Search Results

You are looking at 41 - 50 of 226 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Dzsinich, László Entz, Péter Berek, Gábor Vallus, László Barta, Gabriella Nagy, and Gabriella Nyiri

Absztrakt

Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Szoldán, Zsófia Egyed, Endre Szabó, János Somogyi, György Hangody, and László Hangody

Összefoglaló. Bevezetés: A térdízületnek ultrafriss osteochondralis allograft segítségével történő részleges ortopédiai rekonstrukciója képalkotó vizsgálatokon alapuló pontos tervezést igényel, mely folyamatban a morfológia felismerésére képes mesterséges intelligencia nagy segítséget jelenthet. Célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a porc morfológiájának MR-felvételen történő felismerésére alkalmas mesterséges intelligencia kifejlesztése volt. Módszer: A feladatra legalkalmasabb MR-szekvencia meghatározása és 180 térd-MR-felvétel elkészítése után a mesterséges intelligencia tanításához manuálisan és félautomata szegmentálási módszerrel bejelölt porckontúrokkal tréninghalmazt hoztunk létre. A mély convolutiós neuralis hálózaton alapuló mesterséges intelligenciát ezekkel az adatokkal tanítottuk be. Eredmények: Munkánk eredménye, hogy a mesterséges intelligencia képes a meghatározott szekvenciájú MR-felvételen a porcnak a műtéti tervezéshez szükséges pontosságú bejelölésére, mely az első lépés a gép által végzett műtéti tervezés felé. Következtetés: A választott technológia – a mesterséges intelligencia – alkalmasnak tűnik a porc geometriájával kapcsolatos feladatok megoldására, ami széles körű alkalmazási lehetőséget teremt az ízületi terápiában. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352–360.

Summary. Introduction: The partial orthopedic reconstruction of the knee joint with an osteochondral allograft requires precise planning based on medical imaging reliant; an artificial intelligence capable of determining the morphology of the cartilage tissue can be of great help in such a planning. Objective: We aimed to develop and train an artificial intelligence capable of determining the cartilage morphology in a knee joint based on an MR image. Method: After having determined the most appropriate MR sequence to use for this project and having acquired 180 knee MR images, we created the training set for the artificial intelligence by manually and semi-automatically segmenting the contours of the cartilage in the images. We then trained the neural network with this dataset. Results: As a result of our work, the artificial intelligence is capable to determine the morphology of the cartilage tissue in the MR image to a level of accuracy that is sufficient for surgery planning, therefore we have made the first step towards machine-planned surgeries. Conclusion: The selected technology – artificial intelligence – seems capable of solving tasks related to cartilage geometry, creating a wide range of application opportunities in joint therapy. Orv Hetil. 2021; 162(9): 352–360.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Wagner, István Wittmann, László Piros, Réka P. Szabó, and Péter Szakály

Absztrakt:

A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1930–1939.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Koós, Tibor Kovács, András Fülöp, Damján Pekli, Péter Ónody, Péter Lukovich, László Harsányi, Péter Kupcsulik, Oszkár Hahn, and Attila Szijártó

Absztrakt

A máj rendhagyó keringéséért két afferens (arteria hepatica, vena portae) és egy efferens rendszer (venae hepaticae) felelős. Speciális vérellátásának köszönhetően az akut, izolált – szelektíven egy-egy érképletet érintő – vascularis okklúziók eltérő, életet veszélyeztető klinikopatológiai tünetegyütteshez vezethetnek, ezért azonnali felismerésük elengedhetetlen a máj állapota, illetve a beteg túlélésének szempontjából egyaránt. Akut keringészavarok kialakulásával elsősorban májműtétek kapcsán kell számolnunk. Az adekvát terápia mielőbbi megkezdése szempontjából kiemelten fontos a kóros keringési állapotok sajátosságainak pontos ismerete. Jelen tanulmány célja a szelektív posztoperatív keringési anomáliák etiológiájának, illetve tünettanának bemutatása, továbbá javaslat megfogalmazása a diagnosztikai lépések és a lehetséges terápia terén klinikai esetek ismertetése alapján. A szerzők bemutatják a májsebészetben használatos vascularis kirekesztés (Pringle-manőver) okozta ischaemiás-reperfúziós májkárosodást is. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1938–1948.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Torzsa, Lilla Szeifert, Klaudia Dunai, László Kalabay, and Márta Novák

A depresszió a külföldi és hazai felmérések szerint is a leggyakoribb pszichiátriai tünetegyüttes. Nyugat-Európában a major depresszió élettartam-prevalenciája 13%, egyéves prevalenciája 4% körül alakul. Magyarországon is hasonló a súlyos depresszió előfordulási aránya; a családorvosnál megjelenő betegek mintegy 5–8%-ánál diagnosztizálható valamilyen depresszív zavar. A megbetegedés nők körében és az életkor előrehaladtával gyakrabban fordul elő. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a depresszió jelenleg a harmadik leggyakoribb munkaképesség-csökkenésért felelős betegség. A kórkép jelentőségét növeli, hogy nagymértékben rontja az életminőséget, gyakran társul szorongással, alvászavarokkal, alkohol- és drogfüggőséggel, valamint egyes szomatikus kórképekkel. A depresszió az öngyilkosság legfőbb rizikófaktora. A depresszió szűrésében, diagnosztizálásában nagy szerep jut a családorvosnak. Nemcsak a levert hangulatról, szomorúságról, öngyilkossági gondolatokról panaszkodó beteg esetén kell depresszióra gondolni, hanem szervi betegséggel nem magyarázható egyéb tünetek, fejfájás, fáradékonyság, hasi fájdalom, gastrointestinalis panaszok, testsúlyváltozás esetén is. A családorvosnak megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie a különböző terápiás lehetőségekről – pszichoterápiás módszerekről, antidepresszív gyógyszerekről, egyéb terápiás lehetőségekről –, hogy betegét hatékonyan tudja kezelni, szükség esetén a pszichológussal, pszichiáter szakorvossal együttműködve. Jelen közleményünkben bemutatjuk a depresszió jelentőségét és előfordulási gyakoriságát vizsgáló irodalmi adatokat, valamint összefoglaljuk a depresszió diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a családorvosi gyakorlatban.

Open access

Egyre több adat támasztja alá, hogy az obstruktív alvási apnoe a szív-ér rendszeri betegségek, elsősorban a hypertonia, a myocardialis infarctus és a stroke kockázati tényezője. Szintén nem elhanyagolható jelentőségűek a következményes hypersomnia okozta baleseti kockázatok, valamint a kórkép neuropszichiátriai szövődményei (kognitív hanyatlás, depressziós tünetek, teljesítménycsökkenés, memóriazavarok, koncentrációs nehézségek, életminőség-csökkenés stb.). Az obstruktív alvási apnoénak számos társadalmi és gazdasági következménye is van. A családorvosnak fontos szerepe van a kórkép kiszűrésében, felismerésében. A hatékony szűrés révén jobban megelőzhetők a súlyos, irreverzíbilis szövődmények, jelentősen javítható a betegek életminősége. A betegek kivizsgálását, kezelését, gondozását a családorvosnak az alvásközpont szakorvosával együttműködve kell végeznie. Orv. Hetil., 2010, 42, 1725–1733.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Szentkereszty, Róbert Kotán, László Damjanovich, and Péter Sápy

Az enyhe akut pancreatitis kezelése alapvetően konzervatív, míg súlyos esetekben a sebészi kezelésnek jelentős szerepe van. Módszer: A szerzők az utóbbi 10 évben megjelent, a műtét kérdéseit taglaló közlemények alapján elemzik a sebészi kezelés indikációit, időzítését és a műtét technikai kérdéseit. Eredmények/következtetések: A steril pancreasnecrosis csak ritkán, a szeptikus necrosis azonban műtéti indikációt képez, ha a konzervatív kezelés eredménytelen. A terápiarezisztens sokszervi elégtelenség, a súlyos hasi kompartmentszindróma és egyéb sebészi szövődmény, mint a vérzés, perforáció is műtéti beavatkozást tesz szükségessé. Pancreatitist okozó epekövesség talaján kialakult cholestasis esetén sürgős endoszkópos sphincterotomia és később cholecystectomia javasolt. Pancreasnecrosis esetén a műtét ideális időpontja a betegség kezdetétől számított 21. nap utánra tehető, mivel a „korai” műtétek szövődmény- és halálozási aránya magas. Fontos a gondos necrectomia, amelynek a retrocolicus és retroduodenalis terekre is ki kell terjednie. A nyitott has kezelésének több a szövődménye, ezért csak válogatott esetekben javasolják. A műtétet posztoperatív bursa omentalis lavage-zsal érdemes kiegészíteni. Orv. Hetil., 2010, 41, 1697–1701.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Diána Kuperczkó, Péter Csécsei, Hedvig Komáromy, László Szapáry, and Gergely Fehér

Az agy véráramlásának szabályozásában az autoreguláció alapvető jelentőségű. Az agyi perfúzió – a szisztémás vérnyomás ingadozásai ellenére – az autoregulációnak köszönhetően jelentős tartományban (egészségesekben 50–150 Hgmm között) állandó. Hypertoniásokban az autoregulációs görbe jobbra, azaz nagyobb vérnyomásértékek felé tolódik el (patológiás autoreguláció). A vérnyomás drasztikus csökkentése, ha a vérnyomás az autoregulációs sáv alsó szintje alá esik, az agyi véráramlás redukciójához vezet. A szerzők 73 éves generalizált érbeteg férfi esetét ismertetik. Klinikai felvétele előtt a betegnél magasabb vérnyomást (160/100 Hgmm) és vércukorértéket (14,8 mmol/l) észlelt orvosa, ezek gyors rendezése után rövid időn belül a beteg kontaktusképtelenné vált. A klinika ambulanciájára érkezésekor kontaktusba nem volt vonható, soporocomatosus volt és agytörzsi tüneteket észleltek nála. Akut koponya-komputertomográfiás vizsgálattal vérzés, friss ischaemia nem ábrázolódott. Két nappal később készült kontroll-komputertomográfiás vizsgálat mindkét arteria carotis interna ellátási területét érintő, szekunder agytörzsi kompressziót okozó, friss ischaemiát detektált. Komputertomográfiás angiográfia során kétoldali arteria carotis interna okklúzió igazolódott. Az eset kapcsán megállapítható, hogy a nagyfokú vérnyomáscsökkenés önmagában ischaemiához vezethet, különösen krónikusan fennálló hypertonia, illetve az agyat ellátó erek szűkülete esetén. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1685–1689.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Dubravcsik, Péter Serényi, László Madácsy, and Attila Szepes

Bevezetés: Az endoszkópos ultrahang és az endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációs citológia a hátsó mediastinumban technikailag egyszerű és biztonságos beavatkozás, mégis fontos információkat szolgáltat a betegek további kezelését illetően. Célkitűzés: A szerzők saját mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációs vizsgálati eredményeinek és a nemzetközi irodalmi adatok összehasonlítása. Módszerek: 2009. november 1. és 2012. november 1. között 49 beteget utaltak mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációra az Endoszkópos Centrumba. A szerzők az adatokat prospektív módon gyűjtötték és retrospektív módon elemezték. A finomtű-aspirációkat 22 és 25 G-s tűkkel végezték. A kettő–hat szúrásból származó citológiai keneteket a vizsgálatot követően helyben készítették el, elemzésük a Patológiai Osztály Citodiagnosztikai Részlegén történt. Eredmények: A finomtű-aspirációkat, négy beteg kivételével, mediastinalis lymphadenomegalia vagy tumor gyanúja miatt végezték. (Két malignus nyelőcsőtumor, egy benignusnak tartott falmegvastagodással járó nyelőcsőstenosis és egy cardiatumor esetén az előző, eredménytelen endoszkópos biopsziák után.) Öt beteget a végső elemzésből kizártak, mivel esetükben finomtű-aspiráció nem történt. Hét betegnél benignus, 37 esetben pedig malignus laesiót véleményeztek az endoszkópos ultrahangkép alapján. Három beteg kenete nem volt alkalmas citológiai értékelésre. A citológiai vizsgálat igazolta mind a hét benignus eltérést, valamint 28 esetben a malignitást is. Bár az endoszkópos ultrahang malignitást véleményezett, a citológiai vizsgálat ezt nem tudta megerősíteni hat beteg esetén. 17 olyan eset közül, ahol a megelőző bronchoszkópos mintavétel eredménytelen volt, 15 betegnél a szerzők által végzett citológia adta meg a végső diagnózist. A módszer szenzitivitása 82%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 1,0, negatív prediktív értéke pedig 0,54 volt. Szövődményként egyetlen, antibiotikum-profilaxis ellenére kialakult infekciót észleltek. Következtetések: A mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspiráció pontos, biztonságos és a legtöbb esetben viszonylag egyszerű beavatkozás, bár a mediastinalis anatómiában való jártasság elengedhetetlen a pontos tájékozódáshoz. Hazánkban elsőként publikált eredmények összecsengenek a nemzetközi irodalmi adatokkal, miszerint az eljárás pozitív prediktív értéke kitűnő, szenzitivitása nagyon jó, de a negatív prediktív érték kissé alacsonyabb. A szerzők eddigi tapasztalataik alapján on-site citológus hiányában négy szúrás elvégzését tartják szükségesnek az álnegatív eredmények minimalizálása érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 338–344.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss, and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access