Search Results

You are looking at 121 - 130 of 488 items for :

  • "aggressiveness" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gabriella Liszkay, Vanda Plotár, Zsolt Orosz, Judit Székely, Erika Hitre, Alexandra Bartal, Zoltán Langmár, Katalin Bőcs, Ferenc Rényi Vámos, Ákos Sávolt, and László Tóth

A dermatofibrosarcoma protuberans alacsony vagy közepes malignitású, ritka, rosszindulatú daganat. A tumort a lassú, de agresszív lokális növekedés, az alacsony áttétképzési és a magas helyi kiújulási arány jellemzi. Az elsődleges kezelés a radikális sebészi eltávolítás hagyományos kimetszéssel vagy Mohs-féle sebészi technikával. Pozitív sebészi szél, recidív tumor esetén radio-, kemoterápia, illetve újabban imatinib mesylat alkalmazható. Célkitűzés: A szerzők 26, dermatofibrosarcoma protuberans miatt onkológiai centrumban multidiszciplinárisan kezelt beteg hosszú távú klinikopatológiai utánkövetését végezték. Módszer és eredmények: A betegek átlagéletkora 44,7 év volt. Az utánkövetés átlagideje 60,57 hónap volt. Tizenöt betegnél (57,7%) sikerült R0 eltávolítást végezni, míg 11 betegnél (42,3%) csak R1 reszekciót. Az R0 reszekciók eléréséhez átlagosan 1,87 kimetszésre volt szükség. Adjuváns kezelésként a primer tumor eltávolítását követően 6 beteg (23%) részesült radioterápiában és 2 (7,6%) beteg kemoterápiában. Tizenhat betegnél nem észleltünk kiújulást. Tíz betegnél (38,4%) alakult ki recidíva, amely miatt további kezeléseket folytattunk. Egy beteg távoli áttétek miatt elhunyt. Statisztikai módszerekkel vizsgáltuk az irodalomban prognosztikai faktornak számító 50 év feletti életkor és a sebészi radikalitás hatását a helyi kiújulásra. Következtetések: A dermatofibrosarcoma protuberans multidiszciplináris kezeléssel eredményesen kezelhető daganat. Pontosabb következtetések levonásához nagyobb esetszám és multicentrikus randomizált vizsgálatok szükségesek.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Madarász, Gyula Tamás, Gy. Ádám Tabák, János Szalay, and Zsuzsa Kerényi

Annak ellenére, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek együttes és halmozott előfordulása nem megkérdőjelezhető, napjainkban a metabolikus szindróma mint különálló cardiovascularis rizikófaktor vitatott. A szerzők előző vizsgálatai szerint a gesztációs diabéteszt átlagosan 8 évvel követően gyakori a szénhidrát-anyagcsere zavara, és ehhez az állapothoz gyakran kedvezőtlen metabolikus paraméterek társulnak. A szerzők jelen tanulmányukban 68, előzőleg gesztációs diabétesz miatt gondozott asszony esetében, 4 évvel a szülést követően vizsgálták a metabolikus szindróma prevalenciáját különböző kritériumrendszerek szerint. Az eredményeket 39, terhesség alatt szénhidrát-anyagcsere szempontjából egészséges asszony adataival hasonlították össze. A kontrollasszonyokhoz képest az előzőleg gesztációs diabéteszes csoportban a metabolikus szindróma valamennyi kritériumrendszer alapján jelentősen gyakoribb volt. Korábbi gesztációs diabétesz esetében a glükózintolerancia súlyosbodásával gyakoribbá vált a metabolikus szindróma előfordulása. A túlsúlyos asszonyok körében mind a volt gesztációs diabétesz, mind a metabolikus szindróma prevalenciája tízszeres volt a normál súlyúakhoz hasonlítva. Előző gesztációs diabétesz esetén már a szülést követően 4 évvel számítani kell a cardiovascularis rizikófaktorok gyakori, együttes előfordulására. Ezért ezen asszonyok követése és a „metabolikus szindróma” elemeinek minél korábbi, individuális kezelése, életmód-változtatás és testsúlycsökkentés kívánatos.

Restricted access

A Fallot-tetralógia miatti műtétet követően a hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők közé tartozik a kamrai tachycardia és a hirtelen szívhalál. E betegek gondozásában érdemi segítséget jelent az implantálható cardioverter defibrillátor rendszer. A végleges pacemaker és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor implantációját követően ritka, ám potenciálisan letális kimenetelű fertőzéses szövődmény az endocarditis. Ez esetben a leghatékonyabb kezelési mód a kombinált terápia, amely a beültetett készülék + elektródák teljes körű eltávolításából és agresszív antibiotikus kezelésből áll. Célkitűzés: Ilyen esetekben a tervezett reimplantáció különös óvatosságot igényel a nagyobb recidívaarány miatt, amelynek rizikója fokozottabb pacemakerdependencia esetén. Célunk olyan módszer alkalmazása volt, amelynek segítségével a recidíva kockázata minimálisra csökkenthető. Módszer: Esetünkben a korábban Fallot-tetralógia miatt többször műtött, pacemaker-, majd implantálható cardioverter defibrillátor beültetéseken átesett betegnél recidív endocarditis miatt készülék- és elektródaeltávolítást végeztünk, standard antibiotikus terápia alkalmazásával. A reimplantációt minithoracotomián keresztül végeztük. Az így elhelyezett sokkelektróda elégtelen működése miatt egy másik sokkelektródát szubkután vezettünk a hátsó mellkasfali régióba; rendszerünk az indukált kamrafibrillációt sikerrel szüntette meg. Megbeszélés: Esetismertetésünk demonstrálja a szubkután defibrillátorrendszer alkalmazhatóságát és előnyeit speciális körülmények fennállásakor. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy ezt a technikát gyakrabban is lehetne alkalmazni olyan esetekben, amelyekben a transzvénás implantáció nem optimális.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A közönséges variábilis immundeficiencia a primer veleszületett immunhiányos állapotok közül a leggyakoribb felnőttkorban manifesztálódó kórkép. A betegséget alacsony immunglobulinszintek, az ellenanyagképzés csökkenése vagy hiánya jellemzi. Klinikai megjelenése változó, visszatérő heveny és krónikus fertőzések dominálnak. Változatos autoimmun betegségek képében is manifesztálódhat, fennállása esetén szolid tumorok és extranodalis B-sejtes lymphomák előfordulása gyakori. A kórkép kezelése rendszeres immunglobulinpótlásból áll. Esetismertetés: A szerzők egy immun thrombocytopenia és autoimmun haemolyticus anaemia miatt évekig gondozott fiatal férfi beteg esetét mutatják be. Osztályos észlelésekor a láz és a thrombocytopenia dominált igen alacsony immunglobulin- és memória-B-sejt- (sejtfelszíni CD27+ antigén jelenléte) szintek mellett. Infekció, malignus betegség nem igazolódott. A közönséges variabilis immundeficiencia diagnózisát a hypogammaglobulinaemia szekunder okainak kizárását követően állították fel. A beteg rendszeres immunglobulinpótlásban részesült. Állapota romlásakor fokozódó hepatosplenomegaliát, pancytopeniát és hemophagocytosis szindróma laboratóriumi jeleit észlelték. Kiterjesztett terápiás erőfeszítése ellenére a beteg elhunyt, a halála előtt megismételt csontvelő-biopsziás minta poszt-mortem igazolta a perifériás T-sejtes lymphoma, tovább nem osztályozható diagnózisát cytotoxikus fenotípussal. A kórboncolás számos szervrendszer súlyos érintettségét írta le. Megbeszélés: A közönséges variábilis immundeficienciához társuló lymphoproliferatív betegségek szinte kivétel nélkül B-sejtes fenotípusúak, T-sejtes lymphoma társulásáról csak elvétve lehet adatot találni az irodalomban.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Lukács Veres, Sándor Sz. Kiss, Regina Kiss, Attila Enyedi, Tamás Végh, László Damjanovich, and István Takács

TD Martin PL Abbitt 2005 Esophageal perforation in adults: aggressive, conservative treatment lowers morbidity and mortality

Restricted access

JM Kiely SC Pitt 2005 Neuroendocrin hepatic metastases: does aggressive management improve survival Ann Surg

Restricted access

targeting to overcome venetoclax resistance in aggressive B-cell lymphomas. Clin Cancer Res. 2018; 24: 3967 LP – 3980.

Open access

Miedaner, T., Reinbrecht, C., Schilling, A.G.., 2000. Association among aggressiveness, fungal colonization, and mycotoxin production of 26 isolates of Fusarium graminearum in winter rye head blight. J. Plant Dis. Protect. 107: 124

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Norbert Schlang, Ulrike Steiner, Heinz-Wilhelm Dehne, Jiro Murakami, Etienne Duveiller, and Erich-Christian Oerke

Cumagun, C.J.R., Rabenstein, F., Miedaner, T. 2004. Genetic variation and covariation for aggressiveness, deoxynivalenol production and fungal colonization among progeny of Gibberella zeae in wheat. Plant Pathology 53 :446

Restricted access

1348 Mesterhazy, A., Bartok, J., Lamper, C. 2003. Influence of wheat cultivar, species of Fusarium and isolate aggressiveness on the efficacy of fungicides for control of FHB. Plant Dis

Restricted access