Search Results

You are looking at 101 - 110 of 1,352 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Az infertilitás leggyakoribb és egyértelmű organikus oka a petevezetékek lezártsága. Az átjárhatóság vizsgálatára már számos módszer áll rendelkezésünkre. A hiszteroszalpingográfia kontrasztanyagos röntgeneljárás, amely a méhüreg alaki rendellenességeit és a petevezetékek lefutását mutatja, azonban sugárterheléssel jár, és nem ad információt egyéb kismedencei eltérésekről. A szono-hiszteroszalpingográfiával hasonló érzékenységgel és fajlagossággal vizsgálhatjuk a méh üregét és a petevezetékek átjárhatóságát ultrahang segítségével, egyúttal a kismedencei képletek vizsgálatára is lehetőségünk van. A transvaginalis hidrolaparoszkópia egy új, minimálisan invazív vizsgálómódszer, amely során a hüvely hátsó boltozatán keresztül bevezetett endoszkóp segítségével a petevezetékek és petefészkek direkt vizsgálatára van mód. A laparoszkópos kromopertubáció a meddőségi kivizsgálás „gold standard”-ja, amely invazivitással és altatással jár, valamint az ellátó intézményt is jobban terheli. Biztonságos és költséghatékony átjárhatósági vizsgálat az office hiszteroszkópia során végzett szelektív pertubáció. Az ambulanter elvégezhető átjárhatósági vizsgálatok negatív prediktív értéke magas, így ezek a meddőségi kivizsgálás első vonalában választásra javasolt módszerek. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 324–330.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Csaba Fehér, Zoltán Heiler, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Miklós Molnár, Gabriella Koncsek, Shadi Aleid, Edit Hídvégi, Zsolt Rozgonyi, Szabolcs Horváth, and Pál Vadász

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdősequestratio (TS) sebészi kezelése gold standard eljárásként alkalmazható. A malignus tüdődaganatok sebészi ellátásában egyre inkább teret nyerő videothoracoscopos (VATS) technika a benignus tüdőbetegségek kezelésére is alkalmasnak látszik. Három, radiológiailag azonosított intralobaris TS VATS műtétjéről számolunk be hazánkban elsőkként. Módszer: A műtéteket kettőslumenű tubussal megoldott szeparált lélegeztetéssel, általános narkózisban, a betegek oldalt fekvő helyzetében két porton (1,5 cm-es kameraport és egy 5-6 cm-es, műanyag gyűrűvel védett axillaris munkaport) keresztül végeztük. Eredmények, esetek: A betegek (37 éves nő, 39 és 46 éves férfi) közül kettő tünetekkel (vérköpés és tüdőgyulladás) a harmadik pedig radiológiai szűrést követően került kivizsgálásra. A tápláló artéria mindhárom esetben azonosítható volt a CT képeken. Két esetben jobb alsó, egy esetben bal alsó lebenyt távolítottunk el nagyobb szövődmény nélkül. Következtetés: A videothoracoscopos lebeny eltávolítást TS kezelésére is alkalmas eljárásként ajánljuk.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dorottya Katalin Horváth, Judit Kósa, Ildikó Futó, and András Telekes

Absztrakt

A 48 éves nőbetegnél 2006-ban pleuralis folyadék, hasi fájdalom és ascites miatt indult kivizsgálás során a panaszok és tünetek hátterében előrehaladott stádiumú ovariumcarcinoma igazolódott, amely miatt hysterectomia és kétoldali adnexectomia történt. A szövettani vizsgálat FIGO IIIB stádiumú papillaris adenocarcinomát mutatott. Posztoperatívan a standard, 6 ciklus taxol-carboplatin kezelésben részesült. 2008-ban retroperitonealis nyirokcsomó-metasztázisok miatt reindukciós taxol-carboplatin kezelés indult, azonban progresszió miatt hamar kezelésváltás vált szükségessé. Ezt követően még hatféle kemo- vagy biológiai terápiás kezelésben részesült, köztük a hetedik vonalban off-label megigényelt FOLFOX-4-kezelés. A FOLFOX-4-terápia mellett is jelentős regresszió igazolódott, a progressziómentes túlélés mintegy 9 hónap volt. A váltott kezelések során a beteg mindvégig kielégítő általános állapotban volt, lényegében tolerálható mellékhatások mellett. A teljes túlélés 98 hónapnak bizonyult. Az eset jól mutatja a személyre szabott, váltott kemoterápiás kezelés sikerességét már a diagnózis idején is előrehaladott állapotú petefészek-daganatnál is. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1769–1773.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Mivel a hagyományos, első vonalbeli Helicobacter pylori (H. p.)-eradicatiós kezelés hatékonysága hazánkban 75% alá csökkent, új protokoll kidolgozása szükséges. Módszer: Föltételezve, hogy a hagyományos kezelés (14 napos kettős standard dózisú protonpumpagátló [PPI], 2 × 1000 mg/die amoxicillin, 2 × 500 mg klaritromicin [PAC]) sikerességi aránya 75%, és az új protokoll (10 napos 4 × 120 mg bizmut-dicitrát, kétszeres standard dózisú PPI, 4 × 500 mg tetraciklin, 2 × 500 mg/die tinidazol [BQT]) eredményessége 95%, karonként 109 beteg bevonásával számoltunk. A páciensek beválasztására 5 Vas megyei endoszkópos laboratóriumban elvégzett felső tápcsatornai endoszkópia után került sor. A csoportok heterogenitását, a kezelés sikerességét és a mellékhatásokat Fisher-féle egzakt próbával értékeltük; a p<0,05 értéket szignifikánsnak tekintettük. Eredmények: A BQT-kezelésű csoportba 110 beteget vontunk be, míg a PAC-kezelésűbe 109 beteget. A két csoport között a kor, a nem és a kiirtás javallata alapján nem volt különbség. A H. p.-fertőzés felszámolásának sikeressége a BQT esetén 103/110 (93,6%), a PAC esetén pedig 81/109 (74,3%) volt (p<0,001). Az esélyhányados a BQT esetén a PAC-kezeléssel összehasonlítva 5,05 volt (95%-os megbízhatósági tartomány 2,02–14,42; p<0,001). A BQT esetén mellékhatás a betegek 34,5%-ában jelentkezett. Következtetés: A H. p. kiirtására javasolt a 10 napos bizmuttartalmú, kétszeres standard dózisú PPI-t, 4 × 500 mg/die tetraciklint és 2 × 500 mg/die tinidazolt tartalmazó kezelés, mivel ez hatékony, és elfogadható mellékhatásprofillal jár. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1340–1345.

Open access

Absztrakt

A chylothorax napjainkban rendszerint műtéti vagy baleseti szövődmény, ritkábban daganat következménye. Prospektív vagy randomizált vizsgálatok hiányában a bizonyítékalapú kezelés személyes tapasztalaton, ideálisan a retrospektív elemzések ismeretében történik. A szerzők célja a chylothorax modern kezelésének áttekintése. A PubMed adatbázist „chylothorax” kulcsszóra szűrték az elmúlt tíz év közleményei között, kiemelve az összehasonlító értékeléseket. A módszerek és ajánlások kritikai elemzésekor a szerzők együttes 39 éves klinikai tapasztalatukra támaszkodtak. A konzervatív kezelés sikere az etiológiától függően nagy szórást mutat (3–90%). A non- és szemi-invazív intervenciós eljárások sikerrátája 50–100% közötti. Eredménytelen konzervatív kezeléskor a sebészi kezelés, elsősorban a ductus thoracicus lekötése jelenti a standard terápiát. Ezen beavatkozások sikerességi aránya 64–100% közötti, a morbiditási/mortalitási mutató elérheti a 25%-ot. A kezelést konzervatívan kell megkezdeni, majd egy lépcsőzetes agresszivitású terápia ajánlott, amelyben a beteg állapota és a drénvolumen irányítják a döntéshozatalt. Az intervenciós radiológiai eljárások biztonságosak, sikeresek és helyet kaptak a konzervatív és műtéti megoldások mellett. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 43–51.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Csóka, Sándorné Molnár, Éva Kellős, and Gyula Domján

Absztrakt

Bevezetés: A Parkinson-kór becslések szerint több mint 6,3 millió embert érint a világon. Ezek többségének és hozzátartozóinak egyedül kell megbirkóznia a gyógyszerszint-ingadozások motoros következményeivel és az anti-Parkinson-gyógyszerek pszichotikus mellékhatásaival. Nemritkán még az ellátók számára is gondot jelent a fellépő problémák helyes értelmezése és menedzselése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Parkinson-kóros betegek igényeinek rendszerezett áttekintését és ezek alapján egy bizonyítékokra épülő komplex Parkinson ápolási-gondozási modell kidolgozását. Módszer: A jelentkező igények meghatározásánál a szerzők egy idős, 28 éve Parkinson-kóros beteg többéves megfigyelése során szerzett tapasztalatokra támaszkodtak. A Parkinson ápolási-gondozási modellben a betegség specifikumaihoz illeszkedő multidiszciplináris ellátási keretrendszert fogalmaztak meg, amely meghaladja a standard ápolási modellek korlátait. Eredmények: A modell tartalmazza az egyes betegek köré szerveződő kooperatív problémamegoldási folyamat leírását és a betegek lehetséges problémáinak individualizált megoldására vonatkozó javaslatokat. Következtetések: A modell alkalmazása javíthat a Parkinson-kóros betegek életminőségén és megkönnyítheti az érintett családok életét, feltéve, ha a családok tisztában vannak az új ellátási forma előnyeivel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 855–868.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsuzsanna Varga, Boglárka Sellyei, Petra Paulus, Melitta Papp, Kálmán Molnár, and Csaba Székely

. 18 , 197 – 203 . Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) ( 2010 ): Performance Standards for Antimicrobial Susceptibility Testing of Bacteria Isolated From Aquatic Animals; First Informational

Restricted access

Abstract

Defibrillation with self-adhesive pads is the gold standard method during resuscitation as it allows minimal interruptions of chest compressions. Unfortunately, the implementation of the new recommendations often requires the purchase of new equipment. We have conducted a nationwide survey by telephone interviews with senior clinicians in order to investigate the current position of the implementation and to identify possible obstacles. We have audited 56 hospitals and 92 departments across the country and interviewed the senior consultants of the intensive care units (ICUs) and emergency departments (EDs). Only 6.5% of all responders were using hands-free defibrillation routinely at the time of the survey. According to 67.4% of respondents, purchasing of new equipment was not likely within 2 years. The major obstacle was the perceived higher costs (59.8%); however, the majority of clinicians (92.4%) were aware of the potential benefits of hands-free defibrillation. Our results suggest that the implementation of the new guidelines is slower than expected due to the unavailability of hands-free defibrillators. The major obstacle is the perceived cost-efficiency concerns. The need for an interim recommendation for safe delivery of defibrillation using hard paddles might be considered to enhance the chance of survival for a large number of patients.

Restricted access

Introduction

Exhaled carbon monoxide (eCO) has been widely implicated as a pulmonary biomarker in respiratory diseases. The aim of this study was to investigate whether the treatment of patients with severe acute exacerbation of chronic obstructive pulmonary disease (AECOPD) could be aided by monitoring the changes in eCO.

Methods

The levels of eCO along with routine clinical parameters were analyzed in 29 current smoker and 33 ex-smoker COPD patients, first at the time of hospital admission, and again at discharge following the standard treatment. Patients with AECOPD were also stratified according to sputum bacteria.

Results

At exacerbation, the levels of eCO were increased in current smokers compared to ex-smokers (6.0 [2.0–9.5] versus 1.0 [1.0–2.0] ppm, p < 0.001). Similarly, eCO levels were higher in smokers after treatment (7.0 [2.0–12.5] versus 1.0 [1.0–2.0] ppm, p < 0.001). Treatment of AECOPD did not affect eCO concentrations. The levels of eCO were not statistically different between bacterial and non-bacterial AECOPD either. Investigating a subgroup of current smoker patients (n = 15), there was a significant correlation between the levels of eCO and blood carboxyhemoglobin concentrations both at exacerbation and discharge. No associations were found between eCO and lung function or blood gas parameters.

Conclusion

Our results suggest that monitoring eCO during the treatment of AECOPD is of limited clinical value.

Restricted access

Abstract

Background

Otitis media with effusion is the most common cause of conductive hearing loss in the pediatric population. Insertion of ventilation tubes with or without adenoidectomy is the accepted and standard surgical procedure. CO2 laser myringotomy without tube placement has been advocated as an alternative treatment.

Aim

To compare long-term follow-up results of laser versus classical myringotomy with ventilation tube insertion over five years.

Materials and Methods

86 patients with bilateral otitis media with effusion were divided into two groups: laser myringotomy group and myringotomy with ventilation tube insertion group, with follow-up in hearing results and recurrence rates over five years.

Results

The mean patency time of myringotomy in laser group was 23 days, while the mean patency time of the ventilation tubes ears was 4.0 months in myringotomy group. Twelve patients in laser group (13.9%) showed a recurrent otitis media with effusion compared to 9 patients in myringotomy group (10.4%).

Conclusion

Laser fenestration is a less effective alternative to myringotomy and tube placement. The recurrence rates after both procedures did not show statistical significance over long follow-up. It might be considered as an effective alternative to classical surgery and ideal for short-term ventilation.

Restricted access