Search Results

You are looking at 91 - 100 of 490 items for :

  • "aggressiveness" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: János László Iványi, Éva Marton, Márk Plander, Zoltán Vendel Engert, and Csaba Tóth

Bevezetés: A primer herelymphoma ritkán előforduló extranodalis non-Hodgkin-lymphoma-entitás. Legtöbbször idős férfiakban fordul elő, nagy malignitású szövettani képpel és kedvezőtlen kórlefolyással. Az érintett here eltávolítása után alkalmazott immunkemoterápia ellenére a betegek kezelési eredményei elmaradnak más extranodalis lymphomásokétól. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben a szerzők célul tűzték ki 2000 és 2012 között kórismézett és kezelt herelymphomás betegeik klinikopatológiai és kezelési eredményeinek felmérését. Módszer: Ezen időszak alatt 334 agresszív non-Hodgkin-lymphomás betegből nyolc esetben (8/334, 2,39%) kórisméztek primer herelymphomát (diffúz nagysejtes B-sejtes hét esetben, Burkitt-típusú egy esetben). A betegek medián életkora 60 év (23 és 86 év között) volt. Korai I–IIE hét betegben, előrehaladott stádium egy betegben fordult elő. Egy beteg kivételével (csak radioterápia) minden beteg kemoterápiát kapott (rituximab+CHOP, hat–nyolc ciklus 21 vagy 28 naponként). Mindössze egy beteg részesült központi idegrendszeri kemoterápiás profilaxisban, preventív ellenoldali hereirradiációt nem alkalmaztak. Eredmények: Ötven hónapos medián követés alatt semicastratiót követő rituximab- és CHOP-kúra után hét beteg került komplett remisszióba, két beteg elhunyt (egy beteg a lymphoma progressziója következtében, a remisszióban levő másik beteg szekunder tüdőtumor miatt). Komplett remissziót a betegek 87,5%-ában értek el. A betegségmentes túlélés 13–152 hónap között (medián 38 hónap), az összesített túlélés 17–156 hónap között (medián 43 hónap), az ötéves betegségmentes és összesített túlélés pedig egyaránt 37,5% volt. Következtetések: A viszonylag kedvező kezelési eredmények hátterében a korai stádium túlsúlya, a lymphoma urológiai sebészi eltávolítása, az immunkemoterápia hatásossága, illetve a közeli és távoli (idegrendszeri) relapsus hiánya állhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 1666–1673.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Szapáry, Katalin Koltai, Antal Tibold, Andrea Fehér, Gábor Harang, Gabriella Pusch, and Gergely Fehér

Bevezetés: Korábban már leírták a clopidogrelkezelés hatékonyságát akut ischaemiás cerebrovascularis eseményen átesett betegek körében rövid távon. Célkitűzés: A szerzők célja a betegek egyéves utánkövetési adatainak bemutatása. Módszer: A vizsgálatban 100, akut stroke-on/tranziens ischaemiás attakon átesett beteg vett részt. A betegek az első 48 órában aszpirinkezelésben, majd clopidogrelkezelésben részesültek. A kezelés hatékonyságát a gyógyszeres terápia bevezetését követően 7 és 28 nap, majd 3, 6 és 12 hónap után ellenőrizték. A betegeket két csoportra osztották optikai aggregometriás leletük alapján (clopidogrelérzékeny és -rezisztens). A két csoport kockázati profilját, gyógyszereit, laboratóriumi paramétereit és a klinikai kimenetelt elemezték. Eredmények: A clopidogrelkezelés esetében szoros összefüggés mutatkozott az aktuális vérnyomás, a vércukor- és vérzsíranyagcsere-paraméterek, az ultraszenzitív C-reaktív protein szintje és a thrombocytaaggregációs értékek között (p<0,05). Erélyes szekunder prevenciós kezelés hatására a fent jelzett paraméterek normalizálásával párhuzamosan a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés hatékonysága is növelhető volt, hosszabb távon rezisztens beteg nem volt. Az egyéves utánkövetés során a kezdetben rezisztens betegek esetében több volt a vascularis események aránya (4 kezdeti clopidogrelérzékeny [4,5%] vs. 2 kezdeti clopidogrelrezisztens [18,1%], p<0,01), ugyanakkor a rezisztencia jelensége nem bizonyult a későbbi kedvezőtlen kimenetel független kockázati faktorának a multivariációs analízis során. Következtetések: Jelen vizsgálat eredményei alapján igen komolyan felvetődik az erélyes szekunder prevenciós kezelés szerepe a thrombocytaaggregáció-gátló terápia hatékonyságának hátterében. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 53–59.

Restricted access

A rosszindulatú nyiroksejtes megbetegedések – a lymphomák – kezelésében az elmúlt években több változás történt. A Hodgkin-kór kezelésében egyre inkább rizikóadaptált kezelési stratégiát alkalmazunk, amely nemcsak a kezelés előtti vizsgálatokon és prognosztikai tényezőkön alapszik, hanem a kezelés korai stádiumában végzett ismételt PET-vizsgálat (restaging) eredményén is. A sugárkezelés alkalmazásának lehetőség szerinti minimalizálása a késői szövődményként fellépő másodlagos daganatok gyakoriságát csökkentheti. Relapsus esetén kemoszenzitív betegek esetében autológ őssejt-transzplantáció végzendő. A Hodgkin-kórban szenvedő betegek mintegy 85%-ának gyógyulása várható. A non-Hodgkin-lymphomák heterogén betegségcsoportjában az indolens non-Hodgkin-lymphomák csoportjára (CLL, myeloma multiplex, hajas sejtes leukaemia, cutan lymphomák stb.) természetes lefolyás esetén a lassú progresszió jellemző. Kezelésük palliatív, teljes gyógyulás elérése a jelenlegi lehetőségekkel általában nem lehetséges. Az agresszív NHL-ek jellemzője a gyors progresszió és a kezelés nélkül rövid idő alatt bekövetkező halálos kimenetel. Többségük citosztatikum- és sugárérzékeny. Megfelelő kezeléssel a betegek 60–70%-a komplett remisszióba (CR) kerül, és a betegek 40–50%-a véglegesen meggyógyul. Új lehetőség mindkét NHL-csoportban az immunterápia bevezetése, amely lehetőséget ad a nyugvó daganatsejtek befolyásolására is. Segítségükkel jelentősen javíthatók az eddigi terápiás eredmények. A PET-vizsgálat bevezetése az NHL-ek első és ismételt stádiumvizsgálatát is hatékonyan segíti. A kedvezőtlen prognózisú, valamint a visszaeső betegek egy részénél az autológ őssejt-transzplantáció javíthatja a prognózist.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: László Agócs, Bernadett Lévay, Ákos Kocsis, Györgyi Szabó, Eldin Mohamed Gamal, Lívia Rojkó, József Sándor, and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés: Az invazív aspergillosis életet veszélyeztető kórkép immunsupprimált betegeknél, mivel roncstüdő kialakulásához vezethet. Az Aspergillus empyema kezelése összetett. Eset: 18 éves férfi beteget kezeltünk, akinek anamnaesisében pancytopenia hátterében aplasticus anaemia, ciklosporin-A anti-thymocyta globulin (CA ATH) kezelés szerepel. Eredménytelen idegen donoros őssejtbeültetést követően gombás pleuropneumonia alakult ki nála, így empyema kialakulása miatt „open window thoracostomiát” (OWT), fenestratiót készítettünk. Ismételt mellkasi CT készült septicus állapot miatt, a korábbi műtét során készített stomából multidrog-rezisztens Pseudomonas tenyészett ki. Intézetünkbe történő áthelyezését követően az üreg debridementjének elvégezése után a musculus latissimus dorsi (MLD) és a musculus serratus anterior (MSA) izmok felhasználásával thoracomyoplasticát végeztünk. A műtétet követően parenchymaveszteség nélkül hazabocsátottuk a beteget. Következtetés: Az aspergillus okozta empyema kezelése nyitott thoracostomiával és halasztott izomlebeny-plasztikával szelektált esetekben sikerhez vezet, a tüdő funkciójának megtartásával. Ezen eset is példa arra, hogy társszakmák (jelen esetben mellkassebész és plasztikai sebész) együttműködése vezethet a sikeres gyógyuláshoz.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Ákos Kocsis, Zsolt Markóczy, László Agócs, Miklós Molnár, János Fillinger, Bernadett Lévay, and Pál Vadász

Absztrakt

Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.

Restricted access

Spot blotch of barley (Hordeum vulgare L.), caused by Bipolaris sorokiniana, is worldwide and economically one of the most important diseases. The structure of the B. sorokiniana population is not uniform. Within isolates of this species, there are strains that differ in virulence and aggressiveness. The aim of the study was to determine the variability of virulence within Polish isolates of B. sorokiniana and to test selected strains of this fungus terms of their pathogenicity in relation to different spring barley cultivars. The diversity of 70 Polish isolates of B. sorokiniana was determined based on the reaction of three spring barley test lines – Bowman, ND5883 and NDB12 with a certain susceptibility to infection by this pathogen and compared to three isolates of B. sorokiniana: ND93-1 classified to pathotype 0, ND85F – pathotype 1 and ND90Pr – pathotype 2. In the population of 70 isolates of B. sorokiniana, two pathotypes – 0 (14 isolates) and 1 (56 isolates) were identified. The mean values of leaf infection index evaluated for lines – Bowman, ND5883 and NDB12 in the case of B. sorokiniana isolates of pathotype 0 ranged: 17.08, 25.42 and 18.13, respectively, and in the case of B. sorokiniana isolates of pathotype 1: 15.57, 59.81 and 17.98, respectively. In the second experiment, the susceptibility of 8 spring barley cultivars to leaf infection by 10 selected isolates of B. sorokiniana (5 of pathotype 0 and 5 of pathotype 1) was tested. The mean value of leaf infection index calculated for analyzed cultivars in experimental combination with pathotype 0 isolates of B. sorokiniana was 1.56, and in the case of isolates of pathotype 1 was 16.58.

Restricted access

Hormonal imprinting is an epigenetic process which is taking place perinatally at the first encounter between the developing hormone receptors and their target hormones. The hormonal imprinting influences the binding capacity of receptors, the hormone synthesis of the cells, and other hormonally regulated functions, as sexual behavior, aggressivity, empathy, etc. However, during the critical period, when the window for imprinting is open, molecules similar to the physiological imprinters as synthetic hormone analogs, other members of the hormone families, environmental pollutants, etc. can cause faulty imprinting with life-long consequences. The developing immune system, the cells of which also have receptors for hormones, is very sensitive to faulty imprinting, which causes alterations in the antibody and cytokine production, in the ratio of immune cells, in the defense against bacterial and viral infections as well as against malginant tumors. Immune cells (lymphocytes, monocytes, granulocytes and mast cells) are also producing hormones which are secreted into the blood circulation as well as are transported locally (packed transport). This process is also disturbed by faulty imprinting. As immune cells are differentiating during the whole life, faulty imprinting could develop any time, however, the most decisive is the perinatal imprinting. The faulty imprinting is inherited to the progenies in general and especially in the case of immune system. In our modern world the number and amount of arteficial imprinters (e.g. endocrine disruptors and drugs) are enormously increasing. The effects of the faulty imprinters most dangerous to the immune system are shown in the paper. The present and future consequences of the flood of faulty imprintings are unpredictable however, it is discussed.

Restricted access

The free nature of the Internet is said to have been lost to business interest. The author contests this claim by showing that the overall non-profit character of the net may have been limited but certainly not yet compromised. The best stuff on the Web is still available but hidden behind error messages, unlisted databases, and little-known links. Most of cyberspace is still open for educated research, and serendipity. Valuable content may remain free as long as the emerging online business communication keeps on offering us an attractive compromise in matters of our time-use while on the net. This is a tacit give and take but the outcome belongs to the core drivers of the new economy. Online marketing and commerce proceed on a market of clicks not just users mouse clicks but also the clicks of third party meters counting time; adding up to statistical profiles; and measuring user behaviour. Advertising can help cyberspace remain toll free by compromising netizens time but offering something in return for using their personally identifiable data in business operations. I will track these innovations to the extent of understanding them and will give an evaluation from the perspective of how force-fed or interruptive they are. There are intriguing new initiatives to render commercials less aggressive and more relevant, more predicated on permission and even more dependent on bandwidth. These targeting initiatives promise the demise of the mass culture of advertising as we know it, helping commercial messages evolve into personalised and customised individual knowledge management for opting-in netizens. This endeavour is part of a wider project to understand further the phenomena of the emerging „Gratis Economy”. In this study, I will focus on marketing solutions where freeware is part of a wider revenue model or product selling strategy mix.

Restricted access
Community Ecology
Authors: G. Bacaro, S. Maccherini, A. Chiarucci, A. Jentsch, D. Rocchini, D. Torri, M. Gioria, E. Tordoni, S. Martellos, A. Altobelli, R. Otto, C. G. Escudero, S. Fernández-Lugo, J. M. Fernández-Palacios, and J. R. Arévalo

Invasion by alien plant species may be rapid and aggressive, causing erosion of local biodiversity. This is particularly true for islands, where natural and anthropogenic corridors promote the rapid spread of invasive plants. Although evidence shows that corridors may facilitate plant invasions, the question of how their importance in the spread of alien species varies along environmental gradients deserves more attention. Here, we addressed this issue by examining diversity patterns (species richness of endemic, native and alien species) along and across roads, along an elevation gradient from sea-level up to 2050 m a.s.l. in Tenerife (Canary Islands, Spain), at multiple spatial scales. Species richness was assessed using a multi-scale sampling design consisting of 59 T-transects of 150 m × 2 m, along three major roads each placed over the whole elevation gradient. Each transect was composed of three sections of five plots each: Section 1 was located on the road edges, Section 2 at intermediate distance, and Section 3 far from the road edge, the latter representing the “native community” less affected by road-specific disturbance. The effect of elevation and distance from roadsides was evaluated for the three groups of species (endemic, native and alien species), using parametric and non-parametric regression analyses as well as additive diversity partitioning. Differences among roads explained the majority of the variation in alien species richness and composition. Patterns in alien species richness were also affected by elevation, with a decline in richness with increasing elevation and no alien species recorded at high elevations. Elevation was the most important factor determining patterns in endemic and native species. These findings confirm that climate filtering reflected in varying patterns along elevational gradients is an important determinant of the richness of alien species (which are not adapted to high elevations), while anthropogenic pressures may explain the richness of alien species at low elevation.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Kriván, Dolóresz Szabó, Krisztián Kállay, Gábor Benyó, Csaba Kassa, János Sinkó, Vera Goda, András Arató, and Gábor Veres

A Crohn-betegség pontos oka ismeretlen, így terápiája sem megoldott. Kezelésében az infliximab jelentős áttörést jelentett, a mindennapi gyakorlatban azonban vannak olyan betegek, akik a kombinált immunszuppresszív, illetve biológiai terápia ellenére sem kerülnek remisszióba. Ezekben az esetekben új esélyt jelenthet az őssejt-transzplantáció. A szerzők egy 15 éves fiúgyermek történetét mutatják be, akinél 2008 februárjában súlyos Crohn-betegséget (aktivitási index [PCDAI]: 82,5 – maximumérték: 100) kórisméztek. Konzervatív kezelésének 3 éve alatt a kombinált terápia (immunszuppresszió, antibiotikum, infliximab) ellenére sem került tartós remisszióba. Az ígéretes külföldi esetközlések nyomán autológ őssejt-transzplantációt végeztek, amely a Crohn-betegség remisszióját eredményezte. Egy évvel az őssejt-transzplantáció után az alapbetegség relapsusa jelentkezett, amely a korábbiakhoz képest lényegesen enyhébb, konzervatív terápiával uralható formában zajlott. A szerzők tudomása szerint hazánkban még nem végeztek őssejt-transzplantációt terápiarezisztens Crohn-betegség kezeléseként, amely – noha végleges gyógyulást nem jelentett – terápiás alternatíva lehet súlyos, refrakter esetekben. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 789–792.

Open access