Search Results

You are looking at 101 - 110 of 206 items for :

  • "aggressiveness" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Hormonal imprinting is an epigenetic process which is taking place perinatally at the first encounter between the developing hormone receptors and their target hormones. The hormonal imprinting influences the binding capacity of receptors, the hormone synthesis of the cells, and other hormonally regulated functions, as sexual behavior, aggressivity, empathy, etc. However, during the critical period, when the window for imprinting is open, molecules similar to the physiological imprinters as synthetic hormone analogs, other members of the hormone families, environmental pollutants, etc. can cause faulty imprinting with life-long consequences. The developing immune system, the cells of which also have receptors for hormones, is very sensitive to faulty imprinting, which causes alterations in the antibody and cytokine production, in the ratio of immune cells, in the defense against bacterial and viral infections as well as against malginant tumors. Immune cells (lymphocytes, monocytes, granulocytes and mast cells) are also producing hormones which are secreted into the blood circulation as well as are transported locally (packed transport). This process is also disturbed by faulty imprinting. As immune cells are differentiating during the whole life, faulty imprinting could develop any time, however, the most decisive is the perinatal imprinting. The faulty imprinting is inherited to the progenies in general and especially in the case of immune system. In our modern world the number and amount of arteficial imprinters (e.g. endocrine disruptors and drugs) are enormously increasing. The effects of the faulty imprinters most dangerous to the immune system are shown in the paper. The present and future consequences of the flood of faulty imprintings are unpredictable however, it is discussed.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Kriván, Dolóresz Szabó, Krisztián Kállay, Gábor Benyó, Csaba Kassa, János Sinkó, Vera Goda, András Arató, and Gábor Veres

A Crohn-betegség pontos oka ismeretlen, így terápiája sem megoldott. Kezelésében az infliximab jelentős áttörést jelentett, a mindennapi gyakorlatban azonban vannak olyan betegek, akik a kombinált immunszuppresszív, illetve biológiai terápia ellenére sem kerülnek remisszióba. Ezekben az esetekben új esélyt jelenthet az őssejt-transzplantáció. A szerzők egy 15 éves fiúgyermek történetét mutatják be, akinél 2008 februárjában súlyos Crohn-betegséget (aktivitási index [PCDAI]: 82,5 – maximumérték: 100) kórisméztek. Konzervatív kezelésének 3 éve alatt a kombinált terápia (immunszuppresszió, antibiotikum, infliximab) ellenére sem került tartós remisszióba. Az ígéretes külföldi esetközlések nyomán autológ őssejt-transzplantációt végeztek, amely a Crohn-betegség remisszióját eredményezte. Egy évvel az őssejt-transzplantáció után az alapbetegség relapsusa jelentkezett, amely a korábbiakhoz képest lényegesen enyhébb, konzervatív terápiával uralható formában zajlott. A szerzők tudomása szerint hazánkban még nem végeztek őssejt-transzplantációt terápiarezisztens Crohn-betegség kezeléseként, amely – noha végleges gyógyulást nem jelentett – terápiás alternatíva lehet súlyos, refrakter esetekben. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 789–792.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Barbara Horváth, Péter Pankovics, Zita Battyáni, Endre Kálmán, and Gábor Reuter

Az emberi daganatok mintegy 20%-ában bizonyítható valamilyen fertőző virális ágens kóroki szerepe. A Merkel-sejtes carcinoma ritka, igen agresszív, bizonytalan eredetű, vélhetően a hám stratum basale rétegéből kiinduló daganat. Elsősorban az időseket és az immunszuppresszált személyeket érinti, többnyire a napfénynek kitett bőrterületeken, különösen a fej-nyaki régiókon jelentkezik. Gyakorisága rohamosan növekszik, nemritkán differenciáldiagnosztikai problémát okoz. A Merkel-sejtes carcinomákból 2008-ban egy DNS-polyomavírust (Merkel-sejtes polyomavírus) sikerült azonosítani, amely megnyitotta az utat a daganat valódi kóroki hátterének feltárásához. Az elváltozás fertőző – virális – kóreredete szemléletváltást eredményez a patogenezis és remélhetőleg majd a kezelés területén is. Az ismeretek hazai klinikai gyakorlatba való mielőbbi átkerülése érdekében vállalkoztak a szerzők a Merkel-sejtes carcinoma és az első emberi daganatkeltő polyomavírus, a Merkel-sejtes polyomavírus összefoglalására. Orv. Hetil., 2013, 154, 102–112.

Restricted access

A korábbi epidemiológiai tanulmányok eredményei azt igazolták, hogy a HDL-koleszterin a cardiovascularis megbetegedések önálló rizikófaktora, plazmaszintjének emelése a cardiovascularis prevenció egyik fontos eleme. A HDL-nek a reverz koleszterintranszportban betöltött központi szerepe mellett egyéb kedvező biológiai, az érelmeszesedés elleni védőhatása is van. Ezek közé tartozik az antioxidáns, az antiinflammatorikus, az antitrombotikus/profibrinolitikus és a vazoprotektív hatás. A jelenlegi ajánlások az agresszív életmódváltást, a niacin, a fibrátok, a statinok vagy ezek kombinációját javasolják a HDL-koleszterin-szint emelésére. Emellett számos új, a HDL-re épülő terápiás eljárás tesztelése történt meg az utóbbi években, illetve van folyamatban. Idetartoznak a nikotinsav-származékok új formái, illetve receptoragonistái, a CETP-inhibitorok, a kannabinoid-1-receptor-antagonisták, a PPAR-agonisták, az LXR/FXR receptoragonisták és az apoA1- és/vagy foszfolipidterápia. Jelen közleményünkben áttekintjük a korábbi klinikai tanulmányokat, epidemiológiai megfigyeléseket, alapkutatásokat, illetve a legfontosabb új terápiás eljárásokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményeit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Leonóra Méhes, Béla Telek, Miklós Udvardy, Ágota Schlammadinger, and László Rejtő

A köpenysejtes lymphoma (MCL) mérsékelten agresszív betegség, amely kemoimmunoterápiával nem gyógyítható. A medián túlélés rövid, mintegy három év. Többnyire előrehaladott stádiumban ismerik fel. A csontvelő a betegek felében, a gastrointestinalis traktus a negyedükben érintett, leukémiás transzformáció 25%-ban fordul elő. A malignus sejtek B-sejt-eredetűek és CD5-pozitívak, jellemző a ciklin-D1-expresszió. A kezelésben kombinált kemoterápia, kemoimmunoterápia, valamint autológ perifériás őssejt- (és allogén) transzplantáció jöhet szóba. A bemutatott két beteg esetében, az optimális kezdeti terápia hiánya ellenére, tartós túlélés volt elérhető. Az alkalmazott komplex kezelés (kemoimmunoterápia, sugárkezelés, sebészi beavatkozás, autológ őssejt-transzplantáció) ugyanis 80, illetve 90 hónapig tartó túlélést eredményezett. A két beteg kórtörténetének ismertetése mellett a szerzők áttekintik a köpenysejtes lymphoma korszerű kezelésének mai lehetőségeit.

Restricted access

Az endoszkópos kettős papillotomia már évekkel ezelőtt elfoglalta a sebészi transduodenalis papillaplasztika helyét a papilla betegségeiben és krónikus pancreatitisben. A pseudocysták endoszkópos szájaztatása is helyettesítheti a korábban egyeduralkodó sebészi módszereket még az akut pancreatitis nekrotizáló formáiban kialakuló „walled of necrosis” esetében is, akár fertőzött, akár steril folyadékgyülemről van szó. Krónikus pancreatitisben az endoterápia első beavatkozásként ajánlott a gyakran jobb késői fájdalommentességet eredményező sebészi eljárások előtt. A kőtörés, kőoldás vagy -extrakció és a többszörös pancreasstentek, lehetőleg agresszív ballonos tágítás nélkül, fokozatosan kalibrálják a domináns vezeték szűkületét berepedés, ischaemia és oldalági obstrukció nélkül. A recidívamentes periódus megnyúlik (stent nélkül is) az alkoholfogyasztás és a dohányzás teljes elhagyása esetén. Jól kontrollált, randomizált vizsgálat szükséges a többszörös pancreasstentek klinikai előnyének bizonyítására a sebészi technikákkal szemben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, László Tóth, Zoltán Szentirmay, János Papp, Imre Antal, Pál Vadász, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

Janinis, J., Patriki, M., Vini, L. és mtsai: The pharmacological treatment of aggressive fibromatosis: a systemic review. Ann. Oncol., 2003, 14 , 181–190. Vini L. The pharmacological

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Nagy, József Pánovics, László Harsányi, Attila Szendrői, Miklós Szűcs, and Imre Romics

Absztrakt

Cél: Vesedaganat és vénás tumorthrombus miatt operált betegeink adatainak feldolgozása, tapasztalataink összegzése, ennek alapján további tevékenységünk tervezése. Módszer: 1998 és 2010 között a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán 21 vesetumoros beteget operáltunk, akiknél a vesedaganat a vena cava inferior tumorthrombusával szövődött. Ismertetjük a preoperatív tüneteket, a tumorstádium-beosztást, az alkalmazott műtéti megoldásokat, a szövődményeket, a posztoperatív kezelést és a túlélési eredményeket. Az átlagos vizsgálati idő 39 hónap (3–101) volt. Eredmények: 3. szintű tumorthrombus eltávolítására öt esetben májmobilizálást és egy esetben endoluminalis occlusiót alkalmaztunk. Műtéti halálozás: 9,5%. A műtét idején metastasisos betegek medián túlélése 12,1 hónap (3–19). A metastasis nélküli betegek közül három a követési időszakban meghalt, átlagos túlélési idejük 26,7 hónap (22–31) volt. Nyolc (73%) beteg él, átlagos túlélési idejük 67,1 hónap (39–101), azaz 5,6 év. Következtetések: Fenti eredményeinkkel megerősítjük azt a megállapítást, hogy a 3. szintű tumorthrombusszal szövődött vesedaganatos betegek kevésbé agresszív módon, mellkasmegnyitás nélkül is sikerrel operálhatók.

Restricted access

Az emlőrák IV. stádiuma gyógyíthatatlan, de kezelhető állapot, amelyben elsősorban szisztémás és tüneti kezelések szükségesek, míg a sebészet szerepe alárendelt. Az átlagos teljes túlélés 18–24 hónap, az 5 éves túlélés 5–20%. A szoliter, illetve oligometasztatikus szelektált esetekben mind a primer daganatnak, mind a visceralis áttéteknek az agresszív sebészi eltávolítása túlélési előnyt eredményezhet. A műtéti indikációt biológiai szemlélettel, multidiszciplináris megközelítésben kell felállítani. További sebészi indikációt képezhetnek a kifekélyesedett, vérző, az emberi léthez méltatlan higiéniás állapotok, a központi idegrendszeri áttétek, akut neurológiai tünetek, a hydro-, pneumothorax vagy a fenyegető törések. A sebészi beavatkozások a mellűri drenázst, a minimálisan invazív technikákat, a testüregi műtéteket, a kiterjedt lágyrész-, mellkasfali reszekciókat és plasztikai rekonstrukciót is magukban foglalják. A IV. stádiumban végzett sebészet pontos onkológiai értékének felmérése további multicentrikus, prospektív összehasonlító vizsgálatokat szükségeltet. Jelen közlemény áttekinti a távoli áttétet adó emlőrákok eseteiben végezhető sebészi beavatkozásokat és ezek eredményeit, valamint a helyileg kiújuló tumorok műtéti lehetőségeit. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1461–1468.

Restricted access

A reumatológiában, elsősorban arthritisekben, elsődleges a korai diagnosztika és az agresszív terápia, mert ennek révén az elvárások újabb dimenziói (a fájdalomcsillapításon túl az ízületi struktúra, funkció, életminőség) nyílhatnak meg. A célzott (biológiai) terápia igen költséges kezelési mód, megjelenésével különösen fontossá vált az egyénre szabott terápia bevezetése. Számos klinikai, immunológiai és genetikai biomarker áll rendelkezésre, amelyek előre jósolhatják a hagyományos vagy biológiai betegségmódosító szerek hatékonyságát, esetleg kockázatait. A klinikai markerek közül a férfi nem, fiatalabb kor, a kezdeti alacsonyabb vagy éppen magasabb betegségaktivitás, a kombinációs kezelés, a dohányzásról leszokás jobb terápiás eredményeket adhat. Az immunológiai-gyulladásos markerek közül a C-reaktív fehérje, a szeropozitivitás, a perifériás vér és a synovium sejtösszetétele függhet össze a kezelés eredményességével. Végül, számos olyan gén vagy géncsoport ismert, amely az immunszuppresszív szerek hatékonyságát vagy biztonságosságát jelezheti. Sok esetben még kevés a vizsgálat, ellentmondóak lehetnek az eredmények, de vannak konzekvensen validált biomarkerek is. Ez optimizmussal tölthet el bennünket, hogy a reumatológiában is teret nyer a személyre szabott medicina. Orv. Hetil., 2013, 154, 483–496.

Restricted access