Search Results

You are looking at 91 - 100 of 180 items for :

  • All content x
Clear All

Stachys is a large genus belonging to the family Lamiaceae . In common with many other representatives of this family, the aerial parts of plants belonging to this genus have been used in folk medicine and phytotherapy for many years. The aim of this work was to determine the amounts of biologically active compounds (flavonoids and phenolic acids) present in seven Croatian Stachys taxa ( S. alpina, S. officinalis, S. palustris, S. recta subsp. recta, S. recta subsp. subcrenata, S. salviifolia , and S. sylvatica ). This was achieved by establishing an appropriate extraction procedure and by analyzing the samples by HPTLC with densitometric evaluation. Plant extracts and standard solutions of flavonoids and phenolic acids were applied to silica gel 60 F 254 HPTLC plates as 10 mm bands. Plates were developed in vertical glass chambers previously saturated with the mobile phase, ethyl acetate-acetic acid-formic acid-water, 100 + 11 + 11 + 26 ( v/v ). After drying and spraying with NP/PEG reagent, the bands were visualized under short and long-wavelength UV light. By use of standard solutions, R F values and fluorescence colors of the investigated compounds were determined. Concentrations of the standard solutions were adjusted to the amounts in the samples and again chromatographed with Stachys samples. The Camag Reprostar 3 Videosystem was used for quantitative evaluation. The compound occurring in most of the samples investigated was found to be chlorogenic acid (it was not present in S. recta subsp. recta only); isoquercitrin, luteolin 7- O glucoside, rutin, and quercitrin were present in several of the samples. Although S. recta subsp. recta did not contain chlorogenic acid, it was found to be richest in the flavonoids whose presence was determined.This HPTLC method was found to be simple and convenient for rapid screening of active compounds and quantification of the investigated flavonoids and phenolic acids in Stachys taxa.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők a vascularis intervenciós radiológiának a vénás rendszer betegségeiben alkalmazott intervenciós radiológiai módszereit mutatják be. A vénás betegségek kezeletlenül vagy nem megfelelő módon kezelve a beteg életét veszélyeztetik és krónikus megbetegedések, vénás elégtelenség kialakulásához vezethetnek, ami a betegek számára tartós életminőség-romlást és visszatérő kezelést igénylő klinikai panaszokat okoz. Az intervenciós radiológia számos módszerrel rendelkezik, amely időben alkalmazva gyors és teljes gyógyulást eredményezhet. A szerzők ezeket a módszereket foglalják össze, remélve, hogy az intervenciós radiológiai centrumok létrehozásával a módszerek széles tömegek számára hozzáférhetővé válnak és beilleszkednek a napi rutin-betegellátásba. A vénás betegségek gyakorisága és az életminőséget jelentősen befolyásoló hatása miatt a szerzők szeretnék az érdeklődést felkelteni az intervenciós radiológiai módszerek iránt és a figyelmet ráirányítani a modern terápiás lehetőségekre. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 674–679.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Judit Szabó, Róza Ádány, József Balla, Zoltán Balogh, Zoltán Boda, István Édes, István Fekete, Miklós Káplár, János Mátyus, László Oláh, Sándor Olvasztó, György Paragh, Dénes Páll, György Pfliegler, Gusztáv Vajda, Margit Zeher, and László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Szijártó, Zsolt Turóczi, Péter Arányi, Zoltán Nagy, and Endre Gyurkovics

Az akut végtagi artériás okklúzió a kialakuló súlyos szövődmények, valamint nagy mortalitása miatt rendkívüli klinikai jelentőséggel bír. A diagnózis felállítása egyszerű, azonban a stádiumbesorolás hosszabb idejű elzáródások kapcsán nem egyszerű objektív kritériumok hiányában. Ennek nagy gyakorlati jelentősége, a reverzíbilis és az irreverzíbilis károsodás terápiája közötti különbségben van: reverzíbilis károsodás esetén a keringés helyreállítása, irreverzíbilis károsodás esetén a végtag amputációja terápiás értékű. Az elzáródás következtében létrejövő hosszú idejű ischaemia a végtag fő tömegét képező vázizomrostok és a jelen lévő endothelsejtek károsodását idézi elő. Revascularisatio esetén, paradox módon további sérülések keletkeznek lokálisan, illetve a felszabaduló mediátorok szisztémás keringésbe jutásával távoli szervekben is. A károsodás fokának gyors és pontos megítélésére jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő eljárás. A közlemény célja a fenti kórállapot irodalmi összefoglalása, bemutatása, illetve egyes új, speciális diagnosztikus teszt ismertetése, mint például a jelenleg még kísérleti stádiumban lévő, különböző enzimhisztokémiai reakciók használata. Ezek gyors eredményt biztosíthatnak preoperatívan is, így megfelelő standardizálás után alkalmasak lehetnek rutin klinikai alkalmazásra. Orv. Hetil., 2010, 151, 2057–2066.

Open access

Absztrakt:

A szerzők pszichiátriai tünetekkel járó neuroszifiliszes esetet közölnek. Az idősödő férfit zavart, kritikátlan viselkedés, mániform állapot és megalomán téveszmék miatt vettük fel az első alkalommal. Felvételkor jobb centrális facialis paresis, tremor és parkinsonismus volt észlelhető. Akut képalkotó és rutin laborvizsgálatok a tudatzavart egyértelműen magyarázó eltérést nem igazoltak. A pszichiátriai kezelés hatására a delírium megszűnt. Ezután antipszichotikummal kezelt mániform állapot dominálta a képet, majd gyors kognitív leépülést és a motoros tünetek progresszióját észleltük. A koponya-MRI-vizsgálat corticalis és hippocampusatrophiát, fehérállományi hiperintenzitásokat talált. A liquorban pleocytosist, emelkedett összfehérjeszintet találtunk; a neuroszifilisz diagnózisát szerológiai vizsgálatokkal támasztottuk alá. Penicillinkezelést követően a kognitív tünetek enyhültek, a pszichiátriai tünetek remisszióba kerültek. Négy évvel a diagnózist követően a kognitív hanyatlás fokozatos progressziót mutat, a pszichiátriai tünetek relapsusa miatt két további alkalommal volt szükség osztályos felvételre. Orv Hetil. 2018; 159(6): 234–238.

Open access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Viktor Lakatos, András Kozma, Emma Ádám, Gabriella Halm, and Zoltán Mátrai

Absztrakt:

A krónikus limfoid leukémia (CLL) patofiziológiájának és genetikai hátterének feltárása az utóbbi években nagy léptékkel fejlődött csakúgy, mint a betegség kezelése. A CLL egyik legerősebb prognosztikai markere a kóros klón genetikai mintázata, melynek jellemzése a rutin klinikai gyakorlatban fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) citogenetikai elemzéssel történik. Az ezen alapuló Döhner-féle osztályozás a CLL eseteket igen különböző kimenetelű alcsoportokra osztja. A leggyakoribb eltérések (13q-, 12+, 11q-, 17p-) mellett az esetek 5–7%-a 6q deléciót hordoz. Ezen esetek klinikai és prognosztikai irodalma szórványos, eredményei ellentmondásosak. Összefoglalónkban az irodalom áttekintését követően saját eredményeink felhasználásával is dokumentáljuk, hogy a 6q delécióval járó esetekre korai progresszivitás, kedvezőtlen prognosztikai mintázat és rövid túlélés jellemző. Miután biológiai viselkedésében és kimenetelében közel áll a 17p deletált szubtípushoz, további vizsgálatok tárgya, hogy e betegek optimális terápiája is az első vonalbeli jelátvitelgátlás lesz-e.

Restricted access

Plant drug mixtures are widely used in the adjuvant therapy of type 2 diabetes mellitus for the prevention of complications. The drug mixtures generally contribute to the efficiency of the therapy and may also reduce undesirable side effects. Two herbal extracts (lyophilized aqueous extracts of plant drug mixtures 1: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus and 2: Myrtilli folium, Phaseoli fructus sine seminibus, Salviae folium ) were investigated in in vitro rat models. The content of bioactive constituents (polyphenol, flavonoid and vitamin C) in plant drug mixtures and lyophilized samples was evaluated. The antioxidant activity of lyophilized extracts was determined by measuring the ferric reducing ability of the plant, Fe 2+ induced lipid peroxidation (LPO) in rat brain homogenates and NADPH (β-nicotinamide adenine dinucleotide phosphate reduced form) induced LPO in cerebral microsomes. The antioxidant activity of lyophilized extracts was compared to that of quercetin and rutin. Both teas of lyophilized extracts had significant reducing ability (2694 and 2771 μmol/l) and inhibited LPO (IC 50 28.0 and 20.6 μl in NADPH induced LPO, 17.3 and 8.7 μl in Fe 2+ induced LPO). The high concentration of polyphenol/flavonoid (12.38–13.00 and 1.45–5.22 g/100 g, respectively) and vitamin C (0.099–0.165 g/100 g) in the herbal extracts is related to their significant antioxidant properties. The tea mixtures have significant nutritional value, since the consumption of 2 or 3 cups of tea a day covers 50% of the daily requirement of vitamin C and it is also relevant polyphenol source. The high polyphenol/flavonoid content may restore the redox imbalance and contribute to the prevention of diabetic complications.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: István Furka, Norbert Németh, and Irén Mikó

Absztrakt

A sérült, de egyébként ép szerkezetű lép megtartására számos műtéti technika ismert. Ezek közül két módszer kidolgozása is kötődik a tanszékhez: az ölelkező varratsorral végzett lépresectio és a nagycseplesz kettőzetébe ültetett lépszeletkékkel végzett eljárás, az úgynevezett „lépkötény”-módszer, a lép-autotranszplantáció. Az elmúlt három évtizedben a műtéti technika kialakítását követően funkcionális és strukturális utánkövetéses vizsgálatok történtek egyre bővülő metodikai tárházzal: beleértve a széles körű laboratóriumi vizsgálatokat (hematológiai, haemostaseologiai, haemorheologiai, enzimológiai, rutin kémiai, immunológiai), képalkotó eljárásokat (hasi UH, scintigraphiai módszerek, SPECT, valamint az utóbbi években nano-SPECT/CT), morphologiai elemzéseket (hagyományos szövettani, immunhisztokémiai, elektronmikroszkópos vizsgálatok), valamint a haemopoeticus őssejtek szerepének vizsgálatát. E vizsgálatok főbb, jelző értékű eredményei a lép-autotranszplantáció létjogosultságát mutatták, hiszen a beültetett lépszeletkék újraereződés révén, remodellatiójuk és recolonisatiójuk után részben újra képesek biztosítani a lépfunkciókat. Ez pedig kritikus fontosságú a lép eltávolítását követő szövődmények (OPSI, DIC) elkerülésében. Jelen tanulmány a legfontosabb elveket és a különböző kísérletes modellek főbb következtetéseit foglalja össze.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Irén Petrovszki, Ildikó Csányi, Mónika Szűcs, Henriette Ócsai, Nazanin Houshmand, Lajos Kemény, Judit Oláh, and Eszter Baltás

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A melanoma malignum igen agresszív, sokszor kiszámíthatatlan kórlefolyású daganat. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a betegség korai felismerését. Módszer: 139 melanomával diagnosztizált beteg kérdőíveit elemeztük. Eredmények: Megállapítottuk, hogy betegeink a cardiovascularis betegségek terén egészségtudatosak, daganatok miatt végzett szűrővizsgálatokon behívásra részt vesznek, azonban melanomával kapcsolatos ismereteik hiányosak. Önvizsgálatot a betegek nagy része végez, de nem tudják mit kell figyelni a bőrön. A melanomát általában maguk a betegek észlelik először, azonban sokszor több mint egy év telik el, míg orvoshoz fordulnak. A korai felismerést egyértelműen befolyásoló tényezőként a betegek attitűdjét azonosítottuk. Akik számára fontos a gyanús bőrelváltozások figyelése, azoknál korai stádiumban kerül felismerésre a melanoma. Megállapítottuk továbbá, hogy a betegek levetkőztetése és a bőrrák prevenciójával kapcsolatos kommunikáció nem része a rutin egészségügyi ellátásnak. Következtetések: Fontos a népesség és az egészségügyi személyzet melanomával kapcsolatos ismereteinek bővítése és annak a tudatosítása, hogy a korai felismerés életet menthet. Orv. Hetil., 2016, 157(51), 2028–2033.

Restricted access

- O -caffeoylquinic acid, ≥95%) and rutin (≥ 94%) were purchased from Sigma-Aldrich (St. Louis, MO, USA). Other chemical reagents were purchased from POCH S.A. (Gliwice, Poland). Extraction and Purification of Wheat Samples

Open access