Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • Author or Editor: Árpád Kovács x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Kovács, Evelin Szita, Kitti Schvarcz, Szabolcs Kamu, Judit Kalincsák, Árpád Kovács, Imre Repa, and Janaki Hadjiev

Absztrakt:

Bevezetés: A fej-nyak daganatok képvezérelt intenzitásmodulált sugárterápiája a komplex onkológiai ellátás része. Célkitűzés: Összehasonlítottuk a fej-nyak tumoros betegek IGRT-besugárzása során a MV-kV és a CBCT képalkotó modalitásokat. Vizsgáltuk a beállítási hibát, a mozgási biztonsági margót (SM), a képalkotási és a hibameghatározási időt, a képalkotási dózisokat. Módszer: Nyolc beteg elektív kezelését vizsgáltuk, 66 kétirányú MV-kV felvételt és 66 CBCT-felvételt készítettünk. Három transzlációs irányban csontalapú manuális regisztrációval meghatároztuk a beállítási hibát. Az összehasonlítást normalitásvizsgálatot és F-próbát követően kétmintás T-próbával végeztük. Van Herk képlete alapján kiszámítottuk az alkalmazandó beállítási biztonsági margót. Megmértük a képalkotáshoz és a beállítási hiba meghatározásához szükséges időket. Szakirodalmi adatok alapján becsültük a képalkotási dózisokat. Eredmények: Statisztikailag szignifikáns eltérést a MV-kV és a CBCT által adott beállításihiba-eredmények között nem találtunk (VRT: 0,5 mm, SD = 1,9 vs. 0,4 mm, SD = 2,1, p = 0,371; LNG: 0,2 mm, SD = 2,2 vs. –0,1 mm, SD = 2,2, p = 0,188; LAT: 0,2 mm, SD = 2,2 vs. 0,3 mm, SD = 2,1, p = 0,41). Az SM-ek: VRT: 2,7 mm vs. 2,5 mm; LNG: 2,1 mm vs. 1,3 mm; LAT: 2,2 mm vs. 2,3 mm. A képalkotási idők átlagosan 0,65 perc (MV-kV) vs. 2,29 perc (CBCT). A beállítási hiba meghatározásának ideje mindkét képalkotónál átlagosan 2,41 perc. A becsült képalkotási dózisok frakciónként 6,88 mGy (MV-kV) vs. 17,2 mGy (CBCT). Következtetés: Fej-nyak daganatos betegeknél csontregisztrációt használva a transzlációs hibameghatározás MV-kV és CBCT alapján hasonló eredményre vezet. 3 mm beállítási margó használata minden irányban kielégítő. A képalkotási idő MV-kV esetén alacsonyabb, a dózisban nincs jelentős különbség. Általánosan a CBCT használata javasolt. A MV-kV akkor jelent alternatívát, ha a képalkotási idő rövidítése szükséges. Orv Hetil. 2018; 156(29): 1193–1200.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Örs Nagy, Sándor-György Zuh, Attila Kovács, Árpád Sólyom, Réka Sólyom, and István Gergely

Absztrakt

Az osteochondritis ischiopubica (van Neck–Odelberg-betegség) esetében a ramus ossis ischii és a ramus inferior ossis pubis nem megszokott elcsontosodásáról van szó. Klinikai tünetei általában a fájdalom, sántító járás és a csípőízületi mozgáskorlátozottság. A radiológiai kép összetéveszthető egy esetleges töréssel, tumorral vagy gyulladással. Bizonyos esetekben nehézséget okozhat a pontos diagnózis megállapítása és mint elkülönítő kórisme mindenképpen gondolni kell e kórképre. A szerzők két eset ismertetése kapcsán kívánják felhívni a figyelmet e ritka, gyermekkorban jelentkező csontosodási zavar differenciáldiagnosztikai nehézségeire. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 836–839.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anita Pálinkás, Nóra Kovács, Valéria Sipos, Ferenc Vincze, Magor Papp, Árpád Czifra, Róza Ádány, and János Sándor

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon 2009-ben került kialakításra az alapellátási tevékenység értékelését célzó, országosan egységes indikátorrendszer, amely jól kiépített informatikai és jogszabályi háttérrel, illetve finanszírozási vonzattal működik. A jelenlegi teljesítményértékelési rendszer csak részben (a praxisok földrajzi elhelyezkedése tekintetében) veszi figyelembe azt, hogy a betegek ellátásának hatékonyságát háziorvostól független tényezők is befolyásolják, ugyanakkor az egészségbiztosító csak a háziorvost tudja hatékonyabb munkára ösztönözni többletfinanszírozási eszközével. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a praxisok teljesítményértékelési rendszerének módszertani továbbfejlesztése révén olyan indikátorok kialakítása volt, amelyek alkalmasak a teljesítménynek a háziorvos által nem befolyásolható praxisjellemzőktől független értékelésére. Módszer: A felnőtteket ellátó háziorvosi praxisok hatékonyságának jellemzésére kidolgozott 12 NEAK-indikátor 2016. júniusi adatait elemeztük. A praxisjellemzők (az ellátottak kora, neme, a praxisokhoz tartozók relatív iskolázottsága, a praxis megyéje, településtípusa) hatásaitól megtisztított indikátorokat alakítottunk ki. A háziorvosok teljesítményének az országos referenciaszinttől való eltéréseit statisztikai teszttel értékeltük. A jelenlegi és a korrigált indikátorokon alapuló értékelés alapján történő teljesítmények összevetésével elemeztük a monitoringnak és a kapcsolódó többletfinanszírozás felhasználásának megfelelőségét és átalakításának lehetőségeit. Eredmények: A jelenlegi teljesítményértékelési rendszer a többletfinanszírozás 34,46%-át hasznosítja a háziorvosi munka hatékonyságának elismerésére, a finanszírozás nagy része a teljesítmények konzerválását szolgálja. Emellett nem képes minden olyan teljesítmény azonosítására, amely lényegesen hatékonyabb az átlagnál, aminek következtében a jelenlegi többletfinanszírozás 8,83%-ának megfelelő összeg kifizetése marad el. Ha többletfinanszírozásban csak a praxisjellemzők alapján várhatónál szignifikánsan jobb teljesítményt nyújtó praxisok részesülnének, akkor az egy praxisban elérhető havi többletfinanszírozás 176 042 Ft-ról 406 604 Ft-ra növekedne. Következtetés: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által jelenleg működtetett értékelési rendszer kiegészítése a praxisjellemzőkre korrigált indikátorok alkalmazásával a jelenlegi monitoringnak és rendelkezésre álló finanszírozás felhasználásának hatékonyságát javítaná. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1542–1553.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Kovács, Árpád Kormányos, Péter Domsik, Anita Kalapos, Csaba Lengyel, Zénó Ajtay, Tamás Forster, and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: A mitralis anulus (MA) morfológiája és funkciója számos valvularis (például mitralis regurgitatióban) és nem valvularis betegségben (például bizonyos cardiomyopathiákban, cardialis amyloidosisban) eltéréseket mutathat. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja az MA morfológiai és funkcionális jellemzői és a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával (3DSTE) számított bal kamrai (BK) ejekciós frakció (EF) összefüggéseinek vizsgálata volt normális és határérték-BK-EF-fel bíró esetekben. Módszer: A jelen vizsgálatba 146 olyan önkéntes eredményeit válogattuk be (átlagos életkor 32,0 ± 11,4 év; 74 férfi), akiknél teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat történt negatív eredménnyel, melyet 3DSTE-vel egészítettünk ki. A vizsgált populációt két további alcsoportra bontottuk a 3DSTE-vel számított BK-EF-nek megfelelően (határérték 50–54% versus ≥55%). Eredmények: A határérték-BK-EF-fel bíró esetekben magasabb BK-i végszisztolés térfogatot és alacsonyabb BK-i longitudinális straint lehetett mérni. A végszisztolés és végdiasztolés MA-átmérő-, -area- és -kerület-értékek nagyobbnak bizonyultak a határérték-BK-EF-fel bíró esetekben, ekkor az MA funkcionális paraméterek is kisebbek voltak. A fenti összefüggések ellenére a BK-EF nem mutatott korrelációt sem a végszisztolés és végdiasztolés MA-méretekkel, sem az MA funkcionális paraméterekkel. Következtetések: A 3DSTE-vel meghatározott határérték-BK-EF együtt jár az MA tágulásával és funkciójának romlásával. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2129–2135.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Bajzik, Anett Tóth, Tamás Donkó, Péter Kovács, Dávid Sipos, Attila András Pandur, Mariann Moizs, Janaki Hadjiev, Imre Repa, and Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az ionizáló sugárzást használó keresztmetszeti képalkotó modalitások alkalmazása során kiemelt szerepe van a pácienseket érő sugárdózis mennyiségének. A betegeket érő sugárterhelés csökkentésére fókuszálva fontos felmérni a különböző dóziscsökkentő technikák adta lehetőségeket a sugárvédelem optimális megvalósítása céljából a képminőség minél magasabb szinten tartása mellett. Módszer: Kutatásunk során az intézetünkben használt iteratív képrekonstrukciót (SAFIRE) és a szűrt visszavetítéses rekonstrukciót (FBP) alkalmazó CT-berendezések sugárterhelését és képminőségét hasonlítottuk össze. Vizsgálatunkban prospektív módon 2017. február–április intervallumban 105 beteg képanyagával dolgoztunk. A CT-vizsgálatok során a beteget érő effektív dózis került meghatározásra a dózis-hossz szorzat (DLP) és a dóziskonverziós együttható szorzataként. A képminőség értékeléséhez manuális terület kijelölés (ROI-) alapú adatfelvételt követően jel-zaj arányt (SNR) számoltunk. A statisztikai elemzést egymintás t-próbával és Wilcoxon-teszttel végeztük el. Eredmények: Az effektív dózis iteratív rekonstrukciót alkalmazva szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) volt natív és kontrasztanyagos hasi, illetve kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálat esetén, továbbá a betegeket ért összes effektív dózis tekintetében is. A felvételek zajtartalma natív és kontrasztanyagos hasi CT-vizsgálat során szignifikánsan alacsonyabb (p<0,001) értékeket mutatott az iteratív rekonstrukcióval készült képek esetén. A kontrasztanyagos mellkasi CT-vizsgálatok során szignifikáns eltérés nem mutatkozott a kétféle eljárással készült képek zajtartalma között (p>0,05). Következtetés: Az ismételt CT-vizsgálaton átesett betegek körében szignifikáns dóziscsökkentés vált lehetővé az iteratív képrekonstrukció alkalmazásával, a képminőség megtartása mellett. A képek zajtartalma egy régió vizsgálatánál sem volt szignifikánsan magasabb az iteratív rekonstrukció alkalmazásakor a szűrt visszavetítéses rekonstrukcióhoz képest, így felmerül a további dóziscsökkentés lehetősége optimális képminőség megőrzése mellett. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1387–1394.

Open access

Tapasztalataink a rekeszsérvek laparoszkópos sebészetével

Our experience with the laparoscopic surgery of hiatal hernias

Orvosi Hetilap
Authors: Máté Csucska, Mittal Sumeet K., Balázs Kovács, Tamás Kremzer, Lilla Ozorai, Zoltán Lóderer, and Árpád Juhász

Összefoglaló. Bevezetés: A hiatus hernia egy anatómiai betegség; gyakoribb előfordulása idősebbeknél jelezheti, hogy a betegség idővel előrehalad, súlyosbodik. Elhanyagolt esetben szövődmények alakulhatnak ki, melyek növelhetik a perioperatív mortalitást. Célkitűzés: A laparoszkópos hiatusrekonstrukciók sebészetében szerzett műtéti tapasztalataink ismertetése mellett igyekeztünk statisztikailag alátámasztható korrelációt találni a rekeszizom-defektus anatómiai paraméterei, valamint a betegek életkora között. Módszer: Retrospektív tanulmányunk keretében elemeztük azon betegeinket, akik laparoszkópos hiatus hernia műtéten estek át egy 58 hónapos (2016. január–2020. október) vizsgálati periódus során. A rekeszi defektus méreteit endoszkópos vonalzóval a műtét közben megmértük, a hiatus oesophagei felszínét standard matematikai formula segítségével számoltuk ki. A sürgősséggel műtétre kerülő betegeink adatait külön elemeztük. Statisztikai analízis: A defektus mérete és a betegek életkora és magassága közötti korrelációt a Spearman-féle ró (ρ)-korreláció segítségével állapítottuk meg. A szignifikanciaszint p≤0,05 volt. Eredmények: Az elektív csoportban 142 operált páciensből 47 beteg mérési adatai feleltek meg a kritériumoknak. Az átlagéletkor 64,7 ± 12,7 év volt, 33 páciens volt nő (70,2%), az átlagos testtömegindex 28,8 ± 5,5 kg/m2 volt. A defektus haránt átmérője és felszíne szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a betegek életkorával (p≤0,05). Akut indikációval 5 beteg került műtétre; a defektus méretét illetően hasonló eredményeket tapasztaltunk, mint az elektív csoportnál, 2 esetben azonban súlyos szövődmények alakultak ki. Következtetés: A betegség mögött húzódó anatómiai okok jobb megértése és a megfigyeléseink alapján módosított sebésztechnika reményeink szerint csökkentheti a hosszú távú kiújulások számát a jövőben. Az időben elvégzett elektív beavatkozás alacsonyabb mortalitással, kevesebb szövődménnyel és rövidebb hospitalizációval jár együtt. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.

Summary. Introduction: Hiatal hernia is an anatomical disease, and the higher incidence for elderly patients suggests that it is progressing over time. Neglected cases can cause serious complications, raising perioperative mortality. Objective: We are presenting our experience in laparoscopic hiatal reconstructions. Our main goal is to find a statistical correlation between the anatomical parameters of the hiatal defect and the patients age. Method: Surgical data were reviewed retrospectively for patients who underwent laparoscopic hiatal hernia repair between January 2016 and October 2020. Dimensions of the hiatal defect were measured intraoperatively with an endoscopic ruler. The defect size was calculated using a standard formula. The acute surgeries were analyzed as a separate arm of the study. Statistical analysis: The correlation between the patients age and the size of the defect were calculated using Spearman’s rho (ρ) correlation. The level of significance was p≤0.05. Result: In the elective group, out of 142 patients 47 met the inclusion criteria. The mean age was 64.7 ± 12.7 years, 33 patients were women, and the mean BMI was 28.8 ± 5.5 kg/m2. Patient age showed significant positive correlation with the transverse dimension and the size of the hiatal defect. 5 patients underwent surgery due to acute indications. We found similarities in the size of the defects; at 2 patients we documented severe complications. Conclusions: A better understanding of the underlying anatomical disorders and the consecutively modified surgical technique will hopefully reduce the long-term recurrencies in the future. The elective surgery performed in the right time results in lower mortality, less complications and shorter hospitalization time. Orv Hetil. 2021; 162(19): 754–759.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Ervin Albert, Rita Sipos, Szilárd Jánosi, Péter Kovács, Árpád Kenéz, Adrienn Micsinai, Zsófia Noszály, and Imre Biksi

Abstract

The last surveys on methicillin-resistant Staphylococcus aureus (MRSA) isolated from bovine milk in Hungary took place in the 2000s. To elucidate the genetic variability and to estimate the burden of the pathogen, MRSA from our strain collection and prospectively collected Staphylococcus aureus (SA) isolates originating from two milk hygiene laboratories were investigated. Between 2003 and 2018, 27 MRSA strains originating from 10 dairy farms were deposited and characterised. Most strains (n = 20) belonged to ST1-t127-SCCmecIV and were recovered from three unrelated farms. From other farms, variable genotypes were identified sporadically: ST22-t032-SCCmecIV from three farms; a newly described double locus variant of ST97, ST5982-t458-SCCmecIV from two farms; and ST398-t011-SCCmecIV and ST398-t011-SCCmecV from two respective farms. The prospective screening of 626 individual SA isolates originating from 42 dairy farms resulted in four (0.48 %) MRSA strains from three (7.14 %) farms. All MRSA isolates belonged to the clonal complex 398 and a novel spa-type t19251 was also identified. Most isolates were resistant to three or more antimicrobial classes. The occurrence and significance of MRSA of dairy origin seems to be unchanged in the past decade in Hungary. However, the low host specificity and multiresistance of the identified genotypes calls for periodic revision on the role and distribution of the pathogen in the Hungarian dairy sector.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Tóth, Gábor Lukács, Zsolt Cselik, Gábor Bajzik, Miklós Egyed, Zsolt Vajda, Katalin Borbély, Janaki Hadjiev, Tünde Gyarmati, Miklós Emri, Árpád Kovács, and Imre Repa

Absztrakt:

Hazánkban az első és eddig egyetlen centrumként a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjában üzemel multimodalitású PET/MR képalkotó berendezés. Összefoglaló közleményünk célja bemutatni a PET/MR képalkotás hazai klinikai alkalmazásának lehetőségeit, a tumoros és nem malignus kórképek diagnosztikájában szerzett kezdeti tapasztalatainkat, illetve az új hibrid képalkotó technológia további, jövőbeli alkalmazási területeinek ismertetése. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1375–1384.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Árpád Kovács, Dávid Sipos, Gábor Lukács, Zoltán Tóth, Tímea Vecsera, András Kedves, Zsolt Cselik, Attila András Pandur, Gábor Bajzik, Imre Repa, and Janaki Hadjiev

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Jelen kutatásunk célja a komplex onkológiai ellátás keretében PET/CT alapú 3D-sugárkezelésben részesült betegek klinikai staging N és M változásainak vizsgálata volt a konvencionális keresztmetszeti képalkotó staging információkhoz viszonyítva. Vizsgáltuk a PET/CT detektálta második tumorok jelenlétét, illetve a többletinformációk terápiás döntésekre gyakorolt hatását is. Módszer: 2015. 01. 01. és 2016. 11. 30. között a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Központjának Onkoradiológiai Intézetében, onkológiai indikáció szerint 192, PET/CT alapú besugárzástervezésre került beteg anyagát dolgoztuk fel retrospektív módon. Minden beteg hagyományos keresztmetszeti, valamint tervezési PET/CT vizsgálatban részesült. A betegek klinikai N- és M-staging-besorolását az American Joint Committee on Cancer (AJCC) és a Union of International Cancer Control (UICC) rendszere alapján végeztük el. Eredmények: Az N- és M-stádiumokat külön elemezve azt tapasztaltuk, hogy a PET/CT alapján a kiindulási képalkotón alapuló N-stádium 77 esetben, az M-stádium pedig 31 esetben változott meg. Összességében a PET/CT vizsgálat 68 betegnél eredményezte a magasabb klinikai stádiumba sorolást, és 14 esetben alacsonyabb klinikai stádium került megállapításra. A kezelési tervben a betegek 9%-ánál történt változás, és az esetek 20%-ában az N-status változása a sugárkezelés kezelési céltérfogatának kiterjesztését vonta maga után. 15 betegnél addig fel nem ismert másodlagos tumor került leírásra. Következtetés: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a konvencionális keresztmetszeti staging képalkotásnak az indikált lokalizációkban PET/CT-vel történő kiegészítése pontosabb klinikai N- és M-stádium-besorolást tesz lehetővé, és jelentős mértékben képes befolyásolni a terápiás döntéseket. A PET/CT adta információ ugyancsak komoly segítséget nyújt az okkult második tumorok felismerésében. Intézetünk eredményei harmonizálnak az irodalomban fellelhető nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(39): 1593–1601.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Sipos, Veronika Varga, Attila András Pandur, András Kedves, Melinda Petőné Csima, Szabolcs Cseh, József Betlehem, Mariann Moizs, Imre Repa, and Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: A segítő szakmákban dolgozó szakembereket veszélyeztető kiégésnek széles körű negatív hatásai lehetnek, ami a betegellátás minőségét és az egészségügyi rendszer hatékonyságát is befolyásolhatja. Célkitűzés: A kutatás célja volt feltárni, hogy a magyarországi radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozókat milyen mértékben veszélyezteti a kiégés. Módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti, leíró kutatás keretében az adatgyűjtésre 2018. június–szeptember intervallumban online felületen megosztott kérdőív segítségével, radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozók körében került sor egyszerű, nem véletlenszerű mintavétel alkalmazásával, anonim módon. A saját szerkesztésű kérdőív a szociodemográfiai és a munkavégzés jellegével kapcsolatos jellemzők mellett a Maslach Burnout Inventory (MBI) nemzetközileg validált kérdőívet is tartalmazta. Eredmények: Az adatok tisztítását követően összesen 404 fő válaszait vontuk be a statisztikai elemzésbe. A többségében megyei kórházakban alkalmazott szakdolgozók átlagosan 18,3 éve (SD 13,7) dolgoznak az egészségügyi ellátórendszerben. A kiégésnek a deperszonalizáció és emocionális kimerülés dimenziójában a minta enyhén emelkedett értékű kiégést mutat. Az iskolai végzettség, az életkor és az egészségügyben eltöltött évek száma szignifikánsan befolyásolta mindhárom, kiégéssel kapcsolatos dimenziót (p≤0,05). A 31–35 éves korcsoport és a 16–20 éve a pályán lévő válaszadók tekinthetők a legveszélyeztetettebb csoportnak a kiégés mindhárom dimenziójában. Az MSc-végzettséggel rendelkezők emocionális kimerülési értéke szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult társaikéhoz viszonyítva. Következtetés: A deperszonalizáció és az emocionális kimerülés emelkedett értéke jelző értékkel bírhat a munkáltatók számára. A kapott eredmények a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal jól korrelálnak. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1070–1077.

Open access