Search Results

You are looking at 11 - 20 of 26 items for :

  • Author or Editor: Akos Nagy x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

The effect of various environmental factors on the stability of aqueous solutions of amoxicillin-clavulanic acid combination in a veterinary water-soluble powder product was investigated. In the swine industry, the combination is administered via the drinking water, where both substances are quickly decomposed depending on several environmental factors. The degradation rate of the substances was determined in solutions of different water hardness levels (German hardness of 2, 6 and 10) and pH values (3.0, 7.0 and 10.0), and in troughs made of different materials (metal or plastic). Increasing the water hardness decreased the stability of both substances, amoxicillin being more stable at each hardness value than clavulanate. Amoxicillin trihydrate proved to be most stable at an acidic pH, while increasing the pH decreased its stability (P < 0.05). Maximum stability of potassium clavulanate was experienced at neutral pH, while its decomposition rate was significantly higher at acidic and alkaline pH values (P < 0.01). The stability of the amoxicillin-clavulanic acid combination depends mainly on the less stable clavulanate, although the effect of metallic ions significantly increased the decomposition rate of amoxicillin, rendering it less stable in metal troughs than clavulanate (P < 0.05). Therefore, the amoxicillin-clavulanic acid combination should be administered to the animals in soft water, at neutral pH and in plastic troughs.

Restricted access

Új molekuláris klasszifikációs rendszerek diffúz nagy B-sejtes limfómában

New molecular classification systems in diffuse large B-cell lymphoma

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Laura Kiss, Bence Bátai, Csaba Bödör, and Ákos Nagy

Összefoglaló. A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) a leggyakoribb non-Hodgkin-limfóma (NHL), az összes NHL-es eset mintegy 40%-a tartozik ide. A betegek kétharmada az első vonalbeli kemoimmunterápia hatására meggyógyul, azonban harmaduknál rendkívül agresszív DLBCL alakul ki. A rendelkezésre álló új terápiás lehetőségek ellenére a kemoimmunterápiára rosszul reagáló csoportban a terápiás siker egyelőre várat magára, aminek hátterében a betegség rendkívüli heterogenitása és ebből következően a klinikai vizsgálatokba történő nem megfelelő betegszelekció állhat. A jelenleg alkalmazott DLBCL besorolás a génexpresszió alapján meghatározott sejteredetnek megfelelően három csoportot különít el: a csíracentrum-eredetű (GCB), az aktivált B-sejt-eredetű (ABC) és a nem klasszifikálható DLBCL-es eseteket. Bár a GCB csoportba tartozó eseteknek jellemzően kedvezőbb a kórlefolyása, mint az ABC csoportba tartozóké, az egyes csoportokon belül továbbra is rendkívül sokszínű a várható kórlefolyás. A molekuláris diagnosztikai módszerek utóbbi évtizedekben látott fejlődésének köszönhetően olyan molekuláris eltérésekre derült fény, melyek egy új klasszifikációs rendszer alapköveiként szolgálhatnak. Az új, molekuláris genetikai klasszifikáción alapuló modellek célja olyan prognosztikus és prediktív biomarkerek azonosítása, amelyek elősegíthetik a betegek személyre szabott rizikóstratifikációját, valamint potenciális terápiás célpontként szolgálhatnak. Jelen összefoglaló közleményünkben a DLBCL-lel kapcsolatos legfrissebb molekuláris genetikai eredményeket tekintjük át.

Summary. Diffuse large B-cell lymphoma is considered to be the most common non-Hodgkin lymphoma, representing 40% of all cases. While almost two third of DLBCL patients can be cured using first line chemoimmunotherapy, the remaining patients develop refractory or relapsed disease with poor outcomes. Despite the wide range of therapeutic options, the success rate in patients poorly responding to chemoimmunotherapy has not met the expectations, potentially resulting from the molecular heterogeneity of the disease. The DLBCL classification used in current diagnostic routine distinguishes three groups based on cell of origin: germinal center B-cell-like, activated B-cell-like and unclassified cases. Even though the GCB subgroup generally has a favorable outcome, compared to the ABC group, there is still a remarkable heterogeneity in each group regarding individual prognosis. Owing to the advances of molecular diagnostic methods, the recently described molecular alterations may serve as cornerstones of a new classification system. Current research focuses on incorporating alterations harboring prognostic or predictive significance into molecular genetic classification systems moving one step closer to paradigm shift in lymphoma management: integrating personalized precision medicine into clinical practice. Hereby, we review the most recent genetic studies, and we provide an overview and comparison of the novel molecular-based DLBCL classification systems published in the past few years.

Open access

Absztrakt:

Az endogén T-sejtek genetikai manipulációjával létrehozott kiméra antigén receptorral felruházott T-sejtek (CAR-T) ma az egyik legújabb és legnagyobb potenciállal rendelkező terápiás alternatívát jelentik az onkológiában, elsősorban a hematológiai, azon belül is B-sejtes malignitások körében. A CAR-T-sejtek ötvözik a T-sejtek effektor működését, illetve a B-sejtek antigénfelismerő képességét, megkerülve ezzel az endogén T-sejtek antigénprocesszálás, antigénprezentáció és kostimuláció iránti igényét. A haematológiai malignitások között a legjobb eredmények CAR-T-kezeléssel gyermekkori-, illetve felnőtt relabáló/refrakter B-sejtes akut lymphomblastos leukémiában vannak akár 70–90%-os komplett remisszió aránnyal. Hasonlóan ígéretesek a kezdeti vizsgálatok többek között diffúz nagy B-sejtes lymphomában, follikuláris lymphomában és krónikus lymphocytás leukaemiában. A mellékhatások közül messze a leggyakoribb, akár 80%-ban előfordulhat a gyakran rendkívül súlyos, akár letális formában megjelenő citokinfelszabadulási szindróma. A jelenleg folyó intenzív kutatások éppen ezért a CAR-T-sejtek újabb generációjának jobb irányíthatóságára, kombinációk alkalmazására, illetve a további problémát jelentő óriási előállítási költségek csökkentésére irányulnak. Ezen összefoglaló mind a jelenlegi CAR-T repertoár ismertetését, mind a terápia kihívásainak és a potenciális megoldásoknak felvázolását célozza, ezzel betekintést engedve az tumorterápia egyik legígéretesebb pillérjének kibontakozásába.

Open access

Absztrakt:

A szkeletális kormeghatározás mind az antropológia, igazságügyi orvostan, gyermekgyógyászat, endokrinológia, mind pedig a fogszabályozás, állcsont-ortopédia területén kiemelt jelentőséggel bír. A csontkor alapvetően az egyén biológiai fejlettségére ad választ, mely viszonylag tág határok között mozoghat ugyanabban a kronológiai korban. Így a csontérettségnek, illetve a pubertáskori növekedés megítélésének fontos szerepe van bizonyos betegségeknél a diagnózis pontos felállításában, továbbá sok esetben elengedhetetlen a kezelések megfelelő időzítése és sikere szempontjából is. Jelenleg számos módszer áll rendelkezésünkre, melyek segítségével a csontkor, illetve a növekedés üteme meghatározható. A növekedés során a csontok számottevő változáson mennek keresztül, továbbá az egyénben végbemenő változások sorrendje mindig meghatározott. Ezen változások különböző módszerekkel, például radiológiai vizsgálatokkal mérhetők, így a klasszikus módszerek elsősorban a kézcsontok, illetve a nyaki csigolyák morfológiai változásainak radiológiai vizsgálatán alapulnak. Ugyancsak léteznek módszerek, melyek a fogazati fejlettség alapján következtetnek az egyén biológiai érettségére. Azonban a háromdimenziós képalkotó eljárások és a molekuláris diagnosztikai módszerek elterjedésének hála egyre pontosabb vizsgálatokat végezhetünk a biológiai érettség meghatározására. Ezen modern vizsgálómódszerek egyrészről a cone-beam komputertomográfos felvételek adatállományából nyert információkon, másrészről pedig a különböző, a keringésben vagy egyéb, testváladékban jelen lévő biomarkerek szintjének mérésén alapulnak. Az összefoglalás célja, hogy áttekintést nyújtson a különböző klasszikus és modern szkeletális kormeghatározást segítő vizsgálómódszerekről, amelyek segítségünkre lehetnek számos tudományterületen. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1423–1432.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Nagy Attila, Kerekes György, Erényi Ákos, and Kocsis József

Absztrakt

A primer vékonybélrák ritka, gyakran jellegtelen tüneteket okozó, nehezen kimutatható részét képezi az emésztőszervi daganatoknak. A rendszerint késői diagnózis idején az esetek felében már távoli áttétek vannak. A női nemben az emésztőszervi daganatok áttétei a máj és tüdő mellett sorrendben harmadikként az ovariumban alakulnak ki. Sokszor az eltávolított petefészek szövettani vizsgálata során derül fény a szekunder eredetre, tünetmentes primer daganat mellett. Az ovariumon talált daganat esetén a preoperatív kivizsgálás során gondolni kell arra, hogy a folyamat hátterében primer emésztőszervi daganat állhat.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az egészségügyi ellátások közül a fogászati beavatkozások száma a legmagasabb, és a finanszírozása is jelentős kiadásokat jelent. Célkitűzés: A vizsgálat célja négy európai ország egészségügyi rendszerének összehasonlítása a közösségi fogászati ellátás oldaláról. Módszer: A fogászati ellátásra fordított összegek és módszerek összehasonlításának alapját az egészségbiztosítók által biztosított adatok képezték. A vizsgálatban a következő indikátorokat értékelték: a közösségi fogászat arányszámait és a legfontosabb, szájegészséghez kapcsolódó indexeket. Az általános fogászati ellátások közül a prevenciós, konzerváló fogászati, endodonciai és szájsebészeti beavatkozásokat választották. Eredmények: Az egy aktív fogorvosra jutó lakosok száma Németországban (1247 lakos/fogorvos) a legkedvezőbb, míg Magyarországon (2020 lakos/fogorvos) a legrosszabb. A szájegészséghez kapcsolt indikátorok szignifikáns különbséget mutatnak a nyugat- és kelet-európai országok között. Ezzel ellentétben a teljes foghiányos lakosok százalékában nincsenek jelentős különbségek. A közösségi fogászati ellátás finanszírozására fordított összeg jelentősen magasabb Németországban és az Egyesült Királyságban. Következtetések: A fogászati ellátás finanszírozása jelentősen különbözik a vizsgált országokban. Orv. Hetil., 2016, 157(14), 547–553.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyula Marada, Ákos Nagy, Andor Sebestyén, Antal Zemplényi, Márta Radnai, and Imre Boncz

Absztrakt:

Bevezetés: Hazánkban az arc-, állcsont-szájsebészeti osztályok száma és szerkezete az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a maxillofacialis aktív fekvőbetegosztályok aktuális teljesítménymutatóinak a bemutatása, valamint e mutatók alapján az ellátóhelyek összehasonlítása. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által leszerződött, illetve finanszírozott ágyak számát vettük alapul. Az összevetéshez használt teljesítményadatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. A vizsgálatban a következő indikátorokat értékeltük: az ágyszámok megoszlása intézeti típus szerint, a finanszírozási esetek száma, a súlyszám összege, a case-mix index, az elszámolt ápolási napok száma, az ágykihasználtság, valamint az átlagos ápolási idő. Eredmények: A vizsgált időszakban az aktív ágyak 40%-a (65) volt egyetemi klinikán. Ehhez hasonló megoszlást mutat a finanszírozási esetek száma is. Az egyetemi klinikákon magasabb a súlyszámösszeg, és a case-mix index értéke is. A arc-, állcsont-szájsebészeti osztályok ágykihasználtsága (45,75%) elmarad az országos átlagtól. Következtetés: A vizsgált időszakban az indikátorok az egyes intézményeknél jelentős eltéréseket mutattak. Orv. Hetil., 2017, 158(12), 447–453.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Béla Kádár, Béla Kocsis, Ákos Tóth, Ivelina Damjanova, Máté Szász, Katalin Kristóf, Károly Nagy, and Dóra Szabó

In this study antibiotic combinations for multidrug-resistant Klebsiella pneumoniae strains were investigated. The study included a colistin-susceptible and a colistin-resistant KPC-2 producing K. pneumoniae ST258 strains isolated in 2008 and 2009 during an outbreak in Hungary. Antibiotic combinations were analyzed by checkerboard technique and fractional inhibitory concentration indices were calculated. The following antibiotics were tested: ceftazidime, cefotaxime, ceftriaxone, ampicillin, imipenem, ertapenem, amikacin, tobramycin, ciprofloxacin, levofloxacin, moxifloxacin, rifampicin, polymyxin B and colistin. Combinations including 0.25 μg/ml colistin plus 1 μg/ml rifampicin, 0.25 μg/ml polymyxin B plus 1 μg/ml rifampicin, 1 μg/ml imipenem plus 2 μg/ml tobramycin, were found synergistic.These in vitro synergistic combinations suggest potential therapeutical options against infections caused by KPC-2 producing, multidrug-resistant K. pneumoniae ST258.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Máté Szász, Mária Hajdú, Natasa Pesti, Mónika Domahidy, Katalin Kristóf, ákos Zahár, Károly Nagy, and Dóra Szabó

Biofilm-forming Staphylococcus epidermidis strains are common cause of the periprosthetic infection. The treatment of the periprosthetic infection is very problematic, so the prevention of these infections by an antibiotic containing prothesis could be an option for prevention.The purpose of the present study was to examine the in vitro effects of drug delivery systems (DDSs), namely Wax 1 and Wax 2 with different vancomycin content: 0.5, 1, 2 and 4 mg. In order to control the antibacterial activity of DDSs killing curve study was performed and in order to determine the antibiotic release and the antibiotic peak concentration from the DDSs biological assay was carried out.The time kill curve studies showed, that both DDSs with all vancomycin concentration decreased significantly the bacterial counts, however, Wax 2 with 4 mg vancomycin significantly decreased the bacterial count than all the other groups.The vancomycin release was the best with the highest peak concentration from DDSs with 4 mg vancomycin contain; it was significantly better than in the other groups, however, no significant difference was observed between Wax 1 and Wax 2 in this respect.These findings suggest that Wax 2 with 4 mg vancomycin content could be a potential agent for clinical use.

Restricted access