A perifériás vérben a B- és T-sejt-populációkat áramlási citometriával, az immunglobulin-szinteket szérum nefelometriával mérték. Eredmények: A kezelés hatására a CD19+ B-lymphocyták nem voltak kimutathatók a perifériás vérből, számuk a kezelést követő 12. hónaptól növekedett. Infekció a vizsgált betegcsoportban nem fordult elő. Következtetések: A rituximab hatására kialakuló B-sejt-depléció ebben a betegcsoportban is igazolható volt, súlyos vagy nem várt fertőzést nem tapasztaltak. Fokozott fertőzési kockázattal elsősorban (hosszabb) fenntartó rituximabkezelés mellett kell számolni. Orv. Hetil., 2012, 153, 1658–1666.

Restricted access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors: Kornélia Rozália Lazányi, Péter Molnár, Antal Bugán, László Damjanovich, Zoltán Garami, Balázs Fülöp, and Kornélia Szluha

Abstract

The mental and emotional state of the individuals have a strong effect on the course of their illnesses as well as the speed of recovery. Adequate quantity and quality of information and social support are a prerequisite for mental, and often for physical well-being. In our investigation at the DE OEC, we gathered data on the psychological and physical states of 100 breast cancer patients in order to reveal the role of a helping atmosphere in the recovery phase of their illness. The results suggested that patients attending the HÍVÁS support group could cope with their disease and its side effects better, and experienced a higher level of well-being.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Rajnics, László Krenács, András Kenéz, Zoltán Járay, Enikő Bagdi, and Judit Demeter

A nyugati országokban rendkívül ritkán előforduló nazális NK/T-sejtes lymphoma rossz prognózisú extranodalis non-Hodgkin-lymphoma. Szinte valamennyi esetben kimutatható Epstein–Barr-vírus a daganatsejtekben. Kezelésére ma sincs egyértelmű iránymutatás. Egyes ázsiai tanulmányok szerint a lokális radioterápia és a szisztémás citosztatikus kezelés között a teljes túlélés tekintetében nincs különbség. Esetbemutatásunkban ismertetjük diagnosztikus lépéseinket, kezelési próbálkozásainkat, s összefoglaljuk az irodalmi adatokat.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Benkő, Örs Péter Horváth, Klára Nagy, Veronika Sárosi, Zoltán Balikó, László Potó, and Tamás Molnár F.

Absztrakt

A világszerte vezető halálokként szereplő tüdőrák komplex kezelésében jelentős szerep jut a sebészi resectiónak, mely az átlagéletkor kitolódásával egyre idősebb embereken történik. Dolgozatunkban a 75 év feletti korosztály speciális problémáira szeretnénk rávilágítani az eredmények tükrében. Az 1995–2005 közötti 10 évben klinikánkon 908 beteget operáltunk meg nem kissejtes tüdőrák miatt, és 884 resectiós műtétre került sor. Ezen 75 év feletti betegcsoport adatainak retrospektív analízisét végeztük el. A betegeink közül 75 év feletti 54 volt, és közülük 80 év feletti pedig 12, átlagéletkoruk 77,5 év (75–85). Műtéti típusok: pneumonectomia (2), bilobectomia (2), lobectomia (41), segmentectomia (2), wedge resectio (5), lobectomia + mellkasfali resectio (2). Az átlagos ápolási idő 11,4 (8–36) nap. A 30 napon belüli mortalitás: 4 (7,4%). Posztoperatív szövődményt 28 betegnél (52%) észleltünk, melyek az alábbiak: váladékretentio 23 (43%), arrythmia 18 (33%), tágulási zavarok 8 (15%), hörgőcsonkkinyílás 2 (4%), reoperatio 3 (5%). Átlagos követés 32 hónap. Az 5 éves túlélés 33,7% (átlag 43 hónap). Többváltozós analízissel a kiterjesztett resectio, a férfinem és a 80 év feletti életkor adódott predilectiós tényezőnek a halálozásra. A hosszabb túlélést elősegítette a női nem, az IA stádium és a lobectomia. Mindezekből arra következtetünk, hogy a megfelelő betegkiválasztás (ASA 3 alatti, IA–IIA stádium) és a gondosan kivitelezett posztoperatív kezelés (monitorozás, fizioterápia) mellett megfelelő eredménnyel operálhattak egyre idősebb korú betegeink is.

Restricted access