Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • Author or Editor: Gábor Xantus x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Több mint ezer olyan légúti megbetegedést tart számon a Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta, GA, USA), amelynek köze lehet az elektromos cigaretta használatához. Több mint nyolcszáz esetről bizonyosodott be (közülük 18 halálos kimenetelű volt), hogy vaporizálással összefüggő tüdősérülésről (vaping-associated lung injury – VALI) van szó. Bizonyosnak látszik az is, hogy az e-cigarettákban (mind a nikotin-, mind a kannabiszpatronokban) használt folyadékok több alkotóeleme potenciálisan mérgező. Még nem pontosan tisztázott ugyan, hogy mely komponens(ek) felelősek(ek) az esethalmozódásért, de a vizsgálatok fókuszában főleg olyan folyadékpatronok állnak, amelyek kannabiszszármazékokat tartalmaznak, a betegek nagy része ugyanis legális vagy illegális kannabiszolajat használt. A közegészségügyi hatóságok az e-pöfékelést világszerte mindeddig a dohányzás biztonságos alternatívájaként jegyezték. Azokban az országokban, ahol a kannabisz használata legális, az e-cigaretták hallatlan népszerűségre tettek szert diszkrét használatuk okán, humán vizsgálatok azonban még nem történtek a kannabisz-hatóanyagok e-cigarettával történő porlasztásával kapcsolatban, ezért ennek a beviteli útnak a biztonságossága nem ismert. Egy 2017-ben megjelent áttekintő cikk azzal a következtetéssel zárta értekezését, hogy az e-cigaretták biztonságossága ismeretlen ugyan, ám feltételezhető, hogy kevésbé káros, mint a kannabisztartalmú cigaretták szívása. Magyar, amerikai, ausztrál és európai szakmai szervezetek 2015 óta figyelmeztettek a szabályozatlan terjesztésben rejlő veszélyekre, ugyanakkor elkötelezték magukat a jövőbeli alapos klinikai vizsgálatok szükségessége mellett. Amennyiben a jelenlegi vizsgálatok kimutatják, hogy az e-cigarettázás maga nem feltétlenül káros, akkor alkalmasint új út nyílhat a kannabisz orvosi célú kutatásában és alkalmazásában, ellenkező esetben azonban jelentős változások várhatók a dohánytermékek piacán és a leszoktatást segítő programokban. Orv Hetil. 2020; 161(11): 413–418.

Restricted access

Koronavírusvakcina-vademecum

Corona vaccine review

Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus, Balázs Rékassy, and László Závori

Összefoglaló. A SARS-CoV-2 okozta megbetegedés (COVID–19) a cikk megírásáig a világon több mint 82 millió embert érintett, a halálos áldozatok száma 1,8 millió (2,2%). Hazánkban eddig 300 000 feletti esetszámot regisztráltak, a cikk megjelenésének idején már várhatóan több mint 10 000 halottal (3%). Habár a megbetegedésnek oki gyógyszeres terápiája egyelőre nincs, egyes antivirális szerek és a rekonvaleszcens plazma alkalmazása a tapasztalatok szerint csökkentik a vírusterhelést, és ezzel hozzájárulnak a beteg gyógyulásához. Az eddig példa nélküli epidemiológiai rendelkezések nem tudták megállítani, csak lelassítani a betegség terjedését, ezért a megelőzés tűnik az egyetlen, a közeljövőben tömegek számára is elérhető megoldásnak. A jelen cikk nem egy virológiai vagy biotechnológiai szakmunka, sokkal inkább egy összefoglaló házi- és általános orvosok számára, amely ismerteti a jelenleg engedélyezett, illetve a közeljövőben forgalomba kerülő védőoltások előnyeit és hátrányait a COVID–19 tágabb kontextusában. Írásunkban bemutatjuk a leggyakoribb álhíreket, rémhíreket is, valamint ezek cáfolatát is annak érdekében, hogy kollégáink felkészültebben tudják betegeiket informálni, valamint segíteni a vakcináció fontosságával kapcsolatos döntéshozatalt. Egy járvány megfékezésének legkézenfekvőbb módja a társadalmi szintű védettség megvalósítása. A nyájimmunitás kialakulása nélkül nagy valószínűséggel e jelenlegi pandémia sem állítható meg. Amennyiben egyéni és társadalmi szinten is vissza szeretnénk térni a vírus előtti életünkhöz, újra élvezve az akadálytalan áru- és kereskedelmi forgalom jelentette előnyöket, akkor a tömeges oltás tűnik a leghatékonyabb eszköznek ennek eléréséhez. A fertőző betegségek számának és mortalitásának a 20. században tapasztalt jelentős csökkenése egyértelműen a társadalmi szintű átoltottságnak, valamint a higiénés körülmények javulásának köszönhető. Az oltás ugyan önkéntes, de felvételének kérdése pandémiás helyzetben valószínűleg nemcsak egyéni döntés, de társadalmi felelősségvállalás kérdése is. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Summary. Out of more than 82 million people worldwide, 1.8 million (2.2%) succumbed to SARS-CoV-2 disease (COVID–19). In 2020, more than 300 000 cases were registered in Hungary, and by the time of publication of this article, the death toll would probably exceed 10 000 (3%). Currently no causative drug therapy is available, however, observational evidence suggests that certain antivirals and the use of convalescent plasma may change the disease course. The unprecedented, strict epidemiological provisions managed to slow down the spread of the disease though they could not stop it. It seems that prevention remains the only readily available option to beat COVID–19. This is not a virology or biotechnology paper, but an unbiased review for general practitioners, aiming to summarize the advantages/disadvantages of the (emergency) authorized and soon-to-be-launched vaccines in the wider context of COVID–19. We also intended to address and debunk the most common misconceptions, aiming to help both doctors and patients to make a fact-based, informed decision about vaccination. Herd immunity is paramount to combat COVID pandemic. Without population-level vaccination, we are unlikely to regain the quality of life, the freedom of travel and the unrestricted economy/commerce we enjoyed before. It is obvious that the significant reduction in morbity/mortality of infectious diseases in the 20th century was achieved through advancements in vaccinology and improved hygiene. Albeit voluntary, vaccination in a pandemic situation is probably not only an individual decision, but social responsibility as well. Orv Hetil. 2021; 162(8): 283–292.

Open access

Kannabiszszármazékok használatának gyakorisága gyulladásos bélbetegségben

Cannabis use among patients with inflammatory bowel disease

Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus and V. Anna Gyarmathy

Összefoglaló. Gyulladásos bélbetegségben (IBD) a fájdalomérzés komplex szomatikus és pszichés jelenség. Ez utóbbi komponens pontosabb megértése segíthet a megfelelő kezelési stratégia megállapításában. A szorongásos hangulati zavarok és egyes maladaptív viselkedési minták (dohányzás és alkoholfogyasztás) előfordulási gyakorisága jól dokumentált IBD-ben, a kannabiszhasználat hatása ugyanakkor kevésbé ismert. A szerzők szisztematikus áttekintést végeztek annak megértéséhez, hogy vajon magasabb-e a marihuánahasználat gyakorisága felnőtt IBD-s betegek között egészséges kontrollpopulációhoz viszonyítva, és ha igen, akkor melyek a szerhasználat legfontosabb jellemzői. A kutatási periódust szándékosan az elmúlt 7 évre korlátoztuk, ugyanis 2013-tól jelentős változások álltak be a kannabinoidok jogi és orvosi megítélésében az USA-ban. Öt elsődleges és több másodlagos adatbázisban kutattunk előre meghatározott kulcsszavak segítségével 2013 óta teljes szöveggel megjelent, angol nyelvű felnőtt IBD-s populációt vizsgáló epidemiológiai tanulmányok vonatkozásában. 143 rekord közül 7 cikk felelt meg a beválogatási kritériumoknak. Eredményeink szerint a kannabiszhasználat gyakorisága IBD-ben szenvedő felnőtt betegek körében valószínűleg magasabb, mint a kontrollpopulációban: a „valaha, bármikor” használók aránya 54–70% között változott (szemben a 46–60% gyakorisággal a kontrollcsoportban), míg az „aktív használók” esetén a gyakoriság 6,8–25% között változott (vs. a kontrollcsoportban tapasztalt 8,6–14%-kal). A prevalenciaadatok széles variabilitása arra utal, hogy a beválogatott epidemiológiai tanulmányok valószínűleg vagy nem voltak megfelelően tervezve, vagy jelentős heterogenitással bírtak. A pszichés tényezők ellentmondásos mintája azt sugallja, hogy a kannabinoidok egyes esetekben ronthatták, más esetben valószínűleg javították bizonyos prominens tünetek megélését. Javasoljuk ezért, hogy a valós prevalencia megállapítása érdekében a keresztmetszeti vizsgálatok mellé ismételt pszichometriai vizsgálatokon alapuló vizsgálatok is bekerüljenek a további kutatásba. Orv Hetil. 2021; 162(12): 443–448.

Summary. Pain perception in inflammatory bowel disease (IBD) is beyond a purely somatic process. In-depth understanding of psychologic elements might enable more effective management in this patient group. Anxiety disorders and certain maladaptive coping strategies like smoking and alcohol consumption are well-documented in IBD, unlike the scarcely researched cannabis use. The authors designed a systematic review, to investigate if the prevalence of cannabis use is higher in IBD that in unselected controls. The research window was intentionally set to cover for the past 7 years, as in 2013 major legislative changes took place in the cannabis decriminalisation process in the United States. 5 primary and several secondary databases were researched with a pre-formulated algorithm registered at PROSPERO for full text epidemiological studies published in English language involving adult IBD patients. Out of 143 records, 7 articles met the in/exclusion criteria. Our results suggest that cannabis use among adult patients with IBD is likely to be higher than in the unselected control population. The proportion of “ever” users varied from 54% to 70% (vs. 46–60% in the control group); and for ‘active users’, the prevalence ranged between 6.8% to 25% (vs. 8.6–14% in the control group). The wide variability in prevalence data suggests that the selected epidemiological studies were either inappropriately designed or were too heterogeneous (or both). The contradictory pattern of psychological factors suggests that cannabinoids might improve or worsen IBD depending on case by case basis. We therefore opine that in addition to cross-sectional papers, studies based on repeated psychometric analysis are needed to establish the real prevalence and inform cannabinoid prescription and holistic management in inflammatory bowel disease. Orv Hetil. 2021; 162(12): 443–448.

Restricted access

Abstract

In sepsis cytokine-mediated inflammation, clotting cascade activation and glycocalyx shedding impair both function and structure of the microcirculation, compromising adequate tissue oxygenation/perfusion. Such mismatch results in “dysoxia”, an imbalance in mitochondrial respiration.

Microvessel injuries can be grouped into four types: cytotoxic oedema, micro-vessel heterogeneity, sluggish/absent flow, and focal anaemia. Recognition of such diversity in microcirculatory pathology, alongside with the implementation of novel biomarkers might reveal previously unobserved heterogeneity in adults diagnosed with sepsis. Early identification of distinct subtypes may help not only to better stratify disease severity but may also provide explanation to the often seen insufficient/absent response to resuscitative treatment. Experimental evidence suggests that impaired microcirculatory flow may correlate with organ dysfunction and mortality. Therefore, reliable/reproducible diagnostic tools, that provide real-time information about the dynamic state of the microcirculation, might be practice changers in managing the critically ill.

The sublingual mucosa and the nailfolds provide easy access to microcirculation via hand-held, point-of-care devices. Accessing these windows, clinicians may recognise, understand and potentially correct the underlying tissue oxygenation/perfusion mismatch. This new clinical information might facilitate an individualised approach vs protocolised care aiming to administer the right balance of intravenous fluids/vasopressors, time/dose auxiliary treatment modalities and, most importantly, might also guide determining the optimal duration of resuscitation to avoid/minimise harm and maximise benefits in sepsis management. However, before every-day clinical use of such point-of-care microcameras, validation studies are needed to establish not only feasibility but reliability and reproducibility as well.

Restricted access

Absztrakt:

Az elektronikus cigaretták és/vagy vaporizálással összefüggő tüdősérülés (electronic cigarette and vaping associated lung injury, EVALI) szindrómát először az Amerikai Egyesült Államokban (USA) írták le, és összefüggésbe hozták a kannabinoidok használatával (e-szívás) és az E-vitamin-acetát-expozícióval (amely egy [a kannabinoidok hígítására] szolgáló olajos adalékanyag). Mivel az esetszámok epidemiológiai szempontból nem voltak túl magasak, illetve a rendelkezésre álló adatok sem voltak konzisztensek, több feltételezés is napvilágot látott a jelenség magyarázatára. A mintavétel standardizáltságának hiánya, az önbevalláson alapuló, inhomogén felhasználói szokások, a rendkívül sok tényezős lehetséges kóroki, illetve a szabályozatlanságból származó kereskedelmi és jogi kiskapuk (mint például az online terjeszthetőség, a feketepiac térnyerése vagy a hatóanyagok/vivőanyagok mennyiségének és minőségének önkényes változtatása) közrejátszhatnak az adatok kétséges validitásában. Továbbá érdekes, de semmiképpen nem elhanyagolható kérdésként merült fel az is, hogy miért nem regisztráltak EVALI-eseteket az USA-n kívül, amikor az elektronikus cigaretták világszerte óriási népszerűségnek örvendenek? Jelen összefoglalónkban arra keressük a választ, hogy valóban az E-vitamin-acetát-e az oka ennek a komplex szindrómának, hogy milyen esetleges nem egészségügyi tényezők járulhattak hozzá az EVALI gyors növekedéséhez, valamint az esetszámok ugyanolyan gyors hanyatlásához, illetve az elektronikus cigaretták biztonságos, standardizált használata rejt-e lehetőségeket egyes gyógyszerek, például a kannabinoidok biztonságos módon történő szervezetbe juttatásában. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1281–1285.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Xantus, Allen Penny, Sharon E. Norman, and Péter László Kanizsai

Absztrakt:

Az angliai Committee for Quality Improvement anyagi támogatást nyújt azon sürgősségi osztályoknak, ahol a felnőtt, szeptikusnak véleményezett betegek a beérkezéstől számított 1 órán belül kapnak széles spektrumú antibiotikumot és 30 ml/kg-os krisztalloidbolus-infúziót. A fentihez hasonló egyórás célkitűzés számos más európai országban, az Egyesült Államokban és Ausztráliában is meghatározó minőségi mutatóvá vált, ugyanakkor szinte megjelenésének pillanatában éles támadások kereszttüzébe került, ugyanis az ajánlást alátámasztó bizonyítékok egyrészt nem feltétlenül vonatkoztathatók a sürgősségi ellátásra, másrészt valószínűleg idejétmúltak. A jelen cikk szerzői szisztematikus áttekintést terveztek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az 1 órán belül beadott, 30 ml/kg intravénás bolus krisztalloidinfúzió valóban jelent-e klinikai előnyt (a mortalitás vagy a kórházi ápolási idő tekintetében) felnőtt, sürgősségi osztályon diagnosztizált szeptikus betegek kezelése esetén. A kutatási protokollt a szerzők prospektív módon regisztrálták a PROSPERO-n. Két párhuzamos lépésben 5 elsődleges (Embase, CINAHL, Medline, PubMed és Cochrane Library) és több másodlagos adatbázist vettünk górcső alá a 2012 és 2019 közötti időszakban teljes szöveggel megjelent cikkek vonatkozásában. Amennyiben a kutatásnak sikerül minimum 15, az előre lefektetett beválogatási kritériumoknak megfelelő cikket azonosítani, a szerzők megkísérelnek egy fix- vagy randomeffektus-metaanalízist. Amennyiben ez nem lehetséges, Fisher-féle kombinált p-érték kerül kiszámításra, és narratív szintézis kerül közlésre. A sürgősségi keretek között végzett, magas szintű evidenciát produkáló kutatás segíthet annak a felnőtt szeptikus betegcsoportnak (valamint a pontos klinikai előnyöknek és/vagy iatrogén ártalmaknak) a beazonosításához, akiknek a kezelésében a 30 ml/kg bolus krisztalloidinfúzió klinikailag igazolt előnyöket eredményezhet. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1668–1674.

Restricted access