Search Results

You are looking at 91 - 100 of 148 items for :

  • "eszközök" x
  • All content x
Clear All

Elméleti háttér: A testkép zavara egyre gyakrabban válik pszichológiai vizsgálódás tárgyává, amit növekvő előfordulása tesz indokolttá. Az elsősorban evészavarokkal összefüggésben megjelenő testképzavarok mérésére számos eszköz létezik a klinikai gyakorlatban, melyek egyik legdinamikusabban fejlődő csoportja a számítógépes testképvizsgáló eljárásoké. Ezek a módszerek a rohamosan fejlődő informatikai technológiát felhasználva az eddigieknél is pontosabb, megbízhatóbb eredményekkel képesek kiszolgálni a kutatókat és a klinikusokat. Cél: A jelen áttekintés az aktuálisan is használatban lévő számítógépes eljárásokat mutatja be, feltárva a fejlődésükben található irányvonalakat és az egyes módszerekben lévő hasonlóságokat, illetve különbözőségeket. Célja az információközlésen túl, hogy gyakorlati útmutatót kaphasson az, aki a testkép vagy testképzavar vizsgálata céljából keresi a legmegfelelőbb módszert. Eredmények és következtetések: Külön halmazként tekinthetünk azokra a mérőeszközökre, amelyek előre betáplált készlettel dolgoznak és választást ajánlanak a vizsgálati személynek, valamint azokra, amelyek a személyekről készített fényképekkel operálnak. Ezen eljárásokat haladják meg a legmodernebb eszközök, melyek még ugyan gyermekcipőben járnak, bizakodásra adnak okot a jövőre nézve. Ide sorolható a legújabb lézeres technológiák, szkennerek használata, vagy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, nem klinikai felhasználásra szánt grafikai szoftverek alkalmazása.

Restricted access

Robotizált rendszereket az egészségügyben elsőként rehabilitációra és végtagpótlásra használtak, majd fokozatosan megjelentek az invazív beavatkozásokat segítő eszközök. Az Amerikai Egyesült Államokban 2008-ban becslések szerint a radikális prosztataeltávolítások több mint 70%-át robottal végezték, és jelentős áttörést értek el veseeltávolításoknál, gastrointestinalis és ortopédiai beavatkozásoknál, valamint szív- és gyereksebészetnél is. Az idegsebészet volt a sebészrobotok legelső alkalmazási területe, és mára már több tucat különböző rendszert fejlesztettek, amelyek eltérő módokon igyekeznek megfelelni a szigorú biztonsági és pontossági követelményeknek. Jelen közlemény célja, hogy röviden ismertesse a manapság leginkább elterjedt idegsebészeti robotokat, fő előnyeiket és korlátaikat. Egy-egy konkrét példán keresztül ismertetjük a legfontosabb fejlesztési stratégiákat, amelyek révén új beavatkozások végrehajtására nyílik lehetőség. Részletesen tárgyaljuk az amerikai Johns Hopkins Universityn fejlesztett új, agyalapi műtétek hatékony támogatására szolgáló rendszert, amely jól példázza, milyen előnyökkel járhat a modern technika megfelelő alkalmazása. E kutatás célja a koponyafúrással járó operációk pontosabbá és biztonságosabbá tétele egy NeuroMate sztereotaktilis robot és StealthStation műtéti navigációs rendszer integrálásával. Laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek azt mutatták, hogy a rendszer hatékony segítséget adhat. A robotra szerelt fúró erő/nyomaték irányítás révén, érzékelők segítségével folyamatosan követi a sebész kezének mozgását. A betegek preoperatív orvosi képein meghatározott virtuális határok és fejlett valós idejű vizualizáció segítik a műtétet. Ezek a funkciók együttesen nagymértékben javítják a beavatkozások pontosságát, csökkentik azok idejét, és jelentősen megkönnyítik a sebész feladatát.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Szabolcs Horváth, István Gál, István Rákóczi, Szaniszló Jávor, Borbála Balatonyi, Ildikó Takács, Andrea Ferencz, Sándor Ferencz, and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés: A természetes testnyílásokon keresztüli sebészet (NOTES) a minimálisan invazív sebészet legújabb irányvonala. Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint a transvaginalis megközelítésben végzett epehólyag-eltávolítás kisebb fájdalommal, megterheléssel, rövidebb ápolási idővel jár, és a betegek hamarabb, bőrmetszés nélkül térhetnek vissza normál életvitelükhöz. Anyag és módszerek: Hazánkban először végeztünk sertésen transvaginalis cholecystectomiát ún. hibrid technikával, laparoscopos eszközök használatával. A köldöknél bevezetett 5 mm-es trokáron keresztül történt a cysticus képletek kipreparálása, a klippek felhelyezése valamint a hólyag kifejtése. A műtét követését a transvaginalisan, 10 mm-es trokáron keresztül behelyezett optika biztosította, az epehólyagot a műtét során – az ugyancsak itt bevezetett – hajlított végű fogóeszköz segítségével pozicionáltuk. Az epehólyag eltávolítása is transvaginalisan történt. Eredmények: Hat esetben végeztünk transvaginalis cholecystectomiát. A műtéti idő átlagosan 78 perc volt (40–145 perc). A műtétek során, illetve a megfigyelési idő alatt (3 hónap) szövődményt nem észleltünk, mortalitás nem volt. Következtetések: Tapasztalataink szerint a műtét, az általunk használt eszközökkel biztonsággal végezhető állatmodellen, és a módszer alkalmas a klinikai bevezetésre.

Restricted access

Jelenleg hazánkban az injektáló kábítószer-használók körében a hepatitis C (HCV) előfordulási aránya Budapesten 35% körüli, vidéken pedig 20% alatti, és verifikált emberi immunhiányt okozó vírus (HIV) -fertőzést nem regisztráltak körükben. Matematikai modellek szerint a HCV és a HIV járványtana ebben a kockázati csoportban egybefonódik: amíg a HCV előfordulása körülbelül 35% alatti, a HIV-járvány valószínűsége nagyon csekély, e határ átlépése után viszont egyre terjedő HIV-járványra számíthatunk. E modellek szerint a hazai, főleg a fővárosi, injektáló kábítószer-használók körében egyre nő egy átfogó HIV-járvány valószínűsége. Négy fő módon lehet egy ilyen HIV-járványt késleltetni, illetve minimalizálni: 1. helyettesítő kezelési programokkal; 2. injektáló eszközök legális hozzáférésével; 3. tanácsadással egybekötött, ingyenes, anonim HIV- és HCV-gyorsteszteléssel; és 4. higiénikus injektálási körülmények biztosításával. Az injektáló kábítószer-használók jelenlegi HCV-járványtani helyzete nemcsak mielőbbi széles körű és átfogó megelőzési választ kíván az előrejelzéseken alapuló HIV-járvány elkerülése érdekében, főleg a fővárosban, hanem a járványtani helyzet rendszeres monitorozását is. A megelőzési programok sikeressége két kulcstényezőn múlik: 1. széles körű hozzáférhetőség és 2. folyamatos állami finanszírozás.

Restricted access

Bizottság határozata (2009. november 27.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök közös műszaki előírásairól szóló 2002/364/EK határozat módosításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2009, L318 , 25–40. A Bizottság

Restricted access

Die trachtgeschichtliche Studie möchte ein – gegenüber dem bisher bekannten – vollständigeres Bild von einer spezifischen Variante der awarenzeitlichen Frauenkleidung bieten, die vor allem die Kleider schmückt oder zu ihnen gehört und durch Zierden aus bleibendem Material und kleinere Gegenstände erkennbar ist. Es handelt sich um eine Tracht, deren Wurzeln sich in der spätantiken, mediterranen und germanischen Welt finden lassen. Die betonten und leicht erkennbaren Stücke/Bestandteile dieser Tracht befinden sich an dem Teil der Kleidung unterhalb der Taille. Es handelt sich um den mit Beschlägen und Riemenzunge verzierten lang herabhängenden Gürtel, die an der linken Gürtelseite hängende Kapsel, Tasche oder Scheibe, Geräte (Messer, Schlüssel, Nadelbehälter aus Blech, Spinnwirtel), großgliedrige Bronzeketten bzw. große bunte Perlen oder Metallbeschläge als Schmuck von Textilbändern oder Lederriemen und schließlich die Metallschnallen und Riemenzungen der Lederriemen zur Befestigung des Lederschuhwerks oder der Strümpfe.

Restricted access

A fizikai valóságában létező műemlék egy adott időmetszetben vizsgálva magán hordozza a megelőző története minden hatásának következményeit, a szándékolt és szándékolatlan beavatkozások eredőjeként. A műemlék hordozta értékek továbbéltetése szorosan összefügg azzal, hogy milyen, nem csupán az anyagi dimenziókra vonatkozó rendeltetést szánnak az adott műemléknek. A történeti folyamatosság értelmezésében a műemlékvédelmi gondolat 19. századi térnyerése óta jelen lévő, ugyanakkor jelentéstartalmában változó fogalmak-elvárások a műemlékként elismert javak hitelesége és integritása. Megőrzésükhöz is elengedhetetlenül szükséges a konzerválás, a restaurálás, illetve mindenekelőtt a folyamatos gondozás — mindez szoros összefüggésben a rendeltetéssel, a fenntartó (és fenntartható) használattal. Felvetődhet a tervezett fejlesztés pillanatában már nem létező részek, meghatározó jelentőségű összetevők rekonstruálásának a gondolata. Az adott pillanatban rendelkezésre álló tudás, információk alapján születik döntés arról, hogy milyen volt, és hogy milyen/melyik legyen az a történeti folyamatosság, amelyet megjeleníteni szándékozunk. A konzerválást, restaurálást meghaladó mértékű beavatkozások az adott pillanat, esetünkben a 21. század alkotásai. A rekonstruktív kiépítés igazolását alátámasztani kívánó módszerek, eszközök tárháza jelentősen bővült az információs technológia (IT) nyújtotta lehetőségekkel.

A rekonstrukció, bár elsődlegesen biztosan nem tekinthető műemlékvédelmi beavatkozásnak, bizonyos körülmények között ebben a körben is értelmezhető. Az időtényező meghatározó jelentőséggel bír e tekintetben. A töredékessé válás vagy a teljes pusztulás utáni nagyobb időtávlat után a rekonstruktív kiépítés kizárólag csak a friss beavatkozás pillanatnyi megközelítéséből vezethető le. A fizikailag fennmaradt értékek megőrzését, fenntarthatóságát szolgáló helyreállítás kiegészítésére az információs technológia számos, visszafordíthatatlan fizikai beavatkozással nem járó eszközt, megoldást is kínál. Az eltúlzott rekonstrukciós beavatkozás manipuláció: „Mostantól kezdve minden másképpen volt.”

Restricted access

Az elmúlt évtizedek makroszintű változásai olyan társadalmi és gazdasági környezetet teremtettek, amelyben elkerülhetetlen volt egyebek mellett a felsőoktatási szektor átalakulása is. Maga a tudomány is megváltozott, a vizsgálható problémák köre bővült és átalakult, modernizálódtak az eszközök, módszerek; az akadémiai és a felsőoktatási kutatói világban strukturális változások következtek be. Tanulmányunk egy olyan vizsgálat tapasztalatait foglalja össze, amely a hazai felsőoktatási innováció sajátosságait, valamint a felsőoktatási kutatás és a gazdaság kapcsolatát hivatott feltárni, és mindezekből következően az innováció egyéni szintjét, a kutatókat és a kutatói érdeklődést kiemelt problémának tekinti. Dolgozatunkban elsősorban a társadalomtudományi területre összpontosítunk, arra keressük a választ, hogy milyen jellemzőkkel írható le ma, a projektek világában a tudomány, a kutatások gyakorlata és ebből adódóan a kutatói lét maga. A nemzetközi trendek szerint a tudomány az utóbbi évtizedekben autonómiáját vesztette, és a finanszírozók ellenőrzése alá került: a projektek váltak uralkodóvá, és megrendelések határozzák meg a kutatások (témáját és) jellegét. Ezt a helyzetet úgy lehetne jellemezni, hogy a „kis tudományt” (az egyéni érdeklődést és a tudós weberi ideáltípusát) felváltotta a „nagy tudomány” (és a projektmenedzser). Feltételeztük, hogy ez a jelenség még nem teljes mértékben figyelhető meg a hazai tudományos szférában, és mindemellett az átalakulási folyamat tudományáganként eltérő stádiumban van. Eredményeink szerint a „nagy tudománnyá” válás valóban elindult a vizsgált társadalomtudományi területen, ami vélhetően annak köszönhető, hogy a projektekben finanszírozott kutatási célok sok esetben olyan társadalmi, illetve társadalompolitikai problémák, amelyek egyébként a „kis társadalomtudomány” vizsgálati körébe tartoznak. A bekövetkező változások a kutatói létre és tevékenységre is hatással vannak. Tapasztalataink szerint egy kettős struktúra figyelhető meg az egyéni érdeklődés vezérelte kutatások és a projektek között, amelyek, bár tematikájukban ritkán egyeznek meg maradéktalanul, de egzisztenciális szempontból kiegészítik egymást. Összességében azt mondhatjuk, hogy bár „nagy tudományról” még nem beszélhetünk, a társadalomtudományi kutatási gyakorlatok egyértelműen átalakulni látszanak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, Balázs Kádár, Attila Jónás, Mehdi Sadatakhavi, Gábor Váradi, Krisztina Tari, and Péter Kupcsulik

Bevezetés: A flexibilis endoszkópia fejlődése az utóbbi években új minimálisan invazív technikákat teremtett, melyek segítségével a szövődmények esélye csökkenthető, a gyógyulás folyamata felgyorsítható. Az új módszerek egyike a flexibilis endoszkóppal végzett transgastricus beavatkozás, melynek során a gyomor falán ejtett metszésen keresztül a flexibilis eszköz a hasüregbe vezethető és ott különböző beavatkozások végezhetők el. Kísérletünk elsődleges célja transgatricus gastrojejunalis anastomosis készítése és a technikai nehézségek kimutatása volt, melyek kiküszöbölésével a későbbiekben ez az új módszer a mindennapokban is alkalmazható lenne. Módszer: A szerzők házi sertés gyomor-bél traktusának (gyomor és első néhány vékonybélkacs) felhasználásával élethű bioszintetikus modellt készítettek, melyet plexilapra rögzítettek. A kísérlet kivitelezéséhez két, egy munkacsatornás endoszkópot használtak. Első lépésként a gyomorfalon kb. 2 cm-es metszést ejtettek elektrokoagulátor és tűpapillotom segítségével. A nyíláson át az eszközt átvezetve idegentest-fogóval az első jejunumkacsot megragadták, a gyomorba húzták, majd a jejunumon is egy metszést ejtettek. A bélszéleket endoclipekkel rögzítették egymáshoz. Eredmények: A modell – élő állat felhasználása nélkül – alkalmasnak bizonyult a gyakorláshoz. Az anastomosis transgastricus úton történt elkészítése technikailag kivitelezhető volt. Habár a gyomron és a jejunumon a metszések könnyen kivitelezhetők voltak, a beavatkozás után az anastomosist megvizsgálva az nem volt elég biztonságosnak tekinthető. Következtetés: További kísérletek és új eszközök kifejlesztése szükséges az anastomosis biztonságos elkészítéséhez.

Restricted access

Absztrakt

Esetismertetés: A 35 éves nőbetegnél epigastrialis panaszok miatt végzett gastroscopia 2 cm-es antralis ulcust talált. Biopszia: közepesen differenciált intestinalis típusú adenocarcinoma. Praeoperativ staging CT és endoscopos UH: cT2cN0cM0. Műtét: Laparoscopos subtotalis gyomorresectio + módosított D2 lymphadenectomia, Roux-en-Y szerinti rekonstrukcióval. A duodenum és a gyomor mobilizálását LigaSure Dolphin (5 mm × 37 cm Covidien) segítségével végeztük. A proxymalis és distalis resectióhoz Endo-Gia Ultra Universal Stapler (Covidien) vágó-varró gépeket használtunk (60 mm-es AMT). Ezt követően módosított D2 lymphadenectomiát végeztünk a ligamentum hepatoduodenale, a truncus coeliacus, valamint az arteria lienalis eredésének környékéről. A side-to-side retrocolicus loop gastrojejunostomiát laparoscoposan Endo-Gia Ultra Universal Stapler segítségével készítettük el a gyomor hátsó falára. A felhozott jejunumkacsot Endo-Giával átvágtuk és lezártuk a gyomorcsonk resectiós vonalával egy szintben, a gyomorcsonk nyílását ugyanezzel a Gia-varrattal zártuk. Így a loop gastrojejunostoma Roux-en-Y anastomosissá alakítható. Az ‘Y’ end-to-side jejunojejunostomiát a specimen eltávolítására használt minilaparotomián kézi varrattal készítettük el. Műtéti idő: 200 perc, vérveszteség: 100 ml. Eszközök: Endo-Gia Ultra Universal Stapler vágó-varró gép + 6 darab 60 mm AMT‑tár + 1 darab 45 mm AMT-tár, LigaSure Dolphin 5 mm × 37 cm. A postoperativ szak eseménytelenül telt, a kilencedik ápolás napon a beteget panaszmentesen elbocsátottuk. Végleges szövettan: Invazív intestinalis típusú adenocarcinoma, 2,7 cm átmérő, pT1bpN0, HER-2 2+. Megbeszélés: A laparoscopos subtotalis gyomorresectio retrocolicus Roux-Y rekonstrukcióval onkológiai kompromisszum nélkül, jó funkcionális eredménnyel végezhető a gyomorrák korai stádiumaiban.

Restricted access