Search Results

You are looking at 11 - 20 of 26 items for :

  • Author or Editor: Tamás Németh x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • All content x
Clear All Modify Search

Kísérleti munkánk célja volt, hogy műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáljuk a N-, P- és K-ellátottság hatását a silócirok szárazanyag-felhalmozására és tápelem-felvételére, a silócirok trágyázási szaktanácsadásának fejlesztéséhez. A műtrágyázá-si tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti tala-jon, 4-4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezelés-sel. A tápelem-felvételi vizsgálatokra kilenc kezelést választottunk ki. Jelen dolgo-zatban a 2002 és 2004 között végzett kísérletek eredményei szerepelnek, melyek alábbiakban foglalhatók össze:

A silócirok 7–8 leveles fejlettségében, a kelés utáni 30. napig (GS3) az összes zöldtömegnek 29%-a, míg a szárazanyagtömegnek 8%-a halmozódik fel. Az ezt követő intenzív növekedési periódusban a bugahányásig (GS5-6) a zöldtömegnek 74%-a, a szárazanyagtömegnek csak 38%-a alakul ki. Viaszérettségben (GS9) a zöldtömeg eléri maximumát. A szárazanyag-felhalmozás mintegy 60%-a a genera-tív fázisra esik.

A 2,8–3,2% humusztartalmú talajon az önmagában alkalmazott 80 kg·ha-1 adagú N-trágyázás a cirok N-tartalmát szignifikánsan nem növelte a trágyázás nélküli kezeléshez képest, de a P-kiegészítés jelentősebb nitrogénkoncentráció-növekedést eredményezett. A talaj 195–222 mg·kg-1 AL-P2O5 ellátottságánál a 80 kg·ha-1-nál nagyobb N-adag további szignifikáns nitrogéntartalom-növekedést nem váltott ki. A túlzott P- és K-ellátottság, 340 mg·kg-1 AL-P2O5 és 450 mg·kg-1 AL-K2O felett, a cirok N-tartalmát jelentősen nem módosítja.

A P-trágyázás nélküli kezeléshez képest, ahol a talaj AL-P2O5 –tartalma 120–139 mg·kg-1 volt, csak a túlzott P-ellátottság (340–360 mg·kg-1 AL-P2O5) okozott a bugahányos kezdetén és virágzáskor jelentősebb foszfortartalom-növekedést.

A jó K-ellátottságú talajon csak a cirok 7–8 leveles fejlettségében és csak a túl-zott K-ellátottság (450 mg·kg-1 AL-K2O felett) eredményezett szignifikáns kálium-koncentráció-növekedést.

A legnagyobb termést (56–58 t·ha-1 zöld) adó kezelésekben a virágzás fázisára (GS6–7) a N-nek 65–70%-át veszi fel a cirok és a szemképződésre esik az összes N-felvétel közel 1/3-a. A P-felvétel dinamikája mérsékeltebb ütemű, mint a N-felvétel. Legintenzívebb a P-felvétel a virágzás és szemképződés fázisában, amikor az összes P-nak 57%-a épült be. A cirok K-felvétele a tenyészidő első felében lé-nyegesen intenzívebb ütemű, mint a N- és P-felvétel. Virágzásban a K-felhalmozás már meghaladja az összes K-felvétel 90%-át. A vegetatív fázisban, a bugahányás kezdetéig az összes Ca-nak és Mg-nak 52%-a, míg a Fe-nak, a Mn-nak, a Zn-nek és a Cu-nek 54–58%-a halmozódik fel.

A legnagyobb zöld- (56–58 t·ha-1) és szárazanyagtermés (19–21 t·ha-1) fajlagos N-felvétele 57 kg, P-felvétele 12 kg (28 kg P2O5) és K-felvétele 55 kg (66 kg K2O) 10 t zöldtermésre számítva. A trágyázási kezelések átlagában 10 t zöldtermés elem-felvétele Na-ból 2,6 kg, Ca-ból 9,5 kg (13 kg CaO), Mg-ból 9,3 kg (15 kg MgO), Fe-ból 388 g, Mn-ból 185 g, Zn-ból 67 g és Cu-ból 21 g.

Restricted access

Long-term N fertilization experiments were established with identical treatments at two different growing areas in Hungary: one on a calcareous sandy soil (Őrbottyán) and the other on a calcareous chernozem soil (Nagyhörcsök). The aim was to create differences in mineral-N content in the soil profiles in order to determine their N supplying capacity and to establish whether the accumulated nitrate may be regarded as a supply index for crop production. The results showed that under certain environmental conditions N may accumulate in the soil profile in the form of nitrate, resulting from N fertilization in previous years, to such an extent that it must be taken into consideration when determining the fertilizer rates to be applied. This is important not only from the point of view of economical management and environment protection, but also for reaching better yield quality. The calculations can be reliably performed if they are based on the measurement and calibration of the soil's mineral-N content. The environmental importance of such calibration experiments is that by estimating the utilization of N from the mineral-N pool, the additional costs incurred due to over-fertilization can be eliminated, and at the same time the potential danger of NO 3 leaching to the groundwater can be reduced. Extrapolation of the experimental results to farm scale can lead to both economical and environmental achievements.

Restricted access

Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén löszön képzodött vályog mechanikai összetételu karbonátos csernozjom talajon 1991 tavaszán beállított szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérlet kontroll- és a 810 kg ha terhelésu parcellák talaját a kísérlet 3., 6. és 10. évében mintáztuk meg 30 cm-es rétegenként 60, 90 és 290 cm-es mélységig, 5-5 fúrólyuk anyagából képezve átlagmintákat. A mintákban meghatároztuk az NH4-acetát + EDTA-oldható elemtartalmakat Lakanen és Erviö (1971) módszerével, valamint esetenként a cc. HNO3 + cc. H2O2 kioldással becsült “összes” elemkészleteket is. Fobb eredményeink az alábbiakban foglalhatók össze: - A cc. HNO3 + cc. H2O2 feltárással becsült “összes” Ca-, Mg-, Sr-, As- és Se-mennyiség nott a mintavétel mélységével, míg a K, Al, Fe, Mn, P, S, Ba, Zn, Cr, Pb, Co és B elemek koncentrációja csökkent. A Hg-, Cd-, ill. Mo-tartalom a 0,1 mg/kg méréshatár alatt maradt. - Az NH4-acetát + EDTA kioldással kapott elemkészlet eltéro szelvénybeni eloszlást mutatott az “összes” mennyiséghez viszonyítva. Változott az akkumuláció dinamikája, lefutása, esetenként az iránya is. Így pl. az oldható Fe- és S-készlet a mélységgel nem csökkent, hanem nott. - A mikroelemekkel terhelt talajon érdemi vertikális elmozdulást nem mutattak az As, Hg, Cu, Ni, Pb, Ba és Sr elemek. A 30 cm alatti réteg nem szennyezodött a kísérlet 10. éve után. Ezen elemek mozgása gátolt a talaj-növény rendszerben, akkumulációjuk a föld feletti növényi szervekben általában 5-10 mg/kg szárazanyag koncentráció alatt maradt. Ennél nagyobb dúsulást a Ba és Sr elemek jeleztek. Összességében ez a hét elem nem minosül veszélyes szennyezonek e termohelyen a talajra, növényre vagy a talajvízre. Fitotoxicitást az extrémebb As-terhelés indukált egyes növényfajoknál.  - Adataink szerint mérsékelt kilúgzás állhat fenn a cink és kadmium esetén, amennyiben szennyezett talajon a 30-60 cm-es rétegben a kontrollhoz viszonyítva már nagyságrendi dúsulás figyelheto meg. Akkumulációjuk a növény föld feletti szerveiben mérsékelt volt, de a kadmium esetében ez fogyasztásra alkalmatlan termést eredményezett. A cink e termohelyen nem minosül veszélyes szennyezonek a talajra, növényre vagy a talajvízre. A kadmium erosen veszélyes tényezo humántoxikológiai szempontból és az extrémebb Cd-szennyezés fitotoxikusnak is bizonyult. - A Cr, Se és Mo (kromát, szelenát, molibdenát anionformák) rendkívüli mobilitást mutattak a karbonátos talajban és részben a talaj-növény rendszerben. A 10. év végén a Mo-lemosódás elérte a 160 cm-t, míg a Cr lemosódása meghaladta a 290 cm-t, a mintavétel maximális mélységét. A króm a föld feletti növényi szervekben alig kimutathatóan dúsult, gyors kimosódásával foként a talajvizeket veszélyeztetheti. A szelén hiperakkumulációt jelzett a föld feletti részekben sok ezerszeres dúsulással és kifejezett fitotoxicitással. A molibdén szintén 2-3-nagyságrendi akkumulációval tunt ki, mérgezo termést eredményezve. Kísérleti körülményeink között mindhárom elem veszélyes szennyezonek minosül, a jól szellozött karbonátos talajban az anionformák mobilisak maradnak. - Az egyes elemek e módszerrel kapott talajbani oldhatósága és a növényi felvétele között nem volt kimutatható összefüggés, ezért a talajvizsgálati eredményeket növénykísérletekben elemenként szükséges kalibrálni.

Restricted access

A hajtatás során a túlzott műtrágya-használat problémákat okozhat. Célul tűz-tük ki az Amalgerol talaj- és növénykondicionáló preparátum hatásának feltárását nagy sótartalmú talajon paprikahajtatásban. A preparátumot in vivo (termesztési), valamint in vitro (laboratóriumi) körülmények között vizsgáltuk három éven keresz-tül (2011–2013). Laboratóriumi körülmények között a talaj kémhatását, továbbá, a tápanyag, humusz-, kalcium-karbonát-, só-, valamint nátriumtartalmát vizsgáltuk. Termesztési körülmények között a növényekre gyakorolt hatást értékeltük mono-kultúrában. A kisparcellás kísérlethez két kezelést (kezelt, ill. kezeletlen kontroll) állítottunk be.

A preparátumos kezelések hatására szignifikánsan növekedett a talaj foszfortar-talma, azonban a készítmény nem növelte a talaj kálium-, magnézium-, kén- és kalciumtartalmát. A termék használata feltételezhetően növeli a talaj mikroelem valamint humusztartalmát. Feltételezéseink szerint a preparátum pozitív hatást gya-korol a talaj mikroflórájára, ennek köszönhetően pedig kedvező folyamatok (pl. foszfor feltáródás, humusztartalom növekedés) alakulnak ki a talajban. Úgy véljük, hogy szervestrágyázással kombinálva a preparátum hatékonysága növelhető. A készítmény kedvezően befolyásolta a termések mennyiségét és minőségét, külö-nösen az értékesíthető termések tömegét növelte jelentősen. A preparátum a termé-sek darabosságára is kedvező hatású volt azáltal, hogy növekedett a minőségi extra valamint az I. osztályú termések átlagtömege. A preparátumos kezelések hatására javult a növényi kondíció és az általános ellenálló képesség.

Feltevésünk szerint a termék szinergista módon indukálja a gyökér-gomba ún. arbuszkuláris mikorrhiza (AMF) gomba kapcsolatokat. A mikorrhizáció eredmé-nyeként pedig a növény nagyobb tápanyag- és vízfelvétele képes, ezáltal növekszik a növények termésprodukciója, valamint javul a stressztűrő-képessége. Tapasztala-taink alapján úgy látjuk, hogy a preparátum hatékonyan használható a mezőgazda-sági termelésben.

Köszönettel tartozunk a Cheminova FMC magyarországi vállalatának, amely kísér-letünk lefolytatásához anyagi támogatást és szaktanácsadást nyújtott.

Restricted access

Termesztett növényeink tápanyagigény szerinti csoportosításában az őszi káposztarepce (Brassica napus L. subsp. napus) a nagy tápanyagigényű növényfajok közé sorolandó. A tápanyagok közül a nitrogéntrágya termést meghatározó szerepe mellett jelentős a repce P-igénye is. A nitrogén és a foszfor a növények esszenciális tápelemei, melyeknek egyedi koncentrációján túl arányuk is külön jelentőséggel bír. Tükrözi a termés kémiai összetevőinek (fehérje, szénhidrát, zsír) arányát, s így alkalmas a termesztett növények csoportosítására, továbbá az optimális tápanyag-ellátás jelzésére. Vizsgálatainkat 2007–2008-ban az MTA TAKI Nagyhörcsöki (mészlepedékes csernozjom talajon) és Őrbottyáni (humuszos, karbonátos homoktalajon) Kísérleti Telepén végeztük egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Arra kerestünk választ, hogy hogyan alakul a két eltérő talajon a repcemag N/P aránya, s ez milyen összefüggést mutat a N-ellátással, a termés mennyiségével és olajtartalmával. Főbb eredményeink: – A N-adag növelésével a repcemag N-tartalma és N/P aránya nőtt, a P- és olajtartalma csökkent mindkét talajon. A két tápelem egyedi szintje a homoktalajon volt magasabb, arányuk (N/P) átlaga viszont a csernozjom talajon. – A két talajon termett repcemag N/P aránya hasonló tartományban mozgott (4,1–4,2 és 5,3–5,4 között). N-trágyázás nélkül azonos N/P arányt mutatott (4,4), és az arány növekedése mindkét talajon a mag olajtartalmának csökkenését eredményezte. Jellemző különbség volt viszont a termés- és olajhozamokban, a N/P arány és a termésmennyiség összefüggésében, továbbá a termésmaximumnál a mag N/P arányában. Az N/P arány növekedésével az őrbottyáni homoktalajon a magtermés mennyisége nőtt, a nagyhörcsöki csernozjom talajon csökkent. Ugyancsak különbözött az optimális tápanyag-ellátottságot jelző termésmaximumra jellemző N/P arány, amely Nagyhörcsökön 4,5–4,7, Őrbottyánban pedig 4,8–5,3 között volt. A csernozjom talajon tehát a termésmaximum alacsonyabb N/P aránynál volt, mint a homoktalajon. – Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a repcemag nitrogén- és foszfortartalma és N/P aránya a különböző talajokon nagyban hasonlít ugyan, azonban a tápanyagfelvételi lehetőségek különbözősége miatt a tápelemek „optimális szintjében és arányában” jellegzetes eltérésekkel kell számolnunk.

Restricted access

Az 1960 és 2000 között publikált hazai trágyázási tartamkísérletek adatbázisán kapott összefüggésekre alapozva új költség- és környezetkímélő trágyázási rendszert hoztunk létre. A számítógépes szaktanácsadási rendszer a növénytermesztő szakemberek rendelkezésére álló tápanyagforrások ésszerű és gazdaságos felhasználásához kíván segítséget nyújtani. Figyelembe véve az utóbbi 10-15 év hazai tápanyag-gazdálko-dásának kihívásait, a műtrágyaár-támogatások megszüntetését, a megszigorodott gazdasági környezetet - a korábbi szaktanácsadási módszerek értékeit megőrizve dolgoztunk ki a 48 legfontosabb szántóföldi növény makro- és mikroelem-trágyázási rendszerét. A korábbi intenzív (MÉM NAK, 1979, „kék füzet”) rendszer történelmi küldetést töltött be, amikor a talajok PK-ellátottságának gyors javítását és az élelmiszerellátás biztonságát, mint fontos stratégiai cél elérését biztosította. Mezőgazdaságunk, igaz, rohamosan csökkenő mértékben, de részben ma is az akkor felhalmozott PK-tápelem tőkét hasznosítja. Az új szaktanácsadási rendszer megalkotása során a korábbi szaktanácsadási rendszerek értékeit igyekeztünk beépíteni az új rendszerbe. Az MTA TAKI-MTA MGKI szaktanácsadási rendszer egyik nagy erőssége, hogy a jelenleg legszélesebb hazai szabadföldi kísérleti háttéren alapul: a rendszerbe beépítettük az 1960 és 2000 között publikált, a hazai növénytáplálási iskolák (egyetemek, kutatóintézetek, OMTK) által beállított szabadföldi trágyázási kísérletek eredményeinek adatbázisán kapott összefüggéseket. Célunk volt, hogy az új rendszer ajánlásai a lehető legkisebb adagok kijuttatásával biztonságos termelést, nagy termések elérését, a területegységre jutó maximális jövedelmek elérését tegyék lehetővé. A környezet- és költségkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer négy műtrágyázási szinten ad szaktanácsot: 1. minimum; 2. környezetkímélő; 3. mérlegszemléletű és 4. maximum növénytáplálási szint. A Nemzetközi Foszfor Intézet (IMPHOS) finanszírozásában egy hároméves program keretében jellegzetes hazai talajokon (barna erdőtalaj, csernozjom, réti talaj), őszi búza, kukorica és tavaszi árpa növényekkel teszteltük a magyarországi trágyázási szaktanácsadási rendszereket (MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélő rendszer négy szintjét; Talajerőgazdálkodás kkt integrált rendszer; MÉM NAK intenzív rendszer). A kísérletek első 6 kezelésének klasszikus hiánykísérlet-felépítése lehetővé tette a talaj NPK-ellátottsági kategóriák tesztelését is. Az IMPHOS tesztkísérletek mindhárom talajon, valamennyi növénynél igazolták az MTA TAKI-MTA MGKI költség- és környezetkímélő szaktanácsadási rendszer alapelveinek, műtrágyaadag számítási módszerének helyes voltát:a MÉM NAK intenzív összes NPK-adag ajánlásainak esetenként 40-60%-ának kijuttatásával az új MTA TAKI-MTA MGKI ren_d

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Péter Csathó, István Németh, Éva Bircsák, Zsuzsanna Földiné Németh, László Radimszky, and Tamás Németh
Restricted access

Jelen cikkünkben egy olyan kísérletet mutattunk be, melyben a talaj szén-dioxid kibocsátását bolygatatlan szerkezetű nagy talajoszlopokból mértük laboratóriumi körülmények között. Az adatokat kielemeztük és a mintavétel ütemezését optimalizáltuk az adatok alapján. Nem találtunk statisztikai különbséget a 3 és 6 óra hosszan tartó inkubáció után mért emisszióértékek között. Így, az inkubáció időtartalmát 3 órára állítottuk be. A különböző talajművelési módokból [szántás (SZ); direktvetés (DV); mélylazítással kombinált tárcsázás (L+T)] származó mintákból mért emisszióértékek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a legmagasabb CO 2 -kibocsátásokat a DV kezelésből, míg a legalacsonyabbakat a SZ kezelésből mértük. Ez a kevésbé bolygatott kezelésben a magasabb hozzáférhető szerves-C-tartalommal magyarázható. A vizsgált talajnedvesség-tartományban a kísérlet elején a talajnedvesség növekedésével emelkedő CO 2 -emisszió értékeket mértünk. A kísérlet negyedik hete után csökkenést figyeltünk meg a CO 2 -emisszió értékeiben a szabadföldi vízkapacitás körüli nedvességtartalomnál. Minden kezelésben az idő múlásával – ahogy a szubsztrátok kiürültek – az emisszióértékek egyre alacsonyabbak lettek. Eredményeink ismételten rámutatnak arra, hogy a talajban végbemenő folyamatok gyorsasága és összetettsége miatt szükséges és fontos a terepi és laboratóriumi mérések egymást kiegészítő, együttes értékelése.

Restricted access