Search Results

You are looking at 11 - 18 of 18 items for

  • Author or Editor: Anna Horváth x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Vokó, Magdolna Barra, Anett Molnár, Anna Kerpel-Fronius, Gábor Bajzik, Ildikó Horváth, Mariann Moizs, and Balázs Nagy

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák gyors lefolyású, jellemzően végzetes kimenetelű betegség, amely világszerte jelentős terhet ró a társadalomra. A magyar egészségügy forrásoldalának szűkösségét ismerve egészségpolitikai szempontból alapvető jelentőségű a szűrés bevezetésével kapcsolatban a költség-hatékonyság kérdése. Célkitűzés: A tanulmány célja a magyarországi alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés költség-hatékonysági modell koncepciójának kialakítása, illetve az elemzés megvalósításához szükséges lépések számbavétele. Módszer: Célzott irodalomkutatást végeztünk a szűrés hatásosságára és költség-hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok azonosítására, majd a találatokat a magyarországi viszonyokra való általánosíthatóság alapján értékeltük. Emellett áttekintettük a hazai tudományos bizonyítékokat és rekonstruáltuk a szűrés során előforduló betegutakat. Eredmények: Mindezek alapján Magyarországon az alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés teljes körű gazdasági elemzéséhez egy komplex, több almodellből álló modellstruktúrát javaslunk, amely alkalmas a kockázatnak kitett populáció élethosszig tartó követésére. Következtetések: A költség-hatékonysági modell adatokat szolgáltathat további olyan elemzésekhez, amelyek segítik az alacsony dózisú komputertomográfiával végzett tüdőrákszűrés népegészségügyi programként történő bevezetésére vonatkozó szakmai döntések meghozatalát. Orv Hetil. 2017; 158(25): 963–975.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Endre, Sarolta Láng, Adrienn Vámos, János Bobvos, Anna Páldy, Ildikó Farkas, Zsuzsa Collinsné Horváth, and Mihály János Varró

Bevezetés: A magyarországi asztma prevalencia a legutóbbi 15 évben egyenletesen nőtt, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 2004-ben elérte az 1,8%-ot. A gyermekkori asztma hazai gyakoriságára vonatkozóan csak szórványos felmérésekből származó adatok vannak. Célok: Szerzők célul tűzték ki a területet ellátó gyermekorvosoktól nyert adatok segítségével a budapesti gyermekek asztma prevalenciájának a felmérését 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban. Megkísérelték az esetleges változás okát is felderíteni. Módszerek: Ennek érdekében kérdőíveket küldtek a 23 kerületi szakfelügyelő gyermekgyógyász főorvosnak, melyet ők a területet ellátó kollégáknak továbbítottak. Ebben csupán azt kérdezték, hány gyermek tartozik a körzetükbe és közülük hányról tudják biztosan, hogy asztmában szenved. Emellett Budapest 8 pontján folyamatosan mérték a levegő CO, NO 2 , SO 2 , O 3 és szálló por koncentrációját, valamint külön Pesten és Budán a pollenszámot. Eredmények : 1995-ben 11 kerületből 108 gyermekorvos válaszolt. Az általuk kezelt 104.060 gyermek közül 1962-ről tudták, hogy asztmában szenved, ami 1,88±0,87%-os prevalenciát jelent. 1999-ben 22 kerületből, 153 kollégától kaptak választ. A gondozásuk alatt álló 142.679 (0–18 év közötti) gyermek 2,26±0,94%-át asztmásként tartották nyilván (összesen 3228-at). 2003-ban már mind a 23 budapesti kerületből sikerült válaszhoz jutniuk. A 204 kolléga által ellátott 176.049 gyermek között minden eddiginél több (4712) az asztmában szenvedő, ami a prevalencia 2,68±1,31%-ra történő emelkedését jelenti. A növekedés üteme mind 1995 és 1999, mind 1999 és 2003 között szignifikáns (p < 0.0001). Ez a szignifikáns növekedés akkor is igazolható, ha csak azt a 11 kerületet hasonlítjuk össze a vizsgált években, amelyekből már 1995-ben is érkezett válasz. A mért légszennyező anyagok koncentrációja nem nőtt a vizsgált évek alatt és a leginkább allergizáló növények pollenszáma sem emelkedett. Következtetések: Jóval több mint 100 ezer gyermek vizsgálati adata alapján megállapítható, hogy 1995 és 2003 között az asztmás gyermekek aránya másfélszeresére nőtt Budapesten, miközben a légszennyezettség nem romlott és a pollenszám sem emelkedett.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Nyirády, Éva Sárdi, Gabriella Bekő, Miklós Szűcs, András Horváth, Edit Székely, Klára Szentmihályi, Imre Romics, and Anna Blázovics

Számos közlemény beszámol tumoros betegek életminőségének javítására alkalmazott étrend-kiegészítők hatásáról, de mindezek élettani vizsgálata szegényes. A cékla számos, a szervezetben lezajló biokémiai reakcióutat, enzim- és metabolitszintézist befolyásol. Módszer: A szerzők hormonrezisztens és metasztatikus prosztatarák miatt taxán-kemoterápiában részesülő betegek életminőségének javítása érdekében kereskedelmi forgalomból származó természetes céklakészítményt adtak egy hónapon át 2×10 g dózisban 24 (életkor: 68±8 év) betegnek, akik 3,6±2,8 éve jelentkeztek először panaszaikkal. A kezelést követően 18 fő esetében tudták az adatokat kiértékelni. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett a betegek PSA-, HbA 1c -értékeit, 9 citokin- és 3 növekedésifaktor-szintet, a redox-homeosztázis globális paramétereit, fémionháztartásuk néhány elemét, Zn- és szabadprotoporfirin-szintjét, transzmetiláló képességét a kezelés megkezdése előtt és egy hónap múlva határozták meg. Eredmények: Eredményeik azt mutatták, hogy a betegek döntő többségében a cékla kedvező hatása érvényre jutott, és a tumoros betegekre jellemző szignifikánsan magas Zn- és szabadprotoporfirin-szintek csökkentek, valamint a transzmetilezési folyamatok felgyorsultak. Következtetések: Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy az általuk alkalmazott céklakészítmény mérsékelt és tartós fogyasztása kedvezően befolyásolja a betegek életminőségét, de több esetben megfigyelhető növekvő EGF-érték miatt szoros orvosi kontroll szükséges kemoterápiában részesülő prosztatarákos betegeknél. Orv. Hetil., 2010, 37, 1495–1503.

Open access
Antik Tanulmányok
Authors: Tamás Mészáros, László Horváth, Hermann Harrauer, Christian Gastgeber, Erika Juhász, Orsolya Hegyi, Mercédesz Minda, Tamás Németh, Lajos Berkes, Diotima Preseka, Katalin Delbó, Anna Farkas, István Ikvahidi, and Nóra Zergi
Restricted access

Meibom-mirigy-diszfunkció és a száraz szem

Diagnosztikai és kezelési lehetőségek

Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Kovács, Boglárka Láng, Anna Takácsi-Nagy, Györgyi Horváth, Cecília Czakó, Anita Csorba, Huba Kiss, Irén Szalai, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése – az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Evelin Horváth, Bernadett Balla, János Kósa, Péter András Lakatos, Áron Lazáry, Dániel Németh, Hasan Jozilan, Áron Somorácz, Anna Korompay, Benedek Gyöngyösi, Katalin Borka, András Kiss, Péter Kupcsulik, Zsuzsa Schaff, and Ferenc Szalay

Absztrakt

Bevezetés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin tumorellenes hatása hepatocellularis carcinomában már részben ismert. Célkitűzés: Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamint inaktiváló CYP24A1-mRNS- és fehérjeexpresszió, az aktiváló CYP27B1- és a VDR-mRNS-expresszió mértékének összehasonlítása humán hepatocellularis carcinomában és az azt körülvevő tumormentes májszövetben. Módszer: 13 beteg friss fagyasztott májszövetmintáját a CYP24A1-mRNS- és fehérje-, 36 beteg paraffinba ágyazott májszövetmintáját használtuk a VDR- és a CYP27B1-mRNS-expresszió kimutatására. Az mRNS-expressziót RT-PCR-rel, a fehérjét immunhisztokémiai vizsgálatokkal mértük. Eredmények: A hepatocellularis carcinomaminták többségében kimutatható volt a CYP24A1-mRNS-expresszió, míg a nem tumoros májszövetminták egyikében sem. A CYP27B1- és VDR-expresszió szignifikánsan alacsonyabb hepatocellularis carcinomában a tumormentes májszövethez képest (p<0,05). A CYP24A1-mRNS-expressziót fehérjeszintézis követi. Következtetések: A CYP24A1 inaktiváló enzim jelenléte, az aktiváló CYP27B1 és a VDR csökkent expressziója humán hepatocellularis carcinomában a D-vitamin csökkent helyi aktivitására enged következtetni, mint egy menekülő mechanizmus a tumor részéről a D-vitamin antitumorhatása ellen. Orv. Hetil., 2016, 157(48), 1910–1918.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Petra Anna Golovics, Péter László Lakatos, Gyula Dávid, Tünde Pandur, Zsuzsanna Erdélyi, Ágnes Horváth, Gábor Mester, Mihály Balogh, István Szipocs, Csaba Molnár, Erzsébet Komáromi, Barbara Dorottya Lovász, Miklós Szathmári, Lajos S. Kiss, and László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp, and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access