Search Results

You are looking at 41 - 50 of 66 items for

  • Author or Editor: László Pál x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Gulácsi, István Májer, Imre Boncz, Valentin Brodszky, Béla Merkely, Pál Maurovich Horvath, and Krisztián Kárpáti

Magyarországon jelentős az akut myocardialis infarctust szenvedett betegek száma, ezért elengedhetetlen a betegségteher (disease burden) pontosabb megismerése. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy mekkora a finanszírozót érintő teher a hospitalizált, szívinfarktust szenvedett betegek esetén, az aktív és a krónikus kórházi ellátásban, valamint a járóbeteg- és az alapellátás területén, illetve felbecsüljük, hogy mekkora a társadalmat érintő indirekt költség. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa alapján elemeztük az „új” infarktust szenvedett betegek aktív és krónikus kórházi ellátásának költségeit a 25 évnél idősebb populáció körében a 2003. májusi megbetegedést követő 12 és 24 hónapban. A betegeket nemek szerinti, és 25–44, 45–64, 65+ éves alcsoportokba osztottuk. Egyéb költségelemként figyelembe vettük a házi-, szakorvosi vizitek, betegszállítás, valamint a munkából való kiesés átlagköltségeit. Eredmények: Az akut myocardialis infarctus aktív kórházi ellátásának átlagos egészségbiztosítási költsége a megbetegedést követő 12 hónapban a nőknél általában magasabb, mint a férfiaknál: 476,3 ezer Ft vs 391,1 ezer Ft (65+ év); 429,1 Ft vs 389,4 ezer Ft (45–64 év) és 229,5 ezer Ft vs 240,6 ezer Ft (25–44 év). A krónikus ellátás terhe betegenként 15–40 ezer Ft az első évben, és az aktív ellátás költsége is hasonló nagyságrendű (22–54 ezer Ft/fő) az infarktus után 13–24 hónappal. Következtetések: Becslésünk szerint az évente közel 12 ezer hospitalizált infarktust szenvedett beteg direkt egészségügyi költségeire a biztosító 4,4 Mrd Ft-ot költött a betegséget követő első 12 hónapban, 3,6 Mrd Ft-ot aktív és 370 millió Ft-ot a krónikus kórházi ellátásban. Egy AMI elkerülésével 345–565 ezer Ft (kor és nem szerint különbözően) direkt egészségügyi költség takarítható meg az első 12 hónapban. Becslésünk szerint az AMI indirekt költsége a munkaképes korúak körében meghaladja a 840 millió Ft-ot egy évben (177 829 Ft/fő).

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Zoltán Szentirmay, János Papp, Imre Antal, Pál Vadász, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

A mellkasi desmoid tumorok ritka, borderline daganatok. A tumor elsődleges kezelése a radikális sebészi eltávolítás. A mikroszkóposan ép sebészi szél elérése gyakran komoly műtéttechnikai kihívást jelent, mivel a tumor infiltrálhatja a csontos mellkasfalat, a vállöv csontjait, a tüdőparenchymát, a plexus brachialist, valamint a mediastinum vitális képleteit. A mellkas stabilitásának megőrzése, az optimális funkcionális és esztétikai eredmény elérése szintetikus hálók beültetését, illetve autológ szövettel történő plasztikai rekonstrukciókat tehet szükségessé. A multidiszciplináris műtétek még speciális centrumokban is magas morbiditással járhatnak. A szerzők közleményükben multicentrikus retrospektív feldolgozás keretében sporadikus mellkasfali, illetve intrathoracalis desmoid tumorok sebészi ellátásának technikáját elemzik, illetve irodalmi összehasonlítást folytatnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 3–13.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Halmy, Ferenc Oberna, Pál Pesthy, Csilla Suri, Gábor Csáki, and László Szentpétery

A szerzők lövési sérülés miatt bal arcfélen keletkezett kiterjedt bőr- és mandibulahiány pótlását végezték. A jobb oldalon hiányzó, bal oldalon hiányos arteria carotis externa ágrendszer, valamint a megfelelő minőségű lokális lebenypótlás lehetőségének hiánya miatt a csont- és bőrhiányt egy szabad lebennyel, a bal lábszárról vett szabad osteocutan fibulalebennyel végezték. A mandibula pótlására 7 cm hosszúságú fibulalebenyt ültettek be, a befogadó artéria az arteria occipitalis, a befogadó véna a vena jugularis interna volt. A fibulaszegmens beépült, a szabad lebeny 95%-ban per primam gyógyult. Orv. Hetil., 2011, 152, 642–645.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Lakatos, Zsófia Czeglédi, Gyula Dávid, Zsófi Kispál, Lajos S. Kiss, Károly Palatka, Tünde Kristóf, Tamás Molnár, Ágnes Salamon, Pál Demeter, Pál Miheller, Tamás Szamosi, János Banai, Mária Papp, László Bene, Ágota Kovács, István Rácz, and Péter László Lakatos

Az utóbbi évek tanulmányai a komplementer és alternatív gyógymódok (CAM) egyre gyakoribb alkalmazásáról tudósítanak gyulladásos bélbetegségben (IBD). Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegek jelentős hányada nem tartja be az orvos előírásait. A tanulmány célja a terápiás nonadherencia és a CAM-alkalmazás gyakoriságának felmérése volt hazai IBD-betegekben. Módszer: multicentrikus vizsgálatban 655 IBD-beteg [Crohn-beteg (CD): 344, átlagos életkor: 38,2 (SD 12,9) év; colitis ulcerosa (UC): 311, átlagos életkor: 44,9 (SD 15,3) év] töltött ki a szokásos szakorvosi vizit során a demográfiai adatokra, gyógyszer-adherenciára és CAM-ra vonatkozó kérdőívet. A klinikai adatokat a kezelőorvos egészítette ki a betegdokumentáció alapján. Amennyiben a beteg az előírt gyógyszerek több mint 80%-át bevette, adherensnek tekintettük. Eredmények: a betegek által önként jelzett nonadherencia (CD: 20,9%, UC: 20,6%) és CAM (CD: 31,7%, UC: 30,9%) használata CD-ben és UC-ben nem tért el. A nonadherencia leggyakoribb okai: feledékenység (47,8%), túl sok/feleslegesnek gondolt gyógyszer (39,7%), mellékhatásoktól való félelem (27,9%), túl gyakori adagolás. A CAM leggyakoribb formája a gyógytea (47,3%), a homeopátia (14,6%), a speciális diéta (12,2%) és az akupunktúra (5,8%) volt. CD-ben a betegségtartam, az utolsó vizittől eltelt idő, az alacsonyabb iskolázottsági szint és a megelőző műtétek voltak a nonadherenciára hajlamosító tényezők. Az alternatív módszerek használata fiatalabb életkorban, magasabb iskolázottsági szint és immunszuppresszív szer szedése esetén volt jellemző. UC-ben ezenfelül a CAM igénybevétele gyakoribb volt nők és pszichiátriai/pszichológiai kezelés alatt állók körében. Következtetés: a nonadherencia és az alternatív gyógymódok igénybevétele gyakori IBD-ben. Az ellenőrző vizitek során különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító tényezők feltárására, a betegek együttműködésének és az orvos–beteg kapcsolatnak a javítására.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Miklós Pál Dunay, Zsuzsanna Lipcsey, Attila Arany-Tóth, Tibor Németh, Norbert Solymosi, László Venczel, Enikő Nagy, and József Pap-Szekeres

Abstract

Three electrosurgical tissue-sealing devices (EnSeal ETSDRC-01, LigaSure LS1500 and Thunderbeat TB-0535PC) were compared regarding sealing time (ST), maximum working temperature (WTmax) and the total (MTZtotal) as well as the collateral microscopic thermal injury zone (MTZcollat) using laparoscopic handpieces 5 mm in diameter on four types of tissue (liver, mesentery, cross striated muscle and spleen) in an in vivo porcine model. LigaSure had the lowest mean ST in spleen, mesentery, muscle and liver, followed by Thunderbeat and EnSeal with significant differences between all types of tissues and devices. The significantly lowest mean WTmax was obtained for EnSeal in mesentery, muscle and liver. LigaSure and EnSeal operated at the lowest temperature in spleen without a significant difference between them. Thunderbeat produced significantly higher temperature peaks in all cases. The lowest mean MTZtotal was caused by LigaSure and EnSeal in spleen, mesentery and muscle without significant differences between them, followed by the significantly higher values of Thunderbeat. Nevertheless, Thunderbeat produced the significantly lowest mean MTZtotal in the liver. EnSeal produced the lowest mean MTZcollat in the liver, followed by LigaSure and Thunderbeat showing significant differences. EnSeal and LigaSure produced the lowest mean MTZcollat in the spleen, mesentery and muscle without significant differences between them, followed by the significantly higher values of Thunderbeat. Based on the results of this study, Thunderbeat seems to be more invasive to tissue integrity (even without the activation of the ultrasonic scissor function) than EnSeal or LigaSure, that operate at lower temperatures and were found to cause negligible collateral thermal damage.

Open access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Szabolcs Tamás Nagy, Balázs Kakasi, László Pál, Máté Havasi, Miklós Bercsényi, and Ferenc Husvéth

Local extreme climatic conditions occurring as a result of global climate change may interfere with the reproduction of animals. In the present study fish spermatozoa were incubated at different temperatures (20, 25, 30 and 40 °C) for 10 and 30 minutes, respectively and plasma membrane integrity and mitochondrial membrane potential changes were evaluated with flow cytometry using SYBR-14/PI and Mitotracker Deep Red FM fluorescent dyes. No significant differences were found in plasma membrane integrity at either incubation temperatures or time points. Mitotracker Deep Red FM histogram profiles indicating mitochondrial activity showed significant (p < 0.001) alterations in all cases of higher (25, 30 and 40 °C) temperature treatments as compared to the samples incubated at 20 °C. Our results indicate that fish spermatozoa exposed to high temperatures suffer sublethal damage that cannot be detected with conventional, vital staining techniques.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, László Agócs, Szilárd Kostic, Klára Török, Miklós Molnár, Bernadett Lévay, Ferenc Tóth, Pál Vadász, and Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt

Bevezetés: A primer malignus csontdaganatok kb. 30%-a chondrosarcoma, leginkább az elülső mellkasfalon jelentkeznek. Azoknak a betegeknek, akik megfelelő sebészi kezelést kapnak, 97%-os a 10 éves túlélési rátájuk. Ezenfelül fontos a terhelhetőség és a légzési funkció megőrzése, nem utolsósorban pedig az esztétikai eredmény. Beteg: A szerzők egy 44 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki sportmasszőrként dolgozott, és a manubrium sterni Grade II chondrosarcomája miatt került műtétre. A beavatkozás során a sternum érintett része szélesen az épben kimetszésre került, a helyreállítás során a Dual Mesht bal oldali pectoralis major lebennyel fedték, valamint egyedi megoldásként a semitendinosus és -gracilis izmok inát felhasználva fixáltak két claviculát egymáshoz, ezáltal nagyfokú stabilitást adva a mellkasfalnak, és -visszaadva a felső végtag, illetve a vállöv terhelhetőségét. Eredmény: Eseménytelen posztoperatív szak után a beteg hamar felépült, és gyorsan visszatérhetett korábbi, a vállövet jelentősen igénybe vevő munkájához. Következtetés: A szerzők nem találtak hasonló műtéti eljárást az irodalomban, és ajánlják alkalmazását hasonló esetekben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Kosztolányi, Bálint Horváth, Diána Hosnyánszki, László Kereskai, Erzsébet Sziládi, Pál Jáksó, Hussain Alizadeh, Károly Szuhai, Donát Alpár, and Béla Kajtár

Absztrakt:

Bevezetés: A plazmasejtes myeloma változatos klinikai lefolyással járó hematológiai malignitás, melyhez heterogén genetikai háttér társul. A betegség patogeneziséhez és progressziójához asszociáltan gyakran jelennek meg visszatérő kromoszomális és szubkromoszomális eltérések, melyek diagnóziskor való kimutatása segíti a betegek genetikai karakterizálását, klasszifikációját és prognosztikai besorolását. Célkitűzés: Tanulmányunkban átfogóan értékeltük a Pécsi Klinikai Központ és a Tolna Megyei Balassa János Kórház plazmasejtes myelomában szenvedő betegein 2005 és 2018 között általunk elvégzett molekuláris citogenetikai vizsgálatok eredményeit. Módszer: Az említett periódusban 231 beteg csontvelői és perifériás vérmintájában szűrtünk visszatérő genetikai aberrációkat fluoreszcens in situ hibridizációval. A módszerrel az immunglobulin-nehézlánc-gént érintő kromoszómatranszlokációkat, az 1p és 17p kromoszómakarokat érintő vesztéseket, az 1q kromoszómakart érintő többletet, valamint a 13-as kromoszómát érintő kiegyensúlyozatlan aberrációkat vizsgáltuk. Negyvenkét beteg mintáján multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgáltuk az 1p, 1q, 5q, 12p, 13q, 16q és 17p kromoszómakarok jellemző vesztéseit és többleteit. A vizsgált időszakban 116 csontvelői mintán kariotipizálásra is sor került. Eredmények: Összesen 233 genetikai eltérést azonosítottunk célzottan, az aberrációk gyakorisága megfelelt a korábbi nemzetközi tanulmányok által látottaknak. Azonos kromoszómakarokat fluoreszcens in situ hibridizációval, valamint multiplex ligatiofüggő szondaamplifikációval vizsgálva az eredmények 96,2%-os egyezést mutattak. Az utóbbi technikával a fluoreszcens in situ hibridizációval detektált abnormalitásokon túl további 21 kiegyensúlyozatlan genetikai aberrációt azonosítottunk 16/42 betegben (38%). Következtetés: Eredményeink alapján az általunk használt két molekuláris citogenetikai módszer együttes alkalmazása jelentősen segítheti a jövőben a plazmasejtes myelomában szenvedő hazai betegek átfogóbb genetikai karakterizálását. Orv Hetil. 2019; 160(24): 944–951.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Salamon, Zsuzsanna Soós, Roland Oláh, Máté Hazai, László Sóvágó, Dóra Kovács, Borbála Pál, Éva Baranyi, Ferenc Lintner, and Gábor Winkler

Bevezetés: A terhességi cukorbetegség időben történő felismerése és megfelelő kezelése az anya és a magzat számára egyaránt kiemelkedő fontosságú. Noha nemzetközi és nemzeti szaktársasági állásfoglalások születtek az időben történő felismerés módszertanáról, az esetek egy része az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott (1. ajánlás) s ma legáltalánosabban használt módszerrel is rejtve maradhat. Több vizsgálatban összefüggést találtak az anyai vércukorszint és a halvaszülések, a praeeclampsia-előfordulás, illetve a születési időre számított nagy súlyú újszülöttek világrahozatala között, a legnagyobb visszhangot a Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes vizsgálat hozta. Megállapításai nyomán a Diabéteszes Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportok Nemzetközi Szövetsége a 75 grammos cukorterhelésen alapuló, de az 1. ajánlásban szereplőtől eltérő kritériumrendszerű szűrést javasolt (2. ajánlás). Célkitűzés: A vizsgálat célja várandósok terhességi kimenetelének elemzésével a két szűrési eljárás hatékonyságának összevetése volt. Módszerek: Egyszeres terhességet hordozó 1107 várandóst, 831 normális glükóztoleranciájú és 276, a két szűrés valamelyikével gestatiós diabetesesnek minősülő terhest vizsgáltak, részletesen elemezve a terhességi kimenetel anyai (koraszülés, túlhordás, sectio caesarea, toxaemia) és magzati mutatóit (születési súly, újszülöttkori hypoglykaemia). Eredmények: A születési időre számított nagy súlyú magzatok prevalenciája kivételével – melynek csökkentésében a 2. ajánlás, illetve az ennek alapján megkezdett gondozás hatékonyabbnak bizonyult – a két szűrési eljárás eredményességében érdemi különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Az új ajánlás szerinti szűrés a glükózanyagcsere-zavar biztonságosabb felismerését eredményezheti, az egyértelmű állásfoglalás azonban nagyobb esetszámú további vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, Éva Szabó, and Miklós Kásler

Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.

Restricted access