Search Results

You are looking at 131 - 140 of 294 items for

  • Author or Editor: László Péter x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, Péter Batár, László Váróczy, Lajos Gergely, László Rejtő, Róbert Szász, Zsófia Miltényi, Zsófia Simon, Miklós Udvardy, and Árpád Illés

A Waldenström-macroglobulinaemia ritka, indolens lefolyású B-sejt-eredetű lymphoproliferativ kórkép. A tumorsejtek monoklonális IgM proteint termelnek, a diagnózis a monoklonális IgM és a csontvelőt infiltráló lymphoid és lymphoplasmacytoid sejtek kimutatásán alapul. A klinikai tünetek (hyperviscositas, neuropathia, anaemia stb.) a monoklonális IgM és a csontvelői (ritkábban extramedulláris) érintettség következményei. A korábbi alkilálószereken alapuló terápiát a purinanalógok, a rituximab, a bortezomib alkalmazása, illetve ezek kombinációi váltották fel. Bővülnek a tapasztalatok az autológ és az allogén őssejt-transzplantációval is. A szerzők saját tapasztalataik mellett áttekintik a betegséggel kapcsolatos ismereteket és a jelenlegi terápiás lehetőségeket. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1970–1974.

Restricted access
Clinical and Experimental Medical Journal
Authors: Attila Kiss, Gyula Reményi, Róbert Szász, Péter Batár, László Rejtő, László Váróczy, Tamás Sípos, Erika Kovács, Marianna Szarvas, and Miklós Udvardy

Abstract

Introduction: Six years ago (in September 2003), the fifth Haemopoietic Stem Cell Transplantation Centre of Hungary began its activity. This centre registered as the No. 648 sub-centre of the European Blood and Marrow Transplantation Committee.

Objectives: To meet the demand for transplantation of haemopoietic stem cells in the North-Eastern regions of Hungary and to establish active connections with the domestic and international centres.

Methods: The interventions were performed in accordance with international criteria.

Results: Up to now 150 autologous stem cell transplantations were performed including 74 patients with multiple myeloma, 43 with non-Hodgkin lymphoma, one with chronic lymphoid leukaemia, 27 with Hodgkin's disease, four patients with autoimmune disease, and one with leiomyosarcoma. Survival rates were similar to Hungarian and international data. The centre has taken a role also in other activities using stem cell therapy at the University of Debrecen (dendritic cell-based vaccine program, stem cell therapy in myocardial infarction, peripheral arterial disease, and autoimmune diseases). This centre performed the most use of conditioning protocol Zevalin (ibritumomab tiuxetan), bischloroethylnitrosourea, etoposide, cytosine arabinoside, and melphalan (Z-BEAM) in patients with non-Hodgkin lymphoma in Hungary (ten patients were treated).

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Pavlovics, Róbert Farkas, Gábor Varga, Sándor Márton, László Pótó, Olga Ésik, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Cél: Összehasonlítani a preoperatív alkalmazott kemo-radioterápia (CRT) segítségével elért eredményeinket különböző lokalizáciojú nyelőcső laphámrákok esetében.

Módszer: 1997 és 2005 között klinikánkon 102 előrehaladott stádiumban lévő nyelőcsőrákos beteg részesült preoperatív kezelésben. 40 esetben a daganat a nyelőcső felső harmadában (I. csoport), 62 esetben a középső harmadában (II. csoport) helyezkedett el. A túlélési eredményeket történelmi kontrollcsoporttal vetettük össze, majd a kombinált kezelésben részesült betegeknél a különböző lokalizációjú csoportokat hasonlítottuk össze.

Eredmények: A történelmi kontrollcsoporttal történt összevetés szignifikáns túlélésbeni javulást igazolt a neoadjuváns kezelés hatására (p:0,0042). Az I-es csoportban 70%-ban került sor reszekcióra, ezek 50%-ában komplett patológiai remisszió (pCR) volt megfigyelhető. A perioperatív morbiditás 43%-os, a perioperatív mortalitás 14%-os volt. A II-es csoportban 69%-ban végeztünk reszekciót, pCR-t 7%-ban észleltünk. A perioperatív morbiditásunk 62%, a perioperatív mortalitásunk 18%-nak adódott. Az R0 reszekciók aránya (82% vs. 84%) és az átlagos túlélés (21 vs. 22 hónap) hasonló volt a két csoportban, azonban a pCR szignifikánsan jobb túlélést jelentett.

Következtetés: A multimodális kezelés alkalmazása javítja a túlélést lokálisan előrehaladott nyelőcső laphámrákok esetén. Az I. csoportban észlelt szignifikánsan több komplett patológiai remisszió alapján úgy tűnik, hogy a felső harmadi lokalizációjú nyelőcső laphámrákok jobban reagálnak a multimodális kezelésre, mely új prognosztikai tényezőként szerepelhet a lokálisan előrehaladott nyelőcsőrákok kezelésében.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Varga, Gábor Pavlovics, László Potó, Sándor Márton, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőlaphámrák kritikus lokalizációjú, mert gyakran csak kiterjesztett műtéttel távolítható el (laryngo-pharyngo-oesophagectomia). Az utóbbi évtizedben a neoadjuváns kemo-radioterápia bevezetése azonban hatásosnak bizonyult az előrehaladott nyelőcsőlaphámrákok kezelésében. Beteganyag és módszer: Klinikánkon 1997 novembere és 2012 januárja között összesen 55 beteg részesült preoperatív kemo-radioterápiában lokálisan előrehaladott, felső harmadi nyelőcsőlaphámrák miatt. A kezelés során 3960 cGy összdózisú sugárterápiát kaptak 180 cGy frakciókban, valamint szimultán Cisplatin és 5-FU kemoterápiában részesültek. A kezelést követően 4–6 héttel az ismételt vizsgálatok eredményétől függően döntöttünk a műtétről. Eredmények: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőtumoros betegeknél összesen 35 esetben (64%) végeztünk nyelőcső-resectiót vagy laryngo-pharyngectomiát. A műtéti resecatum hisztopatológiai vizsgálata 16 betegnél (16/35, 46%) komplett remissiót (pCR) igazolt. A perioperatív mortalitásunk és az anastomosiselégtelenség ugyanolyan számban fordult elő 5/35 (14%). Az R0 resectiók aránya 82% volt, a 2 és 5 éves túlélés 41%, illetve 18% lett. 19 esetben gégemegtartó pharyngo-oesophagectomiát, 11 esetben laryngo-pharyngectomiát végeztünk, utóbbi esetben a rekonstrukció szabad jejunum-transzplantációval történt. Következtetés: A magas arányú pCR (46%) igazolja, hogy a felső harmadi nyelőcsőtumorok jobban reagálnak a multimodális kezelésre. 30 esetben a neoadjuváns kezelés eredményezte tumorregressio lehetővé tette a laryngo-pharyngo-oesophagectomia elkerülését.

Restricted access

Jelen áttekintő tanulmány a keresztes vipera (Vipera berus) marásának következményeit ismerteti. A méregösszetétel földrajzi változatossága miatt az adott faj különböző állományaiból származó egyedek által megmart személyeken eltérő tünetek jelenhetnek meg, így kitérve a magyar állományokból származó egyedek okozta marások jellemző tüneteire. Mivel a megfelelő diagnózis felállítása és a faj elterjedési területének pontos ismerete kiemelkedően fontos a kígyómarásoknál, ezért a jelen tanulmány irodalmi adatok, múzeumi gyűjtemények és friss terepi megfigyelések alapján ismerteti a keresztes vipera hazai elterjedését, élőhelyeit és éves aktivitását. Hazánkban a faj által okozott marások nem gyakoriak, mégis az évi körülbelül három-négy esetet a beteg korától és egészségi állapotától függetlenül is komolyan kell venni, mivel a V. berus mérge, a magyar közhiedelemmel ellentétben, igen toxikus. A marás az első öt–hat órában mindenképpen orvosi megfigyelést indokol, bármely szisztémás tünet manifesztálódása és/vagy a megmart végtag legalább harmadát érintő oedema megjelenése, illetve annak növekedése okvetlenül kórházi felvételt tesz szükségessé. Orv. Hetil., 2012, 153, 1092–1105.

Restricted access

Abstract

the Retezat Mountains, this study discusses radiocarbon chronology and sediment accumulation rate changes in two sediment profiles in relation to lithostratigraphy, organic content, biogenic silica and major pollenstratigraphic changes. A total of 25 radiocarbon dates were obtained from sediments of two lakes, Lake Brazi (TDB-1; 1740 m a.s.l.) and Lake Gales (Gales-3; 1990 m a.s.l.). Age-depth modeling was performed on TDB-1 using calibrated age ranges from BCal and various curve-fitting methods in psimpoll. Our results suggest that sediment accumulation began between 15,124–15,755 cal yr BP in both lakes and was continuous throughout the Late Glacial and Holocene. We demonstrated that local ecosystem productivity showed delayed response to Late Glacial and Early Holocene climatic changes in the subalpine and alpine zones most likely attributable to the cooling effect of remnant glaciers and meltwater input. However, regional vegetation response was without time lag and indicated forestation and warming at 14,450 and 11,550 cal yr BP, and cooling at ca. 12,800 cal yr BP. In the Holocene one major shift was detected, starting around 6300 cal yr BP and culminating around 5200 cal yr BP. The various proxies suggested summer cooling, shorter duration of the winter ice-cover season and/or increasing size of the water body, probably in response to increasing available moisture.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Károly Kalmár Nagy, Szabolcs Horváth, Péter Szakály, László Piros, and Róbert Langer

A veseelégtelenséggel szövődött 1-es típusú diabetes mellitus esetében a betegek életkilátása rosszabb, mint néhány rosszindulatú betegségben szenvedő betegé. A vesepótló kezelések minden formája közül a szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció biztosítja a legjobb betegtúlélési eredményeket. A műtéti technika és az immunszuppressziós kezelés az elmúlt évtized során egyre inkább egységesült. Bár a transzplantálható szervek száma messze elmarad az igény mögött, a szimultán hasnyálmirigy-vese átültetés a legeredményesebb kezelési alternatívaként ajánlható az arra alkalmas betegeknek. A hazai két hasnyálmirigy-transzplantációs programban elvégzett több mint 100 szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció eredményei összhangban vannak a nemzetközi eredményekkel. Orv. Hetil., 2013, 154, 850–856.

Open access

Abstract

Hungary has favorable geothermal conditions. The paper discusses the thermal and hydrogeologic conditions of the Neogene groundwater reservoir below the Great Hungarian Plain. In the exploration of the reservoir one of the most problematic issues, is the interaction between gravity-driven and overpressured flow regimes, especially along conductive faults. A combination of structural geology supported by seismic interpretation, hydrogeochemistry, and hydraulic evaluations can help to delineate the two flow regimes and determine the origin of the water: meteoric (and thus rechargeable) or syn-sedimentary (and thus non-rechargeable) pore water. These results can be incorporated into basin-scale digital models of the Neogene reservoir. The models can be used to predict the response of the reservoir to the water production and injection, and can help to exploit more efficiently and sustainably the thermal waters of the Great Hungarian Plain reservoir.

Restricted access

Although experimental autologous patch or tubular conduit vascular grafts made from the internal rectus fascia sheath (IRFS) have been reported in the literature, thorough morphological evaluation and verification of the histological arterialisation of such grafts are lacking. Four purpose-bred Beagle dogs were utilised to create eight arterial internal rectus fascia sheath (ARFS) grafts implanted between bisected ends of the external iliac arteries. Four out of the eight ARFS grafts were patent after three months. Haematoxylin-eosin and Azan staining verified that the grafts gained a vessel-like layered structure with the presence of large amounts of collagen fibres. Although the inner surface of the intact IRFS was originally covered with claudin-5-negative and pancytokeratin-positive mesothelial cells in control samples, the internal cells of the ARFS grafts became claudin-5 positive and pancytokeratin negative like in intact arteries. Spindle-shaped cells of the wall of ARFS grafts were α-smooth muscle actin (α-SMA) positive just like the smooth muscle cells of intact arteries, but α-SMA immunoreactivity was negative in the intact IRFS. According to these findings, the fibroblast cells of the ARFS graft have changed into myofibroblast cells. The study has proved that ARFS grafts may be used as an alternative in arterial replacement, since the graft becomes morphologically and functionally similar to the host vessel via arterialisation.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Harmat, Gergely Thurén, László Simon, Nelli Nepp, Adrienn Németh, Imre Gerlinger, and Péter Bakó

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az otosclerosisban szenvedők vezetéses halláscsökkenésének hátterében legnagyobbrészt a kengyel (stapes) talpának a környezetéhez való fixációja áll. Az elváltozás terápiája általában műtéti, amelynek során a stapest részlegesen (stapedotomia) vagy teljesen (stapedectomia) eltávolítjuk. Stapedotomia során a stapes talpán lézer és mikrofúró segítségével egy 0,8 mm átmérőjű nyílást készítünk, stapedectomia során viszont a teljes talpat távolítjuk el, majd hallócsont-láncolati rekonstrukciót végzünk. A korai posztoperatív időszakban gyakran jelentkezik átmenetileg szédülés, amely a lábadozást nagyban befolyásolja. Módszer: A Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán 2010. február 1. és 2012. március 15. között műtéti megoldásként stapedotomiát, valamint stapedectomiát is alkalmaztunk. Vizsgálatunk a két különböző módszerrel operált betegek posztoperatív szédülésének összehasonlítására irányult. Feltételezésünk az volt, hogy a stapedotomia kapcsán készített kisebb nyílás kisebb traumát okoz a belső fülben, így enyhébb fokú és rövidebb időtartamú szédülés jelentkezik a posztoperatív időszakban. A betegek szubjektív szédülésérzetét retrospektív kérdőíves módszerrel mértük fel, emellett statikus poszturográfiás vizsgálatot is végeztünk. Eredmények: A kérdőíves felmérés alapján az első posztoperatív napon a stapedotomiával operált betegek közül szignifikánsan kevesebben és enyhébb mértékben éltek meg szédülést. A későbbi posztoperatív időszakra vonatkozóan azonban már nem találtunk szignifikáns különbséget a két műtéttípus között az adott válaszok alapján. Az objektív poszturográfiás vizsgálatok alapján nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek stabilitásában a két műtéti csoport között. A kérdőíven adott válaszok, valamint a poszturográfiás vizsgálat eredményei nem mutattak összefüggést, a szédülés megélésének mértékét a poszturográfiás vizsgálatok eredményei nem támasztották alá. Következtetés: A stapesműtétek kapcsán jelentkező posztoperatív szédülés kialakulásában feltehetőleg számos faktor játszik szerepet, amelyet a műtéti típus lényegesen nem befolyásol. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1503–1511.

Open access