Search Results

You are looking at 21 - 30 of 75 items for

  • Author or Editor: Attila Tóth x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Sinkó, Tímea Klinkó, Csaba Weisz, Csaba Nemeskéri, Attila Fekésházy, Viktória Tóth, Zoltán Tóth, and Árpád Mayer

A vizsgálat célja a Fővárosi Onkoradiológiai Központban a PET/CT alapú besugárzástervezéssel szerzett eddigi tapasztalatok értékelése fej-nyak tumoros betegeknél. 2008. március és 2009. február között 11 betegnél történt PET/CT alapú 3D konformális besugárzás fej-nyaki régióban. A PET/CT vizsgálatot követően a kezelési terv 11-ből 6 betegnél módosult, mivel a vizsgálat kóros nyaki nyirokcsomót mutatott. Ez tette szükségessé a kezelés kombinálását egyidejű kemoterápiával, esetenként a klinikai céltérfogat (CTV) és a tervezési céltérfogat (PTV) változtatását is. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a fej-nyak tumoros betegeknél a PET/CT vizsgálatnak nagy jelentősége van a komplex kezelési terv felállításában és a besugárzástervezésben is.

Restricted access

Although experimental autologous patch or tubular conduit vascular grafts made from the internal rectus fascia sheath (IRFS) have been reported in the literature, thorough morphological evaluation and verification of the histological arterialisation of such grafts are lacking. Four purpose-bred Beagle dogs were utilised to create eight arterial internal rectus fascia sheath (ARFS) grafts implanted between bisected ends of the external iliac arteries. Four out of the eight ARFS grafts were patent after three months. Haematoxylin-eosin and Azan staining verified that the grafts gained a vessel-like layered structure with the presence of large amounts of collagen fibres. Although the inner surface of the intact IRFS was originally covered with claudin-5-negative and pancytokeratin-positive mesothelial cells in control samples, the internal cells of the ARFS grafts became claudin-5 positive and pancytokeratin negative like in intact arteries. Spindle-shaped cells of the wall of ARFS grafts were α-smooth muscle actin (α-SMA) positive just like the smooth muscle cells of intact arteries, but α-SMA immunoreactivity was negative in the intact IRFS. According to these findings, the fibroblast cells of the ARFS graft have changed into myofibroblast cells. The study has proved that ARFS grafts may be used as an alternative in arterial replacement, since the graft becomes morphologically and functionally similar to the host vessel via arterialisation.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Csébi, Tibor Németh, Csaba Jakab, Attila Patonai, Rita Garamvölgyi, Ferenc Manczur, Ádám Spitzner, Attila Arany-Tóth, and László Kóbori

Autologous vascular patch grafts developed from the internal rectus sheath were implanted onto the bilateral common iliac vein and jugular vein of 4 experimental beagle dogs. During the development and implanting of the grafts no technical difficulties or perioperative complications were encountered. The follow-up lasted 6 months and 3 months in the case of the common iliac vein grafts and the jugular grafts, respectively. In the postoperative period, the morphological and functional characteristics of the implanted venous sections were examined by Doppler ultrasonography and CT angiography. Normal patency was detected, and none of these check-ups showed obturation or stenosis. The histological survey showed no mesothelial cell layer, but the insides of the grafts showed total restructuring and were covered by a normal endothelial layer. No difference could be detected between samples harvested 3 and 6 months after implanting. The immunohistochemical examinations using anti-claudin-5 and anti-CD31 antibodies confirmed the preliminary results of the histological examinations that the luminal surfaces of the implanted grafts developed a differentiated monolayer endothelium which was free of degenerative and inflammatory signs. The control examinations show the suitability of the internal rectus sheath as a venous wall donor.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Kálmán Almási, Szabolcs Ábrahám, József Baracs, Attila Bursics, Zoltán Jánó, Tamás Sztipits, Áron Szűts, Dezső Tóth, Attila Zaránd, and Balázs Bánky

Absztrakt:

A rectum jó- és korai rosszindulatú elváltozásainak kivizsgálási, sebészeti kezelési, valamint betegkövetési elveit foglaltuk össze. Célunk a transanalis minimálisan invazív műtéti technika hazai szakmai gyakorlatának egységes szemléletű összefogása (szinopszis), valamint egy közös, hazai transanalis műtéti audit (minőségellenőrzési) rendszer alapjainak a megteremtése.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erika Michéli, Márta Fuchs, József Attila Tóth, Ádám Csorba, and Tamás Szegi

A szerves talajok összetétele, képződési körülményei, és földrajzi, ill. domborzati elterjedése jelentősen eltér az ásványi talajokétól. A tömegükben megőrzött hatalmas mennyiségű szerves szén és környezetük biológiai sokfélesége (biodiverzitása) kapcsán a klímaváltozás által leginkább érintett talajok, ezért megkülönböztetett figyelem irányul e talajokra. Kiterjedésükre, lebomlottsági fokukra, szerves szénkészletükre igen eltérő irodalmi és térképi adatok állnak rendelkezésre. Ugyanakkor éppen a klímaváltozás vonatkozásában óriási a globális és helyi megbízható adatigény az említett kérdésekben. Hazai láptalajaink osztályozási, felvételezési és mintavételi módszereinek megújítására teszünk javaslatot a nemzetközi standardok figyelembe vételével. A megújított Láptalaj meghatározásban a legfontosabb követelmények a 20% szerves széntartalomra, a 40 cm vastagságra és az alacsony térfogattömegre vonatkoznak. Az altípus és változati tulajdonságok a lebomlottság fokát, a mélységi, kémhatás viszonyokat, ill. sók jelenlétét adják meg. A szervesanyag meghatározásra az izzítási veszteség módszerét, a térfogattömeg meghatározás mintavételezésére a rostosság függvényében a lápfúró alkalmazását vagy feltárt szelvényből nagytérfogatú bolygatatlan mintákat javasolunk.

Restricted access

A szennyvíziszappal kezelt talajok minőségének meghatározásához elengedhetetlen a biológiai mutatók jellemzése. Jelen tanulmány célja az volt, hogy modellkísérlet segítségével megvizsgáljuk a talajokhoz (barna erdőtalaj és réti csernozjom) különböző arányban (0, 20, 40, 60 és 100% iszap:talaj) hozzáadott szennyvíziszap hatását a talaj pH-értékére, nedvességtartalmára és légzésére, valamint termőképességére (növényi szárazanyag-tartalom), enzimatikus tulajdonságaira és az ott élő mikrobiális közösségekre.Modellkísérletben, eltérő arányú iszap/talaj keveréken termesztettünk lucernát 63 napon keresztül. Mértük a relatív növényi szárazanyag-tartalmat, valamint a talaj pH-értékének és nedvességtartalmának a változását. Megvizsgáltuk továbbá a rizoszféra mikrobiális összetételét (aerob heterotróf baktériumok, aerob heterotróf spórások, cellulózbontók és foszfátoldók, fuorescens Pseudomonas ok, Sinorhizo-biummeliloti , aktinomicéták, fonalas gombák, valamint élesztők csíraszámát) és a különböző enzimek (FDA, dehidrogenáz, kataláz, ureáz, proteáz, foszfatáz, β-glükozidáz és aril-szulfatáz) aktivitását. Ugyancsak meghatároztuk a kibocsátott CO 2 alapján a talajlégzés mértékét.Eredményeink azt mutatják, hogy a szennyvíziszap hozzáadásával a talaj hosszabb ideig megőrizte nedvességtartalmát, mint a kontroll (100% talaj/0% iszap), valamint emelkedett a talaj pH-értéke is. A növények egészséges fejlődésén és növekedésén kívül, a legnagyobb növényi szárazanyag-tömeget is a nagy szennyvíziszap tartalmú minták (60–100% iszap) esetében mértük. A minták szennyvíziszap- koncentrációjának emelésével jelentősen nőtt a tenyészthető mikrobiális populációk sűrűsége is a lucerna rizoszférájában.A leggyakrabban előforduló baktériumok a következő genus okhoz tartoztak: Acinetobacter, Azotobacter, Bacillus, Brevundimonas, Cellulomonas, Chromo-bacterium, Corynebacterium, Enterobacter, Escherichia, Flavobacterium, Klebsiella, Micrococcus, Proteus, Pseudomonas, Sinorhizobium, Serratia, Stenotrophomonas, Streptococcus, Streptomyces és Zooglea . A legmagasabb fonalasgomba-populációkat a barna erdőtalajban mértük, mindkét (hódmezővásárhelyi és nyíregyházi) szennyvíziszap jelenlétében. A leggyakoribb izolátumok az Altenaria, Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Geotrichum, Mucor, Penicillium, Rhizopus és _s

Restricted access

Az utóbbi években egyre több tanulmány született a mikroorganizmusok nehézfém akkumulációjáról. A mikroszervezetek nehézfémekkel szembeni tűrőképességére és nehézfém felvételére a bioremediációs hasznosíthatóságuk miatt egyre nagyobb figyelmet fordítanak. A mikroorganizmusok tulajdonságai nagyon jól hasznosíthatóak a talajszennyezés monitorozásánál. A toxikus nehézfémek komoly ökológiai problémát jelentenek környezetünkben, ezért kiemelkedő fontosságú a nehézfémekkel szennyezett talajok tisztítása. In vitro , két S. cerevisiae törzs (NSS5099 és NSS7002) nehézfémekkel szembeni toleranciáját vizsgáltuk. A két törzs szaporodási kinetikáját olyan táptalajon tanulmányoztuk, amelyhez 50 µM koncentrációban adtunk Cu 2+ -, Pb 2+ -, Cd 2+ - vagy Ni 2+ -ionokat. A vizsgált nehézfémek élesztőtörzsekre gyakorolt toxicitása csökkenő sorrendben: Cu 2+ > Pb 2+ > Cd 2+ > Ni 2+ . A 350 µM koncentrációjú Cu 2+ , Pb 2+ vagy Cd 2+ és 450 µM koncentrációjú Ni 2+ 48 órás inkubációt követően 50%-kal csökkentette az élősejtek számát. Amikor a nehézfémek táptalajba történő adagolása előtt 50 mM Ca(HCO 3 ) 2 , 75 mM MgSO 4 , vagy 150 mM K 2 SO 4 -ot adtunk a közeghez csökkent a nehézfémek sejtekre gyakorolt toxicitása, és több sejt maradt életben. A 350 és 450 µM koncentrációban lévő nehézfémek toxicitását a fémsók 40%-kal csökkentették. A kapott eredmények alapján az NSS7002 törzs sokkal alkalmasabbnak bizonyult a nehézfémekkel szennyezett talajok tisztítására, mint az NSS5099._

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Dubóczki, Ágnes Lóránd, Endre Zs. Tóth, Vanda Plótár, Gabriella Liszkay, Péter Mészáros, and Attila Vörös

Absztrakt

Melanoma malignum solitaer nyelőcsőáttétjének sikeresen operált esetét ismertetjük. 13 évvel a primaer tumor kimetszése után progresszív nyelészavar hátterében a nyelőcső felső harmadában melanoma malignumot igazoltunk. Stagingvizsgálatok alapján az elváltozás solitaernek bizonyult. Transhiatalis oesophagectomiát végeztünk gyomorpótlással, nyaki anastomosissal. A szövettani vizsgálat metastaticus melanomát talált. A beteg szövődménymentesen gyógyult, majd adjuváns dacarbazinkezelésben részesült. 18 hónappal a műtét után a beteg panasz- és daganatmentes.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, András Kollár, Krisztina Kádár, László Ablonczy, Edit Novák, and Attila Tóth

Bevezetés: A balkamra-kiáramlási pálya, az aortagyök és a billentyű betegségeinek sebészi kezelése a technika fejlődésével folyamatosan változik, csak a Ross-műtét jelent 45 éve standard megoldást. Cél: A szerzők egy sebész eredményei alapján vizsgálták a Ross-műtét korai és középtávú eredményeit a veleszületett szívhibák kezelésében. Módszerek és betegek: 2001 és 2011 között Ross-műtétet 40, Ross–Konno-műtétet 17, Ross–Konno-műtétet mitralisbillentyű-műtéttel kombinálva hat betegen (életkor: 28 nap–21 év, átlag: 10 év; testsúly: 3,4–96 kg, átlag: 8,8 kg) végeztek. A Ross-műtét 15 esetben primer aortainsufficientia (nyolc esetben VSD-vel társult), 25 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia miatt történt. Ross–Konno-műtét esetén az indikációt négy esetben subaorticus stenosissal társuló billentyűbetegség, egy esetben izolált aortastenosis, 12 betegben aortastenosis tágítása utáni insufficientia jelentette. Mitralisbillentyű-plasztikát, illetve műbillentyű-beültetést Ross–Konno-műtét mellett három betegben Shone-szindrómában, három betegben komplett pitvar-kamrai septumdefektus-rekonstrukció után végeztek. Eredmények: Ross-műtét után egy korai (agyi szövődmény) és egy késői (homograftendocarditis) mortalitás volt, egy esetben autograftendocarditis miatt homograftimplantációt követően 12 éves korban Bentall-műtét történt. Autograftelégtelenség miatt egy beteg vár reoperációra. Ross–Konno-műtét után korai és késői mortalitás nem volt, reoperációra nem volt szükség. Ross–Konno-műtét+mitralisműbillentyű-beültetést követően egy 28 napos újszülöttet vesztettek el; hároméves utánkövetés során öt betegnél reoperációra nem volt szükség. Következtetés: Gyakorlott sebész kezében a Ross-műtét, Ross–Konno-műtét és a mitralisbillentyű-sebészetével társuló Ross–Konno-műtét nagyon jó korai és középtávú eredménnyel végezhető. Újszülött-, csecsemő- és kora gyermekkorban balkamra-kiáramlási betegségekben csak a Ross-, Ross–Konno-műtéti megoldás jön szóba. A Ross–Konno-mitralis műtéti megoldás komplex beavatkozás, de sikeres megoldás az alternatív („egykamrás repair”, transzplantáció) megoldásokkal szemben. Orv. Hetil., 2013, 154, 219–224.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Szappanos, Katalin Mészáros, Zsolt Nagy, Annamária Kövesdi, István Likó, Emese Kiss, Miklós Tóth, and Attila Patócs

Absztrakt:

Az endogén glükokortikoidok az anyagcsere-folyamatok szabályozása mellett, immunmoduláns és immunszuppresszív hatásukon keresztül, kiemelt jelentőségűek a szövetszintű gyulladásos reakciókban. A szervezet endogén kortizolszabályozása kétféle mechanizmuson keresztül valósul meg. A szisztémás szabályozásért a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely, míg a lokális, szövetspecifikus glükokortikoidszabályozásért a kortizol biológiai hatását közvetítő glükokortikoidreceptor, illetve a prereceptoriális szinten ható, a sejtek glükokortikoidellátását biztosító, 11β-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz enzim felelős. A legújabb kutatási eredmények alapján a mellékvesén kívül egyéb szövetek is képesek biológiailag aktív kortikoszteroidok bioszintézisére, amelyek kiemelt jelentőségűek a szövetspecifikus glükokortikoidhatás szabályozásában. Az extraadrenalis kortikoszteroidok szintéziséhez szükséges enzimek jelenlétét napjainkig már igazolták a bőrben, a bélben és a thymusban, valamint jelenlétük feltételezhető a központi idegrendszerben, a cardiovascularis rendszerben és a tüdőben. A de novo szteroidszintézis szabályozásában az autokrin és a parakrin jelátviteli rendszeren keresztül megvalósuló lokális szabályozási hurkok feltételezhetők. Jelentőségük felmerül a szövetszintű homeosztázis fenntartásában és immunológiai folyamatok szabályozásában. Orv Hetil. 2018; 159(7): 260–268.

Open access