Search Results

You are looking at 171 - 180 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Remport, Dávid Dankó, Zsuzsa Gerlei, Krisztina Czebe, and István Kiss

considerations of reimbursement policy in transplantation medicine. [Szűk terápiás indexű gyógyszerek közfinanszírozásának speciális kérdései a transzplantációs medicina példáján.] IME, 2012, 11 , 10–18. [Hungarian] Mór

Open access

subsidy of registered medicines and nutriments for special dietary needs, and on the modification of admission or the subsidy. [A törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kitti Dénes, Zsuzsanna Arányi, Anita Csillik, Magdolna Simó, Róbert Debreczeni, Nárcisz Tegze, and Dániel Bereczki

nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek kiválasztásának szempontjai a biztonságosság tükrében.] Orv Hetil. 2018; 159: 1783–1788. [Hungarian] 9 Abdel Shaheed C, Maher CG, Williams KA

Open access

surgery. [Véralvadásgátló gyógyszerek alkalmazásának aktuális kérdései a fogorvosi és szájsebészeti kezelések során.] Fogorv. Sz., 2008, 101 (4), 147–153. [Hungarian] 2

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gábor Horváth, Gabriella Lengyel, Alajos Pár, László Rókusz, Ferenc Szalay, László †Telegdy, István Tornai, Klára Werling, and Mihály Makara

Magyarországon 70000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, nagyobbik részük nem tud fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban dominálóan 1-es genotípussal fertőzött, korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a korábban sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A készítmények – az előrehaladott stádiumban lévő májbeteg számára – 2013. május óta hazánkban is finanszírozottá váltak. 2013 és 2015. február között újabb direkt ható antivirális szerek kerültek törzskönyvezésre. Ezek kombinációival rövidebb időtartamú (8–24 hetes), 90% feletti gyógyulási arányt biztosító interferonmentes kezelés válik lehetővé. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) határozza meg. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív elasztográfiás és validált biokémiai fibrosistesztmódszerek alkalmazhatók. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. Hazánkban az Egészségügyi Alapból történő kezelés engedélyezéshez kötött. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok miatt csak a betegek egy részénél kerül engedélyezésre. A sorrend alapja az úgynevezett Prioritási Index. Ez a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, progresszióját, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Az egyes betegcsoportokban használható készítményeket az egy beteg meggyógyításához szükséges átlagos kezelési költség alapján a finanszírozóval egyeztetett, időszakosan aktualizált finanszírozási algoritmus határozza meg. A lehetőségek határai között előnyt élveznek a nagy hatékonyságú és biztonságos interferonmentes, illetve a rövidebb időtartamú kezelések. Az interferonalapú terápiára alkalmatlan betegek interferonmentes kezelése külön költségkeretből, külön prioritási index alapján történik, a szóba jövő gyógyszerek költséghatékonyságának figyelembevételével. Orv. Hetil., 2015, 156(Szuppl. 1), 3–23.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Judit Gervain, Gábor Horváth, Mihály Makara, Alajos Pár, Ferenc Szalay, László Telegdy, and István Tornai

Magyarországon 70 000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, többségük nem tud fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését jelenti. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A két új szer jelentősen növeli a fertőzés sikeres gyógyításának esélyét, mindkét fenti betegcsoportban (63–75%, illetve 59–66%). A készítmények – a legrászorultabb beteg számára – 2013. május 1. óta hazánkban is finanszírozottá váltak. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) jellemzi. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív tranziens elasztográfia és validált biokémiai fibroteszt módszerek alkalmazhatók. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok figyelembevételével, a rászorultság sorrendjében kerül engedélyezésre. Ennek alapja az úgynevezett Prioritási Index, amely a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Hazánkban a korábban még nem kezeltek terápiájában továbbra is a pegilált interferon és ribavirin kettős kombináció, míg a korábban sikertelenül kezelt, 1-es genotípussal fertőzött betegek proteázgátló alapú hármas kombinációban részesülnek. Nem 1-es genotípus esetén a proteázgátlók nem használhatók. A terápia időtartama 1-es genotípus esetén általában 48 hét, megfelelő vírusválasz mellett, cirrhosis hiányában rövidebb kezelés is elegendő lehet. 2-es és 3-as genotípus esetén a kezelés időtartama leggyakrabban 24 hét, míg 4-es vagy ismeretlen genotípus esetén a gyógyszerek adásának időtartama 24/48/72 hetes, a terápiás válasz függvényében. Fokozott figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra, a gyógyszerkölcsönhatásokra és a rezisztencia lehetőségére. Orv. Hetil., 2014, 155(Szuppl. 2), 3–24.

Open access

Az autoimmun pajzsmirigybetegségek a fejlett államokban a leggyakoribb szervspecifikus autoimmun kórképek, amelyek a lakosság 5–10%-át érintik. Klinikai megjelenési formájuk változó, a hyperthyreosist okozó Basedow–Graves-kórtól a hypothyreosist kiváltó Hashimoto-thyreoiditisig. Jóllehet a pajzsmirigy autoimmunitásának pontos oka nem ismert, a betegség kiváltásában az örökletes és a környezeti tényezők kölcsönhatásai meghatározó jelentőségűek. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek létrejöttében a fő hisztokompatibilitási komplexnek és pajzsmirigy-specifikus antigéneknek, mint a TSH-receptornak, a tireoglobulinnak és a pajzsmirigy-peroxidáz enzimnek van szerepe. A TSH-receptor elleni antitestek többsége stimuláló jellegű, és felelős a hyperthyreosis kialakulásáért. A tireoglobulin és a pajzsmirigy-peroxidáz enzim elleni antitestek károsítják a thyreocytákat, gátolják a pajzsmirigy-peroxidáz működését, és néhány évvel megjelenésük után hypothyreosist okoznak. A fő hisztokompatibilitási komplex molekuláinak kulcsszerepük van az autoantigének bemutatásában. Bebizonyosodott, hogy a HLA-DR molekula azon variánsában, amelyben a DRβ1 lánc 74. helyén arginin van, jelentősen gyakoribbak az autoimmun pajzsmirigybetegségek, ugyanakkor, ha ebben a pozícióban glutamin van, akkor az egyének védettek a betegséggel szemben. A tireoglobulin peptidjei közül a 2098-ról kiderült, hogy erősen és specifikusan kötődik a DRβ1-Arg74-hez, míg a tireoglobulin 2766, amelyik hasonló tulajdonsággal nem rendelkezik, nem indukál autoimmun választ. A tireoglobulin 2098 képes volt a T-sejtek specifikus stimulálására is azokban a betegekben, akikben a tireoglobulin elleni antitest is pozitív volt. Mindez azt jelzi, hogy a tireoglobulin 2098 – specifikusan kötődve a HLA-DRβ1-Arg74-hez – meghatározó fontosságú T-sejt-epitóp. A környezeti tényezők közül a jód, egyes gyógyszerek, fertőzések, a pajzsmirigyet károsító kémiai anyagok lényegesek a betegség kiváltásában. A környezeti faktorok és a betegségre fogékonyságot jelentő gének közötti interakció mechanizmusának pontos megismerése azt eredményezheti, hogy új stratégiákat alkalmazhatunk a betegségek diagnózisában, kezelésében és megelőzésében. Orv. Hetil., 2012, 153, 1013–1022.

Restricted access

A 2-es típusú cukorbetegség és a rosszindulatú daganat világszerte igen gyakori betegség. A két betegség incidenciája folyamatos növekedést mutat, mindkettő súlyos népegészségügyi problémát jelent. Populációs szintű epidemiológiai vizsgálatok szerint a 2-es típusú diabetes és a malignus daganat együttes előfordulása gyakoribb, mint azt a két betegség életkorra korrigált incidenciája és prevalenciája indokolná. Az epidemiológiai vizsgálatok és metaanalízisek arra utalnak, hogy a 2-es típusú diabetes növeli bizonyos daganatok kockázatát és daganatspecifikus mortalitását. A két betegség közötti kapcsolatra utalnak az egymást átfedő kockázati tényezők, amelyek közül az obesitas kiemelt szerepet játszik. A 2-es típusú diabetes mellitusban több olyan biológiai folyamat zajlik, ami magyarázhatja a 2-es típusú diabetes daganatrizikót növelő hatását. In vitro vizsgálatok, állatkísérletek és humán adatok alapján a hyperinsulinaemia mitogén hatása lényeges a 2-es típusú diabetes és daganatrizikó összefüggésében. Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a 2-es típusú diabetes kezelési módszerei, az alkalmazott antidiabetikus gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk is módosítják a daganatrizikót. A legtöbb adat arra utal, hogy a metformin mérsékli, az inzulinszekretagóg szerek mérsékelten növelik a daganat kockázatát. A metformin daganatsejtvonalakon csökkenti a sejtproliferációt és apoptózist indukál. Az endogén és az exogén (kezeléssel indukált) hyperinsulinaemia mitogén hatású lehet és fokozza a daganatkockázatot. Néhány humán vizsgálat a glargin analóg inzulin daganatkockázatot növelő hatásáról számolt be. Ezen vizsgálatok felépítésének, adatbázisának és statisztikai értékelésének hibái a vizsgálatok eredményét kétségessé teszik. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján a 2-es típusú diabetes kezelésének fő célja az optimális anyagcserehelyzet biztosítása és a kitűzött anyagcsere-célértékek elérése és fenntartása az alkalmazott farmakonok segítségével. A kezelési módszer, az alkalmazott gyógyszer kiválasztását átlagos diabeteses beteg esetén a mitogén potenciálra vonatkozó vizsgálatok eredménye egyelőre nem befolyásolhatja. Fokozott daganatkockázat esetén azonban bizonyos megfontolások kívánatosak, és onkológiai szempontok is mérlegelendők. A 2-es típusú diabetes kezelése és a daganatkockázat-változás összefüggésének megítélése további jól tervezett prospektív vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2011, 152, 1144–1155.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatása a sejtmembrán ciklooxigenáz-1-es és -2-es izoenzimeinek gátlása mértékétől függ. Ugyanez határozza meg a lehetséges túlérzékenységi tüneteket, melyek 2 alapvető csoportba: a keresztintolerancia (nem immunközvetített) és a „valódi” túlérzékenység (immunközvetített) csoportjába sorolhatók. A nem kívánt reakciók klinikai fenotípusok alapján és az aszpirinre mutatkozó in vivo reakciótól függően osztályozhatók. Célkitűzés: Egy régen ismert, a specifikus immunglobulin-E (IgE) kimutatásán alapuló humorális és egy, a korai sejtes aktivációt mérő 20’-es citokin (interleukin [IL]-6)-felszabadulás detektálásán alapuló módszer találati arányainak összehasonlítását tűztük ki célul. A 2003 és 2013 közötti időszakban vizsgált betegek tüneteinek retrospektív esetelemzését végeztük el. A vizsgálatok tünetmentes állapotban, a lezajlott tünetek után 1 éven belül történtek. Módszer: A fenti csoportokba tartozó különböző gyógyszerspecifikus IgE-szinteket az anamnézis szerint kiválasztott 55 esetből nyert szérumokból ELISA-módszerrel határoztuk meg. Összehasonlításként kétlépcsős ELISA-tesztben 51 beteg és 9 toleráns kontroll mononukleáris sejtfrakciója által hasonló gyógyszerekre kialakult IL6-felszabadulást mértük. Az eredményeket az „új” klinikai klasszifikáció szerinti alcsoportokra vonatkoztattuk. Eredmények: A két csoport között a tünetek megoszlásában nem volt lényeges különbség. Mindkét csoportban 9-9 nemszteroid gyulladáscsökkentő szert vizsgáltunk. A pozitivitások aránya közel a duplája (65,4% szemben 36,9%) volt az IL6-felszabadulással vizsgált csoportban, mint a specifikus-IgE-meghatározások csoportjában. Egyes készítmények nemgyógyszer-komponensei is váltottak ki IL6-felszabadulást, összhangban az in vivo próbákkal. A pozitív eredmények mindkét csoportban a keresztintoleráns és a szenzitivitáson alapuló kóresetekben is mutatkoztak. Következtetés: Az egyes vagy többszöri specifikus szenzitizáción alapuló esetek aránya meghaladta a keresztintolerancián alapuló esetekét. Az IL6-felszabadulás-vizsgálat érzékenyebbnek bizonyult. A készítmények hatóanyagán kívül az adalékok is okozhatnak mellékhatást. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1556–1566.

Restricted access

Bevezetés: A szerző az alsó végtagi varicositas injekciós sclerotherapiáját 25 évvel ezelőtt kezdte el, és azóta is folyamatosan alkalmazza. Betegek: Összesen 3107 beteg 4025 alsó végtagjának kezelése kapcsán, mintegy 115 000 injekció beadására került sor. A betegek átlagéletkora 41,7 év, 80,3%-a nő. Módszer: A beavatkozáshoz szükséges speciális gyógyszerek (polidocanol, tetradecyl-szulfát) már évtizedek óta hazánkban is beszerezhetők. A feldolgozott időszakban a diagnosztika és a kezelés mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban jelentősen fejlődött. A beteg a tű beszúrásakor a korábbi standard, álló helyzet helyett gyakrabban ül vagy fekszik. Az oldat beadásakor régebben a beteget lefektettük és lábát megemeltük, ma már a beszúrás helyzetében folytatjuk a kezelést. Kisebb lett a használt tű mérete, viszont nagyobb a beadott gyógyszer mennyisége: kezdetben 1×0,2 ml, majd 4×, később 6×0,5 ml, jelenleg a megengedhető maximális dózis, egy ülésben akár 28 ml 0,5%-os oldat. Eredmények: A kezelések minden esetben sikeresek voltak. A módszer a kisméretű, ún. intracutan venectasiák és reticularis varicositasok terápiájában kiemelkedő jelentőségű, de az oldalág-, valamint kisebb perforans varixok kezelésében is jó eredménnyel alkalmazható. Mint ismeretes, a varicositas progresszív betegség, e sajátsága alapján karbantartására a szinte korlátlanul ismételhető sclerotherapia jól bevált. Saját eredményeink a hazai felméréssel egyezően 1,5%-ban mutattak szövődménynek tekinthető eltérést, amelybe egy enyhe lefolyású mélyvénathrombosis is beletartozik. Túl erős reakcióknak nevezzük a kezelés következtében esetenként fellépő spontán rendeződő kellemetlenségeket: collapsus, suffusio, visszérgyulladás és pigmentáció. Szövődmények: elvétve kisebesedés, irodalmi ritkaságként allergia és mélyvénathrombosis. Ez utóbbi megelőzésére fokozott figyelem javasolt, ezért fontos thrombophilia irányában az anamnézis ismerete. A nemrég bevezetett ultrahanggal irányított habsclerotherapia a nagy törzs-varicositások gyógyítását is lehetővé teszi. A lábon kívül felső végtagi és szájszéli vénatágulat, valamint érfejlődési rendellenesség kezelések, továbbá nodus haemorrhoidalis sclerotherapia is történt, melyekben e módszer szintén hatásosnak bizonyult. A sclerotherapia és a műtét inkább kiegészíti egymást, mint rivalizál. Következtetés: Az injekciós sclerotherapia alkalmasnak bizonyult elsősorban a népbetegségnek számító alsó végtagi varicositas, továbbá más természetű vénatágulatok kezelésére.

Restricted access