Search Results

You are looking at 81 - 90 of 294 items for

  • Author or Editor: László Péter x
  • All content x
Clear All Modify Search

A keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon (homokos vályog) és a szent-györgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalajon (agyagos vályog) beállított szabadföldi P-hatás és -utóhatás kísérletben korábban 10 évig tartó intenzív P-műtrá-gyázással három P-szintet (P 0 , P 1 , P 2 ) alakítottak ki. 30 évvel a P-trágyázás befejezése után a három P-szint szántott rétegéből 4 ismétlésben tenyészedény-kísérletet állítottunk be annak vizsgálatára, hogy a hagyo-mányos talaj P-teszt módszerek alkalmasak-e a mezőgazdasági eredetű P-terhelés környezeti kockázatának becslésére. Ezért a tenyészedény-kísérletben minden régi P-szinten az abszolút és NK-kontroll mellett további három új P-kezelést (100, 500 és 1000 mg P 2 O 5 ·kg -1 ) alkalmaztunk. A jelzőnönény fiatalkori tavaszi árpa volt. A kísérlet bontása után összefüggésvizsgálatot végeztünk az agronómiai célú talaj P-vizsgálatokkal mért talaj P-tartalmak (AL-, Olsen-, Bray1-, CaCl 2- , H 2 O-, továbbá a vizsgált FeO- és oxalát módszerek) egymás közötti, valamint a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege és P-koncentrációja között. Mind a hajtás tömege, mind a hajtás P-koncentrációja alapján meghatározott agronómiai optimumok (3. táblázat) mindkét talajon jóval kisebbek voltak a környezeti kockázat ugrásszerű megnövekedésével járó kritikus talaj P-koncentrációknál (5. táblázat), azaz a kritikus környezetvédelmi talaj-P értékénél. Ez utóbbit a talajok Olsen-, Bray1-, H 2 O-, FeO- és oxalát módszerekkel mért P-tartalma és a talaj CaCl 2 -P tartalma közötti összefüggést leíró lineáris egyenletek töréspontja adta. A kritikus környezetvédelmi P-értékek nagyon eltérőek voltak az alkalmazott P-meghatározási módszertől függően, de értéküket –az Olsen és oxalát módszerek kivételével –a vizsgált két talaj tulajdonsága nem befolyásolta. A külföldi irodalomhoz hasonlóan eredményeink megerősítik, hogy a talajok CaCl 2 -oldható P-tartalma és a gyakorlatban az oxalát módszernél jobban elterjedt Olsen módszerrel mért P-tartalom közötti összefüggés alkalmas és hasznos mérőszám lehet a foszfor környezetvédelmi vizsgálatában. _9

Restricted access
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó, Marianna Magyar, Gáborné Baczó, and László Radimszky

Három magyar, egy szlovákiai, egy romániai és egy algériai savanyú talajon vizsgáltuk az 1990-es évek elején hazánkban forgalomban lévo, Kola-apatitból készült szuperfoszfát és az Algériából származó bázikus, reaktív nyersfoszfát hatását a talajok pH-jára, könnyen oldható (AAAc-EDTA-oldható)  Cd-, Cr- és Sr-tartalmára, valamint ezen elemek növényi koncentrációjára tenyészedény-kísérletben vörös here jelzonövénnyel. A kiindulási talajok vizes pH-ja az NK- és a szuperfoszfát-kezelés hatására a talajok pufferkapacitásától függoen csökkent. A bázikus nyersfoszfát viszont (ugyanolyan adagú NK-kezelés mellett) növelte a talajok vizes pH-ját. A változás mértéke a kiindulási talajok tulajdonságainak és az alkalmazott nyersfosz-fátadag függvénye volt.  A pH-növekedés mértéke és a kiindulási talajok pH-ja között negatív összefüggés volt megfigyelheto.  A tenyészedény-kísérletben az algériai nyersfoszfát és szuperfoszfát növekvo adagjai növelték a talajminták könnyen (AAAc-EDTA-) oldható Cd- Cr- és Sr-mennyiségét, azonban koncentrációjuk a megengedett határértékek alatt maradt.  A vörös herét öt alkalommal vágtuk, analízisük vágásonként történt. A talajok többségénél a talajtulajdonságok, a P-forma és P-adag hatása az egyes vágásokban hasonló tendenciájú volt egy-egy elem esetén, ezért eredményeinket a vörös here 1. vágásának adatai alapján mutattuk be. A vizsgált elemek növényben mért koncentrációjában viszont eltéro szerepet játszott a kiindulási talaj tulajdonsága, a P-trágya formája, a P-adag nagysága, a növények kora és a vágások száma. A vörös here elso vágásában a Cd-, Cr- és a Sr-koncentráció elemenként is különbözo volt. A vizsgált elemek koncentrációja a vörös herében a talaj pH-jával negatív korrelációt mutatott, így ezeknek az elemeknek a koncentrációja a növényekben a gyengén savanyú talajokon alacsonyabb volt, mint az erosen vagy a szélsoségesen savanyú talajokon. Az 1. vágás növényeiben a kadmium a gyengén és közepesen savanyú talajokon nem volt kimutatható mennyiségben (az algériai nyersfoszfát extrém adagjai kivételével), az erosen és a szélsoségesen savanyú talajok növényeiben viszont mérheto Cd-koncentrációkat találtunk. A növények Cd-koncentrációját csak a szélsoségesen savanyú romániai talajon növelte a nyersfoszfát, az erosen savanyú szlovák talajon az extra nyersfoszfátadagok viszont csökkentették azt. A króm a kompolti és a szentgyörgyvölgyi gyengén savanyú talajok növényeiben az 1. vágásban nem, vagy csak a kimutathatósági határnál alig nagyobb mennyiségben volt mérheto. A gyengén savanyú, kis pufferkapacitású, alacsony szervesanyag-tartalmú algériai homoktalajon a növények Cr-koncentrációja a kontrollmintán és a szuperfoszfát-kezelésekben a kimutathatósági határ alatt volt, a nyersfoszfátkezelésekben viszont mérheto volt, és a dózis emelésével a növények Cr-koncentrációja is nott. (A további vágásokban ezt a hatást nem tapasztaltuk.) Ezzel ellentétes hatás volt megfigyelheto az erosen savanyú szlovákiai podzol talajon, ahol minden alkalmazott nyersfoszfátadag esetén a kimutathatósági határ alá csökkent a vörös here Cr-koncentrációja, feltehetoen a kation formájú Cr-vegyületek oldékonyságának csökkenése következtében.  A vörös herében a Sr-koncentrációt is alapvetoen a kiindulási talajok tulajdonságai határozták meg, de a talajok savanyúsága nem játszott olyan domináns szerepet, mint az elozo elemeknél. A vörös here Sr-koncentrációját minden vizsgált talajon befolyásolta a P-trágya formája és adagja. A növények Sr-tartalma a szuperfoszfátadagokkal - ezen P-forma magas Sr tartalma miatt -növekedett. A kontrollnövények Sr-tartalmához képest a nyersfoszfát is emelte a növények Sr-tartalmát, de a nyersfoszfátadag emelésének hatása kisebb mértéku volt a szuperfoszfáténál.  A vizsgált elemek koncentrációja és a vágások között eltelt ido közötti kapcsolatról elmondhatjuk, hogy a vörös here Cd- és Sr-koncentrációját a növények kora nem befolyásolta.A növények Cr-koncentrációja viszont a talaj tulajdonságaitól függetlenül mindig a fiatalabb növényben volt a nagyobb.   A vágások számának növekedésével minden talajon kimutatható volt a növényekben a Cd- és a Sr-koncentráció csökkenése. A Cr-koncentráció viszont emelkedett, de erosen savanyú és a szélsoségesen savanyú talajokon az 1. vágás után a további vágásokban is megmaradt az extra nyersfoszfátadagok Cr-koncentrációt csökkento hatása a növényekben. A legutolsó vágás növényeiben, ahol a növények már szélsoséges feltételek mellett nottek (10 °C alatti átlaghomérséklet, kevés fény) a Cr-koncentráció megnott. Ez a növekedés (stresszérzékenység) nagyobb volt az erosen, a szélsoségesen savanyú talajokon és az algériai homoktalajon. A vörös here jelzonövénnyel végzett tenyészedény-kísérlet adataiból látható, hogy a 18 mg kg-1 Cd- és 191 mg kg-1 Cr-tartalmú, extrém adagú nyersfoszfát talajba juttatása - a tenyészedény-kísérlet korábban említett intenzív elemforgalma ellenére - nem növelte a talajba került elemek mennyiségének arányában a növények elemtartalmát. Ez valószínuleg elsosorban a bázikus nyersfoszfát pH-növelo hatásának, a potenciálisan toxikus kationok kisebb mobilitásának, csökkent növényi felvehetoségének tulajdonítható.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Péter Mikó, Csaba Gyuricza, László Fenyvesi, Petra Földesi, and Balázs Szita
Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt műtétre kerülő betegek száma nő, és az esetek 10–40%-ában nemcsak a nőgyógyászati és urológiai szerveket, hanem a beleket is érinti. Betegek és módszer: 2009. július 14. – 2014. január 13. között 383, endometriosis miatt kezelt beteg közül 224 esetében igazolt bélendometriosist a praeoperativ sigmoideoscopia, közülük 127 beteg került műtétre. A beavatkozásokat minden esetben ugyanaz a nőgyógyász-sebész team végezte. Eredmények: 120 betegnél bélresectio, 2 esetben lokális kimetszés, míg 2 esetben shaving történt. 46 betegnél a rectum, 68 betegnél a rectosigmoidealis átmenet, 30 betegnél a szigmabél, 4 betegnél a coecum, 2 betegnél az appendix, 2 betegnél a vékonybél volt érintett. Az urológiai szervek érintettsége miatt a hólyagresectio (9 eset), ureterresectio (2 eset), illetve ureter felszabadítása (26 eset) is megtörtént. Konverziót – arteria epigastrica inferiorból származó vérzés miatt – 1 betegnél végeztünk, 1 betegnél a műtét estéjén a gépi anastomosis vonalából észlelt vérzés miatt laparoscopos vérzésaláöltés történt. 16 esetben transvaginalisan, 13 esetben transrectalisan távolítottuk el a reszekált bélszakaszt. Varratelégtelenség 2 esetben, rectovaginalis fistula további 4 esetben alakult ki, ahol a reoperációkat (stomakészítés-stomazárás) is minden esetben laparoscoppal végeztük. Következtetés: Belet infiltráló endometriosis ellátása multidiszciplináris teammel, laparoscopos úton végzett bélresectióval javasolt. Az invasivitas transrectalis specimeneltávolítással tovább csökkenthető.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, László Cseke, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők centrális pancreatectomia kapcsán nyert tapasztalataikról számolnak be, rövid irodalmi áttekintést is nyújtva. Anyag és módszerek: 7 betegnél végeztek centrális pancreatectomiát benignus vagy alacsony malignitású daganat miatt, illetve egy esetben pancreasruptura volt az indikáció. Leggyakrabban alkalmazott technikájuk során a pancreas distalis részét Roux-kacsba szájaztatták, a proximalis metszlapot varratokkal zárták, majd jejunummal fedték. Eredmények: Összesen három szövődményük volt (37%), míg reoperációra nem került sor, beteget nem vesztettek el. A nyomon követés során sem az endocrin, sem az exocrin működésben károsodást nem észleltek. Következtetések: Megfelelő javallattal és technikával elvégezve a centrális pancreatectomia biztonságos műtét, és kiváló funkcionális eredménnyel jár.

Restricted access

Absztrakt

A duodeno-gastrooesophagealis refluxbetegség komplex motilitási zavar, melynek kezelése (gyógyszeres és sebészi) mind a mai napig nem egységesen elfogadott. Tanulmányunk célja, hogy ismertessük a duodeno-gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésével kapcsolatos tapasztalatainkat.

A tanulmányba azok a gastrooesophagealis refluxos betegek kerültek, akiknél terápiarezisztens epigastrialis panaszok, epés regurgitáció hátterében 24 órás kétcsatornás gyomor-, nyelőcső-Bilitec-vizsgálat kóros mértékű duodenogastricus refluxot igazolt. Mind a négy nőbetegnél (átlagéletkor 41,75 év (32–53)) duodenal switch műtétet végeztünk. A betegek 75%-ában korábban cholecystectomia történt. Az átlagos utánkövetési idő 24,25 (21–30) hónap volt.

Mind a 4 betegnél korábban gastrooesophagealis reflux betegség miatt antirefluxműtétre került sor. Közülük egy betegnél recidív gastrooesophagealis reflux is igazolódott, nála refundoplicatiót is végeztünk. Perioperatív szövődményt, mortalitást nem észleltünk. Utánkövetés során mind a négy beteg panaszmentessé vált, azonban egy betegnél az egyéves kontrollvizsgálat során végzett 24 órás nyelőcső-pH-monitorozás kóros mértékű savas refluxot igazolt.

Gastrooesophagealis reflux betegeknél antirefluxműtét után jelentkező epigastrialis panaszok hátterében kóros mértékű duodenogastricus reflux állhat. Erre prediszponáló tényező lehet a korábban elvégzett cholecystetomia. Gyógyszeres kezelésre nem javuló, funkcionális vizsgálatokkal igazolt kóros mértékű duodenogastricus reflux kezelésére duodenal switch műtét jó eredménnyel alkalmazható.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Erika Fodorné Fehér, István Varga, László Fodor, and Péter Lefler
Restricted access