Search Results

You are looking at 11 - 15 of 15 items for

  • Author or Editor: Czigler István x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A feladatváltás paradigma a figyelmi váltás és így a végrehajtói kontrollműködés egy aspektusa tanulmányozásának egyik legfontosabb módszere. A váltási veszteség (a reakcióidő, illetve a hibaszám megnövekedése a feladat megváltozását követően) hagyományosan az ellenőrző-figyelmi rendszer működési hatékonyságának mérőszáma, ugyanakkor az értelmezése vitatott. A rekonfigurációs magyarázatok szerint a váltási veszteség a váltást kontrolláló folyamatok időigényét jelzi. Az interferencia magyarázatok szerint a veszteség a két feladatséma interferenciájából származik, és valamelyik komponens folyamat, például a válaszszelekció megnyúlását tükrözi. Vizsgálatunk célja a válaszszelekció magyarázat előrejelzéseinek ellenőrzése olyan feladatváltási elrendezésben, amelyben manipuláltuk a válaszszelekciós interferencia nagyságát. Két kísérletben a feladatváltás feladat egy NoGo-szignál paradigmával kombinált változatát használtuk, és a váltakozó feladatok szabályainak (inger-válasz kapcsolatainak) átfedését variáltuk. A legfontosabb kérdés az volt, hogy a váltási veszteség, illetve a feladatbeállítódás gátlásának hatása a váltási teljesítményre változik-e az inger-válasz interferencia mértékének függvényében (átfedő elrendezés: nagy interferencia, nagy veszteség, jelentős veszteségmódosulás; elkülönülő elrendezés: alacsony interferencia, kis veszteség, nem jelentős veszteségmódosulás). A várttal ellentétben a feladatbeállítódás gátlásának jelentősebb hatását (kisebb veszteség NoGo jelzés után) tapasztaltuk alacsony interferencia helyzetben. A várt hatások elmaradásának magyarázatakor az átfedésben lévő feladatsémák között érvényesülő kölcsönös gátlási folyamatokra hivatkozunk, mely a válaszszelekció magyarázat kisebb módosítását jelenti.

Restricted access

Az időskori érzékszervi változásokról és az információfeldolgozás figyelmi szakaszairól rendelkezésre álló jelentős ismeretek mellett viszonylag ritkábban kutatott terület az észlelés korai műveleteinek vizsgálata. Két kísérletben vizsgáltuk e szakaszokat fiatal (19–26 év) és idős (64–75 év) csoportokban. A visszaható maszkolási kísérletben érzelmeket kifejező sematikus arcokat követett értelmetlen mintázatú maszk. A bemutatást követően kétválasztásos helyzetben kellett dönteni arról, hogy melyik érzelmet mutatta az arc. Az arc-maszk időközt lépcsőzetes módszerrel változtattuk a ~80%-os kritériumig. Idős személyeknél a kritikus időtartam (amíg a maszk hatékony volt), lényegesen hosszabb volt, mint fiataloknál, azaz a fiatalabb csoportban a két inger elkülönült feldolgozásához rövidebb idő kellett. Az integrációs kísérletben három betű jelent meg egymás mellett két részletben úgy, hogy a betűk ebből a két részletből állhattak össze. A résztvevők feladata az volt, hogy döntsék el, a három betű értelmes szót alkotott, vagy sem. A változó a két részlet bemutatása közötti időköz volt, melyet ismét lépcsőzetes módszerrel változtattunk. A két életkori csoport között nem találtunk megbízható különbséget, azaz a töredék első részének reprezentációjának fennállása nem volt hosszabb egyik csoportnál sem. A maszkolási eredmények megfelelnek a más módszerekkel mért adatoknak, a ritkábban alkalmazott integrációs módszer eredményei viszont arra utalnak, hogy a mért életkori változások iránya jelentősen függ az alkalmazott paradigmától.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: István Czigler, László Balázs, Lívia Pató, Emese Poszet, and Júlia Weisz

A folyamatban lévő viselkedés irányításához nem tartozó események („újdonságingerek”) orientációs folyamatokat válthatnak ki. Ezek olyan idegrendszeri folyamatokkal járnak együtt, melyek az eseményhez kötött potenciálok két összetevőjében, az N2b- és P3a/P3 újdonság -hullámban mutatkoznak meg. Idős személyeknél e hullámok akusztikus és vizuális ingerek esetében is kisebbek, csúcsuk pedig később jelentkezik, mint a fiataloknál. A késés összefüggésbe hozható az időskori mentális lassulás általános jelenségével. Az amplitúdóváltozásban szerepet játszik a gátlási működések hatékonyságának csökkenése. A változás nyomon követhető habituációs folyamatok életkori különbségében: az orientációval kapcsolatos több eseményhez kötött potenciál-összetevő amplitúdója fiataloknál a kísérlet előrehaladtával, az egyes ingerlési blokkokon belül, illetve azonos ingerek ismételt megjelenésekor kisebb lesz. A bemutatott vizsgálatok arra utalnak, hogy az N2b-összetevő az újdonságingerekre kialakuló információfeldolgozási, illetve válaszszerveződési konfliktusokkal áll kapcsolatban, a P3a/P3 újdonság -hullám pedig az orientációt kiváltó ingerek feldolgozását követő folyamatok során jön létre.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Márk Molnár, Roland Csuhaj, Zsófia Anna Gaál, Balázs Czigler, István Ulbert, Roland Boha, and István Kondákor

Summary

Akusztikus CNV-helyzetben elvezetett EEG frekvenciaspektrumát, valamint a lineáris és nemlineáris szinkronizáció jellegzetességeit tanulmányoztuk. A CNV alatt az EEG-sávok frekvencia- és területspecifikus változásai voltak megfigyelhetők. A hátsó területi alpha növekedés egy felülről lefelé irányuló kontrollmechanizmus eredménye lehet, mely szerepe__

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: László Balázs, István Czigler, Andor Grósz, György Karmos, Sándor Szabó, and Zsolt Tótka

Háromezer méter feletti magasságokban az oxigén parciális nyomásának csökkenése következtében a szervezet oxigénellátása elégtelenné válik. A hegyibetegségként is ismert szindróma a legveszélyesebb velejárója az agyi hipoxia következményeként létrejövő funkciózavar. A reakciók lassulásával és szenzoros deficitekkel együtt jelentkezik az ítéletalkotás romlása. Ez utóbbi tünet megakadályozhatja, hogy a veszélybe került ember adekvát módon védekezzen. Kísérleteinkben 5500 méteres szimulált magasságban vizsgáltuk az eseményhez kötött agyi potenciálokat (EKP). A célingerekre adott motoros válaszok reakcióideje hipoxiás körülmények között sem különbözött a tengerszintnek megfelelő kontrollértékektől. Jelentősen csökkent azonban hipoxiában a célingerek által kiváltott P3 komponens frontális összetevője és az újdonságingerek által kiváltott P3 komponens is. Egy kontrollkísérletben azt vizsgáltuk, hogy adott teljesítmény szinten tartásához szükséges, megnövelt erőfeszítés is eredményezhet-e hasonló változásokat. Az erőfeszítés hatása a P3-ra különbözött a hipoxia során tapasztalt változásoktól. A megfigyelt EKP-változások téri eloszlása, az újdonság P3 hullámnak frontális patológiákban leírt csökkenése és más irodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a magassági hipoxiában éppen a frontális végrehajtó funkció korán jelentkező deficitje lehet felelős az ítéletalkotás és cselekvőképesség veszélyes romlásáért.

Restricted access