Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • Author or Editor: Tibor Varga x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A vékonybélből kiinduló rosszindulatú daganatok igen ritkák, az összes rosszindulatú emésztőszervi daganat kevesebb, mint két százalékát teszik ki. Előfordulásuk gyakoribb coeliakiában (lymphoma), illetve egyes örökletes bélbetegségekben, mint Peutz–Jegher-szindróma, familiáris adenomatosus polyposis. A betegség legtöbbször tünetmentes, illetve az első panaszok megjelenésétől a diagnózis felállításáig rendszerint több hónap telik el. A rendelkezésre álló noninvazív, részlegesen invazív vizsgáló módszerek gyakran nem vezetnek megoldáshoz és műtéti exploratio során derül fény a betegségre. Cikkünkben az osztályunkon előforduló vékonybéltumorok előfordulásáról, kivizsgálásáról, műtéti ellátásáról írunk feldolgozva az elmúlt 3 év beteganyagát. Megjegyzendő, hogy mindegyik beteg intézetünk Sürgősségi Osztályán keresztül érkezett, tehát nem tervezett módon. A műtétet megelőző vizsgálatok csak a műtéti indikáció felállításában segítettek, pontos diagnózishoz egy esetben sem vezettek. A műtéteket sürgősséggel vagy halasztott sürgősséggel végeztük. Mindegyik esetben vékonybélresectio történt. Anyagunkban adenocarcinoma, non-Hodgkin-lymphoma, GIST fordult elő.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Frida Katona, Balázs Murnyák, György Marko-Varga, and Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A melanoma malignum az egyik legagresszívebb daganat, amely gyakran képez áttétet távoli szervekbe. Az előrehaladott tumorok közel felében figyeltek meg agyi metasztázist. A korai diagnózis a betegség kimenetele szempontjából nagy jelentőségű. Az új, hatékony terápiák kialakításában fontos a bekövetkező genetikai és epigenetikai eltérések feltérképezése, ami ígéretes terápiás célpontokat jelölhet ki. Leggyakrabban a mitogénaktivált proteinkináz útvonal, a foszfatidil-inozitol-3-kináz jelátviteli útvonal és a sejtciklus-szabályozó molekulák génjeinek mutációi vezethetnek melanoma kialakulásához. A melanoma agyi áttétképzésének molekuláris folyamata nem teljesen feltárt. Közleményünkben összefoglaljuk a melanoma, illetve az agyi metasztázis kialakulásában szerepet játszó genetikai eltéréseket és molekuláris mechanizmusokat. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1083–1091.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Varga, Zsuzsanna Lelovics, Viktor Soós, and Tibor Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években húsznál több új sürgősségi osztályt adtak át. A betegforgalmi adatok, betegségek, indikátorok ismeretének hiánya számtalan logisztikai, szervezési problémát vethet fel. Célkitűzés: A sürgősségi betegellátás adatainak elemzése és rendelkezésre bocsátása a hatékony működtetés elősegítésére. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház multidiszciplináris Sürgősségi Betegellátó Centrumának hároméves betegforgalmi (n = 106 203), epidemiológiai, triázs és a betegségek nemzetközi klasszifikációjának adatait elemeztük. Eredmények: A betegek 73%-a 24 órán belül otthonába bocsátható volt. Hospitalizációt (21%) döntően belgyógyászati, gyermekgyógyászati, valamint idegrendszeri betegségek indikáltak. A kritikus állapotú betegek aránya kicsi (<2%). Jellegzetes napszaki, heti és szezonális ingadozások figyelhetők meg. A betegforgalom domináns részét a sérülések, mérgezések adták (40%). Az állapotstabilizálás eredményességét igazolja a kis (0,3%) halálozási ráta. Következtetések: A szerzők eredményei megerősítik, hogy a vizsgált sürgősségi ellátás betegbiztonsági értéke nagy és mentesítheti a kórházi osztályokat az indokolatlan betegfelvétel alól. Orv Hetil. 2017; 158(21): 811–822.

Open access

Sixty-one avian strains of Pasteurella multocida were characterised and compared by biochemical tests, capsular PCR typing and ERIC-PCR. The strains were recovered from various avian species (goose, duck, Muscovy duck, turkey, chicken and pheasant) and represented different geographic locations in Hungary. Forty-two strains (69%) were identified as P. multocida subsp. multocida and 19 strains (31%) as P. multocida subsp. septica . The strains were grouped into 7 different biovars (1, 2, 3, 4, 5, 6 and 7). The most prevalent biovars were 1 (25%), 3 (21%) and 6 (21%). Most of the duck isolates (90%) belonged to biovar 1 or 6. The most frequent capsular type was A (93.5%). Type F represented only a small number (6.5%) of the strains. Other capsular types were not identified. From the 61 isolates 24 different fingerprint patterns were generated by ERIC-PCR assay. Based on cluster analysis the strains could be grouped into four larger and four mini-clusters that showed considerable correlation with the geographical origin and the host species. The results indicate that ERIC-PCR may be a suitable technique for studying the host adaptation of P. multocida and the epidemiology of fowl cholera.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ian O’Sullivan, Ádám Tibor Schlégl, Péter Varga, Kamilla Kerekes, Csaba Vermes, and Péter Than

Absztrakt:

Bevezetés: Az EOS 2D/3D rendszerrel készült felvételeken nem ábrázolódik megfelelően a csontkor megállapítására leggyakrabban használt kéz és csukló. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy alternatív csontkormérési lehetőségeket keressünk EOS-felvételeken való alkalmazásra. Módszer: 9 mérési módszer bevonásával pilotvizsgálatot végeztünk, amely alapján 5 módszert válogattunk be: nyaki csigolyát (Hassel–Farman), csípőlapátot (Risser ’plus’), térdet (O’Connor), sarokcsontot (Nicholson), csípőt (Oxford) értékelve. 114 egészséges, 2–21 éves eset EOS-felvételein intra- és interobszerver megbízhatósági vizsgálatot végeztünk, valamint Spearman-korrelációval összevetettük a csont- és kronológiai kort. Eredmények: A megbízhatósági vizsgálatok minden módszer esetében kiváló eredményt adtak (csoporton belüli korreláció >0,9), kivéve az O’Connor-módszert (0,865 – jó). A Nicholson- és a Hassel–Farman-módszer bizonyult a leggyorsabbnak (átlag: 17,5 mp és 33,4 mp), viszont a sarokcsontok 14%-a nem volt vizsgálható (a cervicalis esetén 1%). Minden módszer szignifikáns összefüggést mutatott a korral (korrelációs koefficiens >0,829). Az értékelésnél nehézséget jelentettek a nem ábrázolódó (12%) vagy egymásra vetülő (23%) csontrészek. Következtetés: Csontkor-megállapítás mind az 5 módszer alkalmazásával lehetséges, de kiemelkedett a nagy megbízhatósággal, gyorsan, közel az összes felvételen alkalmazható Hassel–Farman-módszer. Orv Hetil. 2019; 160(16): 619–628.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Boglárka Sellyei, Zsuzsanna Varga, Katalin Szentesi-Samu, Éva Kaszanyitzky, and Tibor Magyar

Pasteurella multocida causes infectious diseases in a wide range of animal species. Antimicrobial therapy is still an effective tool for treatment. Generally, P. multocida isolates are susceptible to most of the widely used commercial antimicrobial agents but their excessive and unjustified use accelerates the emergence of resistant strains. We defined the antimicrobial sensitivity pattern of 56 P. multocida strains isolated from poultry (20) and swine [16 P. multocida toxin (PMT) positive and 20 PMT negative] to 16 widely applied antibiotics (apramycin, cefquinome, chloramphenicol, colistin, doxycycline, enrofloxacin, erythromycin, florfenicol, flumequine, neomycin, oxolinic acid, penicillin, trimethoprim potentiated sulphamethoxazole, sulphonamide compounds, tetracycline, tulathromycin) by the disk diffusion method. The majority of the strains was susceptible to most of the antimicrobial agents tested. However, the resistance to sulphonamides, tetracyclines, first-generation quinolones and aminoglycosides was remarkable, and thus the use of these compounds for the treatment of infection caused by P. multocida is not recommended. On the other hand, the antimicrobial activity of the classical penicillin, the newer macrolide (tulathromycin), the third-generation fluoroquinolone (enrofloxacin) and the fourth-generation cephalosporin (cefquinome) proved to be satisfactory against this bacterium.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Róbert János Bánhegyi, Paul Ovidiu Rus-Gal, Ágnes Krisztina Nagy, Tibor Martyin, Róbert Wágner, Richárd Varga, and Béla Pikó

Napjaink modern életformájának terjedése nemcsak az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kedvez, hanem a malignus tumoros betegségek számának rohamos növekedésével is jár. Ma már egyre több, elsősorban epidemiológiai jellegű vizsgálat bizonyítja, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és a legtöbb daganat kialakulása között összefüggés van, melynek oka a kórfolyamatok közös részleteiben keresendő. Az egyik ilyen részlet a szervezet kezdeti hyperinsulinaemiával és kései hyperglycaemiával kísért inzulinrezisztens állapotának létrejötte. Ezt daganatos betegekben a tumorszövet fokozott inzulinérzékenysége és glükózfelvétele egészíti ki. A tumoros szervezetben tehát a daganat számára előnyös, a 2-es típusú diabéteszre jellemző szénhidrát-anyagcserezavar alakul ki. Ennek megfelelően logikusnak tűnik orális inzulinszenzitizáló antidiabetikumok alkalmazási lehetőségének felvetése tumorellenes indikációban is. Az irodalmi adatok túlnyomó része alátámasztja ezt az elgondolást, mind a biguanid típusú metformin, mind a tiazolidindionok (TZD) esetében. Kedvezőek az előzetes eredmények az inzulinszerű növekedési faktor receptor (IGFR) elleni monoklonális antitest-készítmények daganatellenes alkalmazásának terén is. A cukorbetegség és a malignus tumorok komplex anyagcserekontroll részeként történő, együttes kezelése tehát újabb lehetőségeket adhat az onkológiai terápiák körében, melyek révén nemcsak a szervezetet erősítjük a tumor ellenében, hanem a daganatot is gyengítjük a szervezet védelmében. Magyar Onkológia 54: 315–323, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Erika Kövér, István Szilágyi, Zsuzsanna Varga, Éva Bércesi, Zsuzsanna Nagy, Tibor Holcz, Oszkár Karádi, Róbert Farkas, Szilvia Csák, Tibor Csere, and Miklós Kásler

A daganatos betegek ellátásában a többszakmás onkológiai orvosi munkacsoport, a multidiszciplináris onkoteam által történő terápiameghatározás mára már világszerte rutingyakorlattá vált. A multidiszciplináris onkoteam működése azonban újabb és újabb nehézségekkel szembesül a szakma gyors fejlődése, a fokozott elvárások, a financiális megfontolások előtérbe kerülése, a nem mindig kontrollált döntési mechanizmusok és az állandó idő- és szakemberhiány miatt. A továbbfejlődés egyik formája lehet a szinte mindenhol fellelhető osztályos megbeszélések, főorvosi referálók átalakítása a multidiszciplináris onkoteamnek megfelelő adminisztratív, jogi és döntési feltételrendszerrel. Az így kialakított onkoterápiás onkoteam alkalmas lehet a részleteiben nevesített, kivitelezhető, már a beteggel is részben egyeztetett, optimális onkológiai kezelés meghatározására, továbbá oktatási és centrumfeladatok elvégzésére. Az orvosok pszichés terheinek csökkentése is összességében a betegellátás minőségbiztosításának megerősítését szolgálja. A tanulmány mindezen szempontok részletesebb elemzésével együtt bemutatja a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának kétlépcsős, multidiszciplináris és onkoterápiás onkoteamrendszerét. Orv. Hetil., 2012, 153, 1984–1991.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Simonka, Attila Paszt, Tibor Géczi, Szabolcs Ábrahám, Illés Tóth, Zoltán Horváth, József Pieler, János Tajti, Ákos Varga, László Tiszlavicz, István Németh, Ferenc Izbéki, András Rosztóczy, Tibor Wittmann, and György Lázár

Bevezetés: A Barrett-nyelőcső (BE) az alsó harmadi nyelőcső adenocarcinomájának egyetlen ismert prekurzora. Több megfigyelés szerint a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERB) súlyossága és fennállásának ideje fontos patogenetikai tényező a Barrett-nyelőcső kialakulásában. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 2001–2008 között laparoscopos Nissen szerinti antireflux műtéten átesett 176 refluxbeteg és 78 BE-vel szövődött beteg praeoperativ kivizsgálási eredményeit (tünetek, 24 órás pH-metria, nyelőcső-manometria, Bilitec) és kezelésük hatékonyságát hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegcsoportok nem különböztek demográfiai jellemzőikben, és refluxos tüneteik időtartama is azonos hosszúságú volt. A betegek mindkét csoportban átlagosan másfél éves (19,87 vs. 19,20 hónap) eredménytelen gyógyszeres (protonpumpagátló) kezelés után kerültek műtétre. A praeoperativ functionalis vizsgálatok a BE-csoportban súlyosabb savas reflux meglétét igazolták (DeMeester-score 18,9 vs. 41,9, p < 0,001). Ugyanakkor a manometria – bár alátámasztotta az alsó nyelőcsősphincter (LES) károsodását – nem mutatott különbséget a két csoport között (12,10 vs. 12,57 Hgmm, p = 0,892). A laparoscopos antireflux műtéteknek halálozása nem volt, két esetben történt conversio súlyos adhaesiók, illetve lépsérülés miatt. Három hónappal a műtétet követően a Visick-score alapján mindkét csoportban jelentősen csökkentek vagy megszűntek a refluxos tünetek (az I. csoportban a betegek 73%-ánál, a II. csoportban a betegek 81%-ánál), javult a LES működése (17,58 és 18,70 Hgmm), és csökkent a savas reflux gyakorisága és expositiója (DeMeester-score 7,73 és 12,72). Következtetés: A károsodott LES incompetens működésével párhuzamosan jelentkező kóros savas reflux súlyossága potencírozza a gastrooesophagealis junctióban (GEJ) megjelenő gyulladáson túl a metaplasticus folyamatok elindulását, a Barrett-nyelőcső kialakulását. A konzervatív kezelésre nem reagáló refluxbetegek csoportjában a megfelelően kivitelezett Nissen szerinti laparoscopos antireflux műtét további javulást képes biztosítani.

Restricted access