Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • Author or Editor: Márta Piczil x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Közismert, hogy a munkahelyi stressz befolyásolja a dolgozók munkaelégedettségét, testi és lelki egészségét. A pszichoszociális munkakörnyezet hatása az élettel való elégedettségre azonban még viszonylag kevésbé vizsgált kutatási terület. Tanulmányunk célja, hogy a nővérek élettel való elégedettségét potenciálisan befolyásoló munkakörnyezeti jellemzőket - kiemelten a kiégés faktorokat – elemezzük. Vizsgálatunkban 201, Szeged kórházaiban dolgozó nővér vett részt. Az adatgyűjtés önkitöltéses kérdőív segítségével valósult meg. Eredményeink azt igazolják, hogy a kiégés faktorai jelentős mértékben összefüggnek az életelégedettséggel, s ez az összefüggés különösképpen erős az érzelmi kimerültséggel kapcsolatban. A munkaelégedettséggel mindhárom kiégés faktor igen szoros kapcsolatot mutat, s az életelégedettség és a munkaelégedettség is erőteljesen összefügg egymással. Az egyéb munkakörnyezeti jellemzők közül ki kell emelni az egészségügyben eltöltött évek számát, a társadalmi presztízs megítélését, valamint az iskolázottság mértékét. Kutatási eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az életelégedettség – mint a szubjektív jóllét mutatója – jelentős mértékben függ a pszichoszociális munkakörnyezettől.

Restricted access

A stressz olyan rizikófaktor, amely életminőségünket és egészségünket veszélyezteti. Különösen érintettek bizonyos foglalkozási csoportok, mint például az egészségügy. Célkitűzés: A szerzők az ápolók észlelt stresszterheltségét és copingstratégiáit, valamint pszichoszomatikus egészségét vizsgálták. Módszer: A kérdőíves adatfelvétel a Szegedi Tudományegyetem diplomás ápoló szakára járó 208 hallgató körében történt; a minta 136 levelező és 72 nappali tagozatos hallgatóból állt. Az önkitöltéses kérdőív kiterjedt a pszichoszomatikus tünetekre, a copingstratégiákra és a stresszterheltségre. Eredmények: A magas stressz-szintű és gyakori tünetképzéssel jellemezhető egyének sokkal gyakrabban alkalmaztak nem adaptív copingtechnikákat; a viszonylag alacsonyabb stressz-szintű és kevesebb tünettel rendelkezőkre viszont nem az aktív copingmódszerek alkalmazása, hanem a nem adaptív módszerek hiánya volt jellemző. Következtetések: Mindezek alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a mintában részt vevő leendő diplomás ápolók pszichoszomatikus veszélyeztetettsége igen nagy, hiszen kevéssé hatékonyan alkalmaznak olyan copingtechnikákat, amelyek nemcsak a problémamegoldást célozzák, hanem saját egészségüket is védik. Orv. Hetil., 2012, 153, 1225–1233.

Restricted access