Search Results

You are looking at 91 - 100 of 323 items for :

  • All content x
Clear All
Acta Alimentaria
Authors: V. Bušić, S. Kovač, D. Gašo-Sokač, and H. Lepeduš

Wanasundara, U.N., Amorowitz, R. & Shahidi, F. (1996): Partial characterisation of natural antioxidants in canola meal. Fd Res. int. , 28 , 525–530. Shahidi F. Partial

Restricted access

643 Vanetten, C.E. , McGrew, C.E. & Daxenbichler, M.E. (1974): Glucosinolate determination in Cruciferous seeds and meals by measurement of enzymatically released glucose

Restricted access

. H ASCICEK , H. , S ARIMEHMETOFLU , B. & C AKIROFLU , S. ( 2004 ): Assessment of the microbiological quality of meals sampled are the meal serving units of a military hospital in Ankara, Turkey . Fd Control , 15 379 – 384

Restricted access

Schone, F., Winnefeld, K., Kirchner, E., Grun, M., Ludke, H. and Hennig, A. (1990): Copper and iodine in pig diets with high glucosinolate rapeseed meal. 3. Treatment of rapeseed meal with copper and the effect of iodine supplementation on trace element

Restricted access

1991 Au, A.P. & Reddy, M.B. (2000): Caco-2 cells can be used to assess human iron bioavailability from a semipurified meal. J. Nutr

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Balla, György Balla, Béla Lakatos, Viktória Jeney, and Klára Szentmihályi

A vas minden élő organizmus számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor a fölöslegben lévő aktív vas veszélyes, hiszen szabad gyökök képződését katalizálhatja. Ezért a vas abszorpciója szigorúan szabályozott folyamat, melynek eredménye a vasvesztés és a vasfelvétel egyensúlya. Azokban az országokban, ahol az étkezéssel a hemvas bevitele jelentős, a szervezet vastartalmának nagy része hemből származik. A táplálékkal bevitt hemet a vékonybél enterocyta sejtjei intakt formában receptormediált módon abszorbeálják, majd hem-oxigenáz katalizálta reakcióban degradálják, így a vas transzferrinhez kötve hagyja el az enterocytát. A hem számos protein prosztetikus csoportja, így minden sejtünk szintetizálja. Mennyiségét tekintve a legjelentősebb hemprotein a hemoglobin, mely a vörösvértestekben az oxigén transzportját végzi. A vörösvértestek hemolízise során szabaddá váló hemoglobin specifikusan vagy aspecifikusan plazmaproteinekhez kötődik, és receptormediált úton felvételre kerül, majd degradálódik. A hemoglobinmolekula szerkezeti felépítése megnehezíti, de teljes mértékben nem akadályozza meg a hemoglobin (ferro) oxidációját methemoglobinná (ferri). A reakcióban szuperoxidgyök-anion is képződik, mely további szabad gyökös reakciókaszkádokat indít el. A képződött methemoglobin a hemet nem köti olyan szorosan, mint a hemoglobin, így az oxidáció következménye szabad hem képződése. A hem a plazmaprotein hemopexinhez kötődik, és receptormediált úton a sejtek által felvételre kerül, majd a hem-oxigenázok által katalizált reakcióban degradálódik. A hem ezenkívül a plazma lipoproteinjeihez, valamint az endothelium lipidmembránjához is kapcsolódhat, aminek következtében az LDL oxidálódik, illetve az endothelium oxidatív stresszre érzékenyebbé válik. A jelen összefoglaló célja a hemmel kapcsolatos folyamatok áttekintése.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A kórképpé minősítés előszobájában két, említésre méltó evési viselkedés is van: a DSM-5-ben nemspecifikus evészavarként feltüntetett purgálózavar és az egészségesétel-függőségnek fordított orthorexia nervosa. Célunk annak leírása, hogy ezek miként figyelhetők meg a léböjttáborokban, amelyek alternatív egészségmegőrző trendként igen népszerűek napjainkban. Módszer: Az első szerző két országos léböjttáborban többterepű etnográfiai megfigyeléssel rögzítette adatait. A gyűjtése során készült terepnapló, jegyzetek és interjúk alapján mutatjuk be az evészavartünetek motívumait. Eredmények: A tábor legfőbb motívuma a „méregtelenítés”. A szilárd táplálék nélkülözése s ezáltal igen alacsony kalóriabevitel és fizikai aktivitás során bekövetkező gyors testi változásokat a mérgek távozásának tudják be. A léböjttábor résztvevői beiktatták mindennapos rutinjukba a szándékos hashajtást is, amelyhez pozitív konnotációk társulnak, és a holisztikus szemlélet jegyében az „elengedés” és „megújulás” lelki folyamataihoz kötik. A szimbólumok használata az élettani folyamatokkal kapcsolatban erősen észlelhető volt. A vízvesztésből adódó gyors fogyás lendülete, a tiszta étkezés iránti vágy és az ezoterikus-önsegítő kultúrából kölcsönzött „önjutalmazás” is gyakori motívumok. Az újratáplálásból adódó komplikációk miatt eddig két halálesetet tartanak számon a táborszervezők. Következtetések: Mind a purgálózavarra, mind az orthorexia nervosára találhatók jól beazonosítható leírások. Ez azt mutatja, hogy a klinikumon kívüli környezetben is komoly a valószínűsége olyan evési magatartások intézményesítésének, amelyek az egészségre veszélyesek. A „méregtelenítés” ugyanis nemcsak fiziológiailag lehet káros, de hosszú távú mentális segítségnyújtásra sincs bizonyíték. Megoldásként javasoljuk az egészséges életmódról és étkezésről szóló tévhitekre irányuló megfelelő egészségkommunikációs terv kidolgozását és a pszichoterápiás lehetőségek népszerűsítését. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1153–1157.

Open access

Bevezetés: 2-es típusú cukorbetegségben egyre gyakrabban kerül alkalmazásra a bázis-bolus inzulinkezelési rendszer, az anyagcserekontroll javítása és a szövődmények kockázatának csökkentése érdekében. Napjaink kérdése, hogy az inzulinanalógok alkalmazása milyen gyakorlati változásokat hoz a humán inzulinkezelési rendszerekhez képest. Célkitűzés: A szerzők retrospektív adatelemzéssel vizsgálták a teljes humán bázis-bolus kezelésről teljes inzulinanalóg-kezelésre váltás hatásait az anyagcserehelyzetre, a testsúlyra, az inzulindózisokra és a bázis-bolus inzulin arányra. Módszer: Olyan 2-es típusú cukorbetegeket (n = 137) vontak be a vizsgálatba, akik napi egyszeri bázisinzulint használtak a főétkezésekhez adott gyors hatású inzulinok mellett, és a humán inzulinokról analóg inzulinokra cserélték a gyógyszerüket. A betegeket detemirt (n = 103) és glargint (n = 34) használó csoportokba sorolták. Eredmények: Tizenhét hónapos inzulinanalóg-terápia során a HbA1c 0,34%-kal csökkent (detemir: –0,44%; glargin: –0,17%). A testsúly 1,11 kg-mal növekedett (detemir: +1,0 kg; glargin: +1,43 kg). A bázisinzulin aránya minden esetben emelkedett (teljes populáció: 6,04%, detemir: 5,26%, glargin: 8,37%). Az átlagos inzulindózis a vizsgálat végén 80,76 egység volt, és nem volt szignifikáns különbség sem a bázis-, sem a teljes inzulindózisokat illetően a detemir- (27,89 E, illetve 79,78 E) és a glargin- (32,85 E, 83,74 E) csoportok között. Következtetések: Az adatok alátámasztják, hogy a humánról analóg inzulinra történő váltáskor, bázis-bolus kezelési rendszerben a bázisinzulin dózisának emelésével, a bázis/bolus arány növelésével javítható az anyagcserekontroll. A detemir- és glarginalapú terápia hasonló anyagcserekontroll-javulás mellett azonos inzulindózisokkal járt, és valamelyest több testsúlynövekedéssel a glargincsoportban. Orv. Hetil., 2013, 154, 1476–1484.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az étel adverz reakciók gyakorisága egyre nő; a felnőtt populáció 10–20%-a tapasztal ilyen jellegű panaszokat, melyeket a legtöbbször ételallergiának hisznek, annak ellenére, hogy a nem immunmediált ételintoleranciák és az egyéb szerveket érintő (például gasztroenterológiai) kórfolyamatok nagyobb eséllyel okozzák ezeket. Célkitűzés: Célunk volt, hogy részleteiben megismerjük az étel adverz reakciókkal jelentkező felnőtt betegcsoportot és az ételallergiának vélt tünetek, tünetegyüttesek valós hátterét. Emellett, a kérdéskör kapcsán, az interdiszciplinaritás tükrében szeretnénk hangsúlyozni a differenciáldiagnosztika és a társszakmákkal történő együttműködés jelentőségét. Módszer: 406 felnőtt (>18) beteg allergodermatológiai vizsgálatára került sor élelmiszerekhez kapcsolódó tünetek felmérése, azonosítása és elkülönítése céljából. A páciensek változatos tünetekkel jelentkeztek, melyek mindegyikét „ételallergia” jeleként azonosították. Alapos anamnézisfelvétel és orvosi vizsgálat után, amennyiben indokoltnak bizonyult, specifikus-IgE-tesztek elvégzése történt. Szükség esetén a pácienseket társszakmák képviselőihez irányítottuk a kivizsgálás komplettálásához. Eredmények: 307 (75,6%) nő és 99 (24,4%) férfi vizsgálatára került sor. A betegcsoport átlagéletkora 43,6 év volt. A leggyakoribb objektivizálható bőrgyógyászati diagnózis az urticaria (44,1%) volt. Releváns IgE-mediált ételallergiát a 406 eset közül 6 betegnél (1,5%) tudtunk igazolni. Oralisallergia-szindrómát 35 (8,6%) esetben diagnosztizáltunk. Biogénamin-intolerancia 50,2%-ban, valamint egyéb társbetegségek (gasztroenterológiai: 62,1%, krónikus gyulladás: 22,2%) merültek fel provokáló faktorként a tünetek hátterében. A betegek által szedett és étkezéssel egyidejűleg bevett gyógyszerek mellékhatásait azonosítottuk 20 esetben. Következtetés: Adataink szerint a betegek által ételekhez kötött reakciók hátterében a biogénamin-intolerancia nagyon gyakori, viszont az ételallergiák száma túlbecsült. Az egészségügyben dolgozók és a betegek felé is fontos hangsúlyozni az adverz ételreakciók mögött meghúzódó változatos kóroktant. A differenciáció alapja mindig alapos anamnézisfelvétel, orvosi vizsgálat és személyre szabott kivizsgálás kell, hogy legyen. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1042–1049.

Open access

. Broderick , G. A. ( 1992 ): Relative value of fish meal versus solvent soybean meal for lactating dairy cows fed alfalfa silage as sole forage . J. Dairy Sci. 75 , 174 – 183

Restricted access