Search Results

You are looking at 101 - 110 of 224 items for :

  • "daganatok" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Mariann Rutka, Tamás Molnár, Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anna Fábián, Márk Győrfi, Anita Bálint, Ágnes Milassin, Mónika Szűcs, László Tiszlavicz, Ferenc Nagy, and Zoltán Szepes

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon a vastagbélrák rendkívül kedvezőtlen mortalitási adatainak javítása érdekében országos szintű colorectalis rákszűrő program bevezetését tervezik. Célkitűzés: Tanulmányunkban a 2015. év folyamán lezajlott, Csongrád megyei pilot szűrés során nyert tapasztalatokat összegeztük és értékeltük rövid távú hatékonyságát. Betegek és módszer: A kétlépcsős, széklet-okkultvér kimutatásán és kolonoszkópián alapuló szűrésben átlagos vastagbélrák-kockázatú, 50–70 év közötti, panaszmentes személyek vettek részt. A szűrés eredményességének értékelésénél figyelembe vettük a részvételi arányt, a vizsgálómódszerek pozitív prediktív értékét és a tumordetektációs rátát. A szűrés rövid távú hatékonyságát a Szegeden és vonzáskörzetében a 2013. és 2015. évi vastagbélrák incidenciájában és a kezdeti stádiumában bekövetkezett változás alapján határoztuk meg. Eredmények: A szűrőprogramba 22 130 személy kapott meghívást. A 46,4%-os részvételi arány mellett 1343 (13%) egyénnél bizonyult a székletminta „nem negatívnak”, közülük 766 beteg (7,5%) vállalta a szűrés keretein belül a kolonoszkópiát, illetve 711 betegnél került sor a vastagbél teljes átvizsgálására. A lejelentések alapján a vastagbéltükrözés során 358 (50,3%) személynél adenoma és 42 személynél (5,9%) rosszindulatú daganat igazolódott. A szűrés évében a rectumcarcinomák esetén nem, de a coloncarcinomák esetén szignifikáns eltérés mutatkozott az incidenciában (183 vs. 228; p = 0,026) és a daganatok mélységi kiterjedésében (p = 0,002). A nyirokcsomó-érintettség aránya 2015-ben szignifikánsan alacsonyabb volt (48,3% vs. 37,1%; p = 0,049). Következtetés: A Csongrád megyei populációs szintű colorectalis carcinoma szűrés a részvételi hajlandóság, valamint a daganatok incidenciájában és stádiumában bekövetkezett változás alapján, rövid távon egyértelműen sikeresnek bizonyult, ezért országos kiterjesztése szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(42): 1658–1667.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: László Gyarmathy, Géza Varjas, Tibor Major, János Fodor, and Miklós Kásler

Absztrakt

Hazánkban ötven évvel ezelőtt, 1958-ban az Országos Onkológiai Intézetben egy Gravicert típusú készülékkel kezeltük az első beteget telekobalt-besugárzással. Az évforduló alkalmából áttekintjük a hazai kobalt-teleterápia első 50 évének a történetét és tárgyaljuk annak mai szerepét. Az első hazai kobaltágyú (Gravicert) Bozóky László tervei alapján készült, hét évvel a világon elsőként Kanadában üzembe helyezett kobaltágyú után. A Co-60-sugárforrás megavoltos (átlagenergia: 1,25 MeV) gammasugárzása lehetővé tette a mélyebben fekvő daganatok eredményesebb kezelését a röntgenterápiához képest. A következő két-három évtizedben, a nagyenergiájú lineáris gyorsítók elterjedéséig, a Co-60-teleterápia jelentette a korszerű sugárkezelést az egész világon. A besugárzási technika minőségi javulása szükségessé tette a daganatok pontosabb lokalizálását és a besugárzástervezési módszerek továbbfejlesztését is. Kezdetben a lokalizálás röntgenkészülékkel, a dóziseloszlás-számolás manuális módszerrel történt. 1965-ben egy Rotacert típusú kobaltágyút telepítettek intézetünkben, mely már többirányú és forgó besugárzásra is alkalmas volt. Hazánkban, több lépésben a többi sugárterápiás központban is telepítettek kobaltágyúkat, kezdetben Gravicerteket, majd később már külföldi készülékeket. A kezelések minőségét lényegesen javította a számítógépes besugárzástervezés bevezetése, melynek fontos eleme volt az 1978-ban a NAÜ támogatásával létrejött Országos Besugárzástervezési Hálózat. A következő jelentős fejlődést a CT-képekre alapozott dózistervezés bevezetése jelentette 1981-ben. A korszerű lineáris gyorsítók elterjedésével a kobaltágyúk szerepe ma már jelentősen csökkent, de napjainkban még közel 2500 kobaltágyú működik világszerte. Technikai fejlesztésekkel a használatukat azonban még tovább lehetne növelni. Jelenleg hazánkban még nyolc sugárterápiás központban végeznek sugárkezelést kobaltágyúval.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Péter Nyirády, Miklós Szűcs, Attila Szendrői, Attila Majoros, Gergely Bánfi, András Kiss, Gábor Lotz, Péter Törzsök, Zsolt Kelemen, and Imre Romics

A hímvessző rosszindulatú daganata ritka kórelváltozás. Szövettanilag az esetek túlnyomó része elszarusodó laphámrák, de az elhelyezkedésük miatt a műtéti kezelést az urológus végzi. A daganatok szinte kizárólag a fitymabőr distalis részéből vagy a glansból indulnak ki. Célkitűzés és módszer: A szerzők bemutatják a hímvesszőrák kezelésével, gondozásával szerzett tapasztalataikat. Az eredmények feldolgozását részben retrospektív, részben prospektív módszerrel végezték. Eredmények: 1996. június és 2006. június között 50 betegnél végeztek műtétet péniszkarcinóma miatt. A betegek átlagos életkora 63,1 (31–83) év volt. A daganatok 94%-a laphámrák volt, 2 (4%) esetben verrucosus carcinoma, egy esetben melanoma malignum. A patológiai T-stádium 23 (46%) esetben T1 volt, 19 (38%) betegen 2, 6 (12%) esetben T3 és 1 (2%) alkalommal T4. A differenciáltság, grade-1 volt 12 (24%), grade-2 volt 27 (54%) és grade-3 volt 10 (20%) esetben. A betegek közül 11-nek (22%) volt egyoldali, és 8-nak (16%) kétoldali inguinalis nyirokcsomóáttéte. Az előzményekben 4 (8%) betegen történt circumcisio fitymaszűkület miatt, míg 25 (50%) betegnek a rák felismerésekor volt phimosisa. A műtéti kezelés után 17 (34%) beteg részesült kemoterápiában. A betegek átlagos túlélési ideje 31,4 (2–114) hónap volt. Következtetések: A hímvesszőrák kialakulásában fontos szerepe van a fitymaszűkületnek, mely megbetegedésének kockázata a műtéti megoldás után is magasabb. A betegség lefolyása agresszív viselkedésű, a nyirokutakon terjedő, ahol az előrehaladt stádiumokban vagy alacsony differenciáltság esetén már felismeréskor kimutatható. A terápia meghatározásában a stádiumorientáltság kezelési elvének kell érvényesülnie. A korai műtéti kezeléssel hosszú távú túlélés érhető el.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csilla Oláh, Melinda Váradi, Orsolya Horváth, Péter Nyirády, and Tibor Szarvas

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Open access

Az ösztrogénhormont hosszú ideig a női élettani folyamatok és a szaporodás legfontosabb szereplőjének tartották. Manapság már jól ismert tény, hogy a női nemi hormon döntő szerepet játszik a sejtdifferenciálódás és -proliferáció génregulációjában. A női nemi hormonok és a rák kapcsolatát illetően az irodalmi adatok nem egységesek. A daganatkutatás homlokterében vannak az erősen ösztrogénfüggő daganatok, amelyekről az a vélemény alakult ki, hogy hormonálisan indukálódnak. Ennek ellenére kiderült, hogy az ösztrogén carcinogen hatását bizonyító eredmények ellentmondásosak. Az utóbbi években klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a posztmenopauzális nők hormonterápiája jótékony, rákmegelőző hatást fejt ki számos szervben, még a női emlőben is. Az újabban felfedezett kapcsolat az ösztrogénhiány és a szájüregi rák kockázata között ellentétben áll a hagyományos ösztrogénindukált rák koncepciójával. A mérsékelten és erősen ösztrogéndependens tumoroknak eltérő epidemiológiai sajátosságaik vannak. Az úgynevezett dohányzásfüggő daganatok a mérsékelten ösztrogénfüggő szervekből indulnak ki. Túlnyomó többségük a késői posztmenopauzális periódusban jelentkezik, amikor az ovárium ösztrogéntermelése már jelentősen csökkent. Ezzel szemben az erősen ösztrogénfüggő szervek rákjai (például emlő, endometrium és ovárium) premenopauzális és posztmenopauzális esetekben egyaránt jelentkeznek. A különböző epidemiológiai adatok ellenére feltételezhető, hogy a tumoriniciáció hátterében a génregulációs zavar nem alakulhat ki teljesen ellentétes ösvényeken. Feltételezhető, hogy a mérsékelten ösztrogénfüggő szervekben a súlyos, az erősen ösztrogéndependensekben pedig már az enyhe ösztrogénhiány is rákiniciációt provokálhat. Mind a dohányzásfüggő, mind a hormondependens rákokon tapasztalt új megfigyelések ugyanahhoz a konverzióhoz vezetnek; nem az ösztrogén, hanem a hiánya provokálja a rákiniciációt.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Szalenko-Tőkés, Zsolt Bella, Zoltán Tóbiás, László Iván, László Rovó, and Gábor Vass

Összefoglaló. Bevezetés: Az orrmelléküreg-daganatok kezelésében a legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján továbbra is a sebészi reszekció az elsődlegesen választandó módszer. Bár az endoszkópos technikák fejlődésével a külső feltárással járó műtétek bizonyos esetekben háttérbe szorultak, napjainkban még mindig a Weber–Fergusson-féle metszést tartják a legszélesebb feltárást biztosító technikának, annak ellenére is, hogy a módszer stigmatizáló hegeket és deformitásokat hagy a páciensek arcán. Módszer: A „facial degloving” eljárást mint alternatív, hegmentes technikát először az 1970-es években publikálták, azóta számos módosítását írták le. A szerzők az orrmelléküregi tumorok eltávolítására már 8 éve kizárólag az általuk módosított technikát alkalmazzák. 2012 és 2019 között Klinikánkon 34 beteg esett át a módosított „facial degloving” műtéten. A módszer alapja egy felső szájpitvari behatolásból a középarc területén kialakított oszteoplasztikus lebeny, melynek felemelésével széles rálátás nyílik az orrüregre és melléküregeire, valamint az elülső koponyaalapra is. A műtéti terület a daganat eltávolítását követően jó kozmetikai eredménnyel rekonstruálható. Eredmények: A szerzők akusztikus rinometriai vizsgálatokkal és az arckifejezéseket ábrázoló posztoperatív képi dokumentációval támasztották alá eredményeiket. Az operált oldalon sem az orrbemenet beszűkülését (orrlégzés gátoltsága), sem pedig az arcmozgás zavarait, az arc aszimmetriáját nem észlelték. Betegeik túlélését Kaplan–Meier-görbén ábrázolták. Megbeszélés, következtetés: Habár az eredeti „facial degloving” technikának számos módosítását publikálták, az itt bemutatott módszer (oszteoplasztikus lebeny, melyben a középarc lágy részeinek integritása megtartott) rövidebb hospitalizációs időt és kevesebb komplikációt eredményezett. A bemutatott módosított „facial degloving” technika véleményünk szerint megfelelő és biztonságos sebészi reszekciót biztosít orrmelléküregi rosszindulatú daganatok esetén, továbbá kombinálható endoszkópos technikákkal, és szükség esetén nyitott műtétté alakítható, akár orbitalis kiterjesztéssel. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Summary. Introduction: The widely used external approach (Weber–Fergusson’s incision) for the removal of maxillo-ethmoidal tumors leaves stigmatizing scars and deformities on the patient’s face. As an alternative technique, the scarless facial degloving approach was first described in the 1970’s, and since then, several modifications have been developed. Method: We have been using our modified facial degloving technique for eight years now with maxillo-ethmoidal tumors. Between 2012 and 2019, 34 consecutive patients have been operated with our modified facial degloving approach at the Department of Oto-Rhino-Laryngology and Head-Neck Surgery, University of Szeged, Hungary. We describe our method which provides a wide surgical approach via an osteoplastic flap for the whole nasal and paranasal region, with good cosmetic results. Results and conclusion: We have evaluated our results with acoustic rhinometry and photo-documentation of the facial mimic postoperatively. Neither narrowing of the nasal cavity on the operated side (loss of nasal breathing function), nor facial movement dysfunction was visible in our patients. We represent our patients’ survival in Kaplan–Meier curve. Although several modifications of the original facial degloving approach have been published, in our technique, the novel osteoplastic flap and the intact soft tissue of the nasal and midfacial region results in shorter hospitalization time and fewer complications. Our modified facial degloving technique offers proper and safe surgical resection for tumors of the maxillo-ethmoid region. It can be routinely combined with endoscopic techniques, and, if necessary, can be converted to an open approach. Orv Hetil. 2021; 162(10): 392–398.

Open access

Absztrakt:

Az ezredfordulót követően számos összefoglaló közlemény látott napvilágot mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban a májsebészet XX. századi mérföldköveit, vagyis fejlődésének meghatározó tényezőit illetően. Ezért a jelenlegi összefoglalás a gyorsan fejlődő májsebészetből csak a legújabb elvek és innovációk bemutatására szorítkozik, a legtöbb érdeklődést kiváltóak kerülnek górcső alá: a legújabb indikációk, a kirekesztés-vértelenség kérdése, a májregenerációt a mai tudásunk és az evidenciák szerint a legnagyobb mértékben elősegítő legújabb beavatkozás, a májszétválasztás kétszakaszos májreszekcióban portalis elzárással, továbbá a daganatok „downsizing” kezelése a korábban reszekálhatatlan daganatok eltávolítása érdekében. A nyitott májsebészet, a laparoszkópos és a robotmájsebészet összehasonlításában megfogalmazható az a tény, hogy a laparoszkópos májsebészet napjainkban vált választható beavatkozássá, és bizonyos területeken már jobb eredmények érhetők el vele, mint nyitott műtéttel. A robotmájsebészetben szerzett adatok és a bizonyítékok máig váratnak a helyes következtetés levonására. A májsebészet egészét tekintve a mortalitás jelentősen csökkent (1%), s a szövődmények – nagyfokú heterogenitásuk miatt – nehezen hasonlíthatók ugyan össze, de a nemzetközi törekvés igyekszik közös nevezőt kialakítani a módosított Clavien–Dindo-rendszer, a módosított Accordion-rendszer, valamint a komprehenzív komplikációs index fogalmának létrehozásával. A májsebészet országonként eltérő fejlettségben, de komplex módon kapcsolódik a tápcsatorna-, a hepatopancreatobiliaris, a transzplantációs és az onkológiai sebészethez. A májsebészet korszerű fogalma multidiszciplináris, multimodális követelményrendszert tartalmaz a májbetegségek megközelítéséhez, amelynek célja a legeredményesebb kezelés biztosítása. Megállapítható, hogy napjainkra a májsebészet szuperspecializációvá vált a nemzetközileg is észlelhető jelentős fejlettségi különbségek ellenére, amelyek kiegyensúlyozása egyébként összhangban van az egészségügy nemzeti, kontinentális és globális szintű erőfeszítéseivel az egyenlőtlenségek felszámolására. Orv Hetil. 2018; 159(10): 375–383.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Tóth, Beáta Somlai, Judit Hársing, Zsófia Hatvani, and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: A malignus melanoma túlélése elsősorban a TNM-stádium függvénye, azonban a Nemzeti Rákregiszter a daganatokat stádiumok alapján nem részletezi. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán melanomával kezelt betegek stádiumfelmérését tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálat 2004–2009 között diagnosztizált 1160 cutan melanomás betegre (558 férfi és 602 nő, átlagéletkoruk 60,5±16, illetve 57±17 év) terjedt ki. Eredmények: Nagy esetszámú nemzetközi vizsgálatokkal összehasonlítva az IA és IV-es stádiumban a klinika betegeinek aránya kedvezőnek bizonyult, azaz viszonylag magas százalékban fordultak elő a korai melanomák (IA: 34,8%), alacsony volt a késői, IV-es stádiumú daganatok előfordulása (0,4%). Az IB–IIA stádiumban már szignifikánsan alacsonyabb, a későbbi stádiumok (IIC, IIIA, IIIB) esetében magasabb volt a betegek aránya a nyugat-európai, ausztráliai, egyesült államokbeli adatoknál. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a korai diagnózis javítása, a nyugati országokhoz való felzárkózás érdekében további lépések, primer és szekunder prevenciós programok szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 969–976.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Éva Remenár, Csongor György Lengyel, and András Boér

Absztrakt

A fej-nyaki daganatok kezelésében az egyre bővülő nem sebészi kezelési lehetőségek ellenére a sebészi terápia mind a mai napig fontos szerepet játszik. A hagyományos sebészi beavatkozások mellett a célnak jobban megfelelő, egyre kifinomultabb eljárások is megjelentek. Ezek közé tartozik a lézeres beavatkozás. A lézer előnyei: a tökéletes irányíthatóság (az optika használata), a µm-es nagyságrendig értendő abszolút találati biztonság, az ablaszticitás, az érintésmentes alkalmazás, a szövetkímélő technika, a vérzéscsillapító hatás, a sebfelszíni ödéma teljes hiánya, a minimális posztoperatív hegesedés és a szöveti regeneráció elősegítése. Intézetünk Fej-Nyaksebészeti Osztályán 1981 és 2008 között összesen 7934 lézeres beavatkozást végeztünk különböző lokalizációjú és szöveti típusú fej-nyaki elváltozások miatt. A szerzők célja ismertetni a fej-nyaki bőrelváltozások, a szájüreg és a garat elváltozásainak lézeres kezelésében, a gége és a légcső szűkületeinek kezelésében, illetve a gégedaganatok kezelésében szerzett tapasztalataikat és eredményeiket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: A. Marcell Szász, Balázs Ács, Emese Ágoston, Zsófia Sztupinszki, Anna-Mária Tőkés, Liliána Szittya, Borbála Székely, Miklós Szendrői, Qiyuan Li, László Harsányi, József Tímár, Zoltán Szállási, Charles Swanton, Balázs Győrffy, and Janina Kulka

Bevezetés: Közepesen differenciált (grade 2) tumorok esetén a beteg prognózisa és a terápia eredményessége e tényező alapján nem becsülhető meg biztonsággal. Célkitűzés: Vizsgálni a szerzők által leírt, kromoszomális instabilitást tükröző prognosztikus génexpressziós indexet kiegészítve további génekkel egy kiterjesztett betegcsoporton. Módszerek: Publikus adatbázisokból választottak ki kilenc cél-, valamint három kontrollgént. Ezek expresszióját valós idejű polimeráz láncreakcióval határozták meg. Az analízisben 249, formalinban fixált, paraffinba ágyazott emlőcarcinoma vizsgálatát végezték el és az eredményeiket a betegségmentes túléléssel összefüggésben elemezték. Eredmények: A gének expressziójának mértéke alapján a grade 2 carcinomák a grade 1, illetve a grade 3 tumorokhoz hasonló prognózisú csoportokra különültek el. Pusztán a FOXM1, TOP2A és CLDN4 gének együttes vizsgálatával a grade 2 daganatok magas és alacsony kockázatú alcsoportokba oszthatóak. Következtetés: Megfelelően választott kontrollgének vizsgálatával három célgén expressziója alapján a hisztológiai grade-től függetlenül elkülöníthető az emlőcarcinomák jó és rossz prognózisú csoportja. Orv. Hetil., 2013, 154, 627–632.

Open access