Search Results
Field trials were conducted in the dry and wet seasons of 1998 at Samaru (11°11' N, 07° 38' E, 686 m above sea level) in the northern Guinea savanna of Nigeria, to investigate the potential of cinosulfuron and CGA152005 seed treatments on the reaction of upland rice varieties to Striga hermonthica (Del.) Benth. Seven varieties of upland rice formed the main plots treatments while four levels each of cinosulfuron at 0.1, 0.2, 0.4 and 0.6 g/l and CGA152005 at 0.008, 0.016, 0.032 and 0.064 g/l, as well as two no herbicide treatments of dry sowing and distilled water-soaked planting were assigned to the subplots. The experiment was laid out in a split plot design and replicated three times. The resistant varieties FARO 40 and WAB 56-50 did not support Striga emergence and also produced grain yields which were the maximum, or comparable to the maximum. FARO 11, a susceptible variety, produced high grain yields in spite of support for early, high Striga emergence. In spite of delayed emergence of Striga on FARO 38 and FARO 48, these varieties, as well as FARO 46 and FARO 45, supported high Striga emergence, exhibited high crop reaction scores to Striga and produced low grain yields. The seed treatment of upland rice varieties with cinosulfuron at 0.2 to 0.6 g/l and CGA152005 at 0.032 and 0.064 g/l significantly delayed Striga emergence compared with the lower rates. After seed treatment with cinosulfuron at 0.6 g/l, the susceptible rice variety FARO 38 and the resistant variety WAB 56-50 produced rice grain yields comparable to the maximum obtained with FARO 40 given seed treatment with CGA 152005 at 0.064 g/l. The significant interactions of varieties of upland rice and herbicide seed treatments on the number of days to first Striga emergence, Striga shoot count and crop reaction to Striga confirm the differential influence of various concentrations of the herbicide seed treatments on the virulence of Striga hermonthica on varieties of upland rice.
Absztrakt:
Egészségünket a szervezetünkben és a bőrünkön élő sokszínű mikrobaközösség jelentősen meghatározza. A normálflóra tagjai közötti egyensúly elengedhetetlen az egészség fenntartásában. Az újgenerációs szekvenálás gyors, szenzitív módszer, amely a mikrobiom egészének vizsgálatára alkalmas előzetes hipotézis nélkül, és információt ad a rezisztenciáról és a virulenciáról is. Ennek a módszernek a segítségével lehetővé vált betegségekben a patogén baktériumok, illetve az ezek szaporodását gátló, úgynevezett protektív baktériumok azonosítása. A mikrobiom változásainak feltérképezése segít új terápiás célpontok meghatározásában és az antibiotikumok célzott kiválasztásában. Széles spektrumú antibiotikum használatakor a normálflóra hasznos tagjai is kipusztulnak, ami visszatérő vagy krónikussá váló fertőzések kialakulásához vezet. A fül-orr-gégészeti infekciók a leggyakoribb fertőző betegségek az emberi szervezetben és az antibiotikum alkalmazásának vezető okai világszerte. Az egészséges emberben, illetve a fül-orr-gégészeti betegségekben előforduló baktérium-összetétellel kapcsolatban számos molekuláris biológiai vizsgálat történt az utóbbi években. A szerzők ismertetik az egyes fül-orr-gégészeti anatómiai régiók normálflórájának tagjait, és különböző patológiás állapotokban a baktérium-összetétel változásait is összefoglalják. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1533–1541.
41 95 98 Hatta, M., Gao, P., Halfmann, P. and Kawaoka, Y. (2001): Molecular basis for high virulence of Hong Kong H5N1 influenza A viruses. Science
Proctor, R.H., Hohn, T.M., McCormick, S.P. 1995. Reduced virulence of Gibberella zeae caused by disruption of a trichothecene toxin biosynthetic gene. Mol Plant-Microbe Interact 8(4): 593–601. McCormick S
.: Heterogeneous virulence of enteroaggregative Escherichia coli strains isolated from children in Southwest Nigeria. J Infect Dis 181, 252–260 (2000). Nataro J. Heterogeneous virulence of
. 79 217 222. Rood, I., Billington, J. and Johnston, L. (1996): Virulence regions and virulence factors of the ovine footrot pathogen, Dichelobacter
Shigella spp., in which 163 million of them are related to developing countries [ 8 , 9 ]. There are different virulence factors in Shigella species. Shigella enterotoxin 1 (ShET1) and Shigella enterotoxin 2 (ShET2) are the two important
Escherichia coli: distinct clinical associations with bacterial phylogeny and virulence traits and inferred inhost pathogen evolution. Clin. Inf. Dis. 47 , 208–217. Mellmann A. Shiga toxin
Haas, H.: Iron — a key nexus in the virulence of Aspergillus fumigatus . Frontiers in Microbiol 3 , 1–10 (2012). Haas H. Iron — a key nexus in the virulence of Aspergillus fumigatus
Curr Protein Pept Sci 4 6 409 426 . 12. SC Holt 1999 Virulence factors of
