Search Results

You are looking at 11 - 15 of 15 items for

  • Author or Editor: Tünde Takács x
  • All content x
Clear All Modify Search

Munkánk során tenyészedény-kísérlettel teszteltük az elektromos gyökérkapacitás (EC) mérés alkalmazhatóságát szójafajták gyökérnövekedésének és szárazságtűrésének in situ vizsgálata céljából. A kontroll és a szárazságstressznek kitett növények EC-jét rendszeresen mértük, végül biomasszájukat destruktív eljárással meghatároztuk.

Az EC mérésével jól detektálható volt a fajták eltérő gyökérnövekedési dinamikája és biomassza-produkciója. Az EC — fajtától és kortól függő intenzitással — a virágzás kezdetéig folyamatosan emelkedett, majd közel állandóvá vált. A fajták EC-je és gyökértömege szoros korrelációt mutatott a kontroll (R2=0,844) és a szárazságkezelt (R2=0,936) növényeknél egyaránt. A vízhiány 28,8–50,5%-kal csökkentette az egyes fajták EC-jét, ami összhangban állt azok hajtástömegeinek 25,5–49,1%-os, és levélfelületeinek (transzspirációjának) 23,6–51,5%-os csökkenésével, ugyanakkor több fajtánál lényegesen meghaladta a gyökértömegben mutatkozó veszteséget (12,6–47,3%). Ennek oka, hogy a szárazság hatására nőtt a gyökér/hajtás arány (3,9–21,9%-kal), ezért csökkent az egységnyi gyökértömegre eső (fajlagos) vízfelvétel, így a fajlagos EC is. Mindezt alátámasztotta az EC-gyökértömeg regressziós egyenes meredekségének csökkenése (kontroll: 0,437 nF/g gyökér; szárazságkezelt: és 0,317 nF/g gyökér). Megállapítható, hogy az EC a teljes gyökérrendszer felvételi aktivitását jelzi, így — a gyökértömeggel szemben — funkcionális mutatója is a gyökérzet aktuális állapotának.

Eredményeink alapján az EC mérése hatékony módszer a gyökérnövekedési dinamika fajtaspecifikus különbségeinek vizsgálatára, valamint a környezeti hatások okozta biomassza-veszteség becslésére. Az in situ eljárás a hagyományos technikák mellett az agrártudományi kutatások számos területén (pl. fajtaszelekció, stressztűrés-vizsgálatok) haszonnal járhat.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Tibor Szili-Kovács, Ágnes Bárány, Anna Füzy, Tünde Takács, Gergely Krett, Ramóna Kovács, and Andrea Borsodi

A szikes talajok szélsőséges vízháztartásuk, nagy sótartalmuk és alkalikus kémhatásuk miatt az élőlények alkalmazkodását alaposan próbára teszik. A talaj mikrobiális közösség katabolikus aktivitás mintázatát hasonlítottuk össze három szikes tó, a Böddi-szék, a Kelemen-szék és a Zab-szék (Felső-Kiskunsági szikes tavak) partközeli vegetációjának rizoszférájában az iszaptól a zsiókáson és a mézpázsiton keresztül a homoki legelőig. Feltételeztük, hogy a szikes jellegben és a növényzetben meglévő különbségek a mikrobiális közösségre is hatást gyakorolnak. Kezdeti eredményeink azt mutatták, hogy a szubsztrát hasznosítási mintázat alapján az egyes minták jól elkülönültek egymástól. Az alaprespiráció elsősorban a talaj humusztartalmával mutatott szoros összefüggést. A katabolikus aktivitás mintázatokat 5 szubsztrát alapján a gázkromatográfiás SIR méréssel a pH és EC, míg 15 szubsztrát alapján mikrorespirációval a pH és humusztartalom szignifikánsan befolyásolta, a növényzet közvetlen hatása kevésbé volt igazolható.

A szélsőséges talajtulajdonságokkal jellemezhető élőhelyeken, mint amilyenek a szikesek, a növények túlélésében az arbuszkuláris mikorhiza (AM) gombák fontos szerepet játszanak. Az AM gombák kolonizációjában jelentős különbség adódott két domináns növényfaj, a sziki őszirózsa és a sziki mézpázsit között, az előbbi jóval erőteljesebb kolonizációt mutatott. Ugyanazon növényfaj AM kolonizációja a három területen eltérő volt, ami nem magyarázható a talaj tulajdonságokkal.

A kutatást az OTKA (K 108572) támogatta.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Kelemen Bettina, Füzy Anna, Cseresnyés Imre, Parádi István, Kovács Ramóna, Rajkai Kálmán, and Takács Tünde

The effects of cadmium (Cd) stress and arbuscular mycorrhizal fungus (AMF) inoculation were investigated in wheat [Triticum aestivum L. cv. TC-33] under controlled conditions. The experiments aimed to reveal what stress responses belong to the different levels of Cd load in the growth medium (0; 1; 2,5 and 5 mg Cd kg- 1 substrate). To detect the effect of Cd stress, we compared plant physiological and growth indicators measured with both in situ and destructive methods. Electrical capacitance (CR) was evaluated during the experiments as a method to indicate stress responses through of Cd-induced root system changes.

During the growth period, the photosynthetic activity (Fv/Fm), the chlorophyll content index (CCI) of the leaves, and the CR of the root-soil system were monitored in situ. After harvest, the membrane stability index (MSI), the cadmium and phosphorus concentrations of the plants, the root dry mass (RDM), the shoot dry mass (SDM) and the leaf area (LA) were measured. The root colonization of AM fungi was estimated by microscopic examination. Data matrices were evaluated with principal component analysis (PCA) which had been proved to be a good statistical method to the sensitivity between measurement methods.

Taking all parameters into account in the PCA, a complete separation was found between the contaminated and non-contaminated variants along the main component PC1. The measured values of the Cd1 treatment sometimes overlapped with that of control plants, but differed from that of the Cd2 and Cd3 doses. The parameters well reflected that AMF inoculation alleviated the stress caused by Cd. PCA shows a visible effect of AM, but the separation between mycorrhizal and non-mycorrhizal plants is weaker than that between Cd contaminated and non-treated ones. The Cd stress significantly decreased the Fv/Fm, CCI, CR, SDM, RDM and LA. The CR and growth parameters proved to be the best indicators to characterize the Cd phytotoxicity in the TC-33 wheat cultivar.

Open access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

II. Összefüggések a nyersfoszfát-féleségek oldékonysága és a vörös here termése, valamint P-felvétele között

Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó, Julianna Csillag, László Radimszky, Gáborné Baczó, Krisztina Rajkainé Végh, Tünde Takács, Marianna Magyar, and András Lukács

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a vörös here termésére, P-tartalmára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot (SSP) alkal-maztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt kalcium-karbonát hatását is tanulmányoztuk. A nyersfoszfát-féleségekés a P-adagok átlagában a kolloidszegény savanyú homoktalaj vörös here termésének (7,04 g·edény -1 ) kétszeresét takarítottuk be a nagyobb kolloidtartalmú savanyú agyagos vályog talajon (14,26 g·edény -1 ).A P-felvétel viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 20%-kal volt nagyobb (36,0 mg P·edény -1 ), mint a homoktalajon (28,8 mg P·edény -1 ). A nyersfoszfát-féleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0-100-400-1600 mg (összes) P 2 O 5 ·kg -1 adagok eltérő P-hatásokat eredményeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékonyságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai és é-karolinai nyersfoszfáttal történő kezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony P-oldhatósággal, kis CaCO 3 -tartalommal rendelkező szenegáli nyersfoszfáttal való kezelés jelentette. A nyersfoszfátok P-oldhatóságában meglévő különbségeket számszerűen a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE) is kifejezhetjük, amikor a nyersfoszfát hatását a termésre, ill. a P-felvételre egy vízoldható P-műtrágya - kísérletünkben szuperfoszfát - hatásához víszonyítjuk. Mindkét talajon mindkét paraméter alapján a legnagyobb relatív agromómiai hatékonyságú az algériai és az é-karolinai nyersfoszfát, a legkisebb a szenegáli nyersfoszfát volt. A ragályi talajon a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje (akár a vörös here tömege, akár P-felvétele alapján számítva) megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével. A nyersfoszfát oldhatósága és a vörös here termése, valamint P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha az adott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig a nyersfoszfátok P-tartalmának semleges ammónium-citrátban történő oldhatóságának figyelembe vételekor. Ez, valamint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje azt jelenti, hogy a semleges ammónium-citrát volt a legjobb kivonószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-oldhatósági sorrend megállapítására. Az egyes nyersfoszfátok hatását külön-külön vizsgálva a vörös here P-felvételére megá_l

Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

IV. A nyersfoszfátok hatása a tavaszi árpa bokrosodáskori tömegére és P-felvételére

Agrokémia és Talajtan
Authors: Péter Csathó, Erzsébet Osztoics, Julianna Csillag, Tamás Lengyel, László Goda, László Radimszky, Gáborné Baczó, Marianna Magyar, Krisztina Rajkainé Végh, Tünde Takács, and András Lukács

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömegére, P-koncentrációjára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot alkalmaztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt CaCO 3 hatását is tanulmányoztuk. A kísérlet átlagában az árpa hajtástömege csaknem kétszerese volt a kolloidban gazdag ragályi agyagos vályogtalajon (3,69 g·edény -1 ), mint a kolloidban szegény nyírlugosi homoktalajon (1,90 g·edény -1 ). P-felvétele viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 25%-kal volt nagyobb (13,0 mg P·edény -1 ), mint a homoktalajon (10,4 mg P·edény -1 ). Ennek oka a ragályi talajhoz képest a nyírlugosi talajon nőtt árpahajtásnak a nyersfoszfátkezelésekben kapott átlagosan csaknem 0,1%-kal nagyobb, a szuperfoszfát- és a szuperfoszfát+CaCO 3 -kezelésben 0,2-0,3%-kal nagyobb P-koncentrációja volt. A nyersfoszfátféleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0-100-400-1600 mg összes P 2 O 5 ·kg -1 adagok hatására eltérő P-hatások jelentkeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékony-ságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai nyersfoszfátkezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. Szintén hatékonynak bizonyult a hyperfoszfát, a marokkói és az é-karolinai nyersfoszfát. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony P-oldhatósággal, kis mésztartalommal rendelkező szenegáli, és részben a floridai nyersfoszfát jelentette. A nyersfoszfátok közötti különbségek jól jellemezhetők a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE%) is, amikor a nyersfoszfát hatását egy vízoldható P-műtrágya - kísérletünkben szuperfoszfát (SSP) - hatásához víszonyítjuk. A két talaj, és az árpa hajtástömege, ill P-felvétele alapján számolt RAE% átlagában, a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével. A nyersfoszfát oldhatósága és a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege, illetve P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha a kijuttatott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig akkor, amikor a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrát oldható P-frakciójával kijuttatott mennyiségeket vettük figyelembe. Ez, valamint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje arra enged következtetni, hogy kísérletünkhöz hasonló körülmények között a semleges ammónium-citrát a legjobb extrahálószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-old_O

Restricted access