Search Results

You are looking at 41 - 50 of 229 items for :

  • Author or Editor: László Péter x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Wagner, István Wittmann, László Piros, Réka P. Szabó, and Péter Szakály

Absztrakt:

A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1930–1939.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Dzsinich, László Entz, Péter Berek, Gábor Vallus, László Barta, Gabriella Nagy, and Gabriella Nyiri

Absztrakt

Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051.

Open access

Absztrakt

Az obstruktív alvási apnoe a leggyakoribb alvás alatti légzészavar. Az össznépességben gyakorisága 2–4%, és legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő, részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen ébredés követ. A kezelésben nem részesülő betegek 4–6-szor valószínűbben okoznak közlekedési balesetet, mint egészséges társaik. Az obstruktív alvási apnoe szűrésének célja, hogy csökkentse és megelőzze az egyik legveszélyesebb alvászavarban szenvedő betegek által okozott közlekedési balesetek előfordulását. 2015. április 1-jétől hatályba lépett a 13/1992. NM rendelet módosítása, amely a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálata során az obstruktív alvási apnoe szűrését is elrendeli. A Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság a jogszabálynak megfelelő, a hazai viszonyokhoz illesztett módszertant dolgozott ki, amelynek segítségével a háziorvosok és a foglalkozás-egészségügyi szakorvosok könnyebben kiszűrhetik az obstruktív alvási apnoéra gyanús pácienseket, majd a betegség az alvásdiagnosztikai egységekben diagnosztizálható és hatékony kezelés indítható. A kezelésben részesülő, megfelelő együttműködésű gépjárművezetők rendszeres gondozásuk és ellenőrzésük mellett megkaphatják járművezetői engedélyüket. Orv. Hetil., 2016, 157(23), 892–900.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Koós, Tibor Kovács, András Fülöp, Damján Pekli, Péter Ónody, Péter Lukovich, László Harsányi, Péter Kupcsulik, Oszkár Hahn, and Attila Szijártó

Absztrakt

A máj rendhagyó keringéséért két afferens (arteria hepatica, vena portae) és egy efferens rendszer (venae hepaticae) felelős. Speciális vérellátásának köszönhetően az akut, izolált – szelektíven egy-egy érképletet érintő – vascularis okklúziók eltérő, életet veszélyeztető klinikopatológiai tünetegyütteshez vezethetnek, ezért azonnali felismerésük elengedhetetlen a máj állapota, illetve a beteg túlélésének szempontjából egyaránt. Akut keringészavarok kialakulásával elsősorban májműtétek kapcsán kell számolnunk. Az adekvát terápia mielőbbi megkezdése szempontjából kiemelten fontos a kóros keringési állapotok sajátosságainak pontos ismerete. Jelen tanulmány célja a szelektív posztoperatív keringési anomáliák etiológiájának, illetve tünettanának bemutatása, továbbá javaslat megfogalmazása a diagnosztikai lépések és a lehetséges terápia terén klinikai esetek ismertetése alapján. A szerzők bemutatják a májsebészetben használatos vascularis kirekesztés (Pringle-manőver) okozta ischaemiás-reperfúziós májkárosodást is. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1938–1948.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Kotán, János Pósán, Péter Sápy, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Az akut pancreatitis viszonylag gyakran előforduló betegség. Évenként 5 és 80 közötti új megbetegedés esik 100 000 lakosra, és ez a szám az utóbbi években növekedést mutat a különböző tanulmányok szerint. A két fő etiológiai faktor az alkohol és az epekövesség. Az alkoholos eredetű hasnyálmirigy-gyulladás a férfiak körében, a biliaris pancreatitis a nők körében gyakoribb. Célkitűzés: a szerzők súlyos akut pancreatitis miatt kezelt betegek adatait elemezik, arra keresve a választ, hogy milyen eltérő sajátságokkal rendelkezik a biliaris és a más etiológiájú pancreatitis. Betegek és módszer: a szerzők 139, súlyos akut pancreatitisben szenvedő beteget kezeltek, akiket etiológiai szempontból két csoportra osztottak: az epeköves (A csoport) és a nem epeköves (B csoport) talajon kialakult súlyos hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedők csoportjára. Összehasonlították a két csoport nem és kor szerinti sajátosságait, a mortalitási és a morbiditási adatokat, a műtétek és az ápolási napok számát. A statisztikai analízishez a χ 2 -tesztet alkalmazták. Eredmények: a szövődmények az epés (A) csoportban súlyosabbak voltak, mint a nem epés (B) csoportban. A halálozás az A csoportban 17,8%-nak, a B csoportban 13,8%-nak bizonyult, míg az átlagos 15,1% volt. A mortalitás a nők körében az A csoportban szignifikánsan magasabb volt. Következtetések: a súlyos epés akut pancreatitisben szenvedő nőbetegek esetében súlyosabb lefolyással, magasabb halálozási aránnyal kell számolnunk. A szerzők az idős, egyéb betegségekkel terhelt epeköves nőknél még a szövődmények jelentkezése előtt elektív cholecystectomiát javasolnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, László Cseke, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők centrális pancreatectomia kapcsán nyert tapasztalataikról számolnak be, rövid irodalmi áttekintést is nyújtva. Anyag és módszerek: 7 betegnél végeztek centrális pancreatectomiát benignus vagy alacsony malignitású daganat miatt, illetve egy esetben pancreasruptura volt az indikáció. Leggyakrabban alkalmazott technikájuk során a pancreas distalis részét Roux-kacsba szájaztatták, a proximalis metszlapot varratokkal zárták, majd jejunummal fedték. Eredmények: Összesen három szövődményük volt (37%), míg reoperációra nem került sor, beteget nem vesztettek el. A nyomon követés során sem az endocrin, sem az exocrin működésben károsodást nem észleltek. Következtetések: Megfelelő javallattal és technikával elvégezve a centrális pancreatectomia biztonságos műtét, és kiváló funkcionális eredménnyel jár.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Tóth, László Bódi, Katalin Maros, Endre Szűcs, and Janbaz Janan

Feather production is realised by gathering feathers from geese right as they start their natural moulting. The adequate gathering time coincides with the time of moulting. There is still scarce information as to whether or not gathering causes distress and pain to geese. A series of experiments was carried out by our research group to determine the effect of gathering on plasma corticosterone level in growing geese. In the present experiment, the reactions of five groups (two gathered and three not gathered groups) of 9-week-old Babat Hungarian Upgraded geese were compared regarding gathering. Blood samples were taken right before, during and 5 min, 1 and 3 h after gathering into heparinised tubes from all groups. The plasma concentration of corticosterone was determined by radioimmunoassay (RIA). The results show that the plasma concentration of corticosterone is high in the first sample of all groups but is significantly lower at subsequent blood samplings compared to the first samples, especially in gathered geese. Compared to the first sampling, we observed higher corticosterone levels in samples collected 1 and 3 h after gathering. This was true only for groups which were not gathered, especially for the group which was not given any antistress material. From these results it can be concluded that the handling of geese causes an elevation in plasma corticosterone level and that feather gathering does not result in a higher corticosterone level than the handling or catching of the bird. Therefore, it can be concluded that feather gathering — especially when it is done adequately in time — does not cause more distress than the handling or catching of the bird.

Restricted access

Absztrakt

Célkitűzések: Irodalmi adatok alapján a súlyos posztoperatív komplikációkat követően feltételezhetően gyakrabban alakul ki lokális recidíva, illetve távoli metastasis. Ezt saját beteganyagunk vizsgálatával szerettük volna igazolni. Módszerek: 2000. január 1. és 2004. december 31. között 332 betegnél végeztünk elektív, kuratív resectiót colorectalis carcinoma miatt. A posztoperatív szövődményeket a módosított Clavien-beosztás szerint osztályoztuk. A műtétet követően 30 napon belül fellépő szövődményeket rendszereztük. A szövődmények összesítésében minden szövődményt feldolgoztunk, betegenként pedig mindig a legsúlyosabb szövődményt vettük figyelembe. Az utánkövetési időszak 2009. december 31-ig terjedt. A vizsgált tényezőket egy-, illetve többváltozós rendszerben, statisztikai próbákkal elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 64 év volt, 56%-uk (187 beteg) férfi volt. Műtét előtt 84 beteg (25,3%) részesült onkológiai kezelésben. A vizsgálatba csak R0 resectión átesett betegeket választottunk be. 182 beteg esetében (56,3%) szövődménymentes volt a műtét utáni időszak. A mortalitás 3,3% volt. Grade 4-es szövődmény 5 betegnél (1,5%), Grade 3-as 26 betegnél (8%), Grade 2-es 83 betegnél (25,8%), Grade 1-es 25 betegnél (7,7%) jelentkezett. Az utánkövetési idő alatt 75 betegnél (23,3%) alakult ki lokális recidíva és/vagy távoli metastasis. A tumor gradusa (p = 0,008), a daganat stádiuma (p = 0,0001), és a szövettani vizsgálat során észlelt ér-, illetve nyirokérbetörés (p = 0,0001) egyértelműen hajlamosít későbbi lokális recidíva és/vagy metastasis kialakulására. Grade 3-as szövődményeket követően gyakrabban alakul ki recidíva (p = 0,0039), és magasabb a tumorspecifikus halálozás aránya is (p = 0,05). Konklúziók: Elektív, kuratív colorectalis carcinomák resectióját követően jelentkező Grade 3-as típusú szövődmények esetében gyakrabban lehet recidíva és/vagy távoli metastasis kialakulására számítani, magasabb a tumorspecifikus halálozás is. A posztoperatív szövődmények nem csupán a közvetlen műtéti időszakban jelentenek veszélyt a beteg számára, de onkológiai hatásuk révén a hosszú távú túlélés esélyét is jelentősen rontják.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Dubravcsik, Péter Serényi, László Madácsy, and Attila Szepes

Bevezetés: Az endoszkópos ultrahang és az endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációs citológia a hátsó mediastinumban technikailag egyszerű és biztonságos beavatkozás, mégis fontos információkat szolgáltat a betegek további kezelését illetően. Célkitűzés: A szerzők saját mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációs vizsgálati eredményeinek és a nemzetközi irodalmi adatok összehasonlítása. Módszerek: 2009. november 1. és 2012. november 1. között 49 beteget utaltak mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspirációra az Endoszkópos Centrumba. A szerzők az adatokat prospektív módon gyűjtötték és retrospektív módon elemezték. A finomtű-aspirációkat 22 és 25 G-s tűkkel végezték. A kettő–hat szúrásból származó citológiai keneteket a vizsgálatot követően helyben készítették el, elemzésük a Patológiai Osztály Citodiagnosztikai Részlegén történt. Eredmények: A finomtű-aspirációkat, négy beteg kivételével, mediastinalis lymphadenomegalia vagy tumor gyanúja miatt végezték. (Két malignus nyelőcsőtumor, egy benignusnak tartott falmegvastagodással járó nyelőcsőstenosis és egy cardiatumor esetén az előző, eredménytelen endoszkópos biopsziák után.) Öt beteget a végső elemzésből kizártak, mivel esetükben finomtű-aspiráció nem történt. Hét betegnél benignus, 37 esetben pedig malignus laesiót véleményeztek az endoszkópos ultrahangkép alapján. Három beteg kenete nem volt alkalmas citológiai értékelésre. A citológiai vizsgálat igazolta mind a hét benignus eltérést, valamint 28 esetben a malignitást is. Bár az endoszkópos ultrahang malignitást véleményezett, a citológiai vizsgálat ezt nem tudta megerősíteni hat beteg esetén. 17 olyan eset közül, ahol a megelőző bronchoszkópos mintavétel eredménytelen volt, 15 betegnél a szerzők által végzett citológia adta meg a végső diagnózist. A módszer szenzitivitása 82%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 1,0, negatív prediktív értéke pedig 0,54 volt. Szövődményként egyetlen, antibiotikum-profilaxis ellenére kialakult infekciót észleltek. Következtetések: A mediastinalis endoszkópos ultrahang vezérelte finomtű-aspiráció pontos, biztonságos és a legtöbb esetben viszonylag egyszerű beavatkozás, bár a mediastinalis anatómiában való jártasság elengedhetetlen a pontos tájékozódáshoz. Hazánkban elsőként publikált eredmények összecsengenek a nemzetközi irodalmi adatokkal, miszerint az eljárás pozitív prediktív értéke kitűnő, szenzitivitása nagyon jó, de a negatív prediktív érték kissé alacsonyabb. A szerzők eddigi tapasztalataik alapján on-site citológus hiányában négy szúrás elvégzését tartják szükségesnek az álnegatív eredmények minimalizálása érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 338–344.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp, and Gábor Veres

Bevezetés: A granulomák kulcsszerepet töltenek be a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájában. Nem tisztázott azonban jelentőségük a Crohn-betegség patogenezisében és klinikai megjelenésében. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a granulomák gyakoriságának és jelentőségének meghatározását a Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter alapján. Módszer: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 368 Crohn-beteg adatait elemezték. Eredmények: A granulomák gyakorisága a diagnóziskor 31,4% (111/353) volt. A granulomák izolált megjelenése a felső gastrointestinalis rendszerben 2,5%, a terminalis ileumban 5% volt. A granulomás és a nem granulomás csoport között nem volt eltérés a fenotípusban és aktivitási indexben. Az immunmoduláns és a biológiai kezelés gyakorisága hasonló volt a két csoportban. Következtetések: A granulomák gyakorisága hazánkban megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Kiemelendő, hogy a terminalis ileumban vagy a felső gastrointestinalis rendszerben izoláltan talált granulomák 13 Crohn-beteg gyermekből egynél járultak hozzá a diagnózis felállításához. Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a béltraktus minden szegmenséből vett többszörös biopsziás mintavétel a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2013, 154, 1702–1708.

Open access