Search Results

You are looking at 41 - 50 of 95 items for

  • Author or Editor: Gábor Tóth x
  • All content x
Clear All Modify Search
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Veronika Bohus, Zsuzsa Kéki, Károly Márialigeti, Krisztián Baranyi, Gábor Patek, János Schunk, and Erika Tóth

Ultrapure waters (UPWs) containing low levels of organic and inorganic compounds provide extreme environment. On contrary to that microbes occur in such waters and form biofilms on surfaces, thus may induce corrosion processes in many industrial applications. In our study, refined saltless water (UPW) produced for the boiler of a Hungarian power plant was examined before and after storage (sampling the inlet [TKE] and outlet [TKU] waters of a storage tank) with cultivation and culture independent methods. Our results showed increased CFU and direct cell counts after the storage. Cultivation results showed the dominance of aerobic, chemoorganotrophic α-Proteobacteria in both samples. In case of TKU sample, a more complex bacterial community structure could be detected. The applied molecular method (T-RFLP) indicated the presence of a complex microbial community structure with changes in the taxon composition: while in the inlet water sample (TKE) α-Proteobacteria (Sphingomonas sp., Novosphingobium hassiacum) dominated, in the outlet water sample (TKU) the bacterial community shifted towards the dominance of α-Proteobacteria (Rhodoferax sp., Polynucleobacter sp., Sterolibacter sp.), CFB (Bacteroidetes, formerly Cytophaga-Flavobacterium-Bacteroides group) and Firmicutes. This shift to the direction of fermentative communities suggests that storage could help the development of communities with an increased tendency toward corrosion.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: József Klem, Dóra Dömötör, György Schneider, Tamás Kovács, András Tóth, and Gábor Rákhely

The emergence of the multi-drug-resistant Staphylococcus aureus strains has prompted interest in alternatives to conventional drugs. Among the possible options one of the most promising is the therapeutic use of bacteriophages. Over the recent decades, increasing amount of literature has validated the use of bacteriophages for therapy and prophylaxis against drug-resistant staphylococci. This work attempts to review the current knowledge on bacteriophages and their usages for treatment of staphylococcal diseases.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Gábor Mogyorósy, Enikő Felszeghy, Tamás Kovács, Andrea Berkes, László Tóth, György Balla, and Ilma Korponay-Szabó

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Introduction: It is well known that patients suffering from an autoimmune disease are more prone to develop another one, too. The authors have previously shown frequent occurrence of celiac disease in patients with type 1 diabetes mellitus compared to the background population. Autoimmune thyroid disease, the most common autoimmune disorder, associated with type 1 diabetes mellitus, generally occurs after the manifestation of diabetes, in the second decade of life. The aim of the study was to investigate the prevalence of thyroid autoimmunity as well as the frequency of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus. Its aim was also to compare the prevalence of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus and in those with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Methods: Screening was performed in 268 patients with type 1 diabetes mellitus alone and in 48 children with type 1 diabetes mellitus and celiac disease, with the aid of anti-peroxidase and anti-thyroglobulin antibody. In case of autoantibody positivity testing of thyroid function and ultrasonography confirmed the autoimmune thyroid disease. According to the results, the frequency of autoantibody positivity was significantly higher in diabetic patients suffering from celiac disease (type 1 diabetes mellitus: 43 (16%), type 1 diabetes mellitus + celiac disease: 16 (33.3%, p < 0.01). Hypothyroidism due to thyroiditis was also more prevalent in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Conclusions: Due to increased risk, the authors emphasize the need of frequent screening for autoimmune thyroid disorder in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Tóth, Bálint Kaszás, Gábor Horváth, Zalán Piski, Péter Bakó, László Lujber, Imre Gerlinger, and Péter Révész

Absztrakt:

A Wegener-granulomatosis – újabb nevén polyangitis granulomatosis – súlyos, antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociálta, kis ereket érintő vasculitis, melyet a légúti traktus és a renalis rendszer nekrotizáló, granulomatosus gyulladása jellemez. A fülészeti manifesztációk a kórkép korai fázisában fordulhatnak elő, melyek közül a leggyakrabban savós középfülgyulladás, maszkolt otomastoiditis, esetenként sensorineuralis halláscsökkenés jelentkezhet. A diagnózis felállítása a klinikai képen, az immunszerológiai, valamint a hisztopatológiai vizsgálatokon alapszik. A kombinált immunszuppresszív terápia mellett a lokális manifesztációk szanálása szükséges. A terápiarezisztens, Wegener-granulomatosis talaján kialakult elhúzódó középfülgyulladás gyakran komoly kihívás elé állítja a fül-orr-gégészt. Ilyen esetekben a felkészült fülsebész kezében stabil megoldást jelent a subtotalis petrosectomia, amellyel zárt, reakciómentes középfül kerül kialakításra, s abban szimultán vagy halasztottan végezhető hallásrehabilitáció modern, implantálható hallásjavító készülékekkel. A jelen közleményben a szerzők áttekintik a vonatkozó irodalmat és egy esetbemutatáson keresztül ismertetik a Wegener-granulomatosis fülészeti megjelenésének komplex ellátását a modern szakmai szemlélet jegyében. Orv Hetil. 2019; 160(4): 151–157.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Gyenes, Nóra Szentmáry, Gábor Tóth, Huba Kiss, Csaba Szekrényesi, Achim Langenbucher, and Zoltán Zsolt Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A crosslinking kezelés szaruhártya-hámosodásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Betegek és módszer: Vizsgálatunkba 39 keratoconusos beteget vontunk be crosslinking kezelés után, és 11 pácienst fotorefraktív keratectomiát követően (kontroll) crosslinking kezelést követően 21, 45 és 69 órával. A festődő szaruhártyahám-hiány területét a fotorefraktív keratectomiát követően 16, 37 és 61 órával meghatároztuk. A fotorefraktív keratectomia kezelések utáni kontrollok időpontja nem egyezett a crosslinking kezelést követő kontrollidőpontokkal, így a fotorefraktív keratectomiás csoportnál a hámhiány feltehető méretét a crosslinking kezelési csoport mérési időpontjaira számítottuk, és χ2-teszt segítségével hasonlítottuk össze a két csoportban a hámhiány méretét. Eredmények: A cornea crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámjának záródása a kezeléstől számított három napon belül, fotorefraktív keratectomiát követően négy napon belül következett be. 45 és 69 óra elteltével a két csoport között szignifikáns különbség igazolódott a hámhiány méretében (p = 0,005 és p<0,001). Következtetés: A crosslinking kezelést követően a szaruhártya hámosodása gyorsabb, mint fotorefraktív keratectomiát követően. Vizsgálatunk a crosslinking kezelés hámgyógyulásra kifejtett kedvező hatását igazolta. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 376–379.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Barna Babik, Krisztina Kádár, Attila Tóth, László Göbölös, and Gábor Bogáts

Absztrakt:

A 30 éves, komplex pulmonalis atresiás betegnél csecsemőkorban az unifokalizálás eldönthetősége miatt exploratio, 10 éves korban rekonstrukciós műtét (kamrai sövényhiány zárása, unifokalizáció, jobb kamra–arteria pulmonalis folytonosságának kialakítása homografttal) történt. A mindkét kamra csökkent működését okozó aortabillentyű-elégtelenség és ascendenstágulat, illetve homograftelégtelenség miatt az aortabillentyű plasztikája, a pulmonalis billentyű, illetve az aorta ascendens és arteria pulmonalis törzs cseréje vált szükségessé. Magyarországon betegünk az első, akinél ilyen redoműtét történt. A műtét sikere igazolja, hogy megfelelő gondozás, diagnosztika (echokardiográfia, MR, CT) mellett az időben történt műtét jó korai és késői eredményt biztosíthat a komplex szívhibás, felnőttkorú betegek számára. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 546–549.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Sámson, Beáta Gábor, Petra Görög, Csaba Tóth, Ákos Rőthy, and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők az arteritis temporalis egy ritka, kezdeti diagnosztikai nehézséget okozó, azonban a kortikoszteroidkezelésre jól reagáló manifesztációját mutatják be esetük kapcsán. A kórlefolyás ismertetése mellett röviden összefoglalják a betegség jellemzőit, a patogenezist, a lehetséges terápiát. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 77–80.

Restricted access

Abstract

Intercalation complexes of three different Hungarian kaolinites with hydrazine and potassium acetate were investigated by FT-IR (DRIFT) spectrometry, X-ray diffraction, and thermogravimetry combined with mass spectrometry. Differences were found in the thermal behaviour of the complexes as well as in the rehydration — reexpansion patterns of the heated intercalates. An XRD method is proposed for the distinction of kaolinite and 7.2 Å halloysite present in the same mineral.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Marics, Levente Koncz, Anna Körner, Borbála Mikos, and Péter Tóth-Heyn

A kritikus állapotú betegek stressz-hyperglykaemiájának értékelése az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. A vércukor szoros kontrolljának mortalitást csökkentő hatását igazolta több jelentős vizsgálat, ugyanakkor az ezt célzó inzulinkezelés megnöveli a hypoglykaemia kockázatát, amely független mortalitási tényező lehet. A hypoglykaemia szempontjából kiemelt jelentőségű a gyermekpopuláció, a fejlődő idegrendszer miatt. Ezek alapján joggal merül fel a vércukorváltozások intenzív osztályos monitorizálásának igénye, különösen gyermek betegeknél. A hagyományos, vérmintából történő vércukor-meghatározások nem tesznek lehetővé kellően szoros monitorizálást. A cukorbetegek számára kifejlesztett, a szövet közti glükóz meghatározásán alapuló módszerek (continuous glucose monitoring) jó alternatívát jelenthetnek az intenzív osztályos monitorizálásra, amennyiben felmérjük a rendszer korlátait. A mérés a szövet közti folyadékban történik, így a szöveti perfúzió változásai zavarhatják a pontosságát. A folyamatos glükózmonitoring módszer intenzív osztályos alkalmazását jelenleg még nem javasolják, amíg a rendszer megbízhatóságáról nem áll rendelkezésre elegendő adat. Összefoglaló közleményükben a szerzők a magyar klinikai gyakorlatban elterjedt Medtronic folyamatos szubkután glükózmonitorizáló rendszert értékelik, részben saját eredményeik alapján. Orv. Hetil., 2013, 154, 1043–1048.

Open access