Search Results

You are looking at 91 - 100 of 211 items for :

  • "aggressiveness" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

This case report describes the use of a subcutaneously applied 4.7-mg deslorelin acetate implant in a three-year-old Arabian crossbred stallion showing unwanted strong male behaviour. Following deslorelin acetate implantation the stallion showed a short transitional increase in male behaviour. A ‘gelding-like’ behaviour was noted 15 days (D15) after treatment. The horse was surgically castrated at the owners request at D52 after treatment. Serum testosterone, oestradiol-17β and oestrone sulphate values decreased after deslorelin acetate implantation, but serum LH and FSH levels remained unchanged. Histopathological analysis of both testes and sperm analysis revealed a reduced spermatogenesis at D52. The testicular volume decreased after treatment. The use of a subcutaneously applied deslorelin acetate implant might be a promising tool to change the behaviour of aggressive stallions.

Restricted access

A köpenysejtes lymphoma egyesíti az indolens és az agresszív lymphomák rossz tulajdonságait, azaz az agresszív lymphomákhoz hasonlóan gyors lefolyású és progresszív, és az indolens lymphomákhoz hasonlóan kemoterápiával, illetve immunokemoterápiával nem gyógyítható. Az elmúlt években számos olyan előrelépés történt, amely nagyban javítja a köpenysejtes lymphomás betegek életkilátásait. Az intenzifikált immunokemoterápiára jól válaszoló betegek első komplett remissziójában konszolidációs kezelést kell végezni. A konszolidáció: rituximab és citozin-arabinosidal intenzifikált kezelést követően a lehetőleg sugárterápiát is alkalmazó kondicionáló kezelés és autológ transzplantáció, amely a várható átlagos túlélést minden korábbi adathoz képest lényegesen meghosszabbítja (átlag 2,5–3 év helyett valószínűleg 7–10 év között). A visszaeső betegek kezelésére pedig számos új lehetőség kínálkozik, amelyek közül az egyik legfontosabbat az Egyesült Államokban már erre a betegségre is törzskönyvezték. Az új terápiás lehetőségek áttekintésével foglalkozik a közlemény.

Restricted access

Experimental models that mimic the clinical syndrome of human viral encephalitis and represent HSV-1 neurotropism were utilized to investigate neuro-pharmacologic changes mediating clinical and behavioral manifestations of encephalitic infection of the central nervous system with HSV-1-induced rapid activation of the hypothalamic - pituitary - adrenocortical (HPA) axis and production of brain derived interleukin-1 (IL-1) and prostaglandin E2 (PG-E2), independently of viral replication. HSV-1 infection induced clinical signs of fever, motor hyperactivity and aggressive behavior. These manifestations were dependent on a permissive action of circulating glucocorticoids and not related to the degree of viral replication in the brain. Hyperthermia and HPA axis activation were also specifically dependent on HSV-1-induced brain IL-1 and PG-E2. The chronic neurological sequel or fatal outcome of HSV-1 encephalitis may be due to viral replication and brain tissue destruction, which are dependent on virus encoded virulence genes. In contrast, the clinical and behavioral signs in the acute phase are a result of activation of neurochemical systems, including cytokines, prostaglandinds and catecholamines. Circulating glucocorticoids play an essential role in mediating the physiologic actions of HSV-1-induced brain products and the clinical syndrome of encephalitis.

Restricted access

Data of Candida albicans and non-albicans Candida species isolated during the 1997-2000 period in the Medical and Health Science Center of the University of Debrecen are analysed. The number of yeast isolates increased from 408 to 1213 per year during this period. Dominance of C. albicans has been persistent, but a slight increase of C. glabrata and C. krusei could be observed. Distribution of different Candida species isolated from 16 body sites indicates that C. albicans seems to be still the most aggressive Candida species. Investigation of 244 urinary Candida isolates (parallel with bacterial cultures) suggests that tha aetiological role of Candida species in the pathogenesis of urinary tract infections can be hypothesized if colony forming unit (CFU) number of yeasts is higher than 104/ml and bacteria are present in low CFU number or are absent. Antifungal susceptibility testing of C. albicans, C. glabrata, C. tropicalis and C. krusei against Flucytosine, Amphotericin-B, Miconazole, Ketoconazole and Fluconazole suggests that Amphotericin-B is still the most effective antifungal agent. Finally, the problems in judging the aetiological role of isolated Candida species in the pathogenesis of different types of diseases are critically discussed.

Restricted access

A malignus melanoma pigmentsejtekből kiinduló, későn felfedezve igen agresszív, folyamatosan növekvő incidenciájú, bármely korosztályt érintő daganatos megbetegedés. Leggyakoribb formája meglévő hajlamosító tényezők (bőr-, szem-, hajszín, anyajegyek, pozitív családi anamnézis) talaján hozzáadódó környezeti faktorok (napégés) hatására a kültakarón, vagyis minden orvos számára könnyen vizsgálható helyen alakul ki. Sikeres kezelésének alapja továbbra is a korai diagnózis és műtéti eltávolítás. Áttétek jelentkezésekor a klasszikus, bár melanoma esetén csekély sikerrel kecsegtető kemo- és sugárterápia mellett, illetve helyett ma már új, molekuláris genetikai kutatásokon alapuló célzott terápiás szerek, valamint a gátolt tumorellenes immunválaszt a fék alól felszabadító immunterápiás gyógyszerek is rendelkezésre állnak. Az összefoglaló közleményben a szerzők régi és új ismereteket igyekeznek rendszerezni és terjeszteni, bármely, a téma iránt mélyebben érdeklődő gyógyító szakma képviselőjének átnyújtani. Orv. Hetil., 2015, 156(15), 583–591.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Boglárka Brúgós and Margit Zeher

A szisztémás lupus erythematosus poliszisztémás autoimmun betegség, egyik legjelentősebb szervi szövődménye a lupus nephritis. A lupus nephritis időbeni, a krónikus szervi érintettség kialakulását megelőző felismerése, a shubok előrejelzése, a korai agresszív kezelés elkezdése és a terápia sikerességének lemérése kívánatos lenne. Ezért a kutatások egy része intenzíven a legmegfelelőbb, aktivitást előre jelző biomarker megtalálására irányul. Jelen összefoglaló célja a hagyományos szerológiai markerek megbeszélésén túl a legújabb, részben még kísérletes, a klinikai gyakorlatban nem használt, de az SLE, illetve lupus nephritis aktivitását jellemző specifikus biomarkerek bemutatása.

Restricted access

A nyelőcsőrák a hatodik leggyakoribb daganatos halálok, gyakorisága nő. A nyelőcsőrákok 95%-a laphámrák vagy adenocarcinoma. Bár a nyelőcsőlaphámrák és az adenocarcinoma szövettana és előfordulása különböző, számos kockázati tényezőjük (dohányzás, táplálkozási szokások), valamint a daganatkialakulás folyamata hasonló. A nyelőcsőrák több mint 90%-ban előrehaladott állapotban derül ki. A felismerés és a kezelés lehetőségeinek fejlődése ellenére kórjóslata rossz, az ötéves túlélés 10–13%. A kórélettani háttér pontosabb megértése a megelőzést segítheti, részben természetes hatóanyagok, részben nemszteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: György Ledniczky, Gábor Bognár, Csaba Diczházi, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás, and Pál Ondrejka

Absztrakt

A dermatofibrosarcoma protuberans (DFSP) a törzs és a felső végtagok ritka, fibrohystiocytás tumora, amit lokálisan agresszív, lassú növekedés, igen gyakori recidíva és ritka metastasisképzés jellemez. DFSP az emlőben irodalmi raritás. Esettanulmányunkban a 65 éves beteg jobb emlőjében, többszöri fibroadenoma és neurofibroma kimetszését követően kialakult, fibrosarcomás átalakulást is mutató DFSP-t mutatunk be perioperatív, szövettani és immunhisztokémiai fényképsorozattal dokumentálva az igen nagy nonphylloid sarcoma mastectomiával és axillaris blockdissectióval történt eltávolítását, hisztológiai és immunhisztokémiai jellemzőit.

Restricted access

A rosszindulatú nyiroksejtes megbetegedések – a lymphomák – kezelésében az elmúlt években több változás történt. A Hodgkin-kór kezelésében egyre inkább rizikóadaptált kezelési stratégiát alkalmazunk, amely nemcsak a kezelés előtti vizsgálatokon és prognosztikai tényezőkön alapszik, hanem a kezelés korai stádiumában végzett ismételt PET-vizsgálat (restaging) eredményén is. A sugárkezelés alkalmazásának lehetőség szerinti minimalizálása a késői szövődményként fellépő másodlagos daganatok gyakoriságát csökkentheti. Relapsus esetén kemoszenzitív betegek esetében autológ őssejt-transzplantáció végzendő. A Hodgkin-kórban szenvedő betegek mintegy 85%-ának gyógyulása várható. A non-Hodgkin-lymphomák heterogén betegségcsoportjában az indolens non-Hodgkin-lymphomák csoportjára (CLL, myeloma multiplex, hajas sejtes leukaemia, cutan lymphomák stb.) természetes lefolyás esetén a lassú progresszió jellemző. Kezelésük palliatív, teljes gyógyulás elérése a jelenlegi lehetőségekkel általában nem lehetséges. Az agresszív NHL-ek jellemzője a gyors progresszió és a kezelés nélkül rövid idő alatt bekövetkező halálos kimenetel. Többségük citosztatikum- és sugárérzékeny. Megfelelő kezeléssel a betegek 60–70%-a komplett remisszióba (CR) kerül, és a betegek 40–50%-a véglegesen meggyógyul. Új lehetőség mindkét NHL-csoportban az immunterápia bevezetése, amely lehetőséget ad a nyugvó daganatsejtek befolyásolására is. Segítségükkel jelentősen javíthatók az eddigi terápiás eredmények. A PET-vizsgálat bevezetése az NHL-ek első és ismételt stádiumvizsgálatát is hatékonyan segíti. A kedvezőtlen prognózisú, valamint a visszaeső betegek egy részénél az autológ őssejt-transzplantáció javíthatja a prognózist.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János László Iványi, Éva Marton, Márk Plander, Zoltán Vendel Engert, and Csaba Tóth

Bevezetés: A primer herelymphoma ritkán előforduló extranodalis non-Hodgkin-lymphoma-entitás. Legtöbbször idős férfiakban fordul elő, nagy malignitású szövettani képpel és kedvezőtlen kórlefolyással. Az érintett here eltávolítása után alkalmazott immunkemoterápia ellenére a betegek kezelési eredményei elmaradnak más extranodalis lymphomásokétól. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben a szerzők célul tűzték ki 2000 és 2012 között kórismézett és kezelt herelymphomás betegeik klinikopatológiai és kezelési eredményeinek felmérését. Módszer: Ezen időszak alatt 334 agresszív non-Hodgkin-lymphomás betegből nyolc esetben (8/334, 2,39%) kórisméztek primer herelymphomát (diffúz nagysejtes B-sejtes hét esetben, Burkitt-típusú egy esetben). A betegek medián életkora 60 év (23 és 86 év között) volt. Korai I–IIE hét betegben, előrehaladott stádium egy betegben fordult elő. Egy beteg kivételével (csak radioterápia) minden beteg kemoterápiát kapott (rituximab+CHOP, hat–nyolc ciklus 21 vagy 28 naponként). Mindössze egy beteg részesült központi idegrendszeri kemoterápiás profilaxisban, preventív ellenoldali hereirradiációt nem alkalmaztak. Eredmények: Ötven hónapos medián követés alatt semicastratiót követő rituximab- és CHOP-kúra után hét beteg került komplett remisszióba, két beteg elhunyt (egy beteg a lymphoma progressziója következtében, a remisszióban levő másik beteg szekunder tüdőtumor miatt). Komplett remissziót a betegek 87,5%-ában értek el. A betegségmentes túlélés 13–152 hónap között (medián 38 hónap), az összesített túlélés 17–156 hónap között (medián 43 hónap), az ötéves betegségmentes és összesített túlélés pedig egyaránt 37,5% volt. Következtetések: A viszonylag kedvező kezelési eredmények hátterében a korai stádium túlsúlya, a lymphoma urológiai sebészi eltávolítása, az immunkemoterápia hatásossága, illetve a közeli és távoli (idegrendszeri) relapsus hiánya állhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 1666–1673.

Restricted access