Search Results

You are looking at 131 - 140 of 180 items for :

  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Gyarmati, Eszter Szabó, Balázs Szalay, Áron Cseh, Noémi Czuczy, Gergely Toldi, Barna Vásárhelyi, and Zoltán Takáts

A hepcidin a vasfelszívódást és a plazmavasszintet közvetlenül csökkentő endogén vegyület. Technikai okok miatt meghatározása nem terjedt el, klinikai jelentőségére vonatkozóan korlátozottak az adatok. Munkánk során nő gyógyászati műtétek kapcsán elemeztük a bekövetkező hepcidinszint-változást. Vizsgálatunk során 17 nőgyógyá szati műtéten átesett nő esetében a műtét előtt közvetlenül, majd azt követően 3 nappal vett vérmintában határoztuk meg tömegspektrometriával a hepcidinszintet, valamint ELISA-módszerrel a legfontosabb hepcidininduktor, az interleukin-6 szintjét. A műtét után csökkent a szérumvasszint [medián, interkvartilis (17,85 [15,25–24,9] versus 10,1 [7,6–15,0] μmol/L, p<0,01)] és transzferrinszint [60,3 (55,93–67,18) versus 53,1 (49,7–60,0) μmol/L, p<0,01], míg nőtt a hepcidinszint [2,75 (2,24–3,51) versus 8,01 (6,8–9,67) μg/L, p<0,01) és az interleukin-6-szint (ND – nem detektálható) [ND [ND – 2.2] versus 8,15 (2,31–12,86), p<0,01]. Következtetés: A műtétet követő vasanyagcsere-változásokkal egyidejűleg a hepcidinszint – hasonlóan más akutfázis-fehérjékhez – gyorsan emelkedik. Eredményeink alapján a hepcidinszint emelkedése és a vasszint csökkenése közötti ok-okozati kapcsolat valószínűsíthető. A hepcidinszint mérésének a mindennapos gyakorlatban a műtétet követő vasanyagcsere-változás monitorozásában, esetleges előrejelzésében lehet szerepe. Elterjedése azonban rutin laboratóriumi tesztek hiányában egyelőre nem valószínű. Orv. Hetil., 2010, 43, 1790–1794.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, Csaba Kunos, Ákos Sávolt, Emil Farkas, András Szollár, and Miklós Kásler

Az orvostudomány és az ipari technológiák fejlődésével az emlő jó- és rosszindulatú daganatainak sebészetében is megjelentek a minimálisan invazív eljárások. Az ilyen beavatkozásokról általánosságban elmondható, hogy jelentősen csökkentik az emlő és a mellkasfal hegeit, rövidebb hospitalizációval, kisebb fájdalommal járnak, de speciális, drága eszközigénnyel bírnak, a nyitott műtétekhez képest hosszabb műtéti időt igényelnek és jelenleg még pontos indikációs körük, onkológiai megbízhatóságuk nem igazolt. Az biztos, hogy a minimálisan invazív műtétek – akárcsak az egyéb sebészi szakterületeken – a „high-tech” eszközök révén fokozatosan elterjednek és idővel a rutin emlősebészet részét fogják képezni. A vákuumasszisztált hengerbiopszia terápiás indikációval képes az általában fiatalokat érintő benignus fibroadenomák szinte látható heg nélküli eltávolítására, míg az endoszkóposan asszisztált emlőműtétek során a bőrtakarékos, illetve emlőbimbó-megtartó mastectomia, az axillaris staging és a latissimus dorsi izomlebennyel történő rekonstrukció egyazon rövid hónalji behatolásból valósítható meg. Az egyre gyakoribb implantátumalapú emlő-helyreállító műtétek intrakapszuláris szövődményeinek (implantátum körüli folyadék, ruptura, kapszuláris kontraktúra) diagnosztikájára és kezelésére, valamint a bizonytalan szövettanú intrakapszuláris növedékek biopsziájára kiválóan alkalmasak az endoszkópos technikák. A rádiófrekvenciás tumorablatio szerepének megítélése az emlőben további tapasztalatszerzést szükségeltet, de a funkcionális képalkotó diagnosztika, valamint a tumorellenes gyógyszerek fejlődésével valószínű, hogy a jövőben a primer tumorok egy részénél a sebészi tumoreltávolítás kiváltására szolgálhat. A duktoszkópok árának csökkenésével a ductalis ágrendszer rutinszerű vizsgálata, az irányított microdochectomia, valamint a daganatos terminális ductolobularis egységek, illetve a „beteg lebeny” anatómiai egységként való célzott sebészi eltávolítása válhat kivihetővé. Jelen közleményükben a szerzők saját tapasztalataik ismertetése mellett a téma irodalmi áttekintését végzik, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 162–169.

Restricted access

A neurológusszakorvos-hiány egyre nyilvánvalóbb problémává válik, nemcsak a kis kórházakban, hanem a súlyponti intézményekben és az egyetemi klinikákon is. A jelenlegi felmérés célja a neurológus szakorvosok jelenlegi számának áttekintése, valamint a következő évtizedben várható szakmai utánpótlás becslése. Működési engedéllyel 2010 elején Magyarországon 1310 neurológus rendelkezik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára neurológiai tevékenységet 2009 során legalább 1 alkalommal 948 szakorvos jelentett. A rutin-betegellátásban ténylegesen elsősorban neurológiai területen dolgozók száma 750 körüli. A neurológusok életkori megoszlására jellemző a fiatal korosztály jelentős hiánya. Az ország 9 megyéjében legfeljebb egy 35 év alatti neurológus dolgozik. A 2000–2009 közötti tízéves időszakban, éves átlagban 22 új szakorvos lépett a rendszerbe. Ez a szám kevés a külföldre távozó és a betegellátásból egyéb okból kilépő neurológus szakorvosok pótlására. A 40–60 év közötti neurológusok száma a jelenlegi kormegoszlás alapján 2020-ra akkor is a jelenlegi érték kétharmada alá csökken, ha teljesen megszűnne a külföldi munkavállalás. Ha a külföldre vándorlás a jelenlegi szinten marad, és az utánpótlás mértéke nem nő, 2020-ra várhatóan 300 szakorvosra marad az ország neurológiai betegellátása. Mivel ez a szám a feladat ellátásához elégtelen, és a tendencia egyértelműen előre látható, az egészségügyi kormányzatnak sürgősen lépnie kell a jövő neurológus szakorvosi ellátásának biztosítása érdekében.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A világon több mint 1 milliárd ember, ebből Magyarországon a 2011. évi népszámlálás alapján 500 000 ember él valamilyen fogyatékkal. Ezek az emberek veszélyeztetett csoportba tartoznak fogászati szempontból is, hiszen a funkcióveszteség következményeként a szájhigiéniás rutin és rendszeres fogorvosi kontroll nehezített. 2015 őszén a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet által közösen működtetett fogorvosi rendelő került átadásra, hogy a rehabilitáció alatt állók szájhigiéniás felmérése, dentális és szájhigiéniás rehabilitációja is megtörténjen. Célkitűzés:aCélkitűzés: 608, rehabilitációs kezelés alatt álló beteg fogászati állapotának felmérése és sztomatoonkológiai szűrése, valamint szükség esetén kezelése történt meg. Ezáltal átfogó képet kapunk a rehabilitációra szoruló, fogyatékossággal élő betegek szájüregi állapotáról. Módszer:aMódszer: A fogorvosi klinikai vizsgálat WHO-ajánlás alapján történt: a DMF-T-számot, a fogászati ellátottságot, a szájnyálkahártyán látható elváltozásokat mértük fel. A 20 kérdésből álló kérdőív segítségével a szájhigiéniás rutinról, a fogorvoshoz járás gyakoriságáról, az étkezési szokásokról, a káros szenvedélyekről és a szociális háttérről nyertünk adatokat. Eredmények:aEredmények: Az ellátottság csupán alacsony szintjét figyelhetjük meg. A hiányzó fogak száma magas, viszont a fogazat pótoltsága alacsony. A DMF-T-szám 20,5, ebből a D-T = 2,6, M-T = 11,2, F-T = 6,7. A páciensek fogászati és szájnyálkahártya-elváltozások okozta panaszai minimálisak az általános fogászati állapotukhoz képest, nagy részük nem észlelt fogfájást az előző 12 hónapban. Az utolsó fogorvosi vizsgálat időpontja a betegek többségénél meghaladja a 12 hónapot. Következtetések:aKövetkeztetések: A fogyatékkal élő betegek szájhigiéniás állapota rossz, ennek oka, hogy fogászati terápiájuk, gondozásuk a mindennapi gyakorlatban nem megoldott. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2202–2206.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Károly Kovács, Csaba Oláh, László Füstös, Zoltán Fülep, Gábor Cserni, and László Sikorszki

Absztrakt:

Bevezetés: Közleményünkben ismertetjük a 2013–2019 közötti időszakban osztályunkon minimálisan invazív módszerrel (video-assisted thoracic surgery – VATS) elvégzett tüdőlobectomiák során szerzett tapasztalatainkat, eredményeinket. Betegek és módszer: 2013. november 1. és 2019. június 30. közötti időszakban osztályunkon 112 VATS lobectomiát végeztünk. A műtéteket izolált intubációval altatott betegeken elülső behatolás technikával végeztük. 98 betegnél malignus, 9 betegnél benignus elváltozás miatt történtek a műtétek. 10 esetben a műtét utáni szövettani diagnózis metasztázis volt. 78 férfi és 34 nőbetegen végeztük a műtéteket. A betegek átlagéletkora 60,5 (42–63) év volt. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő volt: bal felső: 5, bal alsó: 36, Jobb felső: 15, középső: 11, jobb alsó: 44, pulmonectomia: 1. Eredmények: Műtéti halálozás nem volt. Konverzióra 3 alkalommal kényszerültünk. Az átlagos műtéti idő 150 (70–215) perc volt. Reoperációt 2 betegnél végeztünk, vérzés, légáteresztés miatt. A 112 műtét során 88 betegnél primer tüdőrák, 9 betegnél jóindulatú elváltozás/gyulladás miatt történt a műtét. 10 esetben más szerv tumora miatti metasztázis miatt végeztük a beavatkozásokat. A primer tüdőrák miatt végzett műtétek stádium szerinti megoszlása a szövettani eredmények alapján a következő volt: I.a: 57, I.b: 22, II.a: 6, II.b: 3. A szövettani típus szerinti megoszlás: adenocarcinoma: 52, laphámrák: 23, kissejtes carcinoma: 2, nagysejtes carcinoma: 5, carcinoid: 6 volt. Következtetés: Osztályunkon a szükséges tanuló időszak után a VATS lobectomia megfelelő indikáció szerint rutin műtéti eljárássá vált. Jelenleg mellkasi műtéteink 65%-a, a lobectomiák több mint 50%-a VATS technikával történik. Eredményeink az országos és az irodalmi adatoknak megfelelnek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Iljicsov, Magdolna Simó, Nárcisz Tegze, Miklós Szócska, Péter Mátyus, and Dániel Bereczki

Absztrakt:

Bevezetés: A rutin-betegellátás során keletkező adatok többféle digitális és papíralapú rendszerben jönnek létre, egy adott beteg gondozása során előkeresésük nehézkes. A sclerosis multiplex (SM) a fiatalkorban jelentkező leggyakoribb neurológiai betegség, jelentős egészségügyi és gazdasági következményekkel. Célkitűzés: Célunk egy jól használható, kellően részletes adatbázis létrehozása, mely gyorsan hozzáférhetővé teszi a SM-beteg adatainak áttekintését, rögzítését és elemzését. Helyi regiszterünk létrehozásának tapasztalatai alapján dolgozzuk ki egy korszerű adatbázis modelljét. Módszer: Az adatbázis alapját Excel-programban hoztuk létre, majd a nemzetközileg is használt iMed-rendszerben dolgoztunk. A regiszterben az alapadatok mellett rögzítettük a megjelenéseket, a relapsusokat, a kísérő betegségeket, az MRI, liquor-, kiváltottválasz- és egyéb laboratóriumi vizsgálatok leletét, a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléseket. Eredmények: Az adatbázis jelenleg 316 beteg adatát tartalmazza. MRI a betegek 96%-ánál, liquorvizsgálat 45%-nál történt. A SM-altípusok között a betegség kezdetekor a primer progresszív kórforma aránya 9%. A kórlefolyás során immunmoduláns kezelésben a betegek 82%-a részesült. Következtetés: Az adatbevitel jelenlegi „hagyományos” módszere időigényes, a manuális adatbevitel és a PDF formátumban történő adatexport (leletek) a mai informatikai lehetőségek mellett elavultak. A korszerű és mind klinikai, mind kutatási célokra alkalmazható, helyi betegségspecifikus adatbázis folyamatos és nagyrészt automatikus adatbevitelt igényel. Ehhez elvárás az egységes dokumentációs nyelv és struktúra kialakítása és a különböző digitális rendszerekben rendelkezésre álló információk automatizált átemelése. A mindezt teljesítő leendő regiszter működési modelljét mutatjuk be, amely egy egészségügyi adattóra épül. Orv Hetil. 2019; 160(4): 131–137.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Iljicsov, Magdolna Simó, Nárcisz Tegze, Miklós Szócska, Péter Mátyus, and Dániel Bereczki

Absztrakt:

A rutin-betegellátás során hatalmas adattömeg keletkezik, amelyet jelenleg elszórva, többféle informatikai és papíralapú rendszerben tárolnak az egészségügyi intézményekben. A nagy adatbázisok elemzése egy adott betegség vonatkozásában segít egy populáció egészségügyi szükségleteinek meghatározásában és egészségügyi ellátásuk megszervezésében. Modellként a sclerosis multiplexet (SM) választottuk, melynek jól meghatározott diagnosztikus kritériumai vannak; a kezdeti diagnózis általában fekvőbeteg-ellátó intézményben történik, és a betegek gondozása és követése a járóbeteg-ellátásban zajlik. A sclerosis multiplex példáján célunk a nemzetközi és hazai adatbázisok feltérképezése és elemzése. A Semmelweis Egyetemen induló adattófejlesztés elemeként célnak tűztük ki a betegségspecifikus adatbázisok szükséges jellemzőinek meghatározását. A lényeges adatbeviteli kritériumok meghatározása céljából áttekintjük a legfontosabb nemzetközi SM-adatbázisokat. Vizsgáljuk a rögzített adatokat, az adatbázisok struktúráját, kitérünk az adatvédelmi szempontokra, az egyes adatbázisok hozzáférhetőségére és alkalmazási lehetőségeire. A SM helyi adatbázisok kezdetben elsősorban a betegek hatékonyabb gondozását célozták. Következő lépésként helyi és nemzetközi tudományos kutatásokhoz is szükség volt a betegek adataira. A betegségspecifikus adatbázisok létrehozása nagy jelentőségű volt a finanszírozók számára is, és a nagy betegpopulációról szerzett hosszú távú információk (úgynevezett „real-world” adatok) rendkívül fontosak a készítmények hatékonyságának és mellékhatásainak pontosabb megítélésére a populáció szintjén. Elemzésünk hozzájárul egy egészségügyi intézményi „adattó” létrehozásának szempontjaira fókuszáló projekthez, melyben a Semmelweis Egyetem egyes klinikái és diagnosztikus egységei mellett a Digitális Egészségtudományi Intézet is részt vesz. Orv Hetil. 2019; 160(4): 123–130.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Bálint Posta, Linda Szabó, Zoltán Tóbiás, Balázs Dimák, Roland Nagy, Gyöngyi Jónás, Zsófia Bere, József Kiss, László Rovó, and Miklós Csanády

Összefoglaló. Bevezetés: Az emberi sziklacsont a halántékcsont része, egy bonyolult és változatos anatómiai felépítésű struktúra. A sziklacsonton végzett beavatkozások előtt, a műtéti szövődmények megelőzése érdekében, nélkülözhetetlen a biztos anatómiai tudás és kézügyesség megszerzése, valamint az egyes műtéti lépések és mozdulatok begyakorlása. A VOXEL-MAN Tempo 3D fül-orr-gégészeti szimulátor a virtuális valóság és a robotika alkalmazásával nyújt gyakorlási lehetőséget. Célkitűzés: A Szegedi Tudományegyetem 2019-ben VOXEL-MAN fül-orr-gégészeti szimulátort helyezett üzembe az Orvosi Készségfejlesztési Központban. A cikk fül-orr-gégész szakorvos szerzői a VOXEL-MAN Tempo szimulátor megismerését követően bemutatják a készüléket, és megfogalmazzák a szimulátorral végzett beavatkozásokkal szemben támasztott igényüket. Módszer: A szerzők a megfogalmazott szempontoknak megfelelően értékelik a VOXEL-MAN Tempo szimulátort, és meghatározzák, milyen szerepet szánnak neki a gyakorlati képzésben. Eredmények: A szimulátor virtuálisan, mégis valósághűen mutatja meg a sziklacsont anatómiai viszonyait, a fontos anatómiai struktúrák valós térbeli elhelyezkedését és egymástól, illetve a sebészi eszköztől mért távolságát. A rendszer lehetővé teszi a fülműtétek valósághű elvégzését (kétkezes csontmunka fúróval és szívóval, vérzés szimulálása) taktilis visszacsatolással. Az egy- vagy kétkezes feladatokkal fejleszthetjük a sebészi készségeket. A fülműtétek csontmunkája reprodukálható módon elvégezhető valódi beteg halántékcsontjáról készített rutin, nagy felbontású komputertomográfiás vizsgálat anyagából. Következtetés: Tapasztalataink alapján a szimulátor kiválóan alkalmas az egyes műtéti lépesek begyakorlására. A jövőben fontos szerepet szánunk a virtuális rendszernek a fül-orr-gégészeti graduális és a fülsebészeti posztgraduális képzésben. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Summary. Introduction: The pars petrosa of the human temporal bone is a structure of complex and diverse anatomy. Prior to surgical interventions, in order to prevent surgical complications, it is essential to acquire sound anatomical knowledge and dexterity as well as to practice each surgical step and movement. The VOXEL-MAN Tempo 3D simulator uses virtual reality and robotics to provide an opportunity to practice. Objective: In 2019, the University of Szeged installed a VOXEL-MAN Virtual Reality simulator at the Medical Skills Development Center. After learning about the VOXEL-MAN Tempo simulator, the authors present the device and articulate their need for interventions with the simulator. Method: The VOXEL-MAN Tempo simulator is evaluated according to the formulated criteria and the role assigned to it in the practical training is determined. Results: The simulator shows the anatomical structure of the temporal bone virtually, yet realistically, the real spatial location of the important anatomical structures and their distance from each other and from the surgical instrument. The system allows ear surgery to be performed realistically (two-handed bone work with a drill and suction) with tactile (vibration) and visual (bleeding) feedback. One can improve surgical skills with one- or two-handed tasks. Bone work in ear surgeries can be performed in a reproducible manner from routine, high-resolution computer tomography of the temporal bone of a real patient. Conclusion: With reference to our experience, the simulator is excellent for practicing each surgical step. In the future, we intend to use this virtual system in undergraduate and postgraduate training in otolaryngology. Orv Hetil. 2021; 162(16): 623–628.

Open access

Új műtéti képalkotó lehetőség a belsőfül-implantátum elektródasorának dinamikus helyzetmeghatározására

A novel intraoperative imaging tool to follow the cochlear implant electrode array insertion dynamics

Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Roland Nagy, Bence Horváth, Bálint Posta, Balázs Dimák, Miklós Csanády, József Géza Kiss, and László Rovó

Összefoglaló. Bevezetés: A cochlearis implantátum egy műtétileg behelyezett elektromos eszköz, amely az akusztikus hanghullámokat elektromos jelekké alakítja, közvetlenül a hallóideget stimulálja, így segíti a súlyos fokú hallássérüléssel vagy teljes hallásvesztéssel élők életét. Cochlearis implantációt követően a legjobb rehabilitációs eredmény elérésének technikai feltétele többek között az esetre szabott elektródaválasztás és az elektródasor teljes, kontrollált, szövődménymentes bejuttatása a scala tympaniba, miközben a cochlea belső struktúrája a lehető legkisebb mértékben sérül. A rutin intraoperatív elektrofiziológiai tesztek fontos információt adnak a készülék működőképességéről és a hallóideg stimulációjáról, azonban nem hagyatkozhatunk rájuk az elektródasor cochleán belüli helyzetének igazolásában. Mivel előfordulhat, hogy a rendelkezésre álló elektrofiziológiai vizsgálatok eredménye megfelelő, és mégis rendellenes helyzetbe kerül az elektróda, az arany standardot a képalkotó vizsgálatok jelentik. Módszer: Közleményünkben egy modern, hibrid műtő által nyújtott technológiai háttér új alkalmazási területét mutatjuk be. Szimultán kétoldali cochlearis implantációt végeztünk Cochlear Nucleus Slim Modiolar típusú perimodiolaris elektródasorral, a belső fül fejlődési rendellenességével rendelkező betegen. Az intraoperatív képalkotást Siemens Artis pheno C-karos robot digitális szubtrakciós angiográfiás rendszer biztosította valós idejű átvilágító és volumentomográfiás funkcióval. Eredmények: Az intraoperatív képalkotás által dinamikusan követhető az elektródasor bevezetésének folyamata, ellenőrizhető az elektródasor statikus helyzete, így kiváltható a rutinnak számító posztoperatív képalkotó vizsgálat. A rendellenes helyzetbe kerülő elektródasor pozíciója egy ülésben korrigálható, az újból bevezethető, így elkerülhető az újabb altatással járó, bizonytalan kimenetelű revíziós műtét. Következtetés: A hibrid műtő jól kontrollált, minimálisan invazív eljárások elvégzését biztosítja. Különösen a hallószerv fejlődési rendellenessége vagy egyéb, az elektródának a cochleába vezetését nehezítő rendellenesség esetén javasolt a műtői képalkotó diagnosztika. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.

Summary. Introduction: The cochlear implant is a surgically inserted electrical device that converts acoustic sound waves into electrical signals to stimulate the cochlear nerve, thus helps the rehabilitation of people with severe to total hearing loss. One of the most important technical conditions for achieving the best rehabilitation result after cochlear implantation is the personalized choice of electrodes. Additionally, it is vital that there is a complete, controlled, uncomplicated delivery of the electrode array to the scala tympani while minimizing damage to the inner structures of the cochlea. Routine electrophysiological tests provide important information about device functionality and auditory nerve stimulation. However, they probably do not show an abnormal position of the electrode array within the cochlea. Thus, imaging studies remain the gold standard. Method: In our paper, we present a novel application field of the modern technological background provided by a hybrid operating room. Simultaneous bilateral cochlear implantation was performed with cochlear implants with perimodiolar electrode array (Nucleus Slim Modiolar) in a patient with cochlear malformation. Intraoperative imaging was provided by a Siemens Artis pheno C-arm robot digital subtraction angiography system with real-time fluoroscopy and volume tomography function. Results: Intraoperative imaging ensures dynamic follow-up of the introduction and static determination of the position of the electrode array and replaces routine postoperative imaging. If the electrode array was inserted in an abnormal position, the revision can be performed in the same sitting. Also, the revision surgery with a potential risk of uncertain outcome, alongside additional anaesthesia, can be prevented. Conclusion: The hybrid operating room ensures that well-controlled, minimally invasive procedures are performed. Intraoperative imaging can be imperative in malformed cochleae and conditions that may complicate electrode insertion. Orv Hetil. 2021; 162(22): 878–883.

Open access