Search Results

You are looking at 101 - 110 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access

A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy kockázatú betegek jelentős része nem éri el az LDL-C-célértékeket, és az alkalmazott lipidcsökkentő kezelés ellenére az ajánlottnál magasabb trigliceridszinttel és alacsony HDL-C-szinttel is rendelkeznek. Célok: A szerzők a 2008. és 2009. évi felmérésekhez hasonlóan, a jelen vizsgálatban is a cardiovascularis eseményen átesett betegek dyslipidaemiájának kezelési stratégiáját elemezték. Módszerek: A MULTI GAP (MULTI Goal Attainment Problem) 2010 vizsgálatban standard strukturált kérdőívek segítségével 2332 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az elemzésben az összkoleszterin-, LDL-C- mellett a HDL-C- és atherogen koleszterin- (A-C), illetve a triglicerid-célértéket elérők aránya is kiértékelésre került. Eredmények: A vizsgált betegek 15%-a (n = 355) nem részesült lipidcsökkentő kezelésben. A szakorvosok által kezelt betegek 44%-a elérte a 2,5 mmol/l LDL-C-célértéket. A HDL-C-célértéket a nagy rizikójú betegek 61%-a, míg a triglicerid-célértéket a betegek 43%-a érte el. A legjobb compliance-szel rendelkező betegek (>90%) 43%-a érte el a 2,5 mmol/l LDL-C-szintet. Következtetés: Az eredmények alapján megállapítható, hogy hatásosabb lipidcsökkentő kezelésre van szükségünk, amely a nagyobb dózisú vagy nagyobb hatékonyságú statinok, illetve a kombinált gyógyszerek alkalmazását kell hogy jelentse. Orv. Hetil., 2011, 152, 822–827.

Restricted access

Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry, and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Várnai, Mária Végh, László Pótó, and Lajos Nagy

Az acenocoumarol-kezelés gyakran okoz kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis és egyéb manifeszt vérzéseket. Célkitűzés: Az acenocoumarollal kezelt betegek tudásszintjének felmérése a káros mellékhatásokkal, valamint a káros gyógyszer-táplálék kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Módszer: Hatvanhat kérdésből álló kérdőív, amelyet a betegek családorvosi praxisokban (77 darab), illetve a Családorvostani Intézet és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésein (80 darab) töltöttek ki. Eredmények: Összesen 157 fő vett részt a vizsgálatban (férfi:nő arány 45:55; átlagéletkor = 65,5 év). Az orvos mellett a dietetikus és a szakképzett nővér által is tájékoztatott betegcsoportban mindenki tudott a lehetséges mellékhatásokról. A családorvos, illetve az egyéb szakorvos által tájékoztatott csoportban a betegek 14,5%-ának, illetve 31,1%-ának nem volt tudomása a véralvadásgátló kezelés mellékhatásairól. A betegek 71,4%-a számára ismeretlen a diéta lényege és fontossága. Az acenocoumarol és egyéb gyógyszerek közötti káros kölcsönhatásokról a betegek tájékozottsága alacsony: az aszpirin, a fájdalomcsillapítók, illetve a K-vitamin közötti kölcsönhatásról a betegek 24,4, 23,0, illetve 18,6%-ának volt tudomása. Következtetések: Jelentős mértékben javítani kell a betegek informáltságát a per os antikoaguláns terápia körülményeiről. A betegtájékoztatás hatékonysága növelhető, ha ebben az orvos mellett dietetikus és szakképzett nővér is közreműködik.

Restricted access

Az elmúlt két évtizedben a cukorbetegségben szenvedő betegek számának robbanásszerű növekedése figyelhető meg. Az International Diabetes Federation 2012-es adatai alapján több mint 371 millió ember szenved diabetes mellitusban, amely évente 4,8 millió ember haláláért felelős. A diabeteses nephropathia a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka. Kialakulásának első jele a microalbuminuria. Hatékony kezelés nélkül a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő microalbuminuriás betegek 20–40%-a válik klinikailag nephropathiássá, de csak 20%-uk lesz uraemiás, mert a többségük már előtte meghal, elsősorban cardiovascularis betegség miatt. A diabeteses nephropathia kialakulásában a renin-angiotenzin rendszernek – amely többek között a vérnyomás és só-víz háztartás szabályozásának egyik legfontosabb eleme – is szerepe van. Ennek működését befolyásoló gyógyszerek ma a magas vérnyomás betegség kezelésében központi jelentőséggel bírnak. A szerző a jelentősebb tanulmányokat és számos állatkísérlet eredményét áttekintve bemutatja, hogy az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor családba tartozó ramipril hol helyezkedik el ma a diabeteses nephropathia terápiájában. A szerző megállapítja, hogy a ramipril egyike a legtöbb evidence based eredménnyel rendelkező angiotenzinkonvertáló enzim gátlóknak, amely többek között a vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutató célszervvédelem miatt a nagy nemzetközi, multicentrikus vizsgálatok alapján a diabeteses nephropathia kezelésénél is bizonyítottan kedvező hatású. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269.

Open access

Új gyógyszerek kifejlesztésével az utóbbi öt évben jelentős előrelépés történt a B-vírus hepatitis terápiájában. Jelenleg két különböző hatásmechanizmusú gyógyszercsoport – interferonok, nukleoz(t)idanalógok – hét készítménye van forgalomban. A terápiás lehetőségek bővülése ellenére a tartós vírusmentesség még ma is csak ritkán érhető el. A hosszan tartó inaktív stádium elérésének esélye azonban megnőtt a megfelelő gyógyszertípus kiválasztásával, hatástalanság esetén mielőbbi módosításával, a kezelés optimális időpontjának és időtartamának a meghatározásával. Ehhez noninvazív eljárással kimutatható, a kezelés eredményét előrejelző, úgynevezett prediktív biomarkerek monitorozása szükséges. A terápia megkezdésekor az „e”-antigén státusa, a vírus genotípusa, az alanin-aminotraszferáz-aktivitás és a B-vírus-nukleinsav-szint a legfontosabb markerek. A kezelés alatt a HBV-DNS és a HBsAg mennyiségi monitorozásával lehet megkülönböztetni a gyorsan reagálókat, a hosszabb kezelést igénylőket és a nem reagálókat, akik alternatív gyógyszerre állíthatók. Interferonterápia alatt a HBsAg gyors csökkenése vagy korai negatívvá válása mutatja a sikeres gyógyulást, a nukleoz(t)idanalóg-kezelés alatt a HBV-DNS-szint változásának követése informatívabb. Az interferon és nukleoz(t)idanalóg kombinációs terápia hatékonysági vizsgálatai folyamatban vannak, az eredmények várhatóan módosítani fogják a hepatitis kezelési és monitorozási protokollját. Orv. Hetil., 2011, 152, 866–868.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú vesebetegségben szenvedők kezelésében a veseátültetés hosszabb túlélést biztosít, mint a vesepótló kezelések egyéb formái. A recipiens várható túlélését leginkább a magasabb szív-ér rendszeri eredetű halálozás befolyásolja. A transzplantált vese károsodásának leggyakoribb oka az idült allograft-nephropathia. Célkitűzés: A szerzők a recipiens és a beültetett vese hosszú távú túlélésével egyértelmű összefüggést mutató biomarkerek azonosítását tűzték ki célul. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 72 beteget vontak be. Meghatározták az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmusát, az enzim aktivitását, a vesefunkciót, valamint a szív morfológiai jellemzőit. Eredmények: Az angiotenzinkonvertálóenzim-gén DD genotípusa egyaránt összefüggést mutatott az idült allograft-nephropathia és a súlyos fokú bal kamrai hypertrophia előfordulásával. A vesefunkció és a szívizom-hypertrophia mértéke között szoros összefüggést találtak. Következtetések: Eredményeik szerint az angiotenzinkonvertálóenzim-gén I/D polimorfizmus ismerete lehetőséget ad a recipiens és a transzplantált vese túlélésének becslésére, a veszélyeztetett betegek azonosítására. Ezeknek a betegeknek a körében szükségesnek tűnik a renin-angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazása, együttműködésük fenntartása a gyógyszerszedés vonatkozásában. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 938–845.

Restricted access

A terhességben végzett emésztőrendszeri endoszkópos vizsgálóeljárásokkal kapcsolatos irodalmi adat kevés. Az endoszkópiáknak mindössze 0,4%-át végzik terheseken. Kazuisztikák és néhány, kis esetszámot feldolgozó retrospektív adat áll rendelkezésre. A graviditás során bekövetkező élettani változások miatt az endoszkópia elvileg több veszéllyel járhat. Az indikáció felállítását nehezíti, hogy a tünetek, panaszok egy része lehet a terhesség következménye is, de állhat a háttérben akár gasztroenterológiai megbetegedés is. A biztonságos vizsgálat feltételeiről is keveset tudunk. Nemcsak az endoszkópia okozta kockázattal, hanem a beavatkozás során alkalmazott gyógyszerek, kontrasztanyag, röntgensugár és az endoszkópos terápia potenciális veszélyeivel is számolni kell. Endoszkópiára csak akkor kerüljön sor, ha az indikáció megkérdőjelezhetetlen és terápiás konzekvenciákkal is bír. A gravida csak FDA szerinti „A” és „B” kategóriájú készítményeket kaphat. A vérzés és az alarm tünetekkel járó pyrosis egyértelmű indikációi a gasztroszkópiának. A hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalmak és a székletvérteszt pozitív eredménye endoszkópiát nem, legfeljebb gasztroenterológiai konzíliumot indokolnak. Vérzés, rectum-szigma térfoglaló folyamat, illetve stenosis és súlyos atípusos hasmenés esetén szigmoidoszkópiát kell végezni. Létjogosultsága csak a terápiás endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiának van. Az obstrukciós icterus és a biliaris pancreatitis azonnali endoszkópos terápiát igényelnek. A röntgensugárzás ellen a magzat védhető, és így az őt érő dózis a teratogén tartomány alatt marad. Orv. Hetil., 2011, 152, 1043–1051.

Restricted access

A malignus tumorok és a thrombosis között kétirányú a kapcsolat. Rosszindulatú daganatban gyakoribbak a thromboemboliás történések, az alvadási rendszer aktivációja a tumoros folyamat progresszióját, valamint a metasztázisképződést segíti elő. A thromboembolia kialakulása lényegesen rontja a daganatos beteg túlélési esélyeit. A tumoros betegek között a második leggyakoribb halálok a thromboemboliás történés. Ennek hátterében több tényező is áll, például az új tumorellenes gyógyszerek egy része sokkal kifejezettebben fokozza a thrombosis kialakulásának esélyét, mint a hagyományos kemoterápiás szerek. A thrombosiskockázat mértéke függ a daganat típusától és igen nagy egyéni különbségeket is mutat. Adott beteget tekintve a thrombosishajlam változik a betegség lefolyása során is. A malignus daganat miatt elvégzett sebészeti beavatkozások is fokozott thrombosiskockázatot eredményeznek. Egyre inkább középpontba kerül a tumoros betegek thrombosiskockázatának felmérése, és több ajánlás is foglalkozik a malignus daganatban szenvedő beteg thrombosisának megelőzésével és kezelésével. Orv. Hetil., 2012, 153, 934–947.

Open access