Search Results

You are looking at 121 - 130 of 181 items for :

  • All content x
Clear All

: avicularin; 14: rutin; 15: I3, II8 biapigenin; 16: amentoflavone; 17: mangiferin; 18: (+)-catechin; 19: (-)-epicatechin; F: floral parts; L: leaf; -: absent. Fig. 2. Dark and

Restricted access

Balbaa, S. I., Zaki, A. Y. and Elshamy, A. M. (1974): Total flavonoid and rutin content of different organs of Soohara japonica L. J. Assoc. Anal. Chem. 57, 752–755. Elshamy A. M

Restricted access

dismutase (SOD). Indian J. Biochem. Biophys. 21 , 130 – 132 ( 1984 ) 21. Kamalakkannan N , Stanely M , Prince P : The antihyperglycaemic and antioxidant effect of rutin, a polyphenolic flavonoid, in streptozotocin-induced diabetic Wistar

Restricted access

. (2008): Catechin, epicatechin, quercetin, rutin and resveratrol in red grape: content, in vitro antioxidant activity and interactions. J. Fd Comp. Anal. , 21 , 589–598. Storchi P

Restricted access

Afanas’eva, I. B., Ostrakhovitch, E. A., Mikhal’chik, E. V., Ibragimova, G. A., Korkina, L. G. (2001) Enhancement of antioxidant and anti-inflammatory activies of bioflavonoid rutin by complexation with

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Patrícia Sarlós, Ágnes Király, and Lajos Nagy

Bevezetés: A Peutz–Jeghers-szindróma (PJS) autoszomális dominánsan öröklődő bélpolyposis, mely pigmentanomáliával és fokozott rákrizikóval jár. Célkitűzés, módszer: Két PJS család 5 generációját vizsgáltuk (21–21 fő) a klinikai jellemzők megítélése céljából anamnézis, fizikális vizsgálat, labor, radiológiai és eszközös vizsgálatok segítségével. Eredmények: Az A-családban a 13 érintett személy mindegyikénél születéskor jelen volt a periorális melanosis, az első tünet görcsös hasi fájdalom volt (átlag 12, 2–35 év). Kilenc betegnél összesen 14 hasi műtétet végeztek akut has miatt. 4/13 beteg vékonybélileusban halt meg (átlag 7; 2–31 év), 2/13 gasztrointesztinális (GI) eredetű tumor miatt (54 év). A B-család 7 érintett betegénél szintén hasi görcsök jelentkeztek először (átlag 22 év), fő halálokként nőgyógyászati (1/5) és gasztrointesztinális (GI) malignomák (4/5) szerepelnek időskorban. Következtetések: Eredményeink alátámasztják, hogy a PJS nem jóindulatú betegség, melynek kimenetele nehezen jósolható a variábilis expresszió és az inkomplett penetrancia miatt. Hangsúlyozni kívánjuk a családfavizsgálat szerepét, valamint a családon belüli vezető tünet meghatározását. Minden családtagnál széklet Weber és rutin laborvizsgálat elvégzését javasoljuk, ezek pozitivitása, illetve panaszok esetén teljes körű kivizsgálást protokoll szerint.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Levente Lázár, Bálint Nagy, Zoltán Bán, Gyula Richárd Nagy, Artúr Beke, and Zoltán Papp

Bevezetés: Az anyai vérben keringő szabad magzati DNS kimutatása a noninvazív praenatalis diagnosztika egyik sarokkövévé vált az elmúlt két évtized során. Az anya perifériás keringésében fellelhető szabad magzati DNS felhasználása a praenatalis diagnosztikában az anyai és magzati eredetű DNS különbségén alapszik. Az egyik ilyen különbség az anya és a magzat közötti vércsoporteltérés genetikai háttere. A vércsoport-összeférhetetlenségek közül az Rh-konstelláció a leggyakoribb a klinikai gyakorlatban. Célkitűzés: A szerzők által végzett vizsgálat célja, a szakirodalomban fellelhető eredmények tükrében, a magzati Rh-státus anyai vérből történő meghatározása volt. Módszer: A terhesség 11. és 22. hete között 30 Rh-negatív vércsoportú terhes vérplazmájából, valamint a vérvételt követő amniocentézis során nyert magzatvízből izolált DNS-mintából real-time PCR-módszer segítségével, az 1 kromoszómán (1p36.11) található RhD 7 exon kimutatásával meghatározták a magzat Rh-státusát. Eredmények: A real-time PCR-vizsgálat 24 esetben azonos eredményt adott a RhD 7-es exonjára vonatkozóan a magzatvíz-mintákból, illetve az anyai vérplazmából izolált DNS esetében. Hat esetben a magzatvízből izolált DNS pozitív, a plazmából izolált szabad DNS vizsgálata negatív eredményt adott. A magzatvízből történő RhD-meghatározás során öt esetben nem, huszonöt esetben kimutatható volt az RhD-gén 7 exonja. Következtetések: A real-time PCR egy viszonylag egyszerű és megbízható módszernek bizonyult az anyai vérplazmából történő magzati vércsoport Rh-meghatározására. A módszer érzékenységére vonatkozó eredmények a szakirodalommal összhangban biztatóak, a módszer érzékenysége több marker felhasználásával növelhető. További, nagyobb esetszámú vizsgálat elvégzése a módszer rutin klinikai gyakorlatban történő alkalmazását is lehetővé teszi.

Restricted access

Absztrakt

A biztonságos élelmiszerek előállítása szempontjából kulcsfontosságú az élelmiszerrel terjedő patogén baktériumok kimutatása és azonosítása. A hagyományos, tenyésztésen alapuló diagnosztikai eljárásokat egyre inkább felváltják vagy kiegészítik a nukleinsav-alapú, a genom speciális (elsősorban virulencia) génjeinek kimutatását célzó molekuláris technikák. A rutin élelmiszer-mikrobiológiai vizsgáló laboratóriumok leggyakrabban nemzetközileg validált DNS-amplifikációs, elsősorban valós idejű polimeráz láncreakció alapú módszereket alkalmaznak, amelyek a vizsgálati idő jelentős lerövidítése mellett lényegesen javítják a módszerek teljesítési jellemzőit (például érzékenység, specifikusság) is. A polimeráz láncreakció alapú módszereknek rutindiagnosztikai célú alkalmazása azonban az előnyök mellett számos hátránnyal is jár, amelyek között említendő a készülékek és a reagensek magas költsége, valamint a laboratóriumi környezetnek a reakciótermékekkel való kontaminálási kockázata, ami elkülönített laboratóriumi rendszert igényel. Manapság az ilyen laboratóriumi rendszerek miniatürizálása és hordozhatóvá tétele is fontos fejlesztési irány. A Lab-on-a-chip eszközökben több ilyen laboratóriumi műveletet lehet megvalósítani egy kis méretű eszközön, a standard eljárásokhoz hasonló pontossággal és megbízhatósággal. Ezen miniatürizált eszközök nagy előnye az egyszerű – sokszor automatizált – kezelhetőség, kis méret, hordozhatóság és sterilitás, ami az egyszeri használatból adódik. Ilyen miniatürizált gyorsdiagnosztikai eszközök kutatása és fejlesztése folyik a világ vezető kutatóhelyein, például különböző minta-előkészítési és DNS-amplifikációs módszerek miniatürizálásával. A szerzők is ezt a célt tűzték ki kutatásaikban: olyan miniatürizált mikrofluidikai eszközök fejlesztését, amelyek alkalmasak élelmiszer-biztonsági jelentőségű baktériumok molekuláris detektálására. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2082–2088.

Restricted access

Absztrakt

A glialis eredetű daganatok hatékony kezeléséhez egyre gyakrabban szükséges a diagnosztikus célból vett daganatszövet molekuláris patológiai vizsgálata. A jelen közleményben a szerzők irodalmi adatokra támaszkodva foglalják össze a malignus glialis daganatok biológiai sajátságait és az innen levezethető prediktív biológiai markerek jelentőségét. Napjainkra három területen történt jelentősebb előrelépés. (i) A glioblastoma kezelésében igen hatásosnak bizonyult temozolomide (Temodal) effektivitása az O6-metilguanin-DNS-metiltranszferáz (MGMT) gén promoterének metilációjától függ. Az MGMT metilációjának meghatározása a daganatszövetből metiláció-specifikus PCR (MSP) segítségével a kezelés sikerét vetíti előre. (ii) Az EGFR-alapú célzott terápiák hatása az EGF-receptor expressziójának ill. a gén amplifikációjának függvénye. Az EGFR-expresszió arányos a gén amplifikációjával és korrelál a tumorok gradusával. Az amplifikáció mértéke szabja meg a mutáns receptorfehérje (EGFRvIII) megjelenését is. Az EGFR genetikai hátterének tisztázására FISH-vizsgálat végzése ajánlható. (iii) Elsősorban az oligodendroglialis daganatok kezelésénél érdekes az 1p és a 19q kromoszomális régiók vizsgálata. A kombinált, ún. PCV terápia azokban a daganatokban hatásos, melyekben 1p- és 19q-deléció észlelhető; a meghatározó a rövid kar vesztése. A bizonyíthatóan hiteles prediktív markerek meghatározása – a betegek érdekében csakúgy, mint a kezelés racionális finanszírozása szempontjából – egyaránt elengedhetetlennek tűnik. A módszerek anyag- és forrásigénye miatt javasolható, hogy a prediktív neuro-onkológiai diagnosztika patológiai centrumokba összpontosítva történjék. A szerzők a rutin szövettani diagnosztika elemeinek (morfológia, fehérjeexpresszió, génszintű vizsgálatok) egymásra épülését propagálják.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emília Mácsai, Júlia Széll, Erzsébet Ladányi, András Treszl, Barna Vásárhelyi, and László Madácsy

Bevezetés: Dializált betegekben a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása gyakori, különösen a diabéteszes populációban. A korai felismerés érdekében egyre gyakrabban használnak kardiális biomarkereket. Célkitűzés: A vizsgálók krónikusan hemodializált betegekben elemezték a brain natriuretikus peptid-előmolekula N-terminális szegmentjének (NT-proBNP), a kardiális troponin T (cTnT), és a nagy érzékenységű CRP (hsCRP) kardialis biomarkerek szintjeit befolyásoló tényezőket, annak a függvényében, hogy a beteg diabéteszes volt-e vagy sem. Módszer: 28 diabéteszes és 40 nem diabéteszes stabil állapotú hemodializált betegnél azt vizsgálták a szerzők, hogy a rutin laboratóriumi vizsgálatok, a bioimpedancia-vizsgálat, az echokardiográfia és a vérnyomás-monitorozás eredményei hogyan befolyásolják a kardiális biomarkerek szintjeit, van-e különbség a diabéteszes és nem diabéteszes betegek között. A statisztikai elemzés során multivariációs lineáris regressziós analízist (ANOVA) használtak. Eredmények: Az NT-proBNP és az extracelluláris térfogat/teljes víztérfogat arány (ecv/twv) értéke között a nem diabéteszes betegekhez képest a diabéteszes csoportban erősebb volt az összefüggés ( p = 0,034, vs. p = 0,001). A cTnT-t befolyásoló tényezők esetében nem találtak kapcsolatot a CaxP szorzattal, iPTH, Kt/V, β2-mikroglobulin- és a szérumhúgysav-szintekkel. A diabéteszes csoportban az átlagos eritropoetin-dózis ( p = 0,030) és az összkoleszterin ( p = 0,039) függött össze a hsCRP-vel, a nem-diabéteszes csoportban viszont a hsCRP és a szérumfibrinogén-szintek között volt korreláció ( p = 0,025). A diabéteszes csoportban a HbA1c nem mutatott összefüggést a biomarkerekkel. Következtetések: Hemodializált diabéteszes betegekben hasonló tényezők határozzák meg a kardiális biomarkerek szintjét, mint a nem diabéteszes betegekben. Az eredmények alapján keresztmetszeti felmérésben döntően a veseelégtelenség befolyásolja a szintjüket, a diabétesz és az anyagcserekontroll minőségének hatása kisebb.

Restricted access