Search Results

You are looking at 101 - 110 of 537 items for :

  • All content x
Clear All

Bevezetés: A bal pitvar egy dinamikus mozgást végző, a mitralis billentyűn és annak anulusán keresztül a bal kamrával közlekedő szívüreg. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen összefüggések mutathatók ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális paraméterei között egészségesekben háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia segítségével. Módszer: A tanulmányba 35 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben meghatározták a maximális (Vmax) és minimális (Vmin), valamint a pitvari kontrakció előtti bal pitvari térfogat (VpreA) értékét, volumetrikus adatokon alapuló funkcionális paramétereket, valamint a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzőit. Eredmények: Míg a Vmax a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelált, addig a Vmin-VpreA csak a szisztolés paraméterekkel mutatott összefüggést. Míg a teljes bal pitvari stroke volume a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelációt mutatott, addig a passzív bal pitvari stroke volume csak a diasztolés értékekkel. Következtetések: Korreláció mutatható ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzői között egészségesekben. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1517–1523.

Restricted access

Absztrakt:

A pitvarfibrilláció a többszörösére emeli a stroke és a szisztémás embolizáció előfordulását, amelyek megfelelően beállított véralvadásgátló kezeléssel megelőzhetők. A K-vitamin-antagonisták hatékonyan csökkentik a thromboembolia kockázatát, hatásukat azonban számos tényező befolyásolja. Az elmúlt években megjelenő új típusú, direkt orális antikoagulánsok megjelenésével új lehetőségek nyíltak a hatékony véralvadásgátló kezelés megválasztásában. Ebben a gyógyszercsoportban a legutóbb elérhetővé váló edoxabán az ENGAGE AF–TIMI 48 és az ENSURE-AF multicentrikus, randomizált vizsgálatok eredményei alapján a hagyományos tartós orális antikoaguláns terápiához hasonlóan hatásos, ugyanakkor jobban tolerálható véralvadásgátló kezelést jelent nem valvularis hátterű pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetében. Orv Hetil. 2018; 159(12): 466–469.

Open access

A hypertonia hazánkban is az egyik leggyakoribb krónikus betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás célértékre történő kezelésével jelentősen csökkenthető a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulásának a kockázata, illetve a mortalitás. A vérnyomáskontroll különösen a nagy kockázatú betegségekben játszik alapvető szerepet. A hypertonia kezelésében az életmódkezelésen kívül a gyógyszeres terápia játszik meghatározó szerepet. A gyógyszer választásánál fontos, hogy a választott antihipertenzívum-kombináció – igazolt hatása mellett – metabolikusan semleges legyen és cardiovascularis protektív hatással is rendelkezzen. A ramipril/amlodipin fix kombináció e szempontoknak megfelel, és mindezeken túlmenően a betegadherencia szempontjából is kedvező. Orv. Hetil., 2013, 154, 1658–1664.

Open access

. 17 Giroud M, Delpont B, Daubail B, et al. Temporal trends in sex differences with regard to stroke incidence: the Dijon Stroke Registry (1987–2012). Stroke 2017; 48: 846

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Mehmet Bostan, Ömer Şatiroğlu, Turan Erdoğan, Murtaza Emre Durakoğlug.il, and Yavuz Uğurlu

V.J. Howard J. Rumsfeld T. Manolio 2006 Heart disease and stroke statistics-2006

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, and Lajos Katona

946 952 Wolf, P. A., Abbott, R. B., Kannel, W. B.: Atrial fibrillation as an independent risk factor for stroke: The Framingham Study. Stroke, 1991, 22 , 983

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Hirschberg, László Entz, Gábor Szabó, and Béla Merkely

identification of patients eligible for carotid endarterectomy. Stroke, 1998, 29 , 2352–2356. Buijs P. C. Changes over time in optimal duplex threshold for the identification of patients

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Tóth, Csilla Hornyák, Tibor Kovács, Béla Tóth, György Várallyay, Eszter Ostorházi, József Köles, Dániel Bereczki, Márta Marschalkó, and Sarolta Kárpáti

young. Two common causes in India. Stroke, 1984, 15 , 733–735. Srinivasan K. Ischemic cerebrovascular disease in the young. Two common causes in India

Open access

Akis T, Orcan Y: Experimental and analytical investigation of the mechanics of crawl stroke swimming. Mech. Res. Commun. 31, 243–261 (2004) Orcan Y

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Áron Nyilas, Zsolt Palásthy, Zsuzsanna Mihály, Enikő Veres-Lakos, and Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Bevezetés: Az extracranialis carotis aneurysma rendkívül ritka, változatos etiológiájú kórállapot, ellátása nagy kihívást jelent. Célkitűzés: A carotisaneurysma invazív kezelésével kapcsolatos perioperatív és hosszú távú tapasztalataink elemzése. Módszer: A Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján és a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján az elmúlt 13 évben carotisaneurysma miatt végzett beavatkozások adatait gyűjtöttük össze retrospektív módon. Elemeztük a betegek anamnesztikus adatait, az aneurysmák karakterisztikáját és a terápiás modalitásokat, valamint a rövid (<30 nap) és hosszú távú eredményeket. Eredmények: Carotisaneurysma miatt 25 beavatkozás történt. A betegek átlagéletkora 57,8 ± 15,15 év, a férfi/nő arány 10/15 volt, 17 (68%) beteg volt tünetes. Az aneurysmák átlagos átmérője 26,8 ± 11,25 mm volt. A kóreredet 11 esetben (44%) atherosclerosis, 4 esetben (16%) arteria carotis interna műtét utáni állapot, ugyancsak 4 (16%) esetben fertőzés, 6 esetben (24%) pedig egyéb ok (kötőszöveti betegség, dissectio és trauma) volt. Tizenkilenc esetben végeztünk nyitott, hat esetben endovascularis műtétet. A korai halálozás 4% (egy eset) volt. Az átlagos hospitalizáció 4,52 ± 2,38 nap volt. Reoperációra három betegnél (12%) került sor. Négy esetben (16%) észleltünk perifériás idegi károsodásra utaló tüneteket, mindet nyitott műtétek után. Korai posztoperatív stroke nem történt. Az átlagos utánkövetési idő 41,2 ± 38,54 hónap volt, melynek során további öt páciens (24%) hunyt el. Az operált nyaki verőérrel összefüggésben álló haláleset nem volt. Egy stroke, egy tranziens ischaemiás attak (TIA) történt, valamint két esetben tünetmentes graftelzáródás igazolódott. Következtetés: A carotisaneurysma kezelésében a hagyományos műtéti megoldásoknak és az endovascularis eljárásoknak egyaránt létjogosultságuk van. A változatos etiológia és a betegség ritka előfordulása miatt centrumokban történő, egyénre szabott ellátás javasolt. Orv Hetil. 2019; 160(21): 815–821.

Summary. Introduction: Aneurysm of the extracranial carotid artery is a rare condition and there is a diversity in the etiology. The proper treatment could be a real challenge for the surgeons. Aim: Analysis of perioperative and long term results of invasive treatment for carotid artery aneurysm. Method: A retrospective review was conducted of patients who had open or endovascular surgery due to carotid artery aneurysm through the last 13 years at the Department of Vascular Surgery of the Semmelweis University and at the Department of Surgery of the University of Szeged. Medical history, characteristics of the aneurysms, therapy and the follow-up results were reviewed. Results: Over the study period, 25 interventions were performed due to carotid artery aneurysm. There were 10 men and 15 women with a mean age of 57.8 ± 15.15 years. Seventeen patients (68%) were symptomatic. The mean aneurysm diameter was 26.8 ± 11.25 mm. The underlying etiology was atherosclerosis in eleven (44%), prior carotid endarterectomy in four (16%), infection in four (16%) and other cause (connective tissue disease, dissection, trauma) in six (24%) cases. Nineteen patients underwent open surgery, six underwent endovascular treatment. Death within 30 days was documented in one (4%) case. The mean postoperative hospital stay was 4.52 ± 2.38 days. Three (12%) patients required reintervention postoperatively. Peripheral nerve injuries were detected in four (16%) patients, all after open surgery. No stroke was documented within 30 days. The mean follow-up was 41.2 ± 38.54 months. Five (24%) deaths were not related to the carotid artery disease. One patient had stroke, one had transient ischaemic attack (TIA), and in two cases asymptomatic internal carotid artery occlusion was described. Conclusion: Both open surgery and endovascular intervention can be safely applied in the treatment of carotid artery aneurysm. Considering the variable etiology and rarity, we recommend to perform the interventions in vascular surgery centres. Orv Hetil. 2019; 160(21): 815–821.

Open access