Search Results

You are looking at 21 - 30 of 229 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access

Bevezetés: A szerzők 25 év tapasztalatait közreadó közleménye óta nem jelent meg tanulmány a malignus hematológiai betegségek hazai incidenciájáról. Célkitűzés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszter 1983 és 2012 közötti adatainak elemzésével e betegség incidenciájának tanulmányozását tűzték ki célul. Módszer: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben az elmúlt 30 év alatt 3964 újonnan felismert, malignus hematológiai megbetegedésben szenvedő felnőtt beteg adatait rögzítették. Myelodysplasiás szindrómás és monoklonális gammopathiás betegek a regisztráltak között nem szerepeltek. Eredmények: A megbetegedések évenkénti száma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, miként világszerte, emelkedő tendenciát mutatott. A növekedést elsősorban a nem-Hodgkin-lymphoma, a krónikus lymphoid leukaemia és az essentialis thrombocythaemia első években tapasztaltnál jóval gyakoribb megjelenése magyarázta. Következtetések: A szerzők megfigyelései összhangban vannak a nemzetközi felmérések eredményeivel. Az egyes hematológiai entitások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei incidenciája lényegében egyezik a nyugat-európai és az észak-amerikai adatokkal. Orv. Hetil., 2013, 154(47), 1858–1864.

Restricted access

Bevezetés: Az ST-elevációval járó myocardialis infarctus klinikai adataira és prognózisára vonatkozóan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A Magyarországi Infarctus Regiszter anyagában szereplő, ST-elevációval járó myocardialis infarctus miatt kezelt férfiak és nők klinikai adatainak és kórházi prognózisának összehasonlítása. Módszer: A szerzők elemzik a 2010. január 1. és 2011. december 31. között a Magyarországi Infarctus Regiszter adatbázisában szereplő 4981 (3038 férfi) beteg adatait. Eredmények: A nők szignifikánsan idősebbek voltak, mint a férfiak (67,7±15,5 vs. 60,5±12,5 év, p<0,001). A társbetegségek közül a hypertonia, a diabetes és az agyi történés előfordulása nőkben, a dohányzás és a megelőző infarktus férfiakban volt szignifikánsan gyakoribb. A katéteres érmegnyitásra férfiaknál hamarabb és nagyobb arányban került sor (82,4% vs. 75,3%, p<0,001). A kórházi halálozás nők esetén magasabb volt (7,5% vs. 4,4%, p<0,001). Következtetések: Az ST-elevációval járó myocarcialis infarctus miatt kezelt nőbetegek kórházi prognózisa rosszabb, mint a férfiaké. Az időben elvégzett revascularisatio arányának növelése a nők prognózisának javulását eredményezheti. Orv. Hetil., 2012, 153, 1465–1468.

Restricted access

A Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC) klinikai megjelenése igen változatos lehet a betegség megjelenésekor és a betegség lefolyása során. A legtöbb Crohn-betegnél a betegség lefolyása során különböző szövődmények jelennek meg, szűkület alakulhat ki, illetve perforáció jelentkezhet. A szövődmények miatt a betegek egy része végül sebészi kezelésre szorul. Az utóbbi években éppen ezért a kutatások egyik középpontjába került a betegség progresszióját előrejelző faktorok vizsgálata. Mivel a potenciálisan súlyos lefolyású betegekben a korai immunmodulátor és/vagy biológiai kezelés indokolt, fontos a prediktív faktorok ismerete és minél korábbi meghatározása. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az irodalomban elérhető azon klinikai, endoszkópiás, laboratóriumi és genetikai faktorokra vonatkozó adatokat szeretnék áttekinteni, amelyek segítséget nyújthatnak a mindennapi gyakorlatban a klinikusok számára a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, András Papp, Péter Fuszek, Tibor Glasz, Hajnalka Győrffy, László Lakatos, and László Harsányi

A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.

Restricted access

Absztrakt:

A laparoszkópos technika napjainkra a sebészeti gyakorlatban széles körben elterjedt hazánkban is, azonban hatékony és etikus oktatása komplex szimulációs eszköztárat igényel. Ezek az oktatóeszközök fizikailag megvalósított boksztrénerek vagy számítógépes szimulátorok, esetleg ezek kombinációjaként jelennek meg a piacon. Közleményünkben támpontot kívánunk adni a laparoszkópos oktatóeszközök kiválasztásához a kereskedelmi forgalomban kapható szimulátorok áttekintésével és főbb tulajdonságaik, funkcióik szisztematikus összefoglalásával. Az egyes rendszerek jellemzése mellett értékeljük a laparoszkópos oktatásra vonatkozó szakirodalmat, és kitérünk a megfigyelhető fejlesztési trendekre. A közlemény kitér a boksztrénerek és a számítógépes virtuális valóság szimulátorok közötti különbségekre, illetve betekintést nyújt a robotsebészeti és a teljes műtéti folyamatot célzó szimulátorok világába. Orv Hetil. 2017; 158(40): 1570–1576.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Párkányi, Péter Vályi, Katalin Nagy, and Márk Fráter

Absztrakt:

Az irodalmi áttekintés célja, hogy ismertesse, jelenlegi tudásunk szerint mely megbetegedések és milyen módon hozhatók összefüggésbe az odontogén góccal. Rövid történeti bevezető után az odontogén góc távolba hatásának lehetséges útvonalait vázoljuk, majd rátérünk az egyes kórállapotok, úgymint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a tüdőgyulladás, a diabetes mellitus, a metabolikus szindróma, a rheumatoid arthritis és a terhességi szövődmények tárgyalására. Áttekintésünk a két fő odontogén gócot, a parodontitist és a periapicalis periodontitist állítja a középpontba, különös tekintettel arra, hogy az utóbbit – noha ismert – az irodalom jóval ritkábban tárgyalja. Az áttekintés befejezéseként néhány szempontot is adunk a kivizsgáláshoz és a góctalanításhoz. Orv Hetil. 2018; 159(11): 415–422.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt műtétre kerülő betegek száma nő, és az esetek 10–40%-ában nemcsak a nőgyógyászati és urológiai szerveket, hanem a beleket is érinti. Betegek és módszer: 2009. július 14. – 2014. január 13. között 383, endometriosis miatt kezelt beteg közül 224 esetében igazolt bélendometriosist a praeoperativ sigmoideoscopia, közülük 127 beteg került műtétre. A beavatkozásokat minden esetben ugyanaz a nőgyógyász-sebész team végezte. Eredmények: 120 betegnél bélresectio, 2 esetben lokális kimetszés, míg 2 esetben shaving történt. 46 betegnél a rectum, 68 betegnél a rectosigmoidealis átmenet, 30 betegnél a szigmabél, 4 betegnél a coecum, 2 betegnél az appendix, 2 betegnél a vékonybél volt érintett. Az urológiai szervek érintettsége miatt a hólyagresectio (9 eset), ureterresectio (2 eset), illetve ureter felszabadítása (26 eset) is megtörtént. Konverziót – arteria epigastrica inferiorból származó vérzés miatt – 1 betegnél végeztünk, 1 betegnél a műtét estéjén a gépi anastomosis vonalából észlelt vérzés miatt laparoscopos vérzésaláöltés történt. 16 esetben transvaginalisan, 13 esetben transrectalisan távolítottuk el a reszekált bélszakaszt. Varratelégtelenség 2 esetben, rectovaginalis fistula további 4 esetben alakult ki, ahol a reoperációkat (stomakészítés-stomazárás) is minden esetben laparoscoppal végeztük. Következtetés: Belet infiltráló endometriosis ellátása multidiszciplináris teammel, laparoscopos úton végzett bélresectióval javasolt. Az invasivitas transrectalis specimeneltávolítással tovább csökkenthető.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A spasticus cerebralis paresisben szenvedő betegek kezelésének egyik legfontosabb faktora az állást és a járásképességet befolyásoló equinuscontractura műtéti megoldása. Klinikánkon nyílt Z-achillotenotomia mellett az Achilles-ín percutan tripla hemisectióját végezzük rutinszerűen. Célkitűzés: Munkánk célja volt, hogy a klinikánkon spasticus cerebralis paresises betegeken végzett achillotenotomiák hosszú távú eredményeit elemezzük, keressük a fő komplikációk prediszponáló faktorait, illetve összehasonlítsuk a nyílt és percutan végzett műtétek hosszú távú kimenetelét. Módszer: Klinikánkon 1990 és 2006 között 211 betegnél, összesen 347 esetben végeztük el az Achilles-ín megnyújtását. 261 esetben percutan, 86 esetben pedig nyílt feltárásból történtek a műtétek. Munkánk során a betegek átlagosan 15 éves utánkövetésének retrospektív analízisét végeztük el. Az egyes esetek hosszú távú eredményeit a műtéti életkor, az alapbetegség topográfiai megjelenési formája és a cerebralis paresis súlyossága alapján elemeztük. A betegek járóképességét, illetve annak változását a kezelés során az úgynevezett ’Physician Rating Scale’ pontrendszer szerint értékeltük. Eredmények: Recidív equinuscontractura miatt 74 esetben végeztünk reachillotenotomiát (21,3%); 14 esetben (4%) a reachillotenotomiát második alkalommal is el kellett végezni. Túlkorrekcióval 12 esetben (3,5%) találkoztunk. Fiatalabb életkorban (<7 év) operált, illetve súlyosabb paresis (GMFCS II–III.) esetén bizonyult a recidívaráta a legmagasabbnak (~26%). A recidíva 9 és 14 éves kor között jelentős halmozódást mutatott. Következtetés: A műtétet követő legfontosabb komplikáció a recidíva volt. Recidíva a legnagyobb arányban a fiatalabb korban operált, az alapbetegség súlyosabb formájában szenvedő betegeknél jelentkezett. Megfigyeltük, hogy a recidíva szoros összefüggést mutat a testnövekedéssel, illetve halmozódást mutat serdülőkorban. Orv Hetil. 2020; 161(8): 306–312.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Lovadi, Péter Csécsei, Csenge Lovig, Zsófia Karádi, and László Szapáry

Absztrakt:

A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, a szívinfarktus és a daganatos betegségek után, funkcionális kimenetele pedig valamennyi betegség közül a legrosszabb. A koleszterin, különösen az LDL-C-szint kulcsszerepet játszik az érelmeszesedésben, a plakkok kialakulásában. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az LDL-C-szint növekedésével arányosan emelkedik a cerebrovascularis betegségek incidenciája és halálozása. A statinterápia egyértelműen csökkenti a stroke-rizikót, de a más módszerekkel elért lipidszintcsökkentő kezelésnek eddig nem volt igazoltan szignifikáns hatása. A magasabb dózisú statinkezelés preventív hatása egyértelmű, ugyanakkor az ilyen dózis alkalmazása fokozott óvatosságot igényel korábbi intracerebralis vérzést elszenvedett betegeknél, és kockáztathatjuk az új keletű diabetes kialakulását is. A közelmúltban közzétett IMPROVE-IT vizsgálat elsőként igazolta, hogy a statinterápia mellé adott nem statin típusú ezetimibbel az LDL-C-szint tovább csökkenthető, ezzel párhuzamosan tovább mérséklődik a cardio- és cerebrovascularis események incidenciája, a mellékhatások számának növekedése nélkül. Ezek az eredmények újra megerősítették a minél nagyobb mértékű LDL-C-szint-csökkentés jelentőségét. A statin-ezetimib kombináció révén a célértékek elérése alacsony és közepes statindózissal is lehetséges, csökkentve ezáltal a magas dózisú statinkezelés mellékhatásainak veszélyét. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065.

Open access