Search Results

You are looking at 101 - 110 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy kockázatú betegek jelentős része nem éri el az LDL-C-célértékeket, és az alkalmazott lipidcsökkentő kezelés ellenére az ajánlottnál magasabb trigliceridszinttel és alacsony HDL-C-szinttel is rendelkeznek. Célok: A szerzők a 2008. és 2009. évi felmérésekhez hasonlóan, a jelen vizsgálatban is a cardiovascularis eseményen átesett betegek dyslipidaemiájának kezelési stratégiáját elemezték. Módszerek: A MULTI GAP (MULTI Goal Attainment Problem) 2010 vizsgálatban standard strukturált kérdőívek segítségével 2332 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az elemzésben az összkoleszterin-, LDL-C- mellett a HDL-C- és atherogen koleszterin- (A-C), illetve a triglicerid-célértéket elérők aránya is kiértékelésre került. Eredmények: A vizsgált betegek 15%-a (n = 355) nem részesült lipidcsökkentő kezelésben. A szakorvosok által kezelt betegek 44%-a elérte a 2,5 mmol/l LDL-C-célértéket. A HDL-C-célértéket a nagy rizikójú betegek 61%-a, míg a triglicerid-célértéket a betegek 43%-a érte el. A legjobb compliance-szel rendelkező betegek (>90%) 43%-a érte el a 2,5 mmol/l LDL-C-szintet. Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy hatásosabb lipidcsökkentő kezelésre van szükségünk, amely a nagyobb dózisú vagy nagyobb hatékonyságú statinok, illetve a kombinált gyógyszerek alkalmazását kell hogy jelentse. Orv. Hetil., 2011, 152, 822–827.

Restricted access

Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry, and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Dániel Várnai, Zsófia Ádám, Adrienn Surman, and Katalin Vas

A szerzők 139, nem ST-elevációs infarktus miatt kezelt betegük adatait elemzik. Vizsgálják a betegek kórházi és késői prognózisát, egyes echokardiográfiás adatok prognózissal való összefüggését, valamint a kórházból elbocsátott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából ajánlott gyógyszeres kezelés gyakoriságát. Az utánkövetés a betegek 98%-ában sikeres volt, a bekövetkezett eseményekről, illetve az utánkövetés idején alkalmazott gyógyszeres kezelésről postai kérdőív útján szereztek adatokat. A nők átlagéletkora 78,6, a férfiaké 71,4 év volt. A kezelt betegeknél gyakori volt a társbetegségek (hypertonia, diabetes mellitus, korábbi ischaemiás szívbetegség) előfordulása. A kórházi kezelés időszakában 30 betegnél (22%) történt koronarográfia, és 29 betegnél revascularisatiós beavatkozásra is sor került. A kórházi halálozás 15% volt, az utánkövetés háromnegyed éve alatt 17%-os halálozást észleltek. A kórházban, illetve az utánkövetési idő alatt meghalt betegek szignifikánsan idősebbek voltak azoknál, akik életben maradtak. Egyes echokardiográfiás adatok (ejekciós frakció, végszisztolés átmérő, szegmentális falmozgászavar és a mitralis insufficientia nagysága) prognosztikus jelentőségűnek bizonyultak, mivel szignifikánsan különböztek az életben maradt és a meghalt betegek esetén. A kórházból elbocsátott betegek igen magas arányban részesültek a másodlagos prevenció szempontjából fontosnak ítélt gyógyszeres kezelésben (aszpirin, béta-blokkoló, ACE-gátló, statin). Az utánkövetés idején sem csökkent ezen gyógyszerek használatának aránya, ami a betegek jó compliance-ét igazolja.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Várnai, Mária Végh, László Pótó, and Lajos Nagy

Az acenocoumarol-kezelés gyakran okoz kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis és egyéb manifeszt vérzéseket. Célkitűzés: Az acenocoumarollal kezelt betegek tudásszintjének felmérése a káros mellékhatásokkal, valamint a káros gyógyszer-táplálék kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Módszer: Hatvanhat kérdésből álló kérdőív, amelyet a betegek családorvosi praxisokban (77 darab), illetve a Családorvostani Intézet és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésein (80 darab) töltöttek ki. Eredmények: Összesen 157 fő vett részt a vizsgálatban (férfi:nő arány 45:55; átlagéletkor = 65,5 év). Az orvos mellett a dietetikus és a szakképzett nővér által is tájékoztatott betegcsoportban mindenki tudott a lehetséges mellékhatásokról. A családorvos, illetve az egyéb szakorvos által tájékoztatott csoportban a betegek 14,5%-ának, illetve 31,1%-ának nem volt tudomása a véralvadásgátló kezelés mellékhatásairól. A betegek 71,4%-a számára ismeretlen a diéta lényege és fontossága. Az acenocoumarol és egyéb gyógyszerek közötti káros kölcsönhatásokról a betegek tájékozottsága alacsony: az aszpirin, a fájdalomcsillapítók, illetve a K-vitamin közötti kölcsönhatásról a betegek 24,4, 23,0, illetve 18,6%-ának volt tudomása. Következtetések: Jelentős mértékben javítani kell a betegek informáltságát a per os antikoaguláns terápia körülményeiről. A betegtájékoztatás hatékonysága növelhető, ha ebben az orvos mellett dietetikus és szakképzett nővér is közreműködik.

Restricted access

Napjainkban a peptikus fekélybetegség etiológiai tényezőinek a Helicobacter pylori fertőzést, illetve a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését tekintik. Ezek viszont nem magyarázzák teljes mértékben a fekélybetegség kialakulását, szakirodalmi adatok szerint pszichoszociális tényezők mint etiológiai faktorok szerepe hangsúlyozott. Jelen vizsgálatunk célja feltérképezni azokat a pszichoszociális változókat, amelyek szerepet játszanak a gyomor- és nyombélfekély kialakulásában és fennmaradásában, éspedig függőség, állandó vágy a szeretetre és gondoskodásra, negatív életesemények, depresszióra való hajlam, bizonytalan kötődési stílus, stressz és kedvezőtlen anyagi helyzet. Kérdőíves felmérést végeztünk fekélybetegek és nem fekélyes személyek körében. Eredményeink bizonyították, hogy jelen vizsgálati csoportjainkra vonatkoztatva a Helicobacter pylori fertőzés nem tekinthető az egyetlen fekélybetegség kiváltó oknak, hasonlóan az NSAID szedés sem. Pszichológiai változók szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában és fennmaradásában, főként a HP negatív betegek esetében. A fekélybetegek hajlamosak depresszióra, szeretettség-igényük nagymértékű, a negatív életeseményeket érzelmileg megterhelőbbnek érzékelik, anyagi helyzetüket kedvezőtlenebbnek ítélik meg és kevésbé jellemző körükben a feladatközpontú megküzdési mód.

Restricted access

Az elmúlt két évtizedben a cukorbetegségben szenvedő betegek számának robbanásszerű növekedése figyelhető meg. Az International Diabetes Federation 2012-es adatai alapján több mint 371 millió ember szenved diabetes mellitusban, amely évente 4,8 millió ember haláláért felelős. A diabeteses nephropathia a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka. Kialakulásának első jele a microalbuminuria. Hatékony kezelés nélkül a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő microalbuminuriás betegek 20–40%-a válik klinikailag nephropathiássá, de csak 20%-uk lesz uraemiás, mert a többségük már előtte meghal, elsősorban cardiovascularis betegség miatt. A diabeteses nephropathia kialakulásában a renin-angiotenzin rendszernek – amely többek között a vérnyomás és só-víz háztartás szabályozásának egyik legfontosabb eleme – is szerepe van. Ennek működését befolyásoló gyógyszerek ma a magas vérnyomás betegség kezelésében központi jelentőséggel bírnak. A szerző a jelentősebb tanulmányokat és számos állatkísérlet eredményét áttekintve bemutatja, hogy az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor családba tartozó ramipril hol helyezkedik el ma a diabeteses nephropathia terápiájában. A szerző megállapítja, hogy a ramipril egyike a legtöbb evidence based eredménnyel rendelkező angiotenzinkonvertáló enzim gátlóknak, amely többek között a vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutató célszervvédelem miatt a nagy nemzetközi, multicentrikus vizsgálatok alapján a diabeteses nephropathia kezelésénél is bizonyítottan kedvező hatású. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269.

Open access

Új gyógyszerek kifejlesztésével az utóbbi öt évben jelentős előrelépés történt a B-vírus hepatitis terápiájában. Jelenleg két különböző hatásmechanizmusú gyógyszercsoport – interferonok, nukleoz(t)idanalógok – hét készítménye van forgalomban. A terápiás lehetőségek bővülése ellenére a tartós vírusmentesség még ma is csak ritkán érhető el. A hosszan tartó inaktív stádium elérésének esélye azonban megnőtt a megfelelő gyógyszertípus kiválasztásával, hatástalanság esetén mielőbbi módosításával, a kezelés optimális időpontjának és időtartamának a meghatározásával. Ehhez noninvazív eljárással kimutatható, a kezelés eredményét előrejelző, úgynevezett prediktív biomarkerek monitorozása szükséges. A terápia megkezdésekor az „e”-antigén státusa, a vírus genotípusa, az alanin-aminotraszferáz-aktivitás és a B-vírus-nukleinsav-szint a legfontosabb markerek. A kezelés alatt a HBV-DNS és a HBsAg mennyiségi monitorozásával lehet megkülönböztetni a gyorsan reagálókat, a hosszabb kezelést igénylőket és a nem reagálókat, akik alternatív gyógyszerre állíthatók. Interferonterápia alatt a HBsAg gyors csökkenése vagy korai negatívvá válása mutatja a sikeres gyógyulást, a nukleoz(t)idanalóg-kezelés alatt a HBV-DNS-szint változásának követése informatívabb. Az interferon és nukleoz(t)idanalóg kombinációs terápia hatékonysági vizsgálatai folyamatban vannak, az eredmények várhatóan módosítani fogják a hepatitis kezelési és monitorozási protokollját. Orv. Hetil., 2011, 152, 866–868.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú vesebetegségben szenvedők kezelésében a veseátültetés hosszabb túlélést biztosít, mint a vesepótló kezelések egyéb formái. A recipiens várható túlélését leginkább a magasabb szív-ér rendszeri eredetű halálozás befolyásolja. A transzplantált vese károsodásának leggyakoribb oka az idült allograft-nephropathia. Célkitűzés: A szerzők a recipiens és a beültetett vese hosszú távú túlélésével egyértelmű összefüggést mutató biomarkerek azonosítását tűzték ki célul. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 72 beteget vontak be. Meghatározták az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusát, az enzim aktivitását, a vesefunkciót, valamint a szív morfológiai jellemzőit. Eredmények: Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén DD genotípusa egyaránt összefüggést mutatott az idült allograft-nephropathia és a súlyos fokú bal kamrai hypertrophia előfordulásával. A vesefunkció és a szívizom-hypertrophia mértéke között szoros összefüggést találtak. Következtetések: Eredményeik szerint az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmus ismerete lehetőséget ad a recipiens és a transzplantált vese túlélésének becslésére, a veszélyeztetett betegek azonosítására. Ezeknek a betegeknek a körében szükségesnek tűnik a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazása, együttműködésük fenntartása a gyógyszerszedés vonatkozásában. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 938–845.

Restricted access