Search Results

You are looking at 121 - 130 of 207 items for :

  • "aggressiveness" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Bevezetés: A szerzők 27 év tapasztalatait közreadó közleménye óta nem jelent meg az extranodalis lymphomák hazai epidemiológiájával foglalkozó tanulmány. Célkitűzés: A jelenlegi munka célja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterbe 1983 és 2012 között felvett non-Hodgkin-lymphomás betegek adatainak részletes elemzése, az extranodalis és a nodalis formák főbb epidemiológiai jellemzőinek az összehasonlítása, valamint az eredmények irodalmi adatokkal történő összevetése. Módszer: 1983. január 1. és 2012. december 31. között 1123 újonnan felismert non-Hodgkin-lymphomás – megyéjükben lakó – felnőtt (14 éves vagy annál idősebb) beteg adatait rögzítették. Az 1123 beteg közül 347-nek a betegsége extranodalis kiindulású, 776-nak nodalis eredetű volt. Összehasonlítják az extranodalis és a nodalis non-Hodgkin-lymphomák megyei incidenciáját, a betegek átlagéletkorát, nemek szerinti megoszlását, a B- és a T-sejtes, valamint az indolens és az agresszív formák arányát, a regisztrált esetek területi eloszlását, carcinomával történő társulását. Vizsgálják a familiaritás kérdését, részletesen elemzik az extranodalis formák szervi lokalizáció szerinti megoszlását. Eredmények: A non-Hodgkin-lymphomák előfordulási gyakorisága Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, miként világszerte, emelkedő tendenciát mutat. A megállapítás az extranodalis és a nodalis formákra egyaránt érvényes, jóllehet, az extranodalis formákra jóval kifejezettebb mértékben. A két csoport főbb epidemiológiai jellemzői között a megyei anyagban lényeges különbséget nem találtak, az extranodalis formák legnagyobb csoportját megyéjükben is a gastrointestinalis lymphomák alkották. Következtetések: A szerzők megfigyelései összhangban vannak a nemzetközi felmérések eredményeivel. Adataik lényegében egyeznek a nyugat-európai és az észak-amerikai adatokkal. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 98–104.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Péter Nyirády, Miklós Szűcs, Attila Szendrői, Attila Majoros, Gergely Bánfi, András Kiss, Gábor Lotz, Péter Törzsök, Zsolt Kelemen, and Imre Romics

A hímvessző rosszindulatú daganata ritka kórelváltozás. Szövettanilag az esetek túlnyomó része elszarusodó laphámrák, de az elhelyezkedésük miatt a műtéti kezelést az urológus végzi. A daganatok szinte kizárólag a fitymabőr distalis részéből vagy a glansból indulnak ki. Célkitűzés és módszer: A szerzők bemutatják a hímvesszőrák kezelésével, gondozásával szerzett tapasztalataikat. Az eredmények feldolgozását részben retrospektív, részben prospektív módszerrel végezték. Eredmények: 1996. június és 2006. június között 50 betegnél végeztek műtétet péniszkarcinóma miatt. A betegek átlagos életkora 63,1 (31–83) év volt. A daganatok 94%-a laphámrák volt, 2 (4%) esetben verrucosus carcinoma, egy esetben melanoma malignum. A patológiai T-stádium 23 (46%) esetben T1 volt, 19 (38%) betegen 2, 6 (12%) esetben T3 és 1 (2%) alkalommal T4. A differenciáltság, grade-1 volt 12 (24%), grade-2 volt 27 (54%) és grade-3 volt 10 (20%) esetben. A betegek közül 11-nek (22%) volt egyoldali, és 8-nak (16%) kétoldali inguinalis nyirokcsomóáttéte. Az előzményekben 4 (8%) betegen történt circumcisio fitymaszűkület miatt, míg 25 (50%) betegnek a rák felismerésekor volt phimosisa. A műtéti kezelés után 17 (34%) beteg részesült kemoterápiában. A betegek átlagos túlélési ideje 31,4 (2–114) hónap volt. Következtetések: A hímvesszőrák kialakulásában fontos szerepe van a fitymaszűkületnek, mely megbetegedésének kockázata a műtéti megoldás után is magasabb. A betegség lefolyása agresszív viselkedésű, a nyirokutakon terjedő, ahol az előrehaladt stádiumokban vagy alacsony differenciáltság esetén már felismeréskor kimutatható. A terápia meghatározásában a stádiumorientáltság kezelési elvének kell érvényesülnie. A korai műtéti kezeléssel hosszú távú túlélés érhető el.

Restricted access

Az iskolai teljesítményt érintő, részképességzavart okozó dyslexia, dysgraphia és dyscalculia kivizsgálása és kezelése az orvosok tanácsadó és szakértő szerepét is megkívánja. A dyslexia, dysgraphia és dyscalculia tüneteit mutató gyerekeknél és felnőtteknél az olvasás, az írás és a számolás területén merülnek fel olyan nehézségek, amelyek a tanulási folyamatot akadályozzák. A dyslexiához, dysgraphiához és dyscalculiához viselkedési problémák is társulhatnak, amelyek így együtt terápiával jól kezelhetők, de végérvényesen meg nem szüntethetők. Az oktatásban, ahol a dyslexiának, dysgraphiának és dyscalculiának, illetve az ebből következő tanulási nehézségeknek nap mint nap jelentősége van az iskolai követelményeknek való megfelelés során, létezik a méltányosság. A méltányolásban a hazai jogi szabályozás kiemelt jelentőséget tulajdonít az orvosi szakvéleménynek, azonban szigorúan meghatározott, hogy ez milyen formában fogadható el. Természetesen semmi sem gátolja azt, hogy a dyslexiás, dysgraphiás és dyscalculiás gyereket nevelő szülők vagy maguk az e problémákkal küzdő felnőttek néhány jó tanácsot, iránymutatást kapjanak az orvostól, és sokszor ez egy életre szólóan meghatározóbb, mint a papír, amin a diagnózis áll. Hogyan értelmezendő a diagnózis? Fogyatékosságként vagy sajátos tanulási igényként? E cikk szerzői úgy látják, hogy a két megközelítés párhuzamosan van jelen, de a gyógyászati és az oktatási vélekedéseknek jobban közelítenie kellene egymáshoz azért, hogy a vita fókuszában álló tüneteket mutató gyerek vagy felnőtt megfelelő segítséget kapjon a problémájával való megküzdésben. A differenciáldiagnosztikai részben a szerzők körüljárják, hogy pontosan mit is jelent a dyslexia, dysgraphia és dyscalculia a nevelés-, illetve az orvostudomány szemszögéből. A kivizsgálási és terápiás lehetőségekről szóló részekben rámutatnak arra, hogy az orvos a segítő személyek egyike. Számukra hasznos lehet a közlemény végén szereplő gyakran ismételt kérdések tára. Orv. Hetil., 2013, 154, 209–218.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Vágvölgyi, Pál Vadász, Zoltán Heiler, József Kas, Csaba Fehér, Attila Csekeő, Katalin Zsikla, and Zsolt Rozgonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az acut descendáló necrotizáló mediastinitis (DNM) súlyos, a gátorüreg gyorsan progrediáló, széteső gyulladásával járó septicus folyamat, mely megfelelő sebészi kezelés nélkül, illetve a fel nem ismert esetekben akár 80%-os halálozással jár. Beteganyag, módszer: 1999 és 2012 között az Országos Korányi Intézet és a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Osztályán 17 beteget kezeltünk a fenti kórkép miatt. A fej-nyaki elsődleges septicus folyamat 8 esetben fogászati góc, 4 betegnél retro/parapharyngealis abscessus, 1 ismeretlen eredetű nyaki phlegmone, 2 tonsillaris tályog talaján alakult ki. 1 esetben az előzményben műtét (mediastinoscopia), 1 betegnél hasi műtét során „nehéz intubatio” (fel nem ismert tracheasérülés) szerepel. Az első feltárás 9 esetben történt nyaki, 4 esetben nyaki és thoracotomiás, 1 esetben csak thoracotomiás, 3 betegnél pedig az orofacialis régióban történő behatolásból. A folyamat kiterjedtsége sürgős CT-vizsgálattal volt megítélhető, ezt követően azonnali műtét történt. Eredmények: Négy beteg igényelt kétszeri feltárást, 5 betegnél háromszor, 3 betegnél négyszer történt exploratio. A műtétek 70%-ában kombinált, több régiót érintő feltárást végeztünk. Tapasztalataink alapján a prognózist befolyásolja az első orvosi észlelés és a sebészi beavatkozás között eltelt idő, a beteg kora és diabetes mellitus társbetegsége. Kilenc beteget vesztettünk el (53%), nyolc beteg gyógyult, tünetmentes (47%). Következtetések: A sikeres kezelés alapfeltétele a kórfolyamat időben történő felismerése, a primer ok sürgős megszüntetése, a cervicofacialis régió időben történő adekvát feltárása, debridement, nyaki és felső mediastinalis drainage. Ha a folyamat az azygos vena, illetve az aortaív szintje alá terjed, jobb oldali thoracotomiát kell végezni mediastinalis feltárással, kiterjesztett debridementtel, mellkasi szívó-öblítő drainek korrekt behelyezésével, széles spektrumú, illetve célzott antibiotikumok adásával, a septico-toxicus állapot kezelésével. Gyors és agresszív terápiával növelhető a gyógyult betegek aránya.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Noémi Mihalik, Bernadett Hidvégi, Judit Hársing, Judit Várkonyi, Judit Csomor, Ilona Kovalszky, Márta Marschalkó, and Sarolta Kárpáti

Lavker, R. M., Schechter, N. M., Guzzo, C., et al.: Aggressive topical corticosteroid therapy: a novel approach to mast-cell-dependent cutaneous disorders. Dermatologica, 1987, 175 , 213–216. Guzzo C

Open access

, MTC type and disease aggressiveness were analyzed within the MTC patient group. According to the cross-table ( Table 5 ), no significant association is observable between Tru9I genotype and the gender of patients. However, there is a strong association

Restricted access

264 Ferris, C. F., Lu, S., Messenger, T. és mtsai: Orally active vasopressin V1a receptor antagonist, SRX251, selectively blocks aggressive behavior. Pharmacology, Biochemistry

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, András Kollár, Imre Kassai, Edgár Székely, László Ablonczy, Krisztina Kádár, and András Szatmári

aggressive thoracic aortic aneurysm disease. Ann. Thorac. Surg., 2007, 83 , S757–S763. Nwakanma L. U. Early surgical experience with Loeys-Dietz: a new syndrome of aggressive thoracic

Restricted access

vimentin as a novel prognostic factor for aggressive disease. Blood, 2005, 106 (pt 1) , 209a, Abstract 707. Bone N. D. Proteomic analysis of chronic lymphocytic leukemia cells identifies

Restricted access

260 Hamdan, A., Sharara A., Younes A. és mtsai: Effect of aggressive therapy on laryngeal symptoms and voice characteristics in patients with gastrooesophageal reflux. Acta

Restricted access