Search Results

You are looking at 21 - 26 of 26 items for :

  • Author or Editor: Tamás Németh x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • All content x
Clear All Modify Search

Jelen cikkünkben egy olyan kísérletet mutattunk be, melyben a talaj szén-dioxid kibocsátását bolygatatlan szerkezetű nagy talajoszlopokból mértük laboratóriumi körülmények között. Az adatokat kielemeztük és a mintavétel ütemezését optimalizáltuk az adatok alapján. Nem találtunk statisztikai különbséget a 3 és 6 óra hosszan tartó inkubáció után mért emisszióértékek között. Így, az inkubáció időtartalmát 3 órára állítottuk be. A különböző talajművelési módokból [szántás (SZ); direktvetés (DV); mélylazítással kombinált tárcsázás (L+T)] származó mintákból mért emisszióértékek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a legmagasabb CO 2 -kibocsátásokat a DV kezelésből, míg a legalacsonyabbakat a SZ kezelésből mértük. Ez a kevésbé bolygatott kezelésben a magasabb hozzáférhető szerves-C-tartalommal magyarázható. A vizsgált talajnedvesség-tartományban a kísérlet elején a talajnedvesség növekedésével emelkedő CO 2 -emisszió értékeket mértünk. A kísérlet negyedik hete után csökkenést figyeltünk meg a CO 2 -emisszió értékeiben a szabadföldi vízkapacitás körüli nedvességtartalomnál. Minden kezelésben az idő múlásával – ahogy a szubsztrátok kiürültek – az emisszióértékek egyre alacsonyabbak lettek. Eredményeink ismételten rámutatnak arra, hogy a talajban végbemenő folyamatok gyorsasága és összetettsége miatt szükséges és fontos a terepi és laboratóriumi mérések egymást kiegészítő, együttes értékelése.

Restricted access

Abstract

Pitfalls of peroxynitrite (ONOO) formation in diabetic rat aorta on luminol-induced chemiluminescence (LCL) are investigated based on a detailed reaction mechanism in a case where 1.0 × 10−7 M s−1 superoxide formation rate and nitric oxide (NO) formation were measured by electron paramagnetic resonance, while ONOO formation by LCL. Modeling ONOO formation at equimolar reactant ratio at pH 7.4 and 37 °C predicts 2.0 nM ONOO and 2.1 × 10−6 M steady-state NO concentrations, which are both biologically relevant. Comparison of steady-state concentrations to those obtained by modeling the LCL intensity at pH 10 shows that ONOO concentration increases with 10% while peroxynitrous acid (ONOOH) concentration decreases complying with the pH shift. Evaluation of steady-state reaction rates reveals that the contribution of CO3 •− radicals to the formation of luminol radicals is 76%, that of NO2 is 24%, considerable, but that of OH radicals negligible. The contribution of additional superoxide formation by autoxidation of luminol is 13%, not negligible, but that of ONOOH homolysis is negligible. The NO2 is predominantly formed from the decomposition of the ONOO–carbon dioxide adduct and only 0.5% directly from NO oxidized by molecular oxygen. But the contribution of the latter pathway depends strongly on the NO and superoxide formation rate ratio, at a ratio of 2:1, it would increase to 14%. The measured time interval of the initial increase of LCL intensity complies with the time needed luminol aorta outside and inside concentrations in the sample to be equalized by diffusion, the 7 × 10−3 s−1 rate constant obtained by modeling enabled to estimate 5 × 10−7 cm2 s−1 as the diffusion coefficient of luminol in the diabetic rat aorta.

Restricted access

Az évi 80 kg P2O5·ha-1 trágyázás, ill. a 400 kg P2O5·ha-1 adagú tartalékoló P-trágyázás hatását – reaktív (lisztfinomságúra őrölve jó természetes P-oldhatóságú, „lágy”, üledékes) algériai nyersfoszfát, ill. Kola-foszfátból előállított szuperfoszfát formájában kijuttatva – két hazai, közepesen–erősen savanyú talajon 5 éves szabadföldi kísérletben vizsgáltuk. A kompolti csernozjom barna erdőtalaj gyenge– közepes, a szentgyörgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalaj közepes–jó P-ellátottsággal volt jellemezhető a kísérletek beállításakor. A két P-forma P-szolgáltatását a vizsgált módszerek közül a H2O-P talaj P-teszt jellemezte a legpontosabban. Az AL-módszer felülbecsülte, az Olsen-módszer pedig alulértékelte a nyersfoszfát formájában kiadott foszfornak a növények által való felvehetőségét. A két P-forma, ill. a két P-trágyázási rendszer a kísérletek első 5 éves ciklusában azonos hatékonyságúnak bizonyult mind a főtermés, mind a kivont foszfor vonatkozásában. A P-hasznosulás a gyenge–közepes P-ellátottságú kompolti talajon több mint két-háromszorosa (7–10%) volt, mint a közepes–jó P-ellátottságú szentgyörgyvölgyi talajon (2–5%). A P-trágyázott kezelésekben az 5. évben kapott, továbbra is pozitív P-mérlegek azt valószínűsítik, hogy a P-trágyázás megszüntetése esetén, ezekben a kezelésekben a korábban adott, a talajban maradt műtrágya-P további hasznosulása várható. Algériai nyersfoszfát kijuttatásával nem növekedett a könnyen oldható (LE, Lakanen-Erviő) Cd-, ill. Cr-tartalom a talajban. A Kola-foszfát alapú szuperfoszfát hatására viszont nagyobb LE-Sr koncentrációkat kaptunk. Közepesen savanyú hazai talajainkon a kitűnő természetes oldékonyságú, olcsóbb algériai nyersfoszfát jól helyettesítheti a környezetet tovább savanyító, drágább szuperfoszfátot, ill. a nagy foszfortartalmú komplex, ill. kevert műtrágyákat. A külföldi gyakorlatnak megfelelően, közepesen, vagy erősen savanyú talajokon, nyersfoszfát alkalmazásakor a vízoldható formában indokolt adagok másfélszeresét-dupláját javasoljuk kijuttatni. A lisztfinomságúra őrölt üledékes, reaktív nyersfoszfátok közül csupán a 20 mg·kg-1 Cd-tartalom alattiak közvetlen kijuttatását tartjuk környezeti kockázat szempontjából elfogadhatónak.

Restricted access

Az őszi káposztarepce (Brassica napusL. subsp. napus ) nagy N- és S-igénye számos hazai és külföldi tanulmányból ismert. Ezért a repce okszerű tápanyagellátását célzó N-trágyázási tartamkísérlet vizsgálatait kiterjesztettük a S-tartalom, a N/S arány, s előzőeken túl a N-trágyázás növényi C-tartalomra gyakorolt hatásának, a C/N arány változásának jellemzésére. A kísérletet Nagyhörcsökön mészlepedékes csernozjom talajon végeztük 2003-2004-ben, egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Az őszi N-adagok a kísérlet főparcelláin (jelölésük 1-4.): 0, 75, 150 és 225 kg N/ha, a tavasziak pedig a főparcellán kialakított alparcellákon (jelölésük 1-5.): 0, 50, 100, 150 és 200 kg N/ha voltak. Az egyes főparcellák NO 3 -N-tartalma a kísérlet kezdetekor a tartamkísérlet hatásaként már jelentősen különbözött. A főparcella hatásában így a talaj kezdeti NO 3 -N-tartalma és az őszi N-adag együttesen érvényesült, s határozta meg a tavaszi fejtrágya hatásosságát. A maximális (2 t/ha) termést a talaj növekvő NO 3 -tartalmának megfelelően, egyre kisebb újabb műtrágyaadag kijuttatásával értük el. A N-adagok megbízhatóan csak az 1. és 2. főparcellán változtatták meg a termés mennyiségét, továbbá annak N-, S- és C-tartalmát. Kísérletünk valamennyi mutatóra, a virágzáskori levél és a mag N- és S-tartalmára, a levél N/S arányára vonatkozóan kedvező S-ellátást jelzett. A levél átlagosan 0,97%-os és a mag 0,43%-os S-tartalma magasabb, a levél átlagosan 4,5-es N/S aránya pedig az ismert határértéknél jóval alacsonyabb volt. Az eredmények alapján megállapítható volt, hogy a repce jó S-ellátását a mészlepedékes csernozjom talaj biztosította. Eredményeink megerősítették a N-trágyázás termés mennyiséget meghatározó szerepét, s jelezték -adott ökológiai feltételek között -a repcetermés további növekedésében a vízellátás fontosságát.

Restricted access
Journal of Flow Chemistry
Authors: Tamás Fődi, József Kupai, György Túrós, Tamás Németh, Eszter Rojik, Eszter Riethmüller, György Tibor Balogh, and Péter Huszthy

This paper reports a new continuous-flow synthesis of chiral and achiral pyridino-18-crown-6 ethers. Macrocyclizations have been performed in a packed-bed flow reactor where deprotonation of a bifunctional primary or a secondary alcohol takes place with potassium hydroxide as a heterogeneous base avoiding the use of stronger and more dangerous one, sodium hydride. Ditosylate derivatives of pyridine as precursors for the macrocyclization used in batch condition were replaced by the appropriate diiodides and optimization of the parameters provided higher yields in shorter reaction times. The setup presented here is suitable for the preparation of different ethers by Williamsontype syntheses in continuous-flow reactions.

Restricted access
Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry
Authors: J. Németh, B. Jakab, R. Józsa, T. Hollósy, A. Tamás, A. Lubics, I. Lengvári, P. Kiss, Zs. Oberritter, B. Horváth, Z. Szilvássy, and D. Reglődi

Abstract  

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is a widely distributed neuropeptide that has two molecular forms with 38 and 27 amino acid residues. The aim of the present study was to develop a new, highly specific PACAP-27 assay to investigate the quantitative distribution of PACAP-27 in the central nervous system of various vertebrate species applying the same technical and experimental conditions. Our results show that the antiserum used turned to be PACAP-27 specific. The average ID50 value was 51.5±3.6 fmol/ml and the detection limit was 2 fmol/ml. PACAP-27 immunoreactivity was present in the examined brain areas, with highest concentration in the rat diencephalon and telencephalon. Swine and pigeon brain also contained significant amount of PACAP-27. Our results confirm the previously described data showing that PACAP-38 is the dominant form of PACAP in vertebrates, since PACAP-38 levels exceeded those of PACAP-27 in all examined brain areas. Furthermore, our study describes for the first time, the comparative quantitative distribution of PACAP-27 and-38 in the swine and pigeon brain.

Restricted access