Search Results

You are looking at 101 - 110 of 333 items for :

  • "similarity" x
  • Behavioral Sciences x
  • All content x
Clear All

Kutatásunkban a szülői bánásmód párválasztásra gyakorolt hatását vizsgáltuk. A Young-féle sémafókuszú elméletre alapozva a frusztrálódott fejlődési alapszükségletek oldaláról közelítettük meg a kérdést, így a pár tagjainak maladaptív sématartományai közötti specifikus illeszkedéseket kerestünk. Emellett összehasonlítottuk az ellentétes nemű szülő felől észlelt bánásmódot a partnertől tapasztalt bánásmóddal. Feltételezve, hogy az egyén, választásaiban a séma-kémia elvét követve, hajlamos olyan partnert választani, aki meglévő sémáit megerősíti, valószínűsítettük, hogy ezek jelentős hasonlóságot mutatnak.Vizsgálatunkban a Young-féle Séma Kérdőívet, a Young-féle Szülői Gondoskodás Kérdőívet, a Pár Kérdőívet és demográfiai kérdőívet használtuk, amelyet 35 pár, azaz 70 fő töltött ki.Eredményeink a maladaptív sématartományok jelentős illeszkedését nem erősítették meg, ugyanakkor figyelemre méltó együttjárásokat mutattak a szülő és a választott partner bánásmódja között. Férfiak esetében az anyai bánásmód hatása egyértelmű hasonlósági választásokban nyilvánulhat meg, míg nőknél az apa viszonyulása hasonlósági és komplementer választásokat egyaránt eredményezhet.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Tamás Bereczkei, Petra Gyuris, Panna Köves, and László Bernáth

role of facial similarity in judgements of attractiveness. Current Psychology, 18 , 104-118. Computer graphic studies of the role of facial similarity in judgements of attractiveness. Current

Restricted access

Abstract

How does the brain determine what to learn and what not to learn? Previous studies showed that a feature or stimulus on which subjects performed a task was learned, while the features or stimuli that were irrelevant to the task were not learned. This led some researchers to conclude that attention to a stimulus was necessary for the stimulus to be learned. This thought was challenged by the discovery of a task-irrelevant perceptual learning, in which learning occurred by mere exposure to the unattended and subthreshold stimulus. However, this exposure-based learning does not necessarily indicate that all presented stimuli are learned. Rather, recent studies showed that the occurrence of this learning was very selective for the following new findings: unattended stimulus learning occurred only (1) when the unattended stimulus was associated temporally with the processing of an attended target, (2) when the unattended stimulus was synchronously presented with reinforcers, such as internal or external rewards, and (3) when the unattended stimulus had subliminal properties. These selectivities suggest some degrees of similarity between task-relevant and task-irrelevant perceptual learning, which has been the motivation for making a united model in which both task-relevant and task-irrelevant learning are formed with similar or same mechanisms.

Restricted access

The primary visual cortex (V1) of the mammalian brain is equipped with a specifically connected network of neurons that can potentially solve difficult image processing tasks. These neurons are selectively tuned for locations in visual space and also for line orientation. The coupling of location and orientation tuning results in the neural representation of the visual world in terms of local features. These local features, e.g., oriented line segments, will have to be linked together in order to parse the visual world into regions corresponding to object and ground. Although standard models of V1 do not address the issue of interacting neuronal populations, we suggest that the long-range connectivity pattern of V1 provides an architecture where spreading neural activity may lead to pertinent figure-ground segmentation. The model relies on the fact that in addition to the processing units, their connections are also selectively tuned for space and orientation. From the computational point of view, the model uses a minimalist approach that applies the fundamental concepts of Gestalt psychology – proximity, similarity and continuity – to the spreading of neuronal activation signals. This model is successful in predicting psychophysical performance of human observers, and provides an account of the computational power of V1.

Restricted access

Background and aims

Gambling disorder (GD) shares many similarities with substance use disorders (SUDs) in clinical, neurobiological, and neurocognitive features, including decision-making. We evaluated the relationships among, GD, decision-making, and brain-derived neurotrophic factor (BDNF), as measured by serum BDNF levels.

Methods

Twenty-one male patients with GD and 21 healthy sex- and age-matched control subjects were evaluated for associations between serum BDNF levels and the Problem Gambling Severity Index (PGSI), as well as between serum BDNF levels and Iowa Gambling Task (IGT) indices.

Results

The mean serum BDNF levels were significantly increased in patients with GD compared to healthy controls. A significant correlation between serum BDNF levels and PGSI scores was found when controlling for age, depression, and duration of GD. A significant negative correlation was obtained between serum BDNF levels and IGT improvement scores.

Discussion

These findings support the hypothesis that serum BDNF levels constitute a dual biomarker for the neuroendocrine changes and the severity of GD in patients. Serum BDNF level may serve as an indicator of poor decision-making performance and learning processes in GD and help to identify the common physiological underpinnings between GD and SUDs.

Open access

Vizsgálatunkban két volt szocialista ország, Lengyelország és Magyarország válaszadóit hasonlítottuk össze a szerint, hogyan vélekednek az országaikban tapasztalható társadalmi viszonyok igazságosságáról. Az összehasonlítás különösen azért érdekes, mert megmutathatja, hogy a Magyarországon a rendszerváltás óta tapasztalható elégedetlenség mennyiben tulajdonítható a magával a rendszerváltással járó, sokszor problematikus és ellentmondásos társadalmi átalakulásnak. Az eredmények a két ország válaszadóinak hasonlóságát mutatják. A kutatás során megvizsgáljuk az igazságossággal kapcsolatos nézetek mérésére használt Likert-skálák alkalmazhatóságát is.

Restricted access

Az utóbbi évtizedben növekszik azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a versengés és kimenetei, a győzelem és a vesztés, kulturális meghatározottságát vizsgálják (például FÜLÖP, 201ő; WATKINS, 2006), azonban nem tudunk olyan kutatásról, amely bevándorlók konceptualizációját tárta volna fel.

Jelen kutatás célja a kínai, magyar és Magyarországon élő kínai diákok versengéssel, győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos szubjektív jelentésének feltárása, továbbá az akkulturáció nézetrendszerre gyakorolt hatásának vizsgálata volt.

A vizsgálatban 166 (52 kínai, 60 magyar és 54 Magyarországon élő kínai) 13–15 éves diák vett részt. Annak érdekében, hogy a kulturális kitettség hatása megbízhatóan vizsgálhatóvá váljon, a migráns mintát a Magyarországon tartózkodás ideje alapján két részre osztottunk. A szubjektív jelentések feltáráshoz az Asszociatív Csoport Analízis (AGA, SZALAY és BRENT, 1967) technikát alkalmaztuk, melynek keretében a diákok a versengés, győzelem és vesztés hívószavakra asszociáltak (1 perc/hívószó). A jelentéskomponensek és egymáshoz viszonyított százalékos arányuk az asszociációk súlyozása és kategorizálása révén rajzolódott ki.

Az eredmények az akkulturációs folyamatok szubjektív jelentésre gyakorolt hatására hívják fel a figyelmet. A migráns minta jelentésstruktúrája több komponenssel kapcsolatban hasonlóságot mutatott a magyar mintáéval. Az egyes komponensek különböző mértékben voltak érzékenyek az akkulturációra, a legérzékenyebb elem az érzelmi aspektus volt. A kulturális kitettség hatása leginkább a vesztés fogalommal kapcsolatban érvényesült: a régebb óta Magyarországon tartózkodó diákok jelentésstruktúrája a magyarra, a rövidebb ideje hazánkban tartózkodó migránsoké a kínaira hasonlít.

Restricted access

Az írás áttekintést ad a buddhista pszichológia tradicionális irodalmának nyugati recepciójáról, illetve egyes gondolatainak a nyugati pszichológiával történt összehasonlító elemzéseiről. Ezt követően a nyugati és a buddhista pszichológia általános jellegzetességeit veti egybe, hasonlóságaikat és különbségeiket foglalja össze. Ehhez kapcsolódóan a cikk a nyugati tudományosság és a buddhista szemlélet módszertani azonosságait és eltéréseit tárgyalja, majd felhívja a figyelmet arra, hogy a buddhizmus módszertana a „tudományosság” kritériumainak napjainkban zajló paradigmaváltási folyamatába illeszkedik. Az írás bemutatja a buddhizmus és a tudomány kapcsolatának főbb pontjait, valamint azt, ahogyan a nyugati pszichológia és a buddhizmus közötti dialógus útján haladók Karen Horney, Carl Gustav Jung és Erich Fromm úttörő vállalkozásainak nyomdokaiban járnak. A cikk rámutat továbbá arra, hogy a buddhista nézetek egyre szélesebb körű ismertségét követően e szemlélet bizonyos elemei az 1960-as évek végére a transzperszonális pszichológia létrejöttekor már meghatározó szerepet játszottak, de a jelenkori tudatkutatás terén, a neurofenomenológia születésénél, vagy az agykutatásban is érvényesülnek a hatásaik. Az utóbbi évtizedekben növekedett a nyugati pszichológia arra vonatkozó felismerése is, hogy a buddhizmus releváns a nyugati pszichopatológia és pszichoterápia számára. Figyelemre méltó a magatartás megváltoztatására irányuló buddhista stratégiák összevetése a modern viselkedésterápiák egyes technikáival, melynek során számos hasonlóságra derül fény, miközben a profilaxis, illetve a mentálhigiénia szempontjából Nyugaton a buddhista meditációk alkalmazása kínál új lehetőségeket. A meditációnak ez a szerepe különösen érvényes az „éberség–belátás” (páli: szatipatthána–vipasszaná) típusú, nem-reaktív meditáción alapuló terápiás módszerek esetében, melyeket a tanulmány szintén ismertet röviden.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Ágnes Szőllősi, Kata Fazekas, and Anikó Kónya

Absztrakt

A személyes önéletrajzi emlék élménygazdagságát az emlékezetkutatás két megközelítésben vizsgálja: az élmény és az elbeszélés felől. A felidézés során átélt élményállapot feltárása fenomenológiai ítéleteken alapuló kérdőíves eljárások segítségével történik. Más módszerek az elbeszélt emlékből kiemelhető epizodikus tartalmakra koncentrálnak. Első vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a felidézést kísérő szubjektív élmény hogyan bontható fel. Az egyik legelterjedtebb élményskála (MCQ; Johnson, Foley és mtsai, 1988) módosított magyar változatának (m-MCQ) tételeit 214 személy adatai alapján a következő öt faktorba soroltuk: (1) Általános élénkség; (2) Idői lokalizáció és idői integráció; (3) Érzelmi intenzitás és személyes jelentőség; (4) Szenzoros részletek; (5) Újraélés gyakorisága. Második vizsgálatunk arra a kérdésre irányult, hogy az emlékezeti élmény mennyiben feleltethető meg az elbeszélt önéletrajzi esemény tartalmának. Ennek feltárásához az m-MCQ faktorait összevetettük az Önéletrajzi Interjú eljárásban (Autobiographical Interview, AI; Levine, Svoboda és mtsai, 2002; Szőllősi, Büki és Kónya, 2011) kidolgozott epizodicitás-mutatókkal. Az összehasonlítás rámutat a fenomenológiai ítéletek, illetve az emlékezeti elbeszélés elemzésén alapuló eljárások hasonlóságaira és különbségeire.

Restricted access

., Turner, M. (2001) Conceptual Integration Networks (expanded web version), Megjelent (1998) Cognitive Science, 2 , 133-187. GOLDSTONE, L. R. (1999) Similarity. In Wilson, R. A., Keils, F. C. (eds) The MIT

Restricted access