Search Results

You are looking at 1 - 10 of 38 items for :

  • Author or Editor: József Tóth x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A rosszindulatú daganatokban gyakran ún. hypoxiás, csökkent oxigéntartalmú területek vannak (az oxigéntenzió < 7 Hgmm). A preklinikai, valamint klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a hypoxia fokozza a tumorok progresszióját, agresszivitását. Szövettenyészeteken tanulmányozva az oxigén hatását, bebizonyosodott, hogy az oxigenizáció in vitro önmagában is gátolja az ép szövetek, a benignus és malignus tumorok sejtjeinek növekedését. Az onkoterápia szempontjából rendkívül fontos megállapítás, hogy ha egy daganatban az oxigén parciális nyomása kevesebb, mint 2,5 Hgmm, a sugárérzékenység lecsökken (intrinszik radiorezisztencia). Hypoxiás tumorokban számos kemoterápiás gyógyszer is hatástalan (kemorezisztencia). Oxigén hiányában vagy hypoxiás szövetekben a fotodinámiás kezelés is eredménytelennek bizonyult. Mindezen kísérleti és klinikai tapasztalatok alapján már évtizedek óta egyes intézetekben kiegészítő kezelésként, de egymagában is próbálkoznak a daganatos betegek oxigenizációjával. A leggyakoribb kezelési forma az oxigéngáz belélegeztetése (hiperbarikus oxigénterápia), vagy az oxigénnel telített víz alkalmazása fürdő vagy ivókúra formájában. A ma már nemzetközi kooperációban is végzett vizsgálatok egyértelműen igazolják az oxigénbevitel jótékony terápiás, radio- és kemoszenzitizáló hatását. Az általánosan alkalmazott eritropoietin-kezelés is bizonyítja az oxigenizáció jelentőségét a tumorterápiában. Időszerűnek látszik Magyarországon szakintézetekben nagy beteganyagon kivizsgálni az oxigenizáció tumorgátló, radio- és kemoszenzitizáló hatását.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Wettstein, Szabolcs József Tóth, and Zoltán Máthé

Absztrakt:

A májtranszplantáció eredményei az elmúlt évtizedekben jelentősen javultak. Egyre több beteg számára jelent életmentő kezelést a májátültetés, miközben az indikációk köre is változik. A világszerte fennálló szervhiány azonban új stratégiák kidolgozására készteti a szakmát. A donorkritériumok észszerű kiterjesztésével, precízebb szervallokációval, személyre szabott donációval, élődonációval, gépi perfúzió alkalmazásával és a szívmegállást követő donáció bevezetésével új távlatok nyílnak, amelyek eredményeként a májtranszplantáció egyre több végstádiumú májbeteg számára válhat elérhetővé. Összefoglaló közleményünkben az új lehetőségeket és kihívásokat mutatjuk be a magyarországi májtranszplantációs program tükrében. Orv Hetil. 2019; 160(29): 1127–1135.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsességfog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél. Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés betegkartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés: Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Zombori, Noémi Tóth, József Furák, Zsolt Berényi, and László Tiszlavicz

Absztrakt

Esetismertetés: A 71 éves férfi beteget krónikus bronchitis heveny exacerbatiója miatt 2015 nyarán kivizsgálták. A mellkasi CT-vizsgálat során a thoracalis XI. csigolya jobb oldalán, a paravertebralis zsírszövetben egy éles kontúrú, a kontrasztanyagot minimálisan halmozó, a tüdő felé éles kontúrral ábrázolódó lágyrész-terimét észleltek. A radiológus az elváltozás szövettani vizsgálatát javasolta. 2015 augusztusában uniportalis video-assisted thoracic surgery (VATS) feltárásból történt a tumor eltávolítása. A beteget eseménytelen posztoperatív időszak után hazabocsátották. A szövettani vizsgálat myelolipomát állapított meg. Egyéves utánkövetési időszakban kiújulást nem észleltek. Megbeszélés: A myelolipoma érett lobulált zsírszövetből és vérképző csontvelőből fölépülő benignus daganat, amely rendszerint a mellékveséből indul ki. Progresszív növekedési hajlama miatt sebészeti eltávolítása ajánlott. Az extraadrenalis myelolipoma ritka entitás, azonban mediastinalis, tokos, lassan növekvő, térfoglaló tumor esetén az elkülönítő diagnózisban mérlegelendő a myelolipoma, amit az esetbemutatás példáz.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ildikó Tóth, József Rinfel, János Oberling, László Prugberger, and Lajos Nagy

A szigorú dohányzásellenes intézkedésekkel már számos országban sikerült hatékonyan csökkenteni a dohányzó emberek számát. Habár azonnali hatás nem volt érezhető, a dohányzás okozta egészségügyi kiadások jövőbeli csökkenése várható. Fontosnak tűnik az egészségügyi szakemberek dohányzással kapcsolatos szemlélete. Célkitűzés: A szerzők felmérésükben azt vizsgálták, hogyan viszonyulnak az orvostanhallgatók a dohányzáshoz, és felmérték a dohányzásellenes intézkedésekkel kapcsolatos attitűdjeiket. Módszerek: A felméréshez a Globális Egészségügyi Hallgatóknak szóló Felmérés kérdőívének magyar fordítását használták, és a szerzők a szabályozással kapcsolatos kérdéseket értékelték. A kérdőívet I. és V. évfolyamos orvostanhallgatók töltötték ki. A statisztikai analízist SPSS programmal végezték. Eredmények: Összesen 245 hallgató töltötte ki a kérdőívet. A hallgatók által jól ismert a dohányzás egészségkárosító hatása, mégis sok időt töltenek el dohányfüstös környezetben (68%-ban otthon, 85%-ban otthonukon kívül). Véleményük a dohányzásellenes szabályozásról elsősorban a jelenlegi törvénykezést tükrözi, így például csupán a hallgatók 43%-a tiltaná ki a dohányzást a diszkókból/bárokból. Következtetés: Az egészségügyi szakembereknek aktívabban kell részt venniük a megelőzésben és a dohányzásellenes szabályozásban. Az orvostanhallgatókat képezni kell ebben a témában. Orv. Hetil., 2011, 152, 828–833.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Rinfel, János Oberling, Ildikó Tóth, László Prugberger, and Lajos Nagy

Az orvosi egyetemen töltött időszak fontos a jövőbeli orvosok attitűdjeinek formálásában. Bizonyított, hogy a dohányos orvosok kevésbé tanácsolják a betegeiknek a leszokást. Ismernünk kell az orvostanhallgatók dohányzási szokásait és leszokásról alkotott attitűdjeit ahhoz, hogy a dohányzás elleni harcban minden orvost érdekeltté tudjunk tenni. Célkitűzés: Az orvostanhallgatók dohányzási szokásainak és a leszoktatással kapcsolatos attitűdjeinek felmérése. Módszerek: A felméréshez a Globális Egészségügyes Hallgatóknak szóló Felmérés kérdőívének magyar fordítását használtuk. Az I. és V. évfolyamos orvostanhallgatók anonim módon gyakorlatokon töltötték ki a kérdőívet. A statisztikai analízist SPSS programmal végeztük. Eredmények: Összesen 245 hallgató töltötte ki a kérdőívet. Az I. évfolyamon 30,8%, míg az V. évfolyamon 39,8% tekinthető dohányosnak. Adataink alapján az egyetem során a hozzászokás, az elszívott cigaretta mennyisége növekszik meg a felsőbb évfolyamra. A hallgatók igényelnék a leszoktatásról szóló képzést, de magát a leszoktatást leginkább speciális szakemberre bíznák. Következtetés: Fontos lenne egy önálló, dohányzással és leszoktatással foglalkozó kurzus kidolgozása a curriculumon belül. Orv. Hetil., 2011, 152, 469–474.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Tóth Csabáné Vraukó, József Vitrai, Gyula Mucsi, and Imre Rurik

Bevezetés: A járványügyi surveillance megvalósulásának alappillérét képezi az alapellátásban dolgozó családorvosok fertőzőbeteg-bejelentési kötelezettsége. Célkitűzés: A szerzők annak a kérdésnek a vizsgálatát tűzték ki célul, milyen okai lehetnek annak, hogy a háziorvosok egy része számos infekciós kórképet nem jelent be a népegészségügyi szervek számára, illetve milyen a háziorvosok motivációja, attitűdje a fertőzőbeteg-jelentési rendszert illetően. Módszer: A vizsgálati kérdések megválaszolásához önkitöltős kérdőíves módszert alkalmaztak. A vizsgálati mintába vont 288 családorvos közül 116 fő küldött vissza értékelhető kérdőívet. Az adatok feldolgozását deskriptív statisztikai módszerrel végezték el, különböző gyakoriságokat és arányokat megállapítva. Eredmények: A vizsgált időszakban a bejelentett fertőző megbetegedések közel 50%-át a háziorvosok jelentették be. Az aluljelentések legfőbb oka a háziorvosok ismerethiánya a bejelentési rendszer szabályaival kapcsolatban. Az orvosok többsége úgy gondolja, hogy a papíralapú jelentési rendszer helyett hatékonyabb lenne az elektronikus alapú rendszer. Következtetések: A hazai háziorvosok jelentési fegyelmének javítására a szerzők az oktatást tartják a legfontosabbnak. Orv. Hetil., 2014, 155(31), 1228–1235.

Restricted access

A H1N1 influenzavírus legújabb sertéseredetű pandémiás variánsa 2009-ben jelent meg. A 2009/2010-es influenzaszezon epidemiológiáját megváltoztatta globálisan és nemzeti szinten egyaránt. Célkitűzés: A két influenzaszezon eseteinek elemzése. Módszerek: A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma 1690 ággyal és évi 85 000 körüli betegforgalommal rendelkező egyetemi egészségügyi intézmény. Az influenzadiagnosztikát az Országos Epidemiológiai Központ és a Debreceni Egyetem Mikrobiológiai Intézete végezte az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott valós idejű polimeráz láncreakcióval. Eredmények: A megbetegedések száma ugyan nem volt magasabb a korábbi szezonális influenzáknál, de két kiemelten magas kockázati csoport jelent meg: a várandósok és az immunhiányos állapotúak (onkohematológiai betegségek, szövet- és szervtranszplantáltak). A megelőzés legfontosabb eszköze az influenza elleni védőoltás, ami a kockázati csoportok és az egészségügyi dolgozók részére térítésmentes. A 2010/2011-es influenzaszezonban az 58 influenzás betegünk közül egynek sem volt védőoltása. Következtetés: Az eredmények alapján megoldandó feladat az Orvos- és Egészségtudományi Centrum számára az onkohematológiai betegek, a szövet- és szervtranszplantáltak védelme a következő influenzaszezonokban. Orv. Hetil., 2012, 153, 649–654.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Roland Nagy, János András Jarabin, Balázs Dimák, Ádám Perényi, Ferenc Tóth, Viktória Szűts, József Jóri, József Géza Kiss, and László Rovó

Absztrakt:

A hallássérült betegek rehabilitációjában alkalmazott cochlearis implantáció során a residualis hallás posztoperatív megőrzése és a hallási teljesítmény maximalizálása az elektródaprofil implantációjakor kialakult trauma minimalizálásától függ. Ennek megvalósításához minimálinvazív módszerek, továbbá vékonyabb, atraumatikus elektródasorok alkalmazására volt szükség. Célunk a posztoperatív akusztikai hallásmaradvány-megőrzés lehetőségének audiológiai nyomon követése volt. Betegünk veleszületett halláscsökkenése miatt gyermekkora óta hagyományos, légvezetéses hallásjavító készüléket viselt mindkét fülén. A cochlearis implantációt 6 hónappal megelőzően halláscsökkenésében mindkét oldalon kifejezett progressziót mértünk, ezért cochlearis implantátum beültetése mellett döntöttünk. A beteg a műtétet megelőzően mindkét fülén rendelkezett residualis hallással, ezért Cochlear® Nucleus CI532 Slim Modiolar implantátumot alkalmaztunk. A minimálisan invazív műtétet a beteg jobb fülén végeztük el kerekablak-behatoláson keresztül. A preoperatív hallásküszöbhöz (átlag 85 dBHL) viszonyítva a 4. posztoperatív héten 0,25–1,0 kHz között 5–10 dBHL, míg 2,0–4,0 kHz-en 20–25 dBHL mértékű iniciális hallásküszöbromlást tapasztaltunk. A 6. hónapban mért hallásküszöb az 1 kHz feletti tartományban további kisfokú progressziót mutatott, ugyanakkor a 12. hónapban a hallásküszöb javult, a 4. héten kapott eredményekkel megegyezett. A cochlearis implantáció residualis hallásra gyakorolt hatásait több tanulmány is vizsgálta, melyekben számos sebészi és technikai tényező kulcsszerepét meghatározták. A CI532 Slim Modiolar eletródaprofil modiolushoz közeli elhelyezkedése várhatóan kisebb endocochlearis hidrodinamikai terhelést jelent, mindemellett lehetővé teszi, hogy a ganglion spirale szomszédos idegelemeit alacsonyabb áramintenzitással, kisebb felületen ingerelhessük, ami neuroprotektív hatású lehet. Az akusztikai hallásmaradvány cochlearis implantáció kapcsán történő megőrzése javítja a beteg beszédértését és hanglokalizációs képességét, különösen nehezített körülmények között. A residualis hallás hosszú távú megőrzése kiemelkedő fontosságúnak bizonyulhat továbbá a későbbi regeneratív eljárások, gyógyszeres kezelések megvalósíthatósága kapcsán is. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1680–1688.

Restricted access

X kromoszómához kötött limfoproliferatív betegség (XLP): Az Epstein–Barr-vírus (EBV) találkozása egy ritka génhibával

X-linked lymphoproliferative syndrome (XLP): When Epstein–Barr virus (EBV) meets a unique mutation

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Livia Vida, Gábor Ottóffy, Barnabás Rózsai, József Stankovics, Beáta Tóth, Zoltán Nyúl, and Béla Kajtár

Absztrakt:

Az X kromoszómához kötött limfoproliferatív betegség (XLP) ritka immundeficienciával járó szindróma, melyet az SH2D1A gén mutációja okoz. A betegséget az Epstein–Barr-vírusfertőzés aktiválja, melynek következtében súlyos immundiszfunkció alakul ki. A klinikai kép heterogén és a fatális kimenetel nem ritka. Az új, 2017-es s WHO klasszifikáció az XLP-t a limfoproliferációval társuló primer immundeficienciák között tárgyalja.

Az XLP általában fiatal férfiakat érintő betegség, mely elsősorban az Epstein–Barr-vírussal (EBV) való első találkozás következtében manifesztálódik. Az SH2D1A gén által kódolt SAP fehérje elkerülhetetlenül szükséges a megfelelően hatékony antivirális immunválasz, illetve a T-, B- és NK-sejtpopulációk közötti hatékony kommunikáció kialakulásához, ezért az XLP betegekben kontrollálatlan és progresszív immunrendszer túlaktiválás alakul ki, melyből hiányoznak a regulatorikus mechanizmusok, így aztán potenciálisan halálos kimenetel mellett számos egyéb komplikáció is felléphet, mint például a hemofagocitás limfohisztiocitózis, a limfómagenezis vagy a diszgammaglobulinémia.

Esetbemutatásunkban egy 17 éves fiatalember történetét prezentáljuk, aki súlyos és komplikált mononukleózissal került felvételre. Betegsége gyorsan progrediált, diffúz ARDS, hepatosplenomegalia, majd végül fatális, fulmináns májelégtelenség alakult ki, 1 nappal az SH2D1A génmutáció jelenlétének igazolása után elhunyt.

Az XLP diagnózisa és kezelése kihívást jelent mind a klinikusok, mind a patológus számára, mivel a betegség igen ritka, leggyakrabban negatív anamnézisű fiúgyerekekben és kamaszokban manifesztálódik. Esetbemutatásunk célja felhívni a figyelmet erre a potenciálisan fatális ritka betegségre.

Restricted access