Search Results

You are looking at 91 - 100 of 1,349 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Abstract

Coronary angiography is currently the gold standard in the diagnosis of coronary heart disease. Selective coronary artery opacification provides invaluable information of the residual vascular lumen; however, the method itself has several limitations in terms of low resolution and lack of information about the adjacent tissues. Hence, several alternative methods have been introduced to improve the diagnostic value of cardiac catheterization. These include physiological measurements as well as auxiliary methods that provide more detailed anatomical information such as intravascular ultrasound imaging. Optical coherence tomography (OCT) is a novel method providing high-resolution imaging of the internal coronary surface and the underlying tissues. In this article, we review the background of optical coherence imaging, providing context to its applicability in relation to the current practice of coronary catheterization. Applicability of OCT is demonstrated by the presentation of the first case of coronary OCT in Hungary.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség kezelésében alkalmazott tiopurinok (azatioprin és 6-merkaptopurin) metabolizmusában kulcsszerepet játszó tiopurin-S-metiltranszferáz enzim genetikai polimorfizmusa változó enzimaktivitást eredményez. A csökkent enzimaktivitás mieloszuppressziót, kifejezetten magas pedig hepatotoxicitást okoz standard tiopurindózis mellett. Négy allélvariáns (TMPT*2, TMPT*3A, TPMT*3B és TPMT*3C) felelős több mint 95%-ban a csökkent aktivitásért. Célkitűzés: A standard vagy csökkentett azatioprindózis ellenére is fellépő súlyos mellékhatások – úgymint csontvelő-depresszió, illetve hepatotoxicitás – gyakoriságának vizsgálata a fenti 4 variáns alléllal nem rendelkező gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Módszer: Retrospektív vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott, azatioprinkezelésben részesülő gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Eredmények: A fenti kritériumoknak 51 beteg felelt meg (44: Crohn-betegség, 7: colitis ulcerosa; a fiúk aránya: 28/51; átlagéletkor a diagnózis idején: 12,4 év). Az azatioprinkezelést két beteg önkényesen elhagyta, egy betegnél súlyos pancreatitis, egy másiknál pedig kifejezett influenzaszerű tünetek miatt állítottuk le. A fennmaradó 47 beteg egyikénél sem jelentkezett májtoxicitás, mely közvetve kifejezetten magas tiopurin-S-metiltranszferáz-aktivitásra utal. Négy betegnél (8,5%) 1 mg/kg/nap-nál alacsonyabb azatioprindózis esetén is fennálló mieloszuppresszió miatt a kezelést le kellett állítani, s ezt követően maradéktalan volt a csontvelői regeneráció. A fennmaradó 43 betegnél 2,17 ± 0,31 mg/kg/nap (átlag ± SD) dózisú azatioprinkezelés mellett csontvelő-depressziót nem észleltünk. Következtetés: Tiopurinkezelés esetén még normális tiopurin-S-metiltranszferáz-genotípus mellett is mindenképpen szükséges a rendszeres laborkontroll a mieloszuppresszió kockázata miatt. Mivel a genotípus meghatározása a 4 leggyakoribb allélt érintette, ritkább variáns(ok) vagy egyéb enzim polimorfizmusa is állhat a fenti 4 csontvelő-depressziós eset hátterében. A tiopurinmetabolitok monitorizálása elengedhetetlen segítséget nyújt az egyénre szabott kezelésben, azaz az elérhető legkevesebb mellékhatás mellett az optimális dózis beállításában. Orv Hetil. 2019; 160(5): 179–185.

Open access

The plasma level of endotoxin was determined in 116 healthy blood donors. After a routine physical and laboratory investigations the endotoxin level was determined with Limulus amebocyte lysate assay (LAL-test) by the chromogenic kinetic method of Bio-Whittaker Co. (USA). Its sensitivity was 0.005-50 EU/ml. The plasma level of endotoxin in most of the healthy donors was less than 1 EU/ml (in the range of 0.01-1.0 EU/ml), but always measurable. The average ±S.D. was 0.128±0.215 EU/ml. Because of the high standard deviation and high range of values, the data were distributed into two groups with the means of 0.05±0.022 EU/ml and 0.294±0.186 EU/ml. The difference between the groups was significant (p<0.001). In conclusion, endotoxin can be measured in plasma of healthy individuals.

Restricted access

Actinomycetes, especially species of Streptomyces are prolific producers of pharmacologically significant compounds accounting for about 70% of the naturally derived antibiotics that are presently in clinical use. In this study, we used five solvents to extract the secondary metabolites from marine Streptomyces parvulus DOSMB-D105, which was isolated from the mangrove sediments of the South Andaman Islands. Among them, ethyl acetate crude extract showed maximum activity against 11 pathogenic bacteria and six fungi. Presence of bioactive compounds in the ethyl acetate extract was determined using GC-MS and the compounds detected in the ethyl acetate extract were matched with the National Institute of Standards and Technology (NIST) library. Totally eight compounds were identified and the prevalent compounds were 2 steroids, 2 alkaloids, 2 plasticizers, 1 phenolic and 1 alkane. Present study revealed that S. parvulus DOSMB-D105 is a promising species for the isolation of valuable bioactive compounds to combat pathogenic microbes.

Restricted access

A világossejtes veserák kialakulásához vezető molekuláris biológiai eltérések egyre pontosabb megértése utat nyitott a célzott terápiák (tirozinkináz-inhibitorok és mTOR-gátlók) kifejlesztéséhez. Ezek az új szerek jelentik ma már az előrehaladott veserák standard kezelését. Az új szerek helye az áttétes vesedaganatos betegek kezelésében randomizált klinikai vizsgálatokkal dönthető el. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a jó vagy közepes prognózisú betegek első vonalú kezelésének alapgyógyszere a sunitinib, a pazopanib vagy a bevacizumab+interferon. Szelektált betegeknél sorafenib vagy jó állapotú betegeknél nagy dózisú IL-2 is szóba jön. Rossz prognózisú betegek első vonalú kezelése temsirolimusszal történik. Másodvonalban citokinre progrediáló betegeknél sorafenib, TKI-ra progrediáló betegnél everolimus jön szóba. Magyar Onkológia 54: 369–376, 2010

Restricted access

In this preliminary study, we determined the effect of a modified method involving the administration of two low doses of prostaglandin F (PGF) at an interval of 24 h on luteolysis in dairy cows, and compared it with the standard single-dose method. Twenty-six cows were assigned to three groups treated with two low doses (TLD group, n = 10), one standard dose (SD group, n = 10), and one low dose (OLD group, n = 6) on day 9 to 10 of the oestrous cycle (day 0 = the day of PGF administration). Their serum progesterone (P4) levels and corpus luteum (CL) sizes were measured daily from day 0 to 4 to assess CL regression. The results indicated that the proportion of complete luteolysis, indicating a P4 value ≤ 1 ng/mL on day 3, was higher in the TLD group (100.0%) than in the SD (60.0%) and OLD (66.7%) groups. Ultrasonically detected changes in the CL area correlated with the shifts in the P4 values in both the TLD and the SD groups. The remaining CL area was significantly smaller in the TLD group (17.8% ± 3.3%) than in the SD or OLD group on day 4. Thus, we concluded that the proportion of luteolysis in cows was increased with two low doses of PGF as compared to a single PGF dose, indicating the necessity of the second dose of PGF. However, further studies with larger sample sizes in the field are required.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Jóna, Árpád Illés, Katalin Szemes, and Zsófia Miltényi

Absztrakt

A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173.

Restricted access

Absztrakt

A daganatos betegek kezeléséhez a kemoterápiás kezelések által kiváltott különböző mukokután reakciók társulhatnak. Az egyik ilyen mukokután mellékhatás a beadás helyén jelentkező toxikus szöveti reakció, az extravazáció, mely az összes citotoxikus infúzió kevesebb mint 1-2%-ában fordul elő. A hólyaghúzók által okozott extravazáció standard ellátása a következő: le kell állítani az infúziót, vissza kell szívni a gyógyszert, fel kell polcolni a végtagot, hűtést vagy éppen meleg kötést kell alkalmazni, helyi érzéstelenítést lehet végezni, antidotumokat kell adni (alkilező szerek esetén Na-tioszulfát, anthracyclinek és mitomycin esetén dimetilszulfoxid (DMSO), vinca-alkaloidák esetén hialuronidáz jön szóba), végső esetben viszont sebészi eltávolítás és plasztikai rekonstrukció szükséges. Mivel az anthracyclinek topoizomeráz II-mérgek, hatásukat a topoizomeráz II katalitikus gátlója (a dexrazoxan) antagonizálja, ezért a doxorubicin, epirubicin, daunorubicin stb. extravazációja esetén a dexrazoxan azonnali használata látszik a választandó kezelésnek. Az esemény után azonnal beadott egyetlen szisztémás dexrazoxan-adag jelentősen csökkentheti a toxikus szöveti károsodást. GM-CSF-injekciók ismételt intralézionális adása meggyorsíthatja a sebgyógyulást és elkerülhető a bőrpótlás.

Restricted access

Pachychorioidealis kórképek

Pachychoroid diseases

Orvosi Hetilap
Authors: Róbert Gergely, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, András Papp, Miklós Resch, Zsuzsa Récsán, Antal Szabó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Célunk, hogy közleményünkben összefoglaljuk a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteket egy-egy saját esettel illusztrálva. Az irodalmi adatok és a saját klinikai tapasztalatok alapján összegeztük a pachychorioidealis kórképekkel kapcsolatos ismereteinket, az alcsoportok kezelési lehetőségeiről összefoglaló folyamatábrát készítettünk. A pachychorioidealis kórképekbe a következő betegségek tartoznak: centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), pachychorioidealis pigmentepitheliopathia (PPE), pachychorioidealis neovasculopathia (PNV), polypoid chorioidealis vasculopathia (PCV), peripapillaris pachychorioidealis syndroma (PPS), focalis chorioideaexcavatio (FCE). A pachychorioidealis kórképek közös jellemzője a chorioidea kvantitatív vagy kvalitatív eltérései, melyekhez gyakran subretinalis folyadékgyülem társul. A betegségcsoportnak jelenleg nincs standard kezelési protokollja; a többféle kezelési mód közül néhány hatékonyabbnak bizonyul, az alcsoportok között azonban lényeges különbségek mutatkoznak. Összegezzük, hogy melyik alcsoportban érdemes eplerenonetablettás kezeléssel, mikropulzuslézer-kezeléssel, verteporfinos fotodinámiás kezeléssel (PDT) vagy intravitrealis anti-VEGF-injekciós kezeléssel kezdeni. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Summary. The aim of this study is to present our knowledge about pachychoroid diseases using case reports, literature review and our own clinical experiences. A summary flow chart of treatment options for the subgroups was prepared, too. Pachychoroid diseases include the following: central serous chorioretinopathy (CSCR), pachychoroid pigment epitheliopathy (PPE), pachychoroid neovasculopathy (PNV), polypoidal choroidal vasculopathy (PCV), peripapillary pachychoroid syndrome (PPS), focal choroidal excavation (FCE). A common feature of pachychoroid diseases is the quantitative or qualitative abnormality of the choroidea, which is often associated with subretinal fluid accumulation. The disease group does not currently have a standard treatment protocol; some of the multiple treatments prove to be more effective, however, there are significant differences between the subgroups. We summarize which subgroup benefits from eplerenone tablet therapy, micropulse laser therapy, verteporfin photodynamic therapy or intravitreal anti-VEGF injection therapy. Orv Hetil. 2020; 162(20): 770–781.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Csaba Fehér, Zoltán Heiler, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Miklós Molnár, Gabriella Koncsek, Shadi Aleid, Edit Hídvégi, Zsolt Rozgonyi, Szabolcs Horváth, and Pál Vadász

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdősequestratio (TS) sebészi kezelése gold standard eljárásként alkalmazható. A malignus tüdődaganatok sebészi ellátásában egyre inkább teret nyerő videothoracoscopos (VATS) technika a benignus tüdőbetegségek kezelésére is alkalmasnak látszik. Három, radiológiailag azonosított intralobaris TS VATS műtétjéről számolunk be hazánkban elsőkként. Módszer: A műtéteket kettőslumenű tubussal megoldott szeparált lélegeztetéssel, általános narkózisban, a betegek oldalt fekvő helyzetében két porton (1,5 cm-es kameraport és egy 5-6 cm-es, műanyag gyűrűvel védett axillaris munkaport) keresztül végeztük. Eredmények, esetek: A betegek (37 éves nő, 39 és 46 éves férfi) közül kettő tünetekkel (vérköpés és tüdőgyulladás) a harmadik pedig radiológiai szűrést követően került kivizsgálásra. A tápláló artéria mindhárom esetben azonosítható volt a CT képeken. Két esetben jobb alsó, egy esetben bal alsó lebenyt távolítottunk el nagyobb szövődmény nélkül. Következtetés: A videothoracoscopos lebeny eltávolítást TS kezelésére is alkalmas eljárásként ajánljuk.

Restricted access