Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for :

  • Author or Editor: Pál Soltész x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A terápiás apheresis több szakmát érintő kezelési lehetőség. Viszonylag drága beavatkozásról van szó, melyet csak kijelölt centrumok végezhetnek az adott indikációk alapján. A kezelés eseti finanszírozásban részesül, a Terápiás Aferezis Bizottság és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közösen ellenőrzi az elvégezhető beavatkozások számát, az új diagnózisok bevezetését, illetve új apheresiseljárások magyarországi engedélyezését. Ebben a munkában a 2013 és 2017 közötti időszak hazai apheresisterápiás gyakorlatát tekintjük át, ismertetve a bevezetés alatt álló új eljárásokat is. Orv Hetil. 2019; 160(19): 727–738.

Open access

A különböző kezelési eljárások hatékonyságának, ebből következően az egyes kórállapotok gyógyításában elfoglalt helyének újragondolása időről időre szükségszerű. A módszerek kialakulásának történetei rávilágítanak arra, hogy nem mindig a megoldandó kérdés indítja el a kutatásokat, hanem van úgy, hogy egy egészen más célból megvalósított technikát használnak fel gyógyeljárásként. Az autoimmun megbetegedésekben a plazmaferézis terápia nem újkeletű, mégis a szerteágazó klinikai tüneteket hordozó betegségek kezelésében összegyűjtött tapasztalatok randomizált, kettős vak vizsgálatok elvégzése nélkül, önmagukban a hatékonyság megállapítására nem elegendőek. A minden körülmények között elérendő eredményességre törekvő beavatkozások kerülendőek. Az általánosságban vett eredmények értékelésénél pedig figyelembe kell vennünk az igénybe vett anyagiak arányát is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Soltész, Norbert Németh, Kristóf Gál, Melinda Vass, Ágnes Diószegi, Ferenc †Mechler, Klára Fekete, Viktória Somogyi, and László Módis

Összefoglaló. Háttér: A rheopheresis egy szelektív, extracorporalis, kettős kaszkádfiltrációs eljárás, mely előzetes plazmaszeparációt követően egy speciális filter segítségével kivonja a vérplazmából a hiperviszkozitásért felelős komponenseket, úgymint alacsony sűrűségű lipoprotein, lipoprotein(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2-makroglobulin, Von Willebrand-faktor, immunglobulin-M. Módszer és Betegek: Klinikánkon az elmúlt 5 évben MONET filter alkalmazásával összesen 80 kezelést végeztünk hiperviszkozitással összefüggő, időskori száraz maculadegeneratióban, diabeteses alsó végtagi fekélyben, illetve neuropathiában. Eredmények: A dolgozatban beszámolunk kedvező klinikai tapasztalatainkról, a viszkozitás, a klinikai tünetek és az elektroneurográfiai paraméterek tükrében. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382.

Summary. Background: Rheopheresis is a selective, extracorporeal, double cascade filtration method. After a previous plasma separation, with the help of a special filter it extracts compounds from blood plasma which are responsible for hyperviscosity such as low-density lipoprotein, lipoprotein(a), triglyceride, cholesterine, fibrinogen, α2-macroglobulin, Von Willebrand factor, immunoglobulin M. Method and Patients: In the past 5 years, with the application of MONET filter we performed 80 therapies to treat age-related macula degeneration, diabetic foot ulcers and neuropathy which are complicated with hyperviscosity. Results: The review describes our benefical clinical experiences in consideration of viscosity, clinical symptoms and electroneurography parameters. Orv Hetil. 2021; 162(10): 375–382.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek kialakulása szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike. Annak ellenére, hogy a krónikus dialíziskezeléssel szemben a vesetranszplantált betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graftműködés mellett bekövetkezett halálozás leggyakrabban cardiovascularis eredetű. A komplex részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott diagnosztikus eszközökkel, és noninvazívan mérhető az artériás stiffness (érfali merevség) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós paraméterek változásának noninvazív klinikai vizsgálata közvetlenül a vesetranszplantációt követően. Módszer: Prospektív, követéses vizsgálatban 17 (8 nő, 9 férfi; életkor: 46,16 ± 12,19 év) cadavervese-transzplantáción átesett beteg noninvazív módon rögzített artériás funkciós paramétereit, laboreredményeit, klinikai állapotát vizsgálták a perioperatív időszakban, abból a célból, hogy észlelhető-e már a műtét után közvetlenül mérhető változás. A méréseket a transzplantációs műtétet megelőzően (1. mérés), majd azt követően 24 óra múlva (2. mérés), végül hetente egyszer (3–4. mérés) végezték standard körülmények között. Korrelációanalízist végeztek a stiffness és a hagyományos laboratóriumi paraméterek között. A stiffnessparaméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, TensioMed Arteriográfot használták. Az arteria carotisok és a kardiális státusz rögzítését ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagsága, a diasztolés diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján végezték. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 7.0 szoftver segítségével végezték. Statisztikai különbözőséget állapítottak meg p<0,05 szignifikanciaszint esetén. Eredmények: A posztoperatív időszakban az augmentációs index és a pulzushullám-terjedési sebesség szignifikáns csökkenését észlelték. Következtetések: Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeik körében alkalmasnak tűnik a globális cardiovascularis kockázat megítélésére. A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek artériás funkciós tulajdonságai már a műtétet követő napokban noninvazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak. Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 956–963.

Restricted access

Absztrakt:

Immunglobulin-E (IgE)-alapú, rendszertelenül ismétlődő, súlyos, anafilaxiás reakciók jelentkeztek egy 50 éves, európai fehér férfi betegnél, akinél ugyanakkor Crohn-betegség is igazolódott. Az immunológiai laboratóriumi vizsgálatok alapján felmerült egy olyan patomechanizmus lehetősége, hogy a Crohn-betegség miatt sérült bélfalon át mikrobaeredetű molekulák kerülhettek a vérbe, és ezek allergénként szerepeltek. A mikrobiológiai vizsgálatok atípusos Staphylococcust mutattak ki a székletből. A szérumban magas IgE-szintet mértek. A célzott antibiotikum, továbbá az allergiaellenes és immunszuppresszív szerek egyidejű alkalmazásával teljes remisszió volt elérhető néhány hónap alatt. Nemcsak a Crohn-betegség javult, de a szérum össz-IgE-mennyisége is jelentősen csökkent, valamint teljesen megszűntek a kiszámíthatatlan anafilaxiás rohamok. Az atípusos mikrobaallergének (például Staphylococcus-származékok) által kiváltott anafilaxiás komplikáció – e kóros mechanizmus felismerése után – eredményesen kezelhető Crohn-betegségben. Ez az első leírása ennek a kórképnek. Orv Hetil. 2019; 160(38): 1514–1518.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Soltész, Zoltán Prohászka, György Füst, Henrietta Dér, György Kerekes, Péter Szodoray, Margit Zeher, and Zoltán Szekanecz

Az atheroscleroticus plakk kialakulásában jelenleg három autoantigént tudunk azonosítani, amelyek patológiai jelentőségét experimentális és klinikai adatok egyaránt bizonyítják. Ezek az antigének a 60 kDa-os hősokk fehérje, a β2-glikoprotein I és az oxidált LDL. Szerepük van az antigénspecifikus T-sejt differenciálódási folyamatokban, valamint ellenük autoantitestes mechanizmusok indulnak be, amelyek prothromboticus hatással bírnak és az atherosclerosis folyamatát felerősítik. Az autoimmun betegségekben ezen tényezők mellett egyéb, betegségenként eltérő mechanizmusok vannak jelen, amelyek összességében az autoimmun vasculopathiák kialakulásához vezetnek. Az összefoglaló közlemény ezen vasculopathiák rövid áttekintését adja.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Edit Szomják, Henrietta Dér, György Kerekes, Katalin Veres, Judit Tóth, Sándor Olvasztó, Csaba Herczku, and Pál Soltész

A perifériás artériás érbetegség napjainkban is aluldiagnosztizált kórkép. Kialakulásában és progressziójában számos befolyásolható és nem befolyásolható rizikótényező bír szereppel. Mint rendszerbetegség részjelensége és indikátora is lehet fatális kimenetelű cardio- és cerebrovascularis eseményeknek. Esetismertetés: A betegség multilokularitását jól példázza a szerzők által ismertetett 73 éves férfi beteg esete, akinél egyidejű carotisérintettség és az alsó végtagok kritikus végtagischaemiáját okozó és aortobifemoralis bypassra szoruló eltérés mellett a szív vonatkozásában többszörös, mechanikai szövődménnyel társult infarktus, inoperábilis coronariastátus, valamint implantálható cardioverter defibrillátort igénylő kamrai ritmuszavar volt jelen. Következtetések: A perifériás artériás érbetegek kezelése során mindenképpen számolni kell a betegség teljes érrendszert involváló természetével, és a körültekintő, komplex terápia mellett is számítani kell a betegség progressziójára, súlyos cardialis, valamint cerebralis események bekövetkeztére, amelyek a beteg halálához is vezethetnek.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők vizsgálatukban a hazai forgalomba hozott élelmiszer-kiegészítők közül a Flavon Max (GéSz Kft., Debrecen) készítmény szív- és érrendszeri hatásait értékelték többek között súlyos koszorúérbetegeken. A vizsgálatokat két randomizált, kettős vak-, placebóval ellenőrzött betegcsoporton végezték, felhasználva impedancia-kardiográfot, TensioMed Arteriographot®, az arteria ulnaris intima vastagságának mérését, illetve biokémiai módszereket. A vizsgálat eredményeit összesítve és elemezve, a Flavon Max hatására két tényező esetében találtak jelentős (p < 0,05) javulást: a vérnyomásgörbék vizsgálatával kapott augmentációs index, illetve a laboratóriumi vizsgálat során mért C-reaktív protein (CRP) érték esetében. Összefoglalva: A Flavon Max a koszorúérműtétet követő időszakban a betegek számára hasznos kiegészítő kezelésnek bizonyult.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Pál Soltész, Melinda Vass, Ágnes Diószegi, Ivetta Mányiné Siket, Ildikó Garai, Csaba Kun, Orsolya Bene, Attila Kertész, and István Édes

Absztrakt:

A dilatatív cardiomyopathia (DCM) képezi a szívtranszplantáció egyik fő indikációját. Az esetek mintegy 50%-ában a kóroki tényező nem ismert. Kutatók számos szívizom-specifikus antitestet azonosítottak eddig, melyek ronthatják a balkamra-funkciót, valamint kamrai tachycardiát vagy akár hirtelen szívhalált is előidézhetnek. A dilatatív cardiomyopathia gyógyszeres kezelésének fejlődése ellenére a DCM prognózisa nem biztató. Nemzetközi irodalmi adatok alapján az immunadszorpciós kezelés reménykeltőnek tekinthető, ugyanis az antitestek eltávolításával javulás következhet be a szív pumpafunkciójában, a NYHA-stádiumban, valamint kitolódhat a betegek szívtranszplantáció-/LVAD-implantáció-mentes túlélési ideje. A Belgyógyászati Intézet Belgyógyászati Angiológiai Tanszék és Terápiás Aferezis Részlegén az országban elsőként végeztünk immunadszorpciós kezelést. Betegünk 43 éves, NYHA IV. stádiumú, idiopathiás dilatatív cardiomyopathiában szenvedő, transzplantációjelölt férfi volt, akinél Western blot vizsgálattal IgG típusú myocardiumellenes antitest pozitivitása igazolódott. Kezelését megelőzően ejekciós frakciója 18% volt. Kardiológusaival történt egyeztetést követően immunadszorpciós kezelése mellett döntöttünk. Intenzív osztályunkon öt kezelést végeztünk, egymást követő napokon. Az utánkövetés első hónapjában a betegnél funkcionális javulást detektáltunk, terhelhetősége fokozódott. Az echokardiográfia az isovolaemiás kontrakció javulását (465 Hgmm/s-ról 575 Hgmm/s-ra), a stroke-volumen növekedését (49 ml-ről 66 ml-re) detektálta. A kezelést követő harmadik hónapban megismételt SPECT-vizsgálat az ejekciós frakció növekedését igazolta, 18%-ról 32%-ra. Orv Hetil. 2018; 159(13): 532–536.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Váróczy, Árpád Illés, Emese Kiss, Zoltán Szekanecz, Pál Soltész, Sándor Sipka, Attila Kiss, Miklós Udvardy, Gyula Szegedi, and Margit Zeher

A súlyos, terápiarefrakter poliszisztémás autoimmun kórképek kezelésében alternatíva lehet a nagy dózisú kemoterápia autológ őssejt-szupportációval. A szerzők saját kezdeti tapasztalataik ismertetését tűzték ki célul. Eredmények: A szerzők intézményükben 2006. augusztus és 2007. november között összesen 7 autoimmun beteg őssejt-transzplantációját végezték el: közülük kettő szisztémás lupus erythematosusban, négy rheumatoid arthritisben, egy pedig szisztémás sclerosisban szenvedett. Az őssejt-mobilizálás során cyclophosphamid + kolóniastimuláló faktor terápiát alkalmaztak, a kondicionáló kezelés nagy dózisú cyclophosphamid (200 mg/ttkg) + antithymocyta-globulin (9 mg/ttkg) protokoll szerint történt. A beadott őssejtek valamennyi betegnél sikeresen megtapadtak. Az egyik szisztémás lupus erythematosus miatt gondozott beteget a 46. napon fulmináns cytomegalovirus-infekció miatt elveszítették, a többieknél súlyos szövődmény nem lépett fel. Átlagosan 10 hónapos követésük során az alapbetegségük tartós remisszióba került, és az életminőségükben jelentős javulás következett be. Következtetések: Az autológ őssejtterápia biztonságosan és eredményesen alkalmazható a súlyos autoimmun betegségek válogatott eseteinek kezelésében is.

Restricted access