Search Results

You are looking at 31 - 40 of 66 items for

  • Author or Editor: László Pál x
  • All content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Attila Nemes, Balázs Nemes, Zoltán Oláh, Dániel Pál, and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Fehér, László Agócs, Ákos Kocsis, Zoltán Heiler, Attila Vágvölgyi, Attila Csekeő, and Pál Vadász

Abstract

A hörgőrendszer egyes területeinek (bal főhörgő, intermedius hörgő) tumorai eltávolíthatóak a hörgő izolált resectiójával a parenchyma megtartása mellett. 2004 januárja és 2009 februárja között öt betegnél végeztünk kuratív szándékkal hörgőresectiót. A tanulmányunkban szereplő öt férfi átlagéletkora 47 év (29–68 év) volt, közülük négynél az intermedius hörgő resectiója történt, míg egy esetben a bal főhörgő egy részletét távolítottuk el. Mindegyiküknél intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálattal ellenőriztük az átmetszett szélek daganatmentességét. Négy betegnek carcinoid tumora volt, egy esetben a tumor chemodectomának bizonyult. Két esetben észleltünk minimális szövődményt. A hörgők tumor miatti izolált resectiója alacsony morbiditással és mortalitással végezhető. Megfelelő tapasztalatok és lehetőségek birtokában törekedni kell a parenchymamegtartó műtétek végzésére.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, Zsolt Markóczy, László Agócs, Miklós Molnár, János Fillinger, Bernadett Lévay, and Pál Vadász

Absztrakt

Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.

Restricted access

The purpose of this study was to evaluate changes in biomarker and synovial parameters following autologous osteochondral transplantation (AOT) in the equine stifle joint, to test the hypothesis whether synovial parameters would show significant differences at selected time points following the surgery (at days 3, 14, 60 and 180) compared to baseline level (at day 0). Surgical intervention was performed in both stifles of nine horses (n = 18). The joints were randomly assigned to operated and sham-operated groups. Grafts 8.5 mm in diameter were harvested from the femoropatellar (FP) joint under arthroscopic control and the medial femorotibial (MFT) joints had AOT using mosaicplasty (MP) instrumentation, while the sham FP and sham MFT joints underwent arthroscopy and miniarthrotomy without transplantation, respectively. Synovial fluid (SF) parameters were evaluated at days 4, 14, 60 and 180. Data were analysed by two-way repeated- measures analysis of variance (ANOVA), and P < 0.05 was considered significant. During the first 10–14 days after surgery, lameness of degree 2–3/5 [American Association of Equine Practitioners (AAEP) scores] was present, which disappeared after 60 days. Joints with transplantation showed significant increases in synovial white blood cell count (WBC), total protein (TP), substance P, C1,2C and CS846 epitope concentration at day 3 compared to baseline and shamoperated joints (P < 0.05). These parameters returned to the baseline values by two months after surgery and remained within normal levels at 6 months postoperatively.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Hodinka, Géza Bálint, Erika Budai, Pál Géher, Renáta Papp, Péter Somogyi, Sándor Szántó, and Edit Vereckei

Absztrakt:

A tanulmány szerzői a napi gyakorlatban a leggyakrabban fellépő mozgásszervi panaszok hátterében álló regionális fájdalmi szindrómák leggyakoribb kezelési módjával, a per os és transdermalisan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett fájdalomcsillapításról rendelkezésre álló bizonyítékokat gyűjtötték össze. Azon szakterületeken működők számára, akik leggyakrabban találkoznak az átmeneti és fájdalmas epizódokkal (háziorvosok, reumatológusok, ortopédek, foglalkozás-egészségügyi és sportorvosok), külön meghatározták a foglalkozási vagy sporttevékenységük (a mozgásszervek ismétlődő vagy nagy energiájú igénybevétele) miatt kockázatnak kitettek körét és ismertetik fájdalmaik patológiai magyarázatát. A fájdalomcsillapítás eszközei között részletezik a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatásának módját és farmakológiai sajátosságait. Kiemelik a gyógyszeres kezelés kockázatait és az emiatt veszélyeztettek speciális csoportjait (gyermekkorúak és idősek). Az általános fájdalomcsillapítási alapelvek és stratégiák ismertetésén túlmenően a hazai és nemzetközi irányelvekből a tanulmány tárgyára vonatkozó ajánlásokat adják közre. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Driesz, Éva Barabás, Ildikó Bodócs, Zoltán Szántó, György Herr, Gábor Bencsik, László Pál, and József Borbola

Absztrakt:

Az új típusú, direkt orális antikoagulánsok közül jelenleg egyedül a direkt trombingátló dabigatran rendelkezik hatékony antidótummal. Az idarucizumab egy humanizált, monoklonális dabigatrant megkötő antitestfragmentum, amely a gyógyszer szelektív véralvadásgátló hatását azonnal, tartósan, biztonságosan felfüggeszti. A szerzők a dabigatran iv. antidótuma, az idarucizumab első hazai alkalmazását (2016. május 23.) ismertetik egy nonvalvularis paroxysmalis pitvarfibrilláció miatt dabigatrant (2 × 110 mg/nap) szedő, akut cholecystectomiára szoruló, magas stroke-rizikójú, csökkent vesefunkciós idős nőbetegen. A beteg a műtét előtt két órával antidótumot (idarucizumab 2 × 2,5 g/50 ml iv.) kapott, a sebészeti beavatkozás kapcsán kontrollálhatatlan vérzés nem volt. Az antikoaguláns hatásra utaló műtét előtti megnyúlt aktivált parciális tromboplasztinidő az antidótum beadása után normalizálódott. Az idarucizumab iv. beadása kapcsán mellékhatás, szövődmény nem volt. A beteg felgyógyulása után ismét dabigatrankezelést alkalmaztak. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 387–392.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Rebeka Kovács, László Pál, Sándor Szűcs, Luca Lukács, Róbert Póka, and Rudolf Lampé

Absztrakt:

Bevezetés: A közelmúltban számos különböző daganatos megbetegedésben vizsgálták a tumorokat beszűrő immunsejtek funkcióit. A perifériás immunsejtek tumorpatogenezisben betöltött szerepének vizsgálatára azonban kevesebb kutatás irányult. Célkitűzés: Célunk annak vizsgálata volt, hogy előrehaladott stádiumú ovariumcarcinomás betegek esetén a tumor jelenléte, illetve annak eltávolítása befolyásolja-e a perifériás monocyták és neutrophil granulocyták fagocitafunkcióját. Módszer: Előrehaladott stádiumú serosus epithelialis ovariumcarcinomás betegek (n = 12) perifériás vérmintáit vizsgáltuk, amelyeket a tumorredukciós műtét előtt, valamint a 7. posztoperatív napon gyűjtöttük. A kontrollcsoportot 8 egészséges nő képezte. A monocyták és a neutrophil granulocyták vérmintákból való szeparálását követően a sejtekkel opszonizált, fluoreszcein–izotiocianáttal jelölt zimozán-A-partikulumokat fagocitáltattunk. A monocytákat indirekt immunfluoreszcenciás módszerrel azonosítottuk. A sejtek által bekebelezett részecskéket fluoreszcens mikroszkóp segítségével megszámoltuk, és kiszámítottuk a fagocitózisindexet. Statisztikai próbaként varianciaanalízist használtunk; a p<0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A petefészekrákos betegek vérmintáiból izolált perifériás monocyták és granulocyták preoperatív fagocitózisindexei szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontrollcsoportból származó megfelelő sejtek értékeinél. A műtét utáni mintákból izolált monocyták és granulocyták fagocitafunkciója szignifikánsan emelkedett a preoperatív értékekhez képest, és mindkét sejttípusnál elérte az egészséges kontrolloktól származó sejtek fagocitózisindex-értékét. Következtetés: Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy ovariumcarcinoma esetén a daganat és/vagy mikrokörnyezete olyan faktorokat termel, melyek a neutrophil granulocyták és monocyták fagocitafunkcióját deprimálják. A citoreduktív műtétet követő fagocitózisindex-növekedés alapján feltételezhető, hogy a tumor eltávolítását követően e faktorok termelése csökken vagy megszűnik. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1353–1359.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márk Juhász, Dorottya Kocsis, Tamás Zágoni, Pál Miheller, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

Napjainkban egyre több klinikai tapasztalat kerül ismertetésre az emlőbimbó-megtartó mastectomiákról. A műtét a tumorosan nem érintett bőr és emlőbimbó-areola komplex megőrzésével nagyban elősegíti az azonnali rekonstrukciót és az esztétikai eredményességet. A beavatkozás azonban komoly onkológiai aggályokat is felvet az emlőbimbóban és retroareolarisan visszamaradó parenchyma esetleges okkult vagy új primer tumoros rizikójával kapcsolatosan. A módszer egyre fokozódó népszerűsége ellenére nem áll rendelkezésre bizonyítékon alapuló igazolás. Az irodalmi adatok alapján az emlőbimbó-megtartó mastectomia onkológiai megbízhatóságáról egyértelmű következtetést nem lehet levonni, így az eljárás jelenleg általánosan nem képezi alternatíváját a standard mastectomiának. A kockázatcsökkentő indikációkban a beavatkozás létjogosultsága megalapozottnak tűnik és várhatóan elősegíti, hogy a nagy kockázatú betegek nagyobb arányban elfogadják a sebészi profilaxist. Az eljárás jól szelektált betegeknél, megfelelő pre- és intraoperatív vizsgálatokkal, precíz technikával a beteg adekvát felvilágosítása mellett, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, lehetőség szerint klinikai vizsgálatok kereteiben folytatandó. Az érdemi véleményalkotáshoz további hosszú távú eredmények szükségesek. A szerzők közleményükben magyar nyelven elsőként ismertetik részletesen a műtét technikáját és adnak széles körű irodalmi áttekintést. Orv. Hetil., 2011, 152, 1233–1249.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Edit Szederkényi, Pál Szenohradszky, Ernő Csajbók, Ferenc Perner, László Asztalos, Károly Kalmár Nagy, and Róbert Langer

Ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon az első veseátültetés, amelyet 1962-ben Németh András végzett Szegeden. 2012-től Magyarország részlegesen csatlakozott az Eurotransplant szervezetéhez, amely – úgy hisszük – ismét korszakváltást jelent a magyarországi szervátültetés történetében. Ennek kapcsán a szerzők áttekintik az elmúlt 50 év eseményeit, fordulópontjait, felelevenítve az első veseátültetés hátterét, körülményeit. Az első veseátültetés során a donor a recipiens testvére volt, a műtét technikailag sikeres volt, azonban immunszuppresszió hiányában 79 nap után kilökődés következtében és dialíziskezelés hiányában a beteget elvesztették. A donor 50 év után is jó egészségnek örvend, és mindenkit a donációra biztat. Egy évtizeddel az első veseátültetés után, 1973-ban Budapesten elkezdődött a szervezett veseátültetési program, most már minisztériumi támogatással. A programhoz 1979-ben csatlakozott Szeged, 1991-ben Debrecen, majd 1993-ban Pécs is. Hazánkban jelenleg is ez a négy vesetranszplantációs központ működik, ahol 2012. december végéig összesen 6611 veseátültetés történt. Orv. Hetil., 2013, 154, 846–849.

Open access