Search Results

You are looking at 11 - 15 of 15 items for

  • Author or Editor: Tamas Kozma x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

From the bureaucratic model to the bureaucratic model

The post-socialist development of the Hungarian higher education

Hungarian Educational Research Journal
Authors: István Polónyi and Tamás Kozma

Abstract

The authors analyze the development of the Hungarian higher education system after the political transition of 1989/90. Higher education in Hungary as well as in all post-socialist countries has made a special path. It followed the development of higher education in other parts of Europe, though in a delayed and transformed, not infrequently distorted form. The authors first describe the development of higher education in other part of Europe. They start in the ‘association model’, evolve through an ‘association-bureaucratic’ model and arrive to a ‘business model'. The evolution of Hungarian higher education is the reverse. It starts from a bureaucratic model, then touches the association-business model and returns to the bureaucratic model. The authors review the legal transformations behind higher educational development, dealing with some elements of this transformation (accreditation, post-socialist managerialism). The peculiarity of the Hungarian managerialism is that it was created by those who socialized in the course of the planned economy, often in government or party offices. They and their followers were the ones who introduced the post-socialist bureaucratic university model as well. They do not believe in market coordination as they grew up under or recall the fake market conditions of state socialism, thus they only rely on central control.

Open access

Közösségi tanulás járvány idején

Social Learning in Pandemic

Educatio
Authors: Katalin Forray R. and Tamás Kozma

Összefoglaló. A társadalmi innovációt és közösségi tanulást kutatók általában társadalmi méretű természeti katasztrófákból indulnak ki (Moulaert et al. 2013: 113–130). Mi a járványt próbáljuk úgy tekinteni, mint az egész közösséget érő kihívást, amely új tanulásokat és innovációkat eredményez (Márkus–Kozma 2019: 5–17). Paradigmatikus kutatási módszerünk a résztvevő megfigyelés (Moulaert–MacCallum 2019: 115–120). Ezt kiegészítjük a szociális média elemzésével, valamint célzott interjúkkal és folyamatos monitorozással. Az események lefutására példaként az oktatást (tanárokat, tanulókat, szülőket és fönntartókat) használtuk. Négy lakossági csoportot és jellegzetes magatartásaikat sikerült körvonalaznunk a kormányzat mint aktor mellett: a „lojálisakat”, a „vádaskodókat”, az „aktívakat” és az „innovatívakat”. Az oktatásügy története a járványveszély idején változó dinamikát mutat. A járványveszély kihirdetésekor a civilek innovativitása fellángolt; ezt azonban a kormányzati adminisztráció később fokozatosan visszaszorította. A kívánatos ezzel szemben a felek partnersége lett volna.

Summary. Researchers of social innovation and community (social) learning usually start their analyses from natural disasters (Moulaert et al. 2013: 113–130). In this paper, we defined the first six weeks of pandemic threat (COVID-19) in Hungary as a community-wide challenge that resulted in new learning and innovation (Márkus–Kozma 2019: 5–17). We choose participatory observation as the main research method (Moulaert–MacCallum 2019: 115–120) which was complemented by social media analysis as well as targeted interviews and ongoing monitoring. We used education (teachers, students, parents and owners of institutions) as an example. We outlined four population groups and their typical attitudes towards the government’s anti-virus education policy: the “loyal”, the “accuser”, the “active” and the “innovative”. The education policy showed changing dynamics at the time of the epidemic threat. When the threat was announced, the innovativeness of civilians flared up; however, this was later gradually suppressed by government decisions. The desired, on the other hand, would have been a partnership between the parties.

Open access

Befogadók vagy jogvédők?

A roma/cigány oktatáspolitika dilemmái

Social Inclusion or Legal Protection?

The Dilemma of Roma Educational Policy in Hungary Today
Educatio
Authors: Katalin Forray R. and Tamás Kozma

Összefoglaló. A befogadás (inklúzió) eredetileg a szegénypolitika (szociálpolitika) szakkifejezése volt. Onnan terjedt át a társadalompolitikába és a pedagógiába (gyógypedagógia). A Lisszaboni Egyezmény (2000) óta az Európai Unió hivatalos állásfoglalásaiban visszatérően szerepel mint törekvés a „társadalmi kohézió” erősítésére. A jogvédelem eredete visszanyúlik az 1960-as évtized amerikai polgárjogi mozgalmára. Két eset ismertetésével a szerzők bemutatják a kétféle mozgalom hasonlóságait és különbségeit; összekapcsolva őket a roma/cigány oktatáspolitika dilemmáival. A roma/cigány szegénység még mindig szükségessé teszi a befogadás politikáját. Ugyanakkor a szegénységből kiemelkedő roma/cigány középosztály köreiben erősödik a politizálás szándéka és a jogvédelem igénye.

Summary. “Inclusion” has initially been a social policy term. Its use spread from there to policies of welfare, healthcare and education (special education). Inclusion has repeatedly mentioned since the Treaty of Lisbon (2007) in European Union resolutions as an effort to strengthen “social cohesion”. “Legal protection”, on the other hand, goes back to the American civil rights movement of the 1960s. By describing two Hungarian cases, the authors present the similarities and differences between the two policies; linking them to the dilemmas of Roma education policy. Inclusion as a social policy is still necessary because of existing Roma poverties. At the same time, the intention to politicize and the need for legal protection is growing among the new Roma middle class, which emerges out of poverty and steps into the political arena.

Open access

Abstract

What happens, if a university moves to a town that never had a higher education institution previously? What is the impact of this development both on the community and the institution? The aim of this paper is to answer this question. The authors use the concept of ‘social innovation’ for understanding the developments. An institute may initiate, organise and coordinate all kinds of learning that takes place in a given community (Bradford, 2003). To do so, the institute may have to change its missions (not only its third, but also its first, second and third ones. These developments could be interpreted as a ‘social innovation’ during which the local economy and society was challenged and they looked for new responses. As suggested in the ‘social innovation’ literature the main research method was participatory research, combined with structured and semi-structured interviews, story-telling and narrative analyses. As a result, three interest groups could be described with various requirements different demands toward the university; while the university had to modify its structure, curriculum and communications. The main lesson to learn is that ’social innovation’ as a frame of interpretation can be used to understand the developmental processes that occurred between the locals and a new university.

Open access

Bortezomib-thalidomid-dexametazon-terápiára refrakter myeloma multiplexes esetek elemzése két budapesti centrum adatai alapján

Evaluation of bortezomib-thalidomide-dexamethason refractory cases of multiple myeloma treated in two centers in Budapest

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: András Dávid Tóth, Gergely Varga, Nikolett Wohner, Péter Farkas, Laura Horváth, Gergely Szombath, Andrea Ceglédi, András Kozma, Péter Reményi, Tamás Masszi, and Gábor Mikala

Absztrakt:

A bortezomib-thalidomid-dexametazon- (VTD-) alapú rezsim az egyik leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás protokoll a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében Magyarországon. A válaszarány jelentős, de előfordulnak refrakter esetek is. Sokszor ekkor is hatásosak lehetnek az új, de jelentős költségű másodvonalbeli szerek, ezért a VTD-refrakteritás mihamarabbi felismerése fontos feladat. Nem ismert, hogy mely esetekben számíthatunk VTD-terápiára elégtelen válaszra. Ennek vizsgálatára 16, a Dél-pesti Centrum Kórházban és a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján 2009 és 2019 között kezelt VTD-refrakter beteg adatait elemeztük retrospektíven. Meglepő módon a refrakter betegek többsége nem rendelkezett az ismert kedvezőtlen prognosztikai faktorokkal. A szérum β2-mikroglobulin-, albumin-, LDH-szintekben a kiugró eltérések nem voltak jellemzőek, továbbá csak két esetben találtunk magas kockázattal járó citogenetikai (del(17p), illetve t(4;14)) elváltozást. A másodvonalbeli kezelésig medián 89 nap telt el, és amennyiben lehetséges volt, a terápia során törekedtünk autológ őssejt-transzplantáció végzésére. A másodvonalbeli kezelésre a betegek többsége már jól reagált, 16-ból 10 esetben nagyon jó részleges válasz vagy komplett remisszió lépett fel. A VTD-refrakter betegek medián túlélése 47 hónap volt, ami összevethető a nem VTD-refrakterek túlélési adataival.

Következtetésként elmondható, hogy az eddig használt prognosztikai faktorok nem alkalmasak a VTD-refrakteritás előrejelzésére myeloma multiplexben. Az adatok felhívják a figyelmet új markerek szükségességére, melyek segítségével korábban juthatna ez a betegpopuláció hatékony terápiához, valamint a kezelés során végzett szoros kontroll fontosságára, hogy mielőbb felismerjük a terápiaváltás szükségességét.

Open access