Search Results

You are looking at 101 - 110 of 219 items for :

  • "aggressiveness" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Experimental models that mimic the clinical syndrome of human viral encephalitis and represent HSV-1 neurotropism were utilized to investigate neuro-pharmacologic changes mediating clinical and behavioral manifestations of encephalitic infection of the central nervous system with HSV-1-induced rapid activation of the hypothalamic - pituitary - adrenocortical (HPA) axis and production of brain derived interleukin-1 (IL-1) and prostaglandin E2 (PG-E2), independently of viral replication. HSV-1 infection induced clinical signs of fever, motor hyperactivity and aggressive behavior. These manifestations were dependent on a permissive action of circulating glucocorticoids and not related to the degree of viral replication in the brain. Hyperthermia and HPA axis activation were also specifically dependent on HSV-1-induced brain IL-1 and PG-E2. The chronic neurological sequel or fatal outcome of HSV-1 encephalitis may be due to viral replication and brain tissue destruction, which are dependent on virus encoded virulence genes. In contrast, the clinical and behavioral signs in the acute phase are a result of activation of neurochemical systems, including cytokines, prostaglandinds and catecholamines. Circulating glucocorticoids play an essential role in mediating the physiologic actions of HSV-1-induced brain products and the clinical syndrome of encephalitis.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: György Ledniczky, Gábor Bognár, Csaba Diczházi, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás, and Pál Ondrejka

Absztrakt

A dermatofibrosarcoma protuberans (DFSP) a törzs és a felső végtagok ritka, fibrohystiocytás tumora, amit lokálisan agresszív, lassú növekedés, igen gyakori recidíva és ritka metastasisképzés jellemez. DFSP az emlőben irodalmi raritás. Esettanulmányunkban a 65 éves beteg jobb emlőjében, többszöri fibroadenoma és neurofibroma kimetszését követően kialakult, fibrosarcomás átalakulást is mutató DFSP-t mutatunk be perioperatív, szövettani és immunhisztokémiai fényképsorozattal dokumentálva az igen nagy nonphylloid sarcoma mastectomiával és axillaris blockdissectióval történt eltávolítását, hisztológiai és immunhisztokémiai jellemzőit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Boglárka Brúgós and Margit Zeher

A szisztémás lupus erythematosus poliszisztémás autoimmun betegség, egyik legjelentősebb szervi szövődménye a lupus nephritis. A lupus nephritis időbeni, a krónikus szervi érintettség kialakulását megelőző felismerése, a shubok előrejelzése, a korai agresszív kezelés elkezdése és a terápia sikerességének lemérése kívánatos lenne. Ezért a kutatások egy része intenzíven a legmegfelelőbb, aktivitást előre jelző biomarker megtalálására irányul. Jelen összefoglaló célja a hagyományos szerológiai markerek megbeszélésén túl a legújabb, részben még kísérletes, a klinikai gyakorlatban nem használt, de az SLE, illetve lupus nephritis aktivitását jellemző specifikus biomarkerek bemutatása.

Restricted access

A malignus melanoma pigmentsejtekből kiinduló, későn felfedezve igen agresszív, folyamatosan növekvő incidenciájú, bármely korosztályt érintő daganatos megbetegedés. Leggyakoribb formája meglévő hajlamosító tényezők (bőr-, szem-, hajszín, anyajegyek, pozitív családi anamnézis) talaján hozzáadódó környezeti faktorok (napégés) hatására a kültakarón, vagyis minden orvos számára könnyen vizsgálható helyen alakul ki. Sikeres kezelésének alapja továbbra is a korai diagnózis és műtéti eltávolítás. Áttétek jelentkezésekor a klasszikus, bár melanoma esetén csekély sikerrel kecsegtető kemo- és sugárterápia mellett, illetve helyett ma már új, molekuláris genetikai kutatásokon alapuló célzott terápiás szerek, valamint a gátolt tumorellenes immunválaszt a fék alól felszabadító immunterápiás gyógyszerek is rendelkezésre állnak. Az összefoglaló közleményben a szerzők régi és új ismereteket igyekeznek rendszerezni és terjeszteni, bármely, a téma iránt mélyebben érdeklődő gyógyító szakma képviselőjének átnyújtani. Orv. Hetil., 2015, 156(15), 583–591.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: János László Iványi, Éva Marton, Márk Plander, Zoltán Vendel Engert, and Csaba Tóth

Bevezetés: A primer herelymphoma ritkán előforduló extranodalis non-Hodgkin-lymphoma-entitás. Legtöbbször idős férfiakban fordul elő, nagy malignitású szövettani képpel és kedvezőtlen kórlefolyással. Az érintett here eltávolítása után alkalmazott immunkemoterápia ellenére a betegek kezelési eredményei elmaradnak más extranodalis lymphomásokétól. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben a szerzők célul tűzték ki 2000 és 2012 között kórismézett és kezelt herelymphomás betegeik klinikopatológiai és kezelési eredményeinek felmérését. Módszer: Ezen időszak alatt 334 agresszív non-Hodgkin-lymphomás betegből nyolc esetben (8/334, 2,39%) kórisméztek primer herelymphomát (diffúz nagysejtes B-sejtes hét esetben, Burkitt-típusú egy esetben). A betegek medián életkora 60 év (23 és 86 év között) volt. Korai I–IIE hét betegben, előrehaladott stádium egy betegben fordult elő. Egy beteg kivételével (csak radioterápia) minden beteg kemoterápiát kapott (rituximab+CHOP, hat–nyolc ciklus 21 vagy 28 naponként). Mindössze egy beteg részesült központi idegrendszeri kemoterápiás profilaxisban, preventív ellenoldali hereirradiációt nem alkalmaztak. Eredmények: Ötven hónapos medián követés alatt semicastratiót követő rituximab- és CHOP-kúra után hét beteg került komplett remisszióba, két beteg elhunyt (egy beteg a lymphoma progressziója következtében, a remisszióban levő másik beteg szekunder tüdőtumor miatt). Komplett remissziót a betegek 87,5%-ában értek el. A betegségmentes túlélés 13–152 hónap között (medián 38 hónap), az összesített túlélés 17–156 hónap között (medián 43 hónap), az ötéves betegségmentes és összesített túlélés pedig egyaránt 37,5% volt. Következtetések: A viszonylag kedvező kezelési eredmények hátterében a korai stádium túlsúlya, a lymphoma urológiai sebészi eltávolítása, az immunkemoterápia hatásossága, illetve a közeli és távoli (idegrendszeri) relapsus hiánya állhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 1666–1673.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Szapáry, Katalin Koltai, Antal Tibold, Andrea Fehér, Gábor Harang, Gabriella Pusch, and Gergely Fehér

Bevezetés: Korábban már leírták a clopidogrelkezelés hatékonyságát akut ischaemiás cerebrovascularis eseményen átesett betegek körében rövid távon. Célkitűzés: A szerzők célja a betegek egyéves utánkövetési adatainak bemutatása. Módszer: A vizsgálatban 100, akut stroke-on/tranziens ischaemiás attakon átesett beteg vett részt. A betegek az első 48 órában aszpirinkezelésben, majd clopidogrelkezelésben részesültek. A kezelés hatékonyságát a gyógyszeres terápia bevezetését követően 7 és 28 nap, majd 3, 6 és 12 hónap után ellenőrizték. A betegeket két csoportra osztották optikai aggregometriás leletük alapján (clopidogrelérzékeny és -rezisztens). A két csoport kockázati profilját, gyógyszereit, laboratóriumi paramétereit és a klinikai kimenetelt elemezték. Eredmények: A clopidogrelkezelés esetében szoros összefüggés mutatkozott az aktuális vérnyomás, a vércukor- és vérzsíranyagcsere-paraméterek, az ultraszenzitív C-reaktív protein szintje és a thrombocytaaggregációs értékek között (p<0,05). Erélyes szekunder prevenciós kezelés hatására a fent jelzett paraméterek normalizálásával párhuzamosan a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés hatékonysága is növelhető volt, hosszabb távon rezisztens beteg nem volt. Az egyéves utánkövetés során a kezdetben rezisztens betegek esetében több volt a vascularis események aránya (4 kezdeti clopidogrelérzékeny [4,5%] vs. 2 kezdeti clopidogrelrezisztens [18,1%], p<0,01), ugyanakkor a rezisztencia jelensége nem bizonyult a későbbi kedvezőtlen kimenetel független kockázati faktorának a multivariációs analízis során. Következtetések: Jelen vizsgálat eredményei alapján igen komolyan felvetődik az erélyes szekunder prevenciós kezelés szerepe a thrombocytaaggregáció-gátló terápia hatékonyságának hátterében. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 53–59.

Restricted access

A rosszindulatú nyiroksejtes megbetegedések – a lymphomák – kezelésében az elmúlt években több változás történt. A Hodgkin-kór kezelésében egyre inkább rizikóadaptált kezelési stratégiát alkalmazunk, amely nemcsak a kezelés előtti vizsgálatokon és prognosztikai tényezőkön alapszik, hanem a kezelés korai stádiumában végzett ismételt PET-vizsgálat (restaging) eredményén is. A sugárkezelés alkalmazásának lehetőség szerinti minimalizálása a késői szövődményként fellépő másodlagos daganatok gyakoriságát csökkentheti. Relapsus esetén kemoszenzitív betegek esetében autológ őssejt-transzplantáció végzendő. A Hodgkin-kórban szenvedő betegek mintegy 85%-ának gyógyulása várható. A non-Hodgkin-lymphomák heterogén betegségcsoportjában az indolens non-Hodgkin-lymphomák csoportjára (CLL, myeloma multiplex, hajas sejtes leukaemia, cutan lymphomák stb.) természetes lefolyás esetén a lassú progresszió jellemző. Kezelésük palliatív, teljes gyógyulás elérése a jelenlegi lehetőségekkel általában nem lehetséges. Az agresszív NHL-ek jellemzője a gyors progresszió és a kezelés nélkül rövid idő alatt bekövetkező halálos kimenetel. Többségük citosztatikum- és sugárérzékeny. Megfelelő kezeléssel a betegek 60–70%-a komplett remisszióba (CR) kerül, és a betegek 40–50%-a véglegesen meggyógyul. Új lehetőség mindkét NHL-csoportban az immunterápia bevezetése, amely lehetőséget ad a nyugvó daganatsejtek befolyásolására is. Segítségükkel jelentősen javíthatók az eddigi terápiás eredmények. A PET-vizsgálat bevezetése az NHL-ek első és ismételt stádiumvizsgálatát is hatékonyan segíti. A kedvezőtlen prognózisú, valamint a visszaeső betegek egy részénél az autológ őssejt-transzplantáció javíthatja a prognózist.

Open access

Az endoszkópos kettős papillotomia már évekkel ezelőtt elfoglalta a sebészi transduodenalis papillaplasztika helyét a papilla betegségeiben és krónikus pancreatitisben. A pseudocysták endoszkópos szájaztatása is helyettesítheti a korábban egyeduralkodó sebészi módszereket még az akut pancreatitis nekrotizáló formáiban kialakuló „walled of necrosis” esetében is, akár fertőzött, akár steril folyadékgyülemről van szó. Krónikus pancreatitisben az endoterápia első beavatkozásként ajánlott a gyakran jobb késői fájdalommentességet eredményező sebészi eljárások előtt. A kőtörés, kőoldás vagy -extrakció és a többszörös pancreasstentek, lehetőleg agresszív ballonos tágítás nélkül, fokozatosan kalibrálják a domináns vezeték szűkületét berepedés, ischaemia és oldalági obstrukció nélkül. A recidívamentes periódus megnyúlik (stent nélkül is) az alkoholfogyasztás és a dohányzás teljes elhagyása esetén. Jól kontrollált, randomizált vizsgálat szükséges a többszörös pancreasstentek klinikai előnyének bizonyítására a sebészi technikákkal szemben.

Restricted access

Hormonal imprinting is an epigenetic process which is taking place perinatally at the first encounter between the developing hormone receptors and their target hormones. The hormonal imprinting influences the binding capacity of receptors, the hormone synthesis of the cells, and other hormonally regulated functions, as sexual behavior, aggressivity, empathy, etc. However, during the critical period, when the window for imprinting is open, molecules similar to the physiological imprinters as synthetic hormone analogs, other members of the hormone families, environmental pollutants, etc. can cause faulty imprinting with life-long consequences. The developing immune system, the cells of which also have receptors for hormones, is very sensitive to faulty imprinting, which causes alterations in the antibody and cytokine production, in the ratio of immune cells, in the defense against bacterial and viral infections as well as against malginant tumors. Immune cells (lymphocytes, monocytes, granulocytes and mast cells) are also producing hormones which are secreted into the blood circulation as well as are transported locally (packed transport). This process is also disturbed by faulty imprinting. As immune cells are differentiating during the whole life, faulty imprinting could develop any time, however, the most decisive is the perinatal imprinting. The faulty imprinting is inherited to the progenies in general and especially in the case of immune system. In our modern world the number and amount of arteficial imprinters (e.g. endocrine disruptors and drugs) are enormously increasing. The effects of the faulty imprinters most dangerous to the immune system are shown in the paper. The present and future consequences of the flood of faulty imprintings are unpredictable however, it is discussed.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Barbara Horváth, Péter Pankovics, Zita Battyáni, Endre Kálmán, and Gábor Reuter

Az emberi daganatok mintegy 20%-ában bizonyítható valamilyen fertőző virális ágens kóroki szerepe. A Merkel-sejtes carcinoma ritka, igen agresszív, bizonytalan eredetű, vélhetően a hám stratum basale rétegéből kiinduló daganat. Elsősorban az időseket és az immunszuppresszált személyeket érinti, többnyire a napfénynek kitett bőrterületeken, különösen a fej-nyaki régiókon jelentkezik. Gyakorisága rohamosan növekszik, nemritkán differenciáldiagnosztikai problémát okoz. A Merkel-sejtes carcinomákból 2008-ban egy DNS-polyomavírust (Merkel-sejtes polyomavírus) sikerült azonosítani, amely megnyitotta az utat a daganat valódi kóroki hátterének feltárásához. Az elváltozás fertőző – virális – kóreredete szemléletváltást eredményez a patogenezis és remélhetőleg majd a kezelés területén is. Az ismeretek hazai klinikai gyakorlatba való mielőbbi átkerülése érdekében vállalkoztak a szerzők a Merkel-sejtes carcinoma és az első emberi daganatkeltő polyomavírus, a Merkel-sejtes polyomavírus összefoglalására. Orv. Hetil., 2013, 154, 102–112.

Restricted access